A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 5. szám - Irni-olvasni nem tudó kereskedő-cég bejegyezhető-e?

A J O Gr. 19 Bün-ügyekben. Itélel kihirdetésekor magánvádlónali nyilatkozásra fel nem siőlitása. A bpesti kir. tábla 1892. jan. 11. 23.149. sz. a. az e g r í t ö r v é n v s z é k előtt Cs. József magánvádló panaszára K. Zoltán ellen becsületsértés miatt indított bűnügyben az Ítélettel ellátott ügyiratokat határozathozatal nélkül a törvényszéknek viszszaküldeni kényszeríttetett azon utasítással: hogy miután a végtárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint az első bíróság ítéletének kihirdetése alkalmával magánvádló nem hivatott fel nyilatkozatra és ennélfogva nem nyilatkozott arra nézve: vájjon az első bíróság ítéletében megnyugszik-e vagy azt felebbezi-e ? az Ítéletet magánvádlónak kézbesittesse s a felebbezési határidő elteltével és pedig az esetleg beadandó felebbezés kapcsában 30 nap alatt ide újból terjeszsze fel. Hivatalbóli megsemmisítés a pénzbüntetésnek törvényellenes átváltoztatása miatt. A bpesti kir. tábla 1892. jan. 11. — 22.669. szám alatti végzésével, a bpesti járásbíróságnak s felebbezés folytán a budapesti törvényszéknek a szerencsejáték kihágásával vádolt L. Alajos bűnügyében hozott Ítéletét hivatalból megsemmisítette; mert a kih. btk. 22. §. 3-ik bekezdése szerint 2 forinttól 10 frtig terjedő pénzbüntetés helyett csak egy napi elzárás állapitható meg. A kir. járásbíróság és a törvényszék ennélfogva az anyagi törvény rendelkezését sértették meg akkor, midőn az első a 10 frtot meg nem haladó pénzbüntetést behajthatatlansága esetére 2 napi elzárásra átváltoztatta, a törvényszék pedig az Ítéletet helybenhagyta. Az anyagi törvény ilyetén megsértése hivatalból észlelendő semmiséget képez. Terhelt bíróilag bármely irányban való vallomástételibe nem kötelezhető, anuál kevésbé kényszeríthető. A nyitrai kir. törvényszék (189<>. december 3l-én 9,508): Csalás és okirathamisitás miatt feljelentett dr. K. Ármin ügyvéd és társa elleni bűnügyben következő végzést hozott: a kir. törvényszék kötelezi dr. K. Ármin ügyvédet, hogy a kérdéses 550 forintos váltó tulajdonosát s illetőleg ügyfele nevét, polgári állását s lakhelyét a vizsgálóbíróval tudassa, mert sem az ügyvédi rendtartás, sem az ideigl. bűnv. eljárás szabályzat vagy más törvény, rendelet nem intézkedik arról, hogy az ügyvéd ügyfele nevét a bírósággal ne tudassa. Az ügyv. rendtartás 49. §-nak s az ideigl. elj. szab. 75. §-ának esete jelenleg fenn nem forog, mert dr. K. Ármin ügyvéd mint terhelt szerepel ez ügyben, s igy tekintettel ügyvédi állására, magánérdeknél nevezetesebb érdek, vagyis közérdek teszi szükségessé a kívánt adat szolgáltatását s mert a hivatkozott §. rendelkezései arra, hogy az ügyfél neve is elhallgattassák, az ügyvédet még tanú minőségben sem hatalmazzák fel nyilván azon okból, mert fel sem tételeztetett, hogy ne az legyen az ügyvédnek képviseltje, ki ilyen gyanánt szerepel, hanem más valaki stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1891. május 13-án 17.): A kir. törvényszéknek végzését, mely szerint K. Ármin az 550 frtos váltó tulajdonosának, illetve ügyfelének polgári állása s lakhelyének vizsgálóbírónál való bejelentésére köteleztetett, megváltoztatja és K. Ármint a végzésben foglalt vallomástételre kötelezettsége alól felmenti, mert bizonyos irányban megjelölt vallomástételre egváltalán senki sem kényszeríthető stb. A rá. kir. Curia (1891. dec. 15-én 6,633.): Tekintve, hogy a bűnvádi feljelentés dr. K. Ármin mint gyanúsított ellen van irányozva ; tekintve, hogy dr. K. Ármin mint gyanúsított hallgattatott ki, a mint a kir. ügyészség is 1890. nov. 23-án 12,917, sz. a. kelt 21. napló szám alatti indítványában dr. K. Ármin mint terhelt irányában kéri azt, hogy a vallomástétele bíróilag elrendeltessék ; tekintettel arra, hogy terhelt bíróilag bármely irányban való vallomástételre bíróilag nem kötelezhető, annál kevésbé kényszeríthető ; tekintve, hogy a neheztelt végzés a bűnvádi eljárás ezen sarkalatos elvének figyelmen kivül hagyásával nevezettnek gyanúsított minőségét szem elől tévesztve, ugyanazt esetleg harmadik személy ellen vallomástételre kötelezi, ezen okokból mindkét alsó bírósági végzés megsemmisíttetik és a kir. törvényszék a bűnvádi eljárás további szabályszerű folytatására utasittatik stb. Tálasztási jog ellen elkövetett vétség előny ígérete által. Nem képez itatást a törvény értelmében egy üveg bornak kiszolgáltatása egyes választónak. A nagyváradi kir. törvényszék : B. János, öreg M. Lőrinc, O. Tógyer, P. Miklós, ifj. M. Lőrinc, O. János, öreg M. Péter, ifj. H. Pál és G. Pál mindnyájan, nemkülönben R. Ferenc, előbbiek a btk. 185. §. 2. bekezdése és a 186. §-a szerinti, utóbbi pedig a btk. 185. §. 1. bekezdése és a 186. §. szerinti, végre B. Imre a btk. 185. §. 1. bekezdése szerinti polgárok választási joga elleni vétség vádja és következményei terhe alól felmentetnek. Indokok: A végtárgyalás adatai szerint P. K. Jánost 1887. évi június 2-án a deszkásbeli korcsmáros azon üzenettel küldötte át Csohajba az időközben elhalt ifj. L. Jánoshoz, hogy mondja meg ennek, miszerint jöjjön át, mert R. Ferenc bort és szivart hagyott a korcsmában. Ezen üzenet folytán az emlitelt nap délutánján ifj. L. János vezetése alatt I —IX. rendű vádlottak a deszkás korcsmában megjelentek és az ott talált több emberekkel, beismerés szerint, a korcsmáros által az asztalra elibük telt egyegy üveg bort és egy szivart elfogyasztottak; vádlottak közül, előadás szerint, az elhalt ifj. L. jánoson kivül még O. János, öreg M. Péter és ifj. H. Pál ez alkalommal R. Ferenc képviselőjelölttől romladozott templomuk kijavítására 300 forintot kértek és ennek kinyerése esetében a képviselőválasztáskor szavazatuk reáadásával és 30 — 35 szavazat szerzéssel nevezett képviselőjelölt választásának előmozdítását helyezték kilátásba, pénzt azonban ekkor R. Ferenctől nem kapván, ez ígéretet tett, hogy részükre kölcsönpénzt eszközölni fog; ennek folytán más nap, vagyis június 3-án R. Ferenc lakására Nyüvedre, a nevezett három vádlott kivételével, a társaik által értesített többi vádlottak átmentek és ott ezen napon előbb 200 frtot és a visszatartott 100 frtot O. János, öreg M. Péter és ifj. H. Pál megjelenése után és igy összesen 300 forintot kézjegyeikkel ellátott írásbeli kötvény mellett a templom javítására olyformán vettek fel, hogy ezen összeget csak R. Ferenc meg nem választása esetében lesznek kötelesek visszafizetni, ellenkezőleg azt mint ajándékot a templom javitására megtarthatják ; minthogy pedig az eset csakhamar tudomásra jutott és e miatt ellenük közigazgatási vizsgálat kezdetett, ifj. H. Pál a pénzt Magyar Józsefnek a végből, hogy ez azt R. Ferencnek Nyüvedre visszavigye, átadta, ettől azonban E Jenő szolgabíró a 300 forintot a deszkás korcsmában lefoglalta, az Nyüvedre R. Ferenchez vissza nem került. Első kilencedrendű vádlottaknak ezen előadásával szemben R. Ferenc a bihari választókerület 1887. évi egyik képviselőjelöltje annyit beismer, hogy azon évi június hó 2-án többed magával a »deszkás« korcsmában jelen volt és hogy ott saját szobájába bort és szivart hozatott, azt azonban, hogy ő vádlottakat egy-egy üveg borral itatta és szivarral vendégelte és hogy ezek árát ő fizette volna, valamint azt, hogy szavazatukért vádlottaknak és különösen azért, hogy részére 30—35 szavazatot szerezzenek, 300 frtot olyformán igért volna, hogy ezt megválasztása esetében visszafizetni nem tartoznak, ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során tagadta és előadta, hogy mindaz, a mi a kérdéses alkalommal közte és időkőzben elhalt ifj. L. János magyarul beszélő csóhaji lakos között történt, abból állott, hogy most nevezett a roskadozó állapotban levő községi templom javitására tőle kölcsönpénzt kért, azonban mert kölcsönözni való pénze nem volt, annak annyit igért, hogy egyetemleges kötelezettség mellett a templom javitására kölcsönpénzt eszközölni fog; igy történt, hogy az első —kilencedrendű vádlottak közül az ifj. L. János által értesített B. János, öreg M. Lőrinc, O. Tógyer, P. Miklós, ifj. M. Lőrinc és G. Pál másnap, vagyis június 3-án Nyüveden lakásán megjelentek; a midőn is R. Ferenc az éppen nála kint volt B. Imre nagyváradi hentesiparost a kölcsönpénzadásra felszólitván, ez az iratok között 9. sz. vallomás mellett olvasható kötvény igazolása szerint 300 frtot nevezetteknek kölcsön olyformán adott, hogy előbb csak 200 frtot és a kötvény mellett olvasható nyilatkozat szerint O. János, ifj. H. Pál és M. Péter meg nem jelenése miatt visszatartott 100 forintot ezek megérkezése és a kötvények ezek által is történt kiegyenlítése után fizette ki; figyelemmel időközben elhalt ifj. L. János 2. szám alatti vallomására, ki igazolta, hogy a kölcsön iránti megbeszélés a »deszkás« korcsmában június hó 2-án csakugyan közte és R. Ferenc között történt és hogy a vele másnap Nyüvedre átmentek a kölcsönről és irásadásról általa lettek értesítve, azon — a végtárgyaláson is igazolt — körülmény pedig, hogy egyik vádlott B. János a kötvényt nem kézjegyelte és ezt a végtárgyalás alkalmával azzal indokolta, hogy szegény ember létére nem akart kölcsönügyletbe bocsátkozni: kétségtelen, hogy az írásbeli egyetemleges kötelezettséggel kiállított és B. Jánoson kivül a többi vádlottak által elfogadott s előttemező tanuk F. Zsigmond és S. Károly vallomásaik szerint vádlottak előtt megmagyarázott kötvény, a képviselőválasztási szavazatok ígéretének s illetve lekötésének keretén kivül mint visszafizetendő kölcsönügylet hitelező B. Imre és az azt kézjegyeit vádlottak között jött létre ; miért is azon körülményből folyólag, hogy vádlottak a bekövetkezett képviselőválasztáskor beismerésük szerint nem R. Ferenc képviselőjelöltre szavaztak, mint érdekelt feleknek azon előadása, hogy őket R. Ferenc hivta a »deszkás« korcsmába, tanú P. K. János eskü alatti vallomásával, az pedig, hogy a bort és szivarokat szavazatok biztosításáért R. Ferenc fizette volna ki, ennek nem kifogásolt tagadásával, a vádlottak által felvett 300 forintnak templomjavitási célra állított ajándékozási minősége, továbbá magával az írásbeli kötvénynyel megcáfoltatván, végre azon körülmény, hogy a 300 frt kölcsön vádlottaknak B. Imre által adatott, előttemező tanuk F. Zsigmond és S. Károly részéről bizonyittatván: első —kilencedrendű vádlottakat, tekintettel még arra, hogy a fenforgó esetben az egy üveg bornak jóval a képviselőválasztás előtti elfogyasztása, a törvényben jelzett »itatás« tényálladékát különben sem állapítja meg, a btk. 186. §., továbbá ugyanazon vádlottakat a btk. 185. §. 2. bekezdése, ugy R. Ferencet a btk. 185. §. 1. bekezdése és 186. §.; valamint B. Imrét a btk. 185. §. 1. bekezdése szerinti polgárok választási joga elleni vétség vádja és következményei terhe alól, tényálladék meg nem állapithatása miatt felmenteni kellett. Nem vétethetett figyelembe