A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 5. szám - Uj bírósági szervezet - A közjegyzői intézmény bajai

36 A J főnökre nézve kötelező, ha a kereskedői utazó, kinek jogköre korlátozva nem lett, a törvény által előirt jogkörön belül járt el, és ezért, ha ezen — nézetem szerint elvitázhatlan — elveket szem előtt tartjuk, nem lehetünk kétségben soha a felett, hogy a főnök felelős-e vagy sem a kereskedői utazója által kötött ügylet tekintetében. A felhozottak szerint tény, hogy a kereskedői utazó által megkötött ügylet a főnök által teljesítendő már csak azon okból, mivel a keresked. törvény által a kereskedelmi meghatalmazó tt a k r a előirt jogkörön belül eljárt kereskedői utazója kötötte azt, még pedig azon a törvényen alapuló szabálynál fogva, hogy a kereskedői utazónak a jogköre a kereskedelmi törvényben e 1 ő v a n irva, a jogkör szűkebb voltát s a korlátozásnak harmadik személylyel való közlését az azt állitó bizonyítani tartozik. Az ügy ezen világos állásának daeárá tapasztaljuk, hogy bíróságaink sokszor nem fogják fel helyesen a kereskedői utazó intézményét, mert előfordult egy esetem, a melyben mint felperesi képviselő egy vidéki kereskedőt árú uemszállitása folytáni kár megtérítése iránti perben képviseltem és el lettem utasítva, mivel nem bizonyítottam, hogy N. N. (kereskedői utazó) alperestől vételi ügyletek megkötésére külön meghatalmazással birt! De még szomorúbb a dolog, ha ezen helytelen praxist a nagyméltóságú m. kir. Curiánál is tapasztaljuk. Két egészen azonos esetben a m. kir. Curia oly ellentétesen határozott, hogy bátor vagyok e két esetet röviden előadni: Mind a két esetnél a tényállás az, hogy külföldi cégek medgyesi keresk. cégekkel kereskedői utazóik útján vételi ügyleteket kötnek, melyek szerint bizonyos értékű, mennyiségileg s minőségileg meghatározott árúk egy bizonyos határidőig szállítandók voltak. Mindkét esetben az árú nem lett megküldve és az eladók kártérítésért bepereltettek. A mindkét esetben a perek folyama alatt a felek részéről felhozottak az ügyek főkérdése tekiitetében Szintén azonosak voltak. A nagyméltóságú m. kir. Curia pedig ellentétes Ítéleteket hozott. Az egyik esetben ugyanis a m. kir. Curia megítélte a kárt, kimondván az indokokban, hogy : »szemben a keresked. törvény 45. § ával alperes nem védekezhetik azzal, hogy kereskedői utazójának ilyen ügylet megkötésére meghatalmazást nem adott volt, miután nem is állítja, hogy felperest utazója jogkörének valamely kivételes megszorításáról értesítette, alperes a felperesnek megtéríteni tartozik azt a kárát, mely az utóbbit a létrejött ügylet nem teljesitéséből érte.« Itt tehát a m. kir. Curia világosan a fent előadott és a keresk. törvényen alapuló elveket követi. A másik esetben, mely az előbbivel — a mint fent mondva volt — azonos, a m. k. Curia ellentétes Ítéletet hozott, felperest ugyanis keresetével elutasította, az indokokat kimondván, hogy : »csak oly kereskedői utazó tekinthető a keresk. törvény 45. §-ában foglalt jogokkal a törvény erejénél fogva felruházottnak, ki az üzletben állandóan alkalmazva van, az üzlet segédszemélyzetéhez tartozik, az ily szolgálati viszonyban álló kereskedelmi segéd, (sic!) ha főnöke által az üzlet telepén kívül ügyletekkel megbizatik, tekinthető adásvétel esetében az eladásnak végleges jogerejű megkötésére is felhatalmazottnak, felperes azonban még nem is állitotta, annál kevésbé bizonyította, hogy St . . . . Mihály alperes üzletében, mint kereskedelmi segéd (sic!) állandó alkalmazásban állott.« Ezen Ítéleti indokok a keresk törvénynyel semraikép össze nem egyeztethetők, ezek egyáltalában előttem ismeretlen törvényen (?) látszanak alapulni. A m. kir. Curia mindenekelőtt maga magával jön ellentétbe, mert ha concedálja, hogy St . . . Mihály alperesnek kereskedői utazója volt, akkor feltétlenül azt is kell concedálnia, hogy az a keresk. törvény 45. §-ában körülirt jogkörrel birt, mert alperes a per egész folyama alatt beismerte, hogy St . . . Mihály az ö kereskedői utazója volt, vagyis ez által beismerte, hogy St . . . Mihály a keresk. törvényben előirt jogkörrel biró kereskedelmi meghatalmazottja volt; az, hogy alperes a jogkört korlátozta, illetve emez korlátozást felperessel tudatta volna, a perben nem is fordul elő. Ezért a m. kir. Curia nem volt jogosítva St . . . Mihály jogkörét állandó alkalmazástól stbtől függővé tenni. Különben mi az az »állandó« alkalmazás ? Minden kereskedői utazó, mihelyt kereskedői utazó, állandólag van alkalmazva, mihelyt az illető egyén nem csak pl. közvetítő ügynök ; már pedig senki, még a m. kir. Curia sem állította, hogy St . . . Mihály csak közvetítő ügynök lett volna. Sötét továbbá az, a mit a m. kir. Curia a kereskedelmi segédekről szól. Ez már oly félreértése a keresk. törvény intézkedéseinek, hogy különböző okokból az Ítéleti indokoknak a kritikát önmagában hordó ezen része tekintetében csak azt jegyzem meg, hogy a kereskedelmi segéd egészen más valami, e felett a keresk. törvény 55. s következő §-ai, valamint az ipartörvény intézkednek. Ezen utóbbi Ítélet által legfényesebben van beigazolva az, hogy mily zavar uralkodik a kereskedői utazó fogalma tekintetében a legfőbb itélőszéknél is s hogy mennyire szükséges egyetértő s egyhangú megállapodásra jutni, mert ez a kereskedelem biztonságának az érdekében egy elengedhetlen követelmény. O Gr. Uj bírósági szervezet, Irta: dr. LESZLÉNYI IMRE, győri ügyved. Hogy mindjárt a tárgyra térjek, én is osztom 15 ö 1 ö n i László kartárs ur nézetét (»Jog« 3. száma) és azt tartom, miszerint felesleges, hogy I. fokon különböző bíróság legycu,( hanem a járásbíróság megnagyobbított kerületében a kir. törvényszék és kir. járásbíróság eltörlésével: I. fokú bíráskodást gyakoroljon a járási törvényszék ; II. fokon — a kir. tábla helyett — szervezendő a kerületi törvényszék; III. fokon — a kir. Curia helyett — az országos főtörvényszék. Mindhárom fokon a bíróság az esetek különféleségéhez majd mint egyes, majd mint társas bíróság jár cl és pedig : 50 frtig a járási törvényszék egyes birája »feltétlen végrehajtható* Ítéletet hoz (kivéve ha eskü van megítélve), de az ítélet birtokon kivül felebbezhető a kerületi törvényszék egyes bírájához, ha ez teljesen helybenhagyja az I. bírósági Ítéletet^ az többé nem felebbezhető, ha pedig megváltoztatja, felebbezhető az országos főtörvényszék egyes bírájához. 50 — 150 frtig a járási törvényszék egyes birája ítél, ítélete felebbezhető a kerületi törvényszék 3-as tanácsához, melynek helybenhagyó Ítélete feltétlenül végrehajtható, de az Ítélet birtokon kivül az országos főtörvényszék 5-ös tanácsához felebbezhető. 150—1,000 frtig ép ugy, mint 50—150 frtig, azonban végrehajtás csak jogerejü Ítélet alapján kérhető. I. 000 frton tul a járási törvényszék 3-as tanácsban tárgyal és dönt, melynek egyik tagja jogvégzett polgár, kereskedelmi ügyben bejegyzett kereskedő; a felebbezés Il-od fokon 5-ös, a III. fokon 7-es tanácshoz megy. Bünügyekben. Kihágás és vétségben a járási törvényszék 3-as tanácsban tárgyal és határoz és pedig a járási törvényszék egyik birája mint elnök és két jogvégzett polgár mint ülnök. II. fokon a kerületi törvényszék 3-as tanácsa határoz, ha felmentő Ítéletet helybenhagy, további felebbezés nincs, ellenkező esetben a felebbezés III. fokú hatósághoz megy, hol 5-ös tanácsban döntetik el. Bűntetttárgyábana járási törvényszék 5-ös tanácsban határoz, melynek két tagja jogvégzett polgár; a felebbezés korlátozás nélkül a II. fokú 5-ös és III. fokú 7-es tanácshoz megy. Midőn a járási törvényszék 5-ös tanácsban határoz, egyik ülnök birói qualificatióval biró jegyző is lehet. Sajtóperben a járási törvényszék 3-as birói tanácsban ll polgári esküdt verdiktje alapján határoz, a 11 esküdt közül azonban háromnak jogvégzettnek kell lennie. A különböző természetű ügyekre különböző lehet az eljárási szabályzat, de a bíróság határozatát ügybirósági megjelölés nélkül adja ki. íme a javaslatom rövidlete. A közjegyzői intézmény bajai. Irta : GATHV JÓZSEF, kir. közjegyzői helyettes Gyulán. E becses lap múlt évi 46. számában közölt cikkemben, a közjegyzői intézmény bajaiként felsoroltak közül ahhoz a bajhoz, midőn a közjegyzői állás képesség, képzettség tekintetében nem találta meg emberét, nehogy ugy tűnjék fel, mintha alapos ok nélkül egyátalán mások felett s épen a közjegyzői díszes kar általam ismert valamelyik tagja felett könnyelmű, vagy rosszakaratú véleményt alkotnék és ezt, a védelem alkalmától megfosztva nyilvánítani volna célom, a tapasztalt és a legkisebb mértéken is alul álló két esetet, mint példát, fel kellett említenem. Ezen eljárásomat dr. W e i s z Bernát bártfai kir. közjegyző ur, e becses lap 1891. évi 48. számában irt cikkében szokatlan és szükségtelen magas hangon helyteleníti; tiltakozik az ellen az irodalmi tisztesség és a közjegyzői kar érdekében ; a személy megnevezését tartja szükségesnek és mintha a nélkül nem is volna hajlandó hinni az általam felhozott azon esetek valóságában. Ha már az irodalmi tisztesség és a közjegyzői kar nem tehet az ellen semmi kifogást, hogy érdekében valaki sikra szálljon, mindamellett védelmezőjétől megvárhatja, hogy a védelemben akkor suhogtassa fegyverét, mikor arra szükség van és hogy a védelem, a védelmezetthez méltó hangon, önérzetes nyugodtsággal legyen tartva. En nem támadtam meg cikkemben sem az irodalmi tisztességet, sem a közjegyzői kar érdekeit, épen e tekintetben buzgólkodtam s ha a t. közjegyző ur felfogása szerint talán tévedtem volna, minden, majdnem aífektáltnak tetszhető kitörés nélkül, nyugodt hangon tehette volna megjegyzéseit. Egyébként nem tehetek róla, hogy az egyik eset szereplője már igazán elhalt, nem én »vándoroltattam Ábrahám kebelébe«, mint a t. közjegyző ur élcelődik. Legyen nyugodt a t. közjegyző ur, cikkében a búcsúztató : »requiescat in pace«, »szerencsétlen« kartársa felett kárba nem veszett. — Vele, személyével tehát nem foglalkozhatunk, nem is foglalkoztam cikkemben sem; de esete, mint más elhaltnak is közérdeket érintő esete, intő példaképen fenmaradt s azt mint ilyet, közérdekben lehet felemlíteni.