A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 5. szám - A kereskedői utazók, s a m. kir. Curia által követett gyakorlat

A JOG. CSak azért, mivel előbbi, különben normálisan fejlődött gyermekével, hasonló bajoskodása volt. A mi pedig a büntetéseknek, az adott eset tárgyi és személyi körülményei szerint indokolt, rövidebb tartamát illeti, ez szintúgy nem hozható a visszaesők számának növekedésével okozati összefüggésbe, mert ha a visszaesők számára vonatkozó, eddig ismert statisztikai adatokat veszszük, ezek alapján annak ismeretére jutunk, hogy a visszaesők nagyobb számát a súlyosabb bűntettesek, tehát a hosszabb tartamú büntetésben állottak szolgáltatják. Különben az erre vonatkozó, megfelelő statisztikai allatoknak gyűjtése csak az utóbbi években kezdetvén meg s azok eredménye clőttüuk még ismeretlen lévén, e részben inkább a gyakorlati tapasztalatra vagyunk utalva. Ezen tapasztalat alapján nem vehetni ugyan tagadásba, hogy visszaesők a rövidebb tartamra elitéltek között is nagy számban vannak, azonban, ha a kiállott büntetésnek a nagy többségnél elrettentő hatását ezek szerint nem találhatni, ez épen az előbb felhozottak tanúsítása szerint nem a büntetés rövidebb, vagy hosszabb tartama, hanem az e nembeli büntetések végrehajtási módja által magyarázható meg ; azou mód által tudniillik, mely szerint megfelelő helyiségek hiányában a btkben megkülönböztetett büntetési nemek csak a törvényben vannak elkülönítve, valósággal pétiig, mint a/, már gyakran felhozatott, a bönönre Ítéltek büntetésüket nagyobbrészt a fogházra, sőt rendőri büntetések végrehajtására szolgáló helyiségek hiányában, az elzárásra elitéltekkel közös elzárásban töltik el. Az igaz. hogy a meunyiben ezen körülményekre tekintettel akarnánk a btk. 40. íj-ának tervezett módosítását indokolni, ez argumentumok ellenében az hozható fel, hogy azok csakis annak sürgetésére szolgálók lehetnek, hogy megfelelő helyiségek létesítésével btkönyvünk büntetési rendszere elvégre annak megfelelő elkülönítéssel hajtassák \égre. De ha a külön elzárásnak megvan a maga javitó hatása, a mennyiben a kisebb beszámításé bűncselekmények miatt elitéltek között is az egyéniségek oly különböző individiumai találhatók s azok épen ugy alávetve vannak azon élettani hatásnak, hogy együttélésnél mindig a hitványabb elem érvényesiti degeneráló hatását, mint akár a börtönök vagy fegyházak lakói; a btk. 40. §-ának jelenlegi intézkedésével szemben még mindig indokolt követelmény marad, hogy az enyhébb cselekmények miatt elitéltek között is e javítás és elrettentés annak idején és megfelelően alkalmaztassák, vagy alkalmazása által az erkölcsi romlottság fejlődése megakadályoztassák, a mi pedig a btk. 40. §-ának módosítását teszi szükségessé. A btk. 42. §-a kivételesen már ugyan tartalmaz erre vonatkozó intézkedést. A gyakorlati tapasztalat azonban az előadottakból folyólag azt teszi indokolttá, hogy a javítás ezen módja, eltérően a btk. 42. §-a rendelkezésétől, általánosságban alkalmaztassák, ellenben kivételes esetekben engedtessék meg az együttes elzárás olv egyénekkel szemben, a kiknek előélete, a büntetés alá vont cselekmény elkövetési s az illető tettes személyi körülményei biztosítékot nyújtanak arra, hogy a büntetés végrehajtásának ezen módja nem lesz előkészítési eszköz súlyosabb bűncselekmények elkövetésére. A külön elzárásnak egyrészről elrettentő, másrészről javitó hatását elismerni, ezt azonban csak kivételesen s általánosságban csak a hosszabb tartamú büntetéseknél alkalmazui, egyúttal arra törekedni, hogy javítás és elrettentés céljából hosszabb tartamú büntetés alkalmaztassák, annyit tesz, mint kiképezni engedni a gonosztevőt, hogy azután visszajavításával experimentáljunk. A btk. 40. §-ának a tervezet szerinti módosításában ezek szerint, a visszaesésre vezető romlottság megakadályozására szolgáló módot, másrészről az imént érintett irányzat elleni óvszert vélek feltalálni, alkalmas eszközt arra, hogy fogházaink túltömöttséo-án, a büntetés módjának szigorítása mellett, a büntetés tartamának lehető, illetőleg pedig az esetek tárgyi és személyi körülményei által indokolt leszállításával is segíthessünk, figyelemmel azon körülménvre, hogy a különben indokolatlanul hosszabb tartamú büntetés által az elitélt hozzátartozói, de népesedési tekintetben maga az állam is veszteségnek vannak kitéve, ezenkívül a büntető helyiségeknek előidézett túltömöttségével az államnak más irányban productivabb célra felhasználható kiadása növeltetik. A btk. 40. §-ával kapcsolatban tervezett módosítás ennélfogva mint büntetési rendszerünknek a gyakorlati szükség által igényelt üdvös reformja méltatandó. A morális erő megmentését s illetőleg épségben megőrzését a büntetési eljárás egyik elengedhetetlen feltételének tekintvén, midőn a btk. 40. §-ának érintett módosítását, mint arra szolgáló eszközt és módot tekintem és üdvözlöm, azt hiszem velem együtt minden gyakorlati szakembert megelégedéssel tölt el annak felismerése, ho°y a bűnügyi enquéte munkálatának a büntetést érintő többi tételeivel, a feltételes elitélés megvalósításának helyeslésével, a pénzbüntetéseknek az elitélt vagyoni viszonyával arányban álló kiszabása iránti intézkedésével szintén és pedig rendszeresen ugyanezen célra törekszik s ezen cél elérése érdekében tervezi btkönyvünk kérdéses módosítását. A feltételes elitélés intézménye már többször s alapos fejtegetések útján lévén ismertetve, a btk. 53. §-át érintő módosítás pedig önkényt érthetővé tévén annak indokát, a bűnügyi enquéte munkálatának jelentősebb javaslataival való eddigi foglalkozás j után, nem maradna más hátra, mint ezzel bevégezni általánosságban tartott észrevételeimet, legyen szabad azonban a felhozottakkal kapcsolatban kifejezést adni azon vélekedésemnek is, mely szerint e tervbeli módosításokkal az érintett célra szolgáló és alkalmazható eszközöket kimenteiteknek nem tartom. Különösen fogházainknak, közbiztonsági viszonyaink javulásával arányban nem álló túltömöttségével szemben indokolt s megfelelő intézkedésnek tekinteném, a hivatalból üldözendő bűncselekmények számának apasztását, a mennyiben kimutatható, hogy vannak esetek, melyekben a büntető törvénykönyv szerinti hivatalból való üldözés köztekinteteknél fogva indokoltnak alig tekinthető. így indokolatlannak vélem részemről a testi sértés vétségeknek, különösen a gondatlanság által okozott testi sértés kétség kisebb eseteinek hivatalból való üldözését, mint azt más alkalommal fejtegetés tárgyává is tettem. Továbbá indokolatlan a btk. 330. §-ába ütköző bűntetteknek általában hivatalból való üldözése, holott például a btk. 310. tj-ába ütköző vétségnél a hivatalból való üldözéseknek • eseteit indokoltabban lehetne a btk. 303. §-a szerinti sérelmezések eseteire, a btk. 3:10. §-ába ütköző bűntetteknél pedig a 331. §-beli esetekre korlátozni. De a jelen cikk keretébe nem illeszthető ez irányú fejtcgetésektöl eltekintve, a bűnügyi munkálatnak a fentebbiek szerint érintett terjedelmét is nagyon értékes és elégséges adatokkal bírónak tekintem arra, miként btkönyvünk módosításának szükségét most már ezen munkálat adataival indokoljuk s megvalósítását arra hivatkozással minden oldalról sürgessük. Hiba is volna szerintem a módosítás keresztülvitelét az elől érintett külsőségekre támaszkodással késleltetni, mert e módosítás nem egy jelentőségű a várt igazságügyi alkotások háttérbe szorításával, de nem egyjelentöségű btkönyvünk alkotási sikerének megtámadásával sem, hanem azt, mint a fejlődő életviszonyok követelményét kell tekintenünk, a melynek felismerésére az eltöltött 11 év megfelelő tapasztalatot nyújtani alkalmas. A mi a gyakorlati szükséglet által igényelt módosítástól külső tekintetekből való idegenkedést illeti, e részben mi már a magunk kárán tanultunk. Értem akkori igazságügyministerünk zseniális alkotásaira tekintettel, az 18G8 : XXXI. t.-c. módosításával addig-addig való késedelmeskedést, mig a szabad kamattal való liberaliskodás általános anyagi tönköt idézett elö. A kereskedői utazók, s a m. kir. Curia által követett gyakorlat. Irta: dr. SCHUSTER RUDOLF, ügyvéd Medgyesen. Ki ne ismerné a kereskedői utazókat ? Nem létezik város s majd nem létezik falu sem, a melyben őket — legalább bizonyos időkben — nem lehetne találni. Ugyszólva minden gyermek ismeri. És mégis mily nagy nézeteltérés, sőt nézetzavar uralkodik a kereskedői utazó intézménye felett ! Ezen kérdésnek szakkörökben való szellőztetését annál is inkább szükségesnek tartom, mivel ezen intézmény oly elterjedést nyert, a mint ez a keresk. törvény alkotásánál s behozatalánál talán még nem is sejtetett. Mai nap alig létezik vidéki kereskedő, a ki nem lépett volna már üzleti érintkezésbe egy kereskedői utazóval s tény, hogy a vidéki kereskedők legnagyobb része megrendeléseiket kereskedői utazó útján teszi meg. A megrendelésnek ezen ugyan kényelmes és mondhatni kedélyes módja azonban nagyon komolylyá válik akkor, a midőn a megrendelt árú nem küldetik meg; komolylyá válik azért, mert a vidéki kereskedő esetleg egész idényre marad árú nélkül s mert a bíróság által nyújtott segély problematikus, a mint ez alantabb be fog igazoltatni. Vegyük mindenek előtt szemügyre a kereskedői utazók jogkörét. A keresk. törvény 43. §-a azon kereskedelmi meghatalmazottakról intézkedik, a kik cégvezetési jogosultsággal nem bírnak, a kiknek jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek ily keresk. üzlet folytatásával rendszerint járnak, és mindazon jogcselekményekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. A 15. §. ezen intézkedést alkalmazza azon keresk. meghatalmazottakra is, kiket főnökük kereskedői utazók minőségében a telep helyén kívül ügyletekkel megbíz és ezen 45. §. egyszersmind kiterjeszti ezeknek jogkörét bizonyos vételár felvételére, határidő engedélyezésére stb. De itten eltekintünk a jogkör ezen kiterjesztésétől s vegyük szemügyre a kereskedői utazókat csakis mint kereskedelmi meghatalmazottakat. Tény ?. 43. és 45. §-ok egybevetéséből az, hogy a kereskedői utazó kereskedelmi meghatalmazott; ha ez tény, akkor tény az is, hogy az ő jogköre a törvény által meg van állapitva. A keresk. törvénynek a keresk. utazók jogkörére vonatkozó emez intézkedése dispositiv jellegű, azaz nincs kizárva annak megengedhetősége, hogy a főnök korlátozhassa a kereskedői utazójának törvényadta jogkörét, mely korlátozás jogilag kihat a szerződő harmadik személyre, mihelyt ezzel ama korlátozás tudatva lett. De mindaddig, a mig ily korlátozás meg nem történt és a harmadik személylyel közölve nem lett, a törvénynek a jogkörre vonatkozó intézkedései respectálandók és alkalmazandók. Ebből önkényt foly, hogy a kereskedői utazó által kötött jogügylet a