A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 52. szám - A brassói kir. törvényszék hivatalos helyiségeiről - Az exceptio doli a régi és a mai római jogban

402 A JOGpernek folytatását engedte. Mert a ppts. 67. §-a szerint több felperestárs az egész eljárás folyama alatt egy személynek tekintetik, a miből következik, hogy egynek ténykedése a többiekre is kihat. Miután tehát egyik felperestárs keresetétől elállott, következményül a per valamenyi felperes részére letétinek nyilvánítandó és ennélfogva a további eljárás megszüntetendő lesz. A mennyiben netalán e perletételből felpereseknek kára leend (69. §.) ennek kifizetése, illetőleg megtérítése végett az elpártolt társuk ellen fordulhatnak. ítélettel az ügy érdeme semmi esetre nem dönthető, mert perben nem álló félnek joga ítélettel nem szabályozható, máskülönben nem szerepel már valamennyi telekkönyvi tulajdonos a perben. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy a felosztást óhajtó tulajdonostársak új keresettel lépnek fel, a melyet magától úrtetőleg az elpártolt volt társuk ellen is irányítani kell. Dr. Wagner, ügyvéd Beszferczén. II. Az ügyvédi rendtartás köréből. (Kérdés.) Ellenem a legalaptalanabbul egy ügyfelem pénz visszatartása miatt panaszt emelt, a panasz tárgyalásáról vétlen eset közbenjötte miatt elmaradtam, de még ugyanazon napon a törvényszékhez kérelmet uyujtottam be s ezt — minden további kellemetlenség kikerülése és nagyobb biztonság kedvéért — igazolási kérvénynek címeztem, azonban kérvényem nem fogadtatott el azon indokból, mert igazolásnak nincsen helye ily természetű ügyekben. Ekként intézkedett a II. fokú hatóság is. Az ügy eddigi stádiumában is nagyon érdekes a megvitatásra. Köszönettel venném, ha a tisztelt kartársak ezen kérdéshez becses lapjukban hozzá szólani szíveskednének, Mert hisz érthetetlennek tartanám, hogy miután ilyen panaszt a polgári bíróság tárgyalja, hol csak a perrendtartás elvei szerint lehet tárgyalni, melynek bizonyára a bizonyításra vonatkozó szabályai mérvadók a tényállás tisztázására nézve és mérvadók az ítélkezésre és felebbezésre nézve is, miért volnának ép az igazolásra nézve kizárva annak intézkedései? Minden eljárásban, hol a makacssági intézmény létezik, van provideálva az igazolásról vétlen mulasztás miatt, miért lenne az ügyvéd elleni eljárásban ez kizárva? Oly súlyos jogkövetkezményekkel járna ez, melyek a legnagyob igazságtalanságra vezetnének, a mint ez a jelen esetben is van. Reám nézve ugyanis az ügy annál érdekesebb, mert több ezer forintról van szó, ugyanily összegekről a féltől hiteles nyugtáim, azon kivül postai feladó vevényeim vannak; mert panaszos teljesen vagyontalan külföldi és mivel a tárgyaláshoz kocsin menve, a lovak a kocsit elragadták; én a kocsiból kiestem s lábam törött; végül mert én panaszost marasztaltatásom után készpénznek letétbe helyezése által, rögtön biztosítottam. Álláspontot foglalok én e kérdés fölött, de mégis óhajtanám jogásztársaim tárgyilagos nézetét is hallani s főleg szívesen fogadnék jó indulatú tanácsot, mit ezennel kérek is, mejt nem lehetetlen, hogy mire az ügy a nagyméltóságú m. kir. Curiától leérkezik, életben sem leendek s örököseim kénytelenek lesznek oly tetemes összeget másodszor is megfizetni jó tanács hiányában, a mint kénytelenek leltek volna akkor is már régen megfizetni, ha a tárgyalás napján lábam helyett nyakamat szegem; mert hát igazolásnak nincsen helye. — n — Sérelem.* A brassói kir. törvényszék hivatalos helyiségeiről. (Az igazságügyminister figyelmébe.) Ezelőtt egy pár héttel a nagymélt. m. kir. igazságügyminister ur egy kegyes leirata szerfelett nagy örömet szerzett az itteni közönségnek, minthogy azzal a brassói kir. törvényszéki elnök úr arra hivatott fel, hogy tegyen véleményes jelentést mindazon adatokról, melyek egy igazságügyi palota építéséhez megkívántatnak. Az igazságügyi kormányzat eme kezdő intézkedése nem csoda, hogy örömteljes visszhangra talált különösen a bírósági személyzetben, mert a mostani törvényszéki hivatalos helyiség egymagában véve, valamint annak beosztása s berendezése törvényszékünk tekintélyét s prestigejét egy cseppet sem emeli. Ugyanis törvényszékünk kétfelé van osztva, a polgári osztály oly épületben van, a mely célszerűtlen beosztása s rozzant állapotánál fogva kiválóan alkalmas arra, hogy a hivatalnokok minden tavaszszal úgy nézzenek ki szegények, mint valami ólombányamunkások teli szemfájással és reumával. A törvényszék bűnügyi osztálya pedig egy egészen más épületben s más utcában van elhelyezve, úgy hogy ezen bűnügyi osztály a polgári osztálytól egy egész negyedórái távolságban fekszik. Hogy ezen körülmény mily nagy hátrányára van az itteni törvénykezési ügymenetnek s hogy * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. mennyire megbénítja azt, már első tekintetre még egy laicus ember is megtudná mondani. De hát elmondom én rövideden. A nagymérvű hátrány, illetőleg hátráltatást szülő sajnos következmények abból állanak: hogy a bírósági főnök legjobb akarat mellett sem gyakorolhatja kellőképen a törvényszabta ellenőrzést. a hivatalszolga minduntalan kénytelen a hátán cipelni a vaskos bűnügyi csomókat a bűnügyi osztálytól az egynegyedórai távolságra s más utcában levő polgári osztályhoz előadás végett, mivelhogy az összes tanácsülések ez utóbbi osztályban tartatnak meg és szemtanúja voltam, a midőn a szolga a teher alatt egyensúlyát vesztve, az actákat elejtette s azok szanaszét mentek, a szél meg elkapta, úgy, hogy némelykor kétségbeesetten rohant egy-egy kis referáda után ; hát aztán a sok menés-jövés mit a bűnügyi referensek kénytelenek tenni az elnök úrhoz a szükséges értekezés végett, mennyi idővesztéssel s kellemetlenséggel jár ám! De mindezeknél még nagyobb baj az, hogy akkor, a midőn a polgári bíró-referensek bűnügyi végtárgyalásokra rendeltetnek, ezek a kitűzött reggeli 8 órára pontosan megjelennek a bűnügyi osztályban, a hol a végtárgyalások megtartatnak s itten várva várják a feleket, azonban ezek többnyire tova 10 óra után kezj elének jelentkezni, addig pedig a polgári osztálytól elvont három | biró és egy jegyző kénytelenittetnek a végtárgyalási teremben | vesztegelni, drága idejüket pazarolni, miután a hivatalszobájuk j egy negyedórai távolságban levő polgári osztályban van, holótt i ha a törvényszék bűnügyi meg polgári osztálya egy épületben | volna, mennyit nem tudnának dolgozni azon bírósági tagok addig, ' a míg a végtárgyalás megkezdhetőségének időpontja beállott? És : milyen könnyű dolog volna ekkor a hivatalos szolgával rögtön I összehivatni az illető bűnügyi tanács tagjait. A mi pedig a bűnügyi osztály helyiségét illeti, no ez már | minden kritikán alóli. A végtárgyalási terem oly dísztelen, cél! szerűtlen s rozzant állapotú odúszoba, hogy 1888-ik évben, a J mikor F a b i n y volt igazságügyi minister úr azt látta, kezét össze] csapván, emigy kiáltott fel : »Ez már faluhelyen is szégyenére volna bármely falusi hivatalnak, ép azért ezennel utasítom elnök urat, hogy haladéktalanul más végtárgyalási termet béreljen ki, mely a törvényszék tekintélyének megfeleljen.« Hogy miért nem teljesittetett eme meghagyás, azt igazán nem tudom, mert szívesen megmondanám. De mindezeknél még egy nagyobb baj is vau, az tudniillik, hogy a végtárgyalás lejárta után a végtárgyalási elnök kénytelen az ügyészt, védőket, vádlottakat, tanukat, denique az egész hallgatóságot a teremből kiutasítani a csikorgó nagy hidegbe, mert hát a bűnügyi tanács részére nincsen tanácskozási szoba. A bűnügyi referensek s többi hivatalnokok szobái pedig igazi szűk barlangok, úgy, hogy minden ember, a ki a végtárgyaláson megfordúl, méltán megütközik azokon s nem tud eléggé bámulni, hogy mint képesek az intéző körök, a jelenlegi sanyarú állapotokat egyrészről az ügymenet, másrészről a szegény hivatalnokok egészsége rovására tűrni. Égető szükség tehát, hogy itt az ország szélén a magyar igazságszolgáltatás minden tekintetben kellőleg képviselve legyen, imponáljon külsőleg is és ne szolgáltasson okot arra, hogy akárhány külországi egyén, kik számtalanszor hallgatóképeu látogatják végtárgyalásainkat, legrosszabb benyomással távoznak el. Mert tudnivaló, hogy a külszín és csín mindig hódítani szokott. Avagy a szegény alsóbb fokú hivatalnok, ki élete felét az irodában tölti, nem érdemel-e tisztességes s egészséges irodai szobát ? Avagy merné-e valaki azt az állítást kockáztatni, miszerint jól berendezett s beosztott hivatalos helyiség nem növeli a munkakedvet, nem az egybevágó üdvös összműködést és a többit? Nem folytatom ezúttal többé szemelvényeimet, hanem kérve kérem az intéző köröket, hogy hassanak oda, mikép a célba vett igazságügyi palota itt az ország szélén, a hol a magyar államnak csak díszére válnék, mielőbb felépüljön, anynyival is inkább, mert az állami kincstár jól felfogott érdeke ugyanazt parancsolólag követeli, minthogy a törvényszéki épüle tért évenként 3,380 frt házbér fizettetik, következőleg 1872. év óta eddigelé házbérbe nem kevesebb, mint 67,600 frt fizettetett és még sincsen állami épület. Miből folyólag a mondó vagyok : Igazságügyi palota jöjjön el a te országod! Egy regi előfizető. Irodalom. Az exceptio doli a régi és a mai római jogban. Irta dr. Kajuch Márton budapesti ügyvéd. A szerző sajátja. Igen örvendetes jelenség szerzőnek ugy terjedelmére, mint tartalmára nézve tekintélyes római jogi értekezése, mely hosszú és alapos tanulmányainak eredménye. Szerző kiváló tehetségű jogász, Németország nagy egyetemein kizárólag a római jognak szentelvén magát, tanulmányai első gyümölcsét nyújtja a címben foglalt műben. Az exceptio doli a régi és a mai római jogban című értekezése, mely a római jog egyik legnehezebb, de legérdekesebb