A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 52. szám - A kir. közjegyzők, mint bírósági megbizottak megkeresései - A perköltségek kölcsönös megszüntetése és mérsékléséről

A JOG. 399 fejlesztésinek megfelelők, nem hogy kifogásolhatók lennének, sőt ellenkezőleg méltánylást és teljes elismerést igényelnek, annál inkább, mert hasonló intézkedések sem nálunk, de még a külföldön sem foglalkoztatták előzőleg a törvényhozást, minélfogva az új irányú alkotásnak kezdetben számtalan nehézséggel kellett megküzdenie. A harmadik novellát, mely »a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzökönyvbe bejegyzéséről és a telekkönyvi bejegyzések helyesbítéséről« szól, még kevésbé illetheti gáncs, mert hiszen ez.en törvény nem is betétszerkesztési törvény, sőt annak nem is kiegészítő része, hanem önálló tárgyú törvényalkotás, melynek előterjesztésére azért volt szükség, mert a telekkönyvi betétek, az egyszeiűbbé tett eljárás dacára is, szakerők elégtelen- ! sége miatt, továbbá az alapul veendő kataszteri munkálatok hiányai és befejezetlenségénél fogva előre láthatólag csak számos év múlva lesznek az egész országban elkészíthetők, minélfogva e törvény azon közjóra vezető célt tűzte ki, hogy telekkönyveink fogyatkozásain ott is segítsen és a tényleges birtokos tulajdonjogát ott is bejegyezhetövé tegye, hol a telekkönyvi betétek szerkesztésére majd csak később kerül a sor. Miből világos, hogy ezen utóbbi törvényhozási intézkedés — az annak tartalmát átértő jogász előtt — toldás-foldás jellegével nem bir. Ezek elmondása után feleslegesnek látom cikkíró fejtegetéseit pontról-pontra követni és cáfolgatni, de azon jövendölésére, >>ezen újabb novellát a gyakorlat szinte használhatatlannak és minden izében keresztiilvihetetlennek fogja bizonyitank, mégis ! megjegyzem, hogy a mennyiben a több, mint 200 községre nézve eddig teljesen befejezett betétszerkesztési munkálatok kitűnő eredményre vezettek, a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekkönyvbe való bejegyzése és a telekkönyvi bejegyzések helyesbítése annál kevesebb akadályba fog ütközni, mert itt a dolog természetéből folyólag hasonlíthatatlanul egyszerűbb az eljárás, mint a telekkönyvi betétek szerkesztésénél. Az is bizonyos, hogy a törvény végrehajthatóságát nem fogja akadályozni az sem, hogy abban az előbbi törvényekre gyakori utalás ^hivatkozás) fordul elő, mert a kinek akarata van hozzá, meg fogja azt érteni, különösen a kiadandó — s a törvény miképen való alkalmazását felvilágosító — végrehajtási utasítás alapján. Nem áll tehát cikkíró azon észrevétele sem, hogy a számtalan hivatkozások (előbbi törvényekre való utalások) érthetetlenné teszik a törvény szövegét. Még kevésbé áll azon megjegyzés, hogy ez hiba lenne, mert hiszen csakis a törvényszerkesztés technikája lett betartva, mely kizárja, hogy a már előbbi törvényben elfogadott szakaszok újabb törvénybe ismét felvétessenek, mert az már törvényt képez újabb törvényhozási jóváhagyás nélkül is. Ezzel befejezhetném mondanivalóimat, de még sem teszem azt a nélkül, hogy ki ne fejezzem, mikép a cikkíró minden alapot nélkülöző elégedetlenségéből, mások talán hajlandók lesznek oly következtetést vonni, hogy nem is a legújabb s nem is az előző novellák, mint inkább az 1886: XXIX. t.-c. 76. §. 12. pontja okozza cikkírónak a talekkönyvi betétszerkesztési törvények iránt tanúsított ellenszenvét. A kir. közjegyzők, mint bírósági megbízottak megkeresései. Ina : DÍVÉKY ÁGOSTON, alsó-kubini kir. közjegyző. A hagyatéki ügyek tisztába hozatalának ideje a helyi s az érdekelt felek személyi tulajdonságának viszonyához van kötve. Egyrészt minden nehézség nélkül az ügy gyors elintézést nyerhet, másrészt a felmerült akadályok elhárításáig huzamosb ideig elhuzódhatik. Nem szükség fejtegetnem, hogy a hagyatéknak alapos 1 és gyors lebonyolítása nemcsak a felek, de a kir. kincstár, sőt az eljáró kir. közjegyző érdeke is s e tekintetben, ha a megkívántatóságok meg vannak, az röviden el is intéztetik. Máskép áll azonban az ügy, ha egyes hagyatékoknak egész sorát fokozzák az akadályok, melyek ismét az egyes vidékek viszonyaihoz mérve kisebbek, vagy nagyobbak, könnyebbek vagy nehezebbek, gyérebbek vagy gyakoriabbak s e tekintetben a műveltség, értelmiség, az ügy iránti érdeklődés, vagy mindennek ellenkezője befolyással bir. Az értelmes felekkel határozottan könnyebb az eljárás, ezek a hiányok pótlása, az ügy iránti érdeklődése mellett elősegítik az ügymenetet, ellenben a tudatlan felek, főleg a kis hagyatékoknál, inkább a késleltetésre adnak gyakran okot, mihez a rossz, nagyjába zugirászok által, vagy egymás közt kötött minden formaszerűséget nélkülöző iratok, vagy azok hiánya, makacs magaviselet, az adatok beszerzése s az ügy iránti közöny, gyakori meg nem jelenés, eltávozás, más vagy ismeretlen helyre való ideiglenes vagy végleges elköltözés, időközti esetleg más , vidéken való elhalálozások stb., ismert akadályok hozzájárulása többszöri tárgyalás megtartását s egyes bíróságok vagy hatóságok j megkeresését is igényli. A megbízó bíróság vagy hatóság az 1886. évi VII. t.-c. í>4. §-a körülirt módon van hivatva a megbízások elintézését ellenőrizni; de ebben is a túlbuzgóság a §. keretén túlvezet. A fenti §. ugyanis határozottan kimondja, hogy a megbízó bíróság j vagy hatóság az adott megbízás teljesítésére, »ide nem értve az ; örökösödési eljárás vezetésére vonatkozó megbízást, záros határidőt tűzhet? s a hol késedelem tapasztaltatik, vagy ily irányban | panasz tétetik, kívánhat záros határidő alatt a tett intézkedés s netalán gátló akadályokról jelentést, esetleg bírság terhe mellett. A fenti §.'megalkotásánál a szellem felfogta a dolog természeténél fogva a hagyaték elintézésének időhez nem szabható voltát s igy a szorgalmazást s a jelentéstételre való sürgető felhívást csak a késedelmes, vagy panasz folytán szorgalmazott ügyekre korlátozta. A túlbuzgóság az egyes megbízó bíróságoknál azonban odáig terjed, hogy már a megbízásnál 30 — 60, vagy 90 nap tűzetik ki záros határnapul s ezen határidő lefolyása után érkeznek ismét a 30 napos záros időkre szóló sürgetések, holott a hagyatékok elintézését, illetve hátralékokat nehéz, sőt nem lehet ily rövid záros határidőkhez kötni, mert azok sablonszerű elintézést nem nyerhetnek. Feltűnhetnék talán, hogy ezen ügyállást most, midőn az ügymenet gyorsítására inkább módot nyújtó örökösödési eljárásra vonatkozó törvényjavaslat előtérbe lép, hozom fel; de épen ez alkalomból kívántam egy körülményt, mely az eljárás menetét késlelteti, kiemelni; a kir. közjegyző, mint bírósági biztosnak más területű bíróságokhoz intézett megkereséseinek elintézési ügyét, a mennyiben e téren a gyakorlat nem egyöntetű. Működési területem lakosságából évenkint 8%--9°/0. hol munkakereset, hol hosszabb vagy végleges tartózkodásra az év időszakához mérve távol van, az ismert helyen tartózkodásnak a tárgy csekélysége, a távolság, útiköltség, időveszteség figyelembe vételénél a tárgyalásra meg nem jelennek s megbízottat sem vállnak ; ily esetekben az illetőknek kihallgatása az illetékes bíróság által megkeresés utján eszközölhető csak. Az ily megkereséseket rendszerint a megkeresett kir. bíróságok s főleg a legnagyobb gyorsasággal a budapesti kir. törvényszék, hol ez eset gyakran fordul elő, sőt az osztrák bíróságok is teljesitik. Kivételt azonban néhány esetben egyes kir. járásbíróságok, rendszerint a kir. aljárásbirák aláírásával hozott megtagadó végzésekkel tesznek, indokolva azzal, hogy csak hasonbiróságok megkereséseinek tesznek eleget. Ha tekintetbe veszszük, hogy a közjegyző a megbízás folytán a megbízó bíróság helyett s a közügy érdekében intéz ily megkeresést a már tárgyalt hagyatéknak végbefejezhetése céljából egyes más hatóság területén tartózkodó felek kihallgatására; ha tekintetbe veszszük, hogy a közjegyző a hagyatéknak nemcsak részleges, de teljes tisztába hozatalára vette a megbízást s a megkeresés megtagadása által az ügymenet halasztást szenved; ha tekintetbe veszszük, hogy az ország bíróságai hivatásszerűleg ily megkereséseknek rendszarint eleget tesznek, mig ellenben egyes bíróságok azt megtagadják; az egyöntetű eljárás megállapítása s miheztartás végett kívánatos volna akár a törvényjavaslat egy pontjában, akár rendeleti uton ezen kérdésnek eldöntése : hivatva vannak-e vagy sem a más területű kir. bíróságok, vagy hatóságok az ily természetű megkereséseknek elégtételére? annál is inkább, mert jelentés esetében a megbízó bíróságtól az ügy az összes felek kihallgatása végett gyakran visszakerül. Vagy talán orvosolni fogja a javaslat, ha törvényerőre emelkedik, ezen nehézséget is azon intézkedésével, hogy az idézésre meg nem jelent fél újból gondnok által is idézendő lesz, mi feleslegessé teendi a megkeresések utjáni kihallgatást is ? Ha igen, ez sokat lendit az ügymenet gyorsításán; de azért az egyes megkeresések szüksége s más területű hatóságokkal való érintkezésbe lépés az egyes szükséges adatok beszerzésére nézve még mindig fenmarad. A perköltségek kölcsönös megszüntetése és mérsékléséről. Irta: Csebi POGÁNY VIRGIL kir. aljárásbiró Budapesten. A perköltségeknek a peres felek közötti kölcsönös megszüntetése, avagy ezeknek mérséklése, ez ideig egy nyílt kérdést képez, a mely a perrendtartásban csak azon elasticus kijelentéssel nyer megoldást, hogy a bíró belátásától függ a perköltségeket a peres felek között, a per körülményeihez képest, kölcsönösen megszüntetni avagy mérsékelni. A bírói gyakorlat ez idő szerint ezen discretionalis jognak tág teret látszik nyitni, miért is érdemes azon kérdéssel foglalkozni, hogy melyek tehát azon perkörülmények, a mik ezen discretionalis jogosítványnak helyes igénybevételére szolgálnak ? A jelenlegi bírói gyakorlat, a perköltségek kölcsönös megszüntetésénél a jóhiszemű perlekedést veszi döntő momentumnak, nem tevén különbséget abban, hogy a jóhiszemű pervita a perdöntő jogi kérdésekre, avagy a t é n ykérdésekre irányul-e ? Ezen felfogás szerény nézetem szerint helytelen, mert a mi azon pereket illeti, a hol a pervita jogi kérdések felé irányúi, a perköltségek kölcsönös megszüntetését sohasem találom helyénvalónak, nem pedig azért, mert habár menthetőnek látszik, hogy írott törvény, avagy törvényerejű szabvány s változatlan birói gyakorlat hiányában valaki jogát erős .meggyőződéssel bár, de tévesen fogja fel s hogy sokszor az első és másodfokú bíróságok is az ő álláspontjára helyezkednek s hogy tehát méltáuyosnak látszik lenni az, hogy ily körülmények között e pervesztő még perköltségekkel is ne sujtassék, ámde ez az éremnek csak egyik oldala, a mely mellett annak másik és fényesebb oldala árnvékban ma-