A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 52. szám - Észrevételek a bíróságok büntető ügyvitelének új szabályzatához - A néprögtönbiráskodás törvénye Észak-Amerikában. (A Linch törvénye.) 1. [r.]

394 A JOGK ama költők és irók életviszonyaihoz nem hasonlíthatjuk, a kik a század első felében valóságos nyomorban szolgálták hazájuk legszentebb érdekeit. Ott is itt is a legnagyobb hazafiúi és férfias erények léptek működésbe a nemzeti regeneráció érdekében. S ha ma — bizonyos tekintetben — történeti visszapillantást irunk, csak az igazságot szolgáltatjuk ki, ha a modern magyar birói kart a nemzeti újjászületés első szellemi harcosai mellé helyezzük és együtt emlegetjük vele. Es micsoda munka volt az, a melyet birói karunk, az ügyészi kart mindig beleértve, ezen idő alatt végzett! Micsoda munkája a férfias tetterőnek, a lelkiismeretnek és a jogászi értelmiségnek, mely kódexek nélkül a birói gyakorlat idejétmúlt eszközeivel annyi ideig pótolta az állami élet legnagyobb hézagait s pótolja nagy részben még ma is, mert hiszen az ált. polg. magánjog és a büntető törvényhozás terén ma is kizárólag a forensis jog tartja fönn a rendet. Es mekkora munka e mellett a kereskedelmi, váltó, büntető és csődkodexek, valamint az eljárások életbeléptetésénél s a judikatura megállapításával. Hosszas, nehéz, példátlanul álló küzdelme ez a jogrendnek még ma is, melynek élén a birói kar áll, igen sok esetben csaknem egyedül s nem kevés esetben a végrehajtó hatalom minden túlerejével szemben. És valóban igaznak tűnik ki itt is a régi életszabály, hogy a j e 11 e m e k a küzdelemben fejlődnek ki és abban erősödnek. Magyarország, ugy tudjuk, hogy épen az államjogi szervezés befejezetlensége következtében, alá volt és alá van vetve ma is a kor nagy hibáinak s vele az erkölcsi fogyatkozásoknak. Tudjuk, hogy közigazgatásunk morálitás tekintetében sem klasszikus ; de még jobban tudjuk, hogy a politikai érdekek és szenvedélyek befolyásától ez idő szerint még az elemi iskolák sem mentesek. Nem reánk tartozik a »miért«, de a tény nyilvánvaló. Birói karunk azonban itt áll érintetlenül. Intakt jellemmel állotta ki a szegénység és a csábítás kettős veszedelmét s a birói kharakter Magyarországon az összes közfunkciókban a legelső. A köztisztelet és a prestige, mely bíráink személyét körül veszi, a mindennapi életben is elég bizonyság arra, hogy erkölcsi tekintetben a magyar állam közhatalmainak letéteményesei közt birói karunk áll a legnagyobb piedestálon. Nem adhatunk eléggé hálát a Gondviselésnek, hogy ez igy Van. S nem is akarjuk elképzelni, hogy mi lett volna akkor, ha ezen egy-negyed századnyi fejlődésünkben a birói és ügyészi kar nem állotta volna ki a nehéz próbát s az 1869-ben fölállított nagy, közhasznú intézmény nem sikerült volna. Még elgondolni is rettenetes. Most, hogy a jövő felé tekintünk s nagy reformtörek; vésekkel és millennáris jubileummal van telve a magyar világ: I nekünk, mint jogászoknak van legtöbb okunk bizalommal te[ kinteni a jövő felé. A magyar birói karra, ugy a mint az ma van, a legnagyobb igazságszolgáltatási reformok súlyát I is reá lehet helyezni, Föltéve mégis egyet. Azt, ha az állam és annak minI denkori kormánya a súly nagyságához képest erősíteni i iparkodik e kitűnő kart, melynek egyébként a hála lerovásával j is tartozik. Két dolog van, a mi mellőzhetlen. Az egyik az, hogy a j birói illetmények szabályozásánál a törvényhozás végleg szünJ tesse meg — hogy röviden szóljunk a — birói nyomort. Ez i folyamatban van s reméljük, hogy elegendő mértékben meg is i fog történni. A másik, hogy a birói kart szabadítsák meg a hátralékok agyon-nyomó terheitől. S ez még nincs folyamatban, hacsak a reformterveket nem veszszük orvoslásnak. De ezek befejezése messze van még hatásuk bizonytalan s a birói karnak | megváltása sürgős. Mert határai vannak minden erőnek s túlságos terhek súlya alatt még az acélból való alkotások is összetörnek, vagy legalább deformálódnak. Hogy megadjuk, bárha részben is, a magyar birói kar! nak azt a tiszteletet és elismerést, mely őt nemzeti életünkben első sorban megilleti, azzal nem adunk meg neki mindent. Kívánjuk és várjuk azt is, hogy fejlődésének s további i hasznos munkájának föltételei is minél hamarabb s minél ' nagyobb mértékben megadassanak. Kiknek, ha nem ő nekik ! ? * Észrevételek a bíróságok büntető ügyvitelének új szabályzatához. Irta: SZÉKÁCS FERENC, kir. curiai birő Budapesten. A büntető birói ügyvitel eddigi rendezetlen voltánál fogva minden törvényszék kebelében más és más ügykezelés fejlődött ki, mert az erre nézve eddig érvényben volt szabályok csak oly általános szempontokat állítottak fel, melyek keretében az individuális rendszerek végtelen sorozata megfért. Ezt a rendszert (illetőleg rendszertelenséget) is lehet védeni, mert annyi bizonyos, hogy a mi egy nagyforgalmú törvényszéknél célszerű, sőt nélkülözhetetlen ügyviteli rendelkezésnek bizonyul, az kisebb törvényszéknél — hol az áttekintés és ellenőrzés könnyű — felesleges irka-firka és munkaerő-fecsérlés. De miután ily rendszertelenség mellett a rend és pontosság garantiáját csak * Ugyanezen tárgyról egy másik oldalról is kaptunk lelkes cikket, melyet legközelebbi számunkban közlünk. A szerk. TÁRCA. A néprögtönbiráskodás törvénye ÉszakAmerikában. (A Linch törvénye.) Irta : dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. — A »Jog« eredeti tárcája. — I. Nem szenvedhet kétséget, hogy az úgynevezett Linch, illetőleg Linchage, Lynching, a büntető igazságszolgáltatásnak legborzasztóbb nemét, inkább legbrutálisabb kinövését képezi nemcsak a jogászok s az értelmiség, hanem a társadalom jogérzékkel biró összes elemei előtt. Ezen műveletet, mely minden vizsgálat s bűnvádi előző eljárás nélkül egészen csakis az executióban, a halálos Ítélet végrehajtásában áll, igazságszolgáltatásnak csak gúnyból lehet nevezni, mert nem foglal magában semmi tényezőket, melyek az igazság kiderítését s erre fektetve a jog érvényesítését eszközölhetnék. De nem lehet s nem szabad azt a nép igazságszolgáltatásának sem tekinteni, miután az nem a népnek, nem a bizonyos helyen összpontosult társadalom összegének, hanem csak bizonyos töredékének kifolyása, egy az előfordult esemény által felbőszített, szenvedélyeitől elragadtatott csoportnak brutális működése. A köznép, a m o b e kizárólagos tulajdonául sem lehet azt jelezni, mivel az amerikai példák tanúságaként a műveltebb osztálybeliek, az iparosok, kereskedők s más üzletemberek is szoktak abban — bár gyérebben — részt venni. Ezen vaderő-kicsapongásnak hazája jelenleg az amerikai terület; de nem volt az mindig ismeretlen más államokban sem, legalább azt megközelitő intézményekkel s műveletekkel különböző időkben másfelé is találkozhatunk. A középkor, a par excellence ököljog kora bővelködött ezekben. Angliában állítólag létezett kivégeztetési szokás: L i d f o r d 1 a w nevezet alatt, mely hasonlított a linchagehoz. A tömeges vérbosszú a keleti népeknél, Európának határain, ma is gyakorlatban van. Egyes linchelési esetek nagyobb vérlázító eseményeknél más országokban is előfordulnak, így Magyarországban is, különösen gyujtogatásoknál, korunkban is történtek ily kísérletek. Mindezek azonban csak kivételek, ritka szórványos kitörések. Korunkban mindenesetre az ököljog ezen gyakorlatának főhazája az amerikai államok, a legelőhaladottabb s megszilárdult köztársaság! A linchage itt annyira megszilárdult és népszerüsittetett, hogy elvei s ezek hirdetése megállapodott tant képez; gyakorlata rendszerré alakult. Sőt jogosultságát nyíltan hirdetik is és pedig nem a m o b e elvadult köreiben, hanem tekintélyes közegeiben a sajtónak, előkelő államférfiak támogatásával. Azon minden jog- s emberi érzetet fellázított vérfürdő után, mely mult év márc. 14-én az amerikai New-Orleans városában néhány szerencsétlen olaszon elkövettetett,1 a közvetlen következő napokban is előfordult, az ezen brutális ököljogi tant nyíltan hirdető nyilatkozat. Az északamerikai szövetséges államok köztársaságának egykori, Londonban székelt követe 2 az orleansi eseményről következőleg nyilatkozott: »Le procédé suivi par les citoyens de la Nouvelle Orléans contre la Mafla (állítólag az olaszok titkos szövetkezete) est justifiable: quand la justice réguliére a mai fonctionné, la loi de Linch ouvre au peuple une voie 1 A Mafia — a Siciliában elterjedt Mai a vita — gazemberekből álló titkos társulatnak egy neme, az amerikai Egyesült-Államokban, nevezetesen Uj Orleansban is létezik- az olaszok között. Mindenféle gaz tettekkel gyanusittatván. Hennessy az ottani rendőrfőnök megsemmisítésére törekedett és orozva meggyilkoltatott, mibe 19 olasz lett bekeverve. Ezek jury elébe állíttattak s néhányan felmentettek. A nép erre feldühödött, benyomult a börtönbe s az olt lévő 11 olaszt legyilkolta. Megjegyezzük, hogy folyó évi február hóban az olasz bíróságok mindenféle bűnlettekért a Mala vitának több mint száz tagját elitéilék. Az orleansi linchage alkalmul szolgált a jeles francia Írónak : Desjardins Arthurnak egy érdekes cikk írására (megjelent a Revue des deux Mondes 1891. évi májusi füzetében), melyben a Lynch pseudo törvény jogi természetét s kifolyásait tárgyalja s a melyet jelen értekezésünk alapjául vettünk fel. 2 E. J. P h e 1 p s.