A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 52. szám - Észrevételek a bíróságok büntető ügyvitelének új szabályzatához - A néprögtönbiráskodás törvénye Észak-Amerikában. (A Linch törvénye.) 1. [r.]

A JOG. 395 az illető elnökök személyes tulajdonai nyújtják, ebben pedig megnyugvás nem található; helyes, ha a birói ügyvitel személyes garantiák helyett intézmények által szabályoztatik. Ily szabályok felállításánál mindazáltal épen a törvényszékek munkakörének nagy különbözőségénél fogva, ki'nytelen a törvényhozó a részletekig beható különös intézkedésektől még ott is tartózkodni, hol azt a törvényszékek átlagos többségére való tekintettel szükségesnek vélné, nehogy a többire nézve felesleges időt és munkát emésztő terhet teremtsen A gyáriparban más rendszabályok intézik a belső kezelést, mii t a kis ipar körében ; Budapesten, vagy Szegeden más rendszabályok szükségesek a birói ügyvitel körében, miDt Tornán vagy Lőcsén. A kir. törvényszékek ügyforgalmának végtelen nagy különbözőségéből áll elő tehát az egyik nehézség, viszont az ügyvitel rendszeresítésénél a másik nehézséget ismét az képezi, hogy ennek az- eljárás szabályaihoz kellvén alkalmazkodni, tekintettel kellett lenni az osztrák büntető perrendtartás területén dívó speciális viszonyokra is. Innen vétetett át p. o. a v é g t á r g y a 1 á s i ív intézménye, mi a szoros értelemben vett Magyarországon teljesen ismeretlen ; nemkülönben az irattári bizonylatok kiállítására való tekintet is. Teljesen méltányoljuk tehát azon nehézségeket, melyek a büntető ügyvitel alkotói előtt állottak s ez biztosítja, hogy midőn ez alkotás felett kritikát gyakorlunk, az teljesen objectiv fog maradni. Sőt számba veszszük azt is, hogy új rendszabályok életbeléptetésekor a régi megszokotthoz való ragaszkodás nagy szerepet játszik ; minden újításnak született és legelkeseredettebb ezen ellensége. Ettől mi sem lehelünk teljesen mentek s ennek tudatában szívesen elfogadjuk az új rendszabályokat, szemben a megszokott régivel, már csak azért is mert eddig »a hány ház, annyi s z o k á s« dívott és ennélfogva lehet, hogy az, a mit mi régi szokásnak tekintünk, másutt teljesen ismeretlen volt. Szívesen elhitetjük magunkkal azt, hogy sok megütközés, mi az új szabályok olvasásánál bennünk támadt, csak a régihez való ragaszkodásból eredő előítéletet, elfogultságot képez, mit szívesen vagyunk hajlandók mellőzni, azon nyereség kedveért, hogy a különböző házi szokásokkal szakitva, minden törvényszéknél ezentúl — legalább a födolgokban — egyenlő eljárás fogkövettetni. Nem szándékozom tehát az új ügyviteli szabályoknak egyes oly részleteivel foglalkozni, melyek nézetem szerint gyakorlatiat.anok, fölöslegesek vagy ha helytelenek is, de alárendelt jelentőségűek és pedig már azért sem foglalkozom ezekkel, mert ennek ma semmi gyakorlati célja sem volna. A rendelet nem javaslat, min még életbelépés előtt változtatni lehetne, hanem törvény, melynek életbelépésétől csak napok választanak el. Ennek hibáit tehát corrigálni már az élet van hivatva s nincs is semmi kétségem az iránt, hogy a gyakorlati alkalmazás e hibákat rövid idő alatt ki fogja mutatni s azok megváltoztatása iránti kívánalmakat napirendre tűzni. Majd akkor hozzászólhatunk ezekhez. De tagadni sem lehet okunk azt, hogy az új rendelet, minden hibái dacára, fog sok irá yban nemcsak egyöntetűséget, hanem rendet is behozni. A vizsgálóbírói szolgálat folytonossága lehetővé fogja tenni az életveszélyesen megsérült egyének elhalásuk előtti kihallgatását, a bűnjelenségek megóvását, stb. A foglyok ellenőrzésére előirt szabályok legalább az ily ügyek gyorsabb befejezésére fognak hatni. Az irományjegyzék vezetésére szolgáló szabályok eredményezni fogják, hogy a vizsgálati cselekmények idő rendszerint fognak egymásután soroztatui s a most dívó utólagos naplózásnak, mi egyenértékű a »Csáky szalmája-féle rendszerrel, vége fog szakadni. A jegyzőkönyvek vezetésére előirt szabályok meg fogják a némely helyen divatozó eljárást szüntetni, mely szerint egy jegyzőkönyvben több vallomás foglaltassák össze, vagy egy személy különböző időben tett vallomásai külön jegyzőkönyvekben forgácsoltassanak el, vagy — mire számos ! példa van — egyik tanú vallomása csak hivatkozást tartalmazzon egy másik, hasonló értelemben nyilatkozott tanú előadására, stb. A bűnjelek és lefoglalt tárgyak kezelésébe behozott renddel meg lesznek szüntetve a most sűrűn, előforduló olyatén esetek, melyekben pékiául : a lefoglalt 10 frtos bankjegy (az azon észlelt vérpecüét constatálása végett) előkéretvén, helyette 2 db újdonatúj 5 frtos áilamjegy mutattatik be; vagy a bűnjel: kasza, a végtárgyaláskor törött állapotban kerül elő, mert a vizsgálat tartama alatt azzal a községi kis biró kaszálgatta a falu bikáját illető ( salamádét. A végtárgyalási jegyzökönyvekben is meg lesz különj böztelhető a kérdés a felelettől, a határozat a hirdetési záradék: tói s ha az Ítéleteket valóban a bírák fogják készíteni, vagy legalább komolyan átvizsgálni, meg lesznek kiméivé a felsőbíróságok, hogy tehetségét meghaladó munkával megterhelt fiatal egyén irálygyakorlataival legyenek kénytelenek komolyan foglalkozni és éretlen jogbölcsészeti elmefuttatásokon bosszankodni, hol a bizonyítékok csoportosítását keresték. Meg fog szűnni az a sajnálatos álbipot, hogy a végtárgyalási jegyzőkönyvek és Ítéletek akkor kerülnek hitelesítésre, mikor a hitelesítésre hivatott tanácselnök emlékezetében az ügy már elmosódott. Persze ezt csak oly törvényszékeknél lehetett kimutatni, hol a végtárgyalási jegyzőkönyvek nem a tárgyalás napján, hanem akkor iktattattak be, mikor épen elkészültek és a hol ezen fonák eljárásnál fogva a decemberben hozott ítélet a reá következő év iktatószámával fényeskedik és a hol — gyakran — a beadott fölebbezési indokoknak kisebb iktató száma van, mint az Ítéletnek: filius ante patrem ! Es a mi a fődolog : meg fog szűnni az az állapot, mely szerint a bűnvizsgálalok zöme a kir. ügyész és a kir. törvényszék befolyásolásától menten a vidéki kir. járásbíróságoknál és itt is, mint a polgári ügyeket hátráltató, alkalmatlan teher, tehát többnyire kelletlenül és kedvtelenül, lassú és elhanyagolt módon kezeltessék és e kezelés mellett a kir. ügyész és a törvényszék az elkövetett hibák és mulasztásokról a vizsgálatnak, az eljáró járásbirósági tag nézete szerint befejezett volta és az iratok beterjesztése után, tehát de recours légitime.« (Az uj-orleansi polgároknak a Mafia elleni eljárása igazolható; midőn a rendes jogszolgáltatás rosszul működik, a Linch törvény a népnek segélyeszközt nyújt.) Helyesen jegyzi meg erre egy jeles francia iró : 3 »Ce discours, ou tant de choses sont dites en peu de mots, nous a donné beaucoup á réfléschir. Qu'est ce donc que cetté loisupérieure aux lois?« (Ezen mondat, melyben kevés szóval oly sok van kifejezve, nagy megfontolásra ad okot. Mi ezen Linch törvény, mely felette állna a törvényeknek ?) Valóban kiválóbb figyelmet igényel ezen dolog. És pedig mindenek felett azért, mivel ezen barbárság legkevésbé sincsen fogyób >n az amerikai területen, mint némelyek híresztelni szeretik. A civilisatio előhalad itten is, de ennek semmi befolyása ezen borzasztó szokás megszelídítésére és eltávolítására. A mint dühöngött e század elején, ugy dühöng napjainkban e század vége felé is. Annyira haladt, mikép a közvéleményben a linchage eszméje, a meggyőződés annak szükségességéről s indokoltságáról egészen uralkodóvá vált. Ugy tüntették fel már, mint külön »Loi Linchv, mely az állami jogrendszer kiegészítő elemét kell hogy képezze. Szolgáljanak ennek bizonyítására a következő adatok, melyek egyszersmind azt is kitüntetik, hogy a súlyosb bűntetteknél a törvényes executiók időszakonkint tetemes kisebbségben vannak a linchelési esetekkel. Maguk az amerikai lapok 1891. év áprilisi kimutatása szerint 1884. évben 103 törvényszerű kivégzés mellett volt 219 linchage ; 1885-ben 108 — 181 linchage ellenében; 1886-ban 83 kivégzés 133 linchelés mellett; 1887-ben 79 kivégzés és 123 linchelés: 1888-ban 87—144-el szemben és 1889-ben 98 kivégzés volt és 75 linchelés. Tehát az amerikai szabad földön majdnem megkétszereződnek az ököljognak ezen vérengző maradványai. Közvetlenül maga a tavalyi orleansi vérengzés előtt is több megdöbbentő linchelésről tesznek említést. Mait év elején Floridában egy rablóbanda garázdálkodott, az egész vidéket rettegésbe hozta. Egy bérlő magtára felgyújtatott s ő maga halálosan megsebesíttetett és egy orvosra több 3 Arthur Desjardins: Revue de deux Mondes. 1891. 2 Livr. pag. 323. lövés tétetett. Egy néger s fehér társa elfogatott s bebörtönöztetett Gainesville városában, hogy törvény elé állíttassanak. A nép dühe azonban (the incensed citisens) annyira fokozódott már hogy éjfélkor egy csoport álarcos ember benyomult a börtönházba, az igazgatót s őröket hatalmukba keriték, becsukták őket az üres zárkákba, a két foglyot pedig kivezették a közelbe, hol 20 percet engedvén nekik, hogy lelküket az istennek felajánlhassák, ez idő eltelte után egy ott lévő fára felakasztották. Ez történt febr. 20 án. A tudósítás erről következőleg végződött: »A tömeg a linchelésnél oly sürü volt, hogy lehetetlenné vált csak egyet is megismerni azok közül, kik abban részt vettek.« Ugyanily jelenet febr. 23-án Colorado Salina városában. Egy Riley nevű embert lopáson értek, a nép hatalmába kerité és ha a hatóság emberei közbe nem lépnek, azonnal meglinchelik. Börtönbe zárták, de este a nép összecsődült — előleges megállapodás szerint — a börtönt körülvették és ostromolták. Az őrök védekezésbe léptek, köztük s a mób közt egész csata fejlődött ki, számosak megsebesitésével. A küzdelem vége az lett, hogy a nép az őröket ártalmatlanokká tévén, a börtönbe behatolt s a foglyot kivitte, a város utcáin keresztülhurcolta kinzások közt s azután felakasztották. Ép akkor érkezett egy vasúti vonat; a lázongók ingerültségükben, vagy óvatosságból arra is lövöldöztek s többeket meg is sebesítettek, a többi pedig, mint a helyi lap megírta, egész közönyösséggel az ajtók mellé állt: »pour contempler les derniéres convulsions du p e n d u« (nézni a felakasztottak utolsó vonaglásait.) Márc. 7-én még kegyetlenebb linchelési eset fordult elő Texasban, San-Antonio községben. Bizonyos rosszhírű ember: Savage, ki már háromszor vádoltatott gyilkossággal és számos lopás elkövetésével gyanusittatott, ismét egy előkelő birtokos meggyilkolása miatt vétetett alapos gyanúba. A constabler az elfogatási parancscsal, két őr kíséretében felfedezte őt egy ivóhelyen s kijelenté el fogattatását. Savage hideg közömbösséggel fogadta s megkínálta a constablert pohár itallal, ki nem vonakodott azt elfogadni, de a mikor a telt poharat szájához vitte, Savage rásütötte pisztolyát s agyonlőtte; az előállt zavarban pedig megszökött. Az emberek azonban utána futottak s elfogták s egy közeli fához hurcolták. Ott bekenték petróleummal s fel-