A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 51. szám - Ubi potentes dissident, humilles laborant. (A szegény ember iszsza meg a levét a hatalmasok versengésének.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 51. számához. Budapest, 1892. december hó lS-an. Köztörvényi ügyekben. Azon esetben, ha a gör. kel. lelkészi illetmények tekintetében az illető felekezeti község szerződésileg- kötelezte ugyan magát, hogj bizonyos összeget ezek fejében lelkészének llzet, de bebizonyittatik, hogy az illető lelkész a szerződés kelte után is a régi gyakorlat szerint szedte be papi járandóságait híveitől, az illető lelkész jogutódjai nem követelhetik, hogy a kérdéses szerződés alapján alperes község az illetmények utólagos kiadására köteleztessek : mert a kérdéses szerződés érvényre nem emelkedett, abból a szerződő felekre jogok és kötelezettségek nem származtak, mivel ezek joghatályatol s foganatosításától felperesek jogelődje önként állt el azon ténye folytan, hogy az abban szabályozott járandóságok helyett a régibb gyakorlaton alapuló illetményekhez ragaszkodott. A. nagybecskereki kir. törvényszók (1891. március 24-én 1,305. sz.): Vuchetich Endre ügyvéd által képviselt V. Lázár s társa mint néhai V. György örökösei felpereseknek, dr. Gyorgyevits Milos ügyvéd által védett a kanáki gör. kel. egyház és iskolaközség képviseletében Zs. Vladimír alperes ellen 1,120 frt töke és jár. iránti perében következőleg itélt: Kötelezi a kir. törvényszék alperest arra, hogy felperesnek 1,120 frt tökét s járulékait fizesse meg, stb. Indokok: Felperesek néh. V. Cyörgy utáni kizárólagos örökösi minőségüket lelkész által is hitelesített halálesetfelvétellel igazolván, keresetűket arra alapítják, hogy alperes egyházközség kötelezte magát jogelődüknek lakbér fejében 1874. év január t-töl kezdődöleg haláláig évenkiut 80 frtot fizetni, mely kötelezettségének soha eleget nem tett s miután jogelődük 1887. július 9-én halt el, 14 évre összesen 1,120 írttal tartozik. Alperes tagadásával szemben a felperes által O. alatt becsatolt szerződéssel, melynek valódiságát a hit alatt kihallgatott tanuk P. Dusán, R. Lenko, A. Izidor és K. Mita igazolták, igazolva lett, hogy felperesek jogelődével szemben kötelezte magát alperes egyházközség arra, hogy miután rossz anyagi viszonyai folytán nem képes papi lakot építeni, lakbér fejében életfogytiglan évenkint 80 frtot fizetend 1874. év január 1-től kezdődöleg. Miután felperes nem is állítja, hogy lakbérfizetési kötelezettségének eleget tett volna, miután továbbá azon alperesi védekezés, hogy felperesek jogelőde az egyházföldet használta, papi bért és stola-illetéket szedett haláláig s így őt a lakbér, mely ezek helyett illette volna meg. már ezen okból sem illeti, figyelembe vehető azért sem volt, mert az 1868. augusztus 10-én kelt legfelsőbb rendelet 10. §-a szerint a lelkész javadalmazásául az eddigi papi bér és stola-illeték helyett készpénzfizetés lett megállapítva, ezen kivül egész telek, illetve helyette pénzkárpótlás, végül mindezektől függetlenül ingyen lakás, miután végül a D. alatti haláleset felvétellel igazolva lett, hogy felperesek jogelődje 1887. július 7-én halt el, alperest 14 évre eső lakbérilletmény, ennek évente esedékes részleteitől járó kamatai és a perköltségekben is marasztalni kellett, stb. A szegedi kir. itélő tábla (1892. év február 9-én, 2,517.): Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsöbiróság ítélete indokai alapján és még azért hagyatik helyben, mert a hitközség lelkészét rendszerint természetben nyert lakás is megilleti s alperes nem bizonyította, hogy a felperesek jogelődének a NB. alatt csatolt szerződés kelte előtt nem tartozott természetben lakást adni. Ebből folyólag, ha nem lépett is érvénybe a felperesek jogelőde és alperes között létrejött NB. alatt csatolt szerződés, ha felperesek jogelőde annak kelte után haláláig az őt korábban is megilletett, természetben szolgáltatott illetményeket szedte is, azzal csak a NB. alatt csatolt okiratban kikötött 400 frt évi fizetés tekintendő kíegyenlitetts nek, de a kikötött 80 frt évi lakbér-illetmény nem. Alperesek az a védekezése, hogy a NB. alatt csatolt okiratban kötelezett 80 frt lakbérilletményt 14 éven át felperesek jogelőde sem követelte, a miből felperesek követelésének alaptalansága kitűnik, figyelembe nem vehető: mert alperes nem is állította, hogy a felperesek jogelőde lakbérilletményeiről kifejezetten lemondott, sőt abból, a mint alperes az ellenkező felperesi állítás bizonyítása végett kínált főesküt elfogadta, épen az következtethető, hogy felperesek jogelőde a 80 frt lakbérilletmény követelésére nézve jogát feutartotta. A ni. kir. Curia (1892. okt. 25. 4,688.) : Mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének megváltoztasásával felperesek keresetükkel elutasittatnak, a perköltségek azonban peres felek között kölcsönösen megszüntettetnek, stb. Indokok: Bár a felek egyező előadása s a tanuknak vallomása szerint kétséget nem szenved, hogy a felperesek jogelődje néh. V. György mint kanáki volt gör. kel. lelkészt és az alperesi egyházközség közt a lelkészi javadalmak szabályozása iránt 1873. július 9-én létrejött szerződés értelmében az alperesi község kötelezte magát arra, hogy nevezett lelkészének a gör. kel. egyház jogviszonyainak rendezése tárgyában 1868. aug. 10-én kibocsátott szabályrendelet életbeléptetése előtt élvezett papi bér stolaris illetményei kárpótlása fejében fizetés címén évenkint 400 frtot és lakbér címén, minthogy papi lakot természetben nem adhatott, 80 frtot fog fizetni s bár az alperes beismerésével bizonyított tény az is, hogy alperesi község 1874. január 1-től kezdve, a midőn a D. alatti szerződésnek a papi fizetés tekintetében hatályba lépnie kellett volna, a felperesek jogelődjének, ennek 1887. július 9-én bekövetkezett halála napjáig a kikötött lakilletményt szerződés értelmében nem szolgáltatta ki. Mégis mindezek dacára felperesek, mint néh. V. György igazolt jogutódjai, a követelt lakilletmény kiadásához jogos igénynyel nem bírván, ez iránti keresetükkel elutasitandók voltak, mert alperes a keresetbeli állitások ellenében a per során eskü alatt kihallgatott s felperesek részéről nem kifogásolt R. Táda s társai tanuk vallomásával bebizonyította, hogy felperesek jogelődje a szerződés kelte után is nem az abban részére kötelezett összegeket, hanem a szerződés kelte előtt az 1868. aug. 10-én kibocsátott szabályrendelet életbeléptetését megelőző időben volt gyakorlat szerint a neki járt papi járandóságot természetben szedte be hiveitől. Ezek szerint tehát kétségtelen, hogy a kérdéses szerződés érvényre nem emelkedett, abból a szerződő felekre jogok és kötelezettségek nem származtak, mivel ennek joghatályától s foganatosításától felperesek jogelődje önként állt el, azon ténye által, hogy az abban szabályozott járandóságok helyett a régibb gyakorlaton alapuló illetményéhez ragaszkodott, eme gyakorlat jelesen a gör. keleti lelkészek miképi javadalmazására irányadóul szolgált úgynevezett »declaratorium illyricum«-féle szabályrendelet szerint a községi lelkészt külön természetbeni lakás vagy lakbér rendszerint nem illette. A ténykörülmények ilyetén állásában pedig felperesek sem követelhetik jogosan, hogy a kérdéses szerződés alapján alperesi község a kereseti lakilletmény utólagos kiadására köteleztessék akkor, midőn a per során nem is állították, annál kevésbé bizonyították, hogy a régi gyakorlat szerint jogelődjüknek a községgel szemben papi béren s stollaris illetékeken kivül még külön lakbér is jár. A perköltségeknek kölcsönös megszüntetése, figyelemmel a per körülményeire s az ítéletek különbözőségeire, az 1868: LIV. t.-c 251. §-ában leli indokolását, stb. Megállapítás tárgyát az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-a értelmében csakis a munkadíj és nem egyszersmind a költség is képezi. — A felsőbíróság tehát nem a felebbezés bélyegköltségét, hanem anuak csak munkadíját határozza meg. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete a per főtárgyára s a perköltségre vonatkozó rendelkezésében helybenhagyatik, felperesi ügyvédnek az elsöbiróság ítélete ellen közbeesett felebbezésért járó munkadíja tekintetében azonban megváltoztatik s e munkadíj 8 frtban, valamint a másodbirósági Ítélet elleni felebbezésért mindkét fél ügyvédének munkadíja ügyfeleik ellenében szintén 8—8 frtban állapittatik meg. Indokok: A per főtárgyára s a perköltségre vonatkozó rendelkezésében a másodbiróság ítélete indokaiból és felperesnek ah... járfalusi 26. sz. tjkvben felvett i/a úrbéri telek felére keresetéve] elutasítására vonatkozólag azért is helyben hagyatott, mert végiratában azt jelentette ki felperes, hogyha a kereseti ingatlan neki Ítéltetnék, kötelességének tartaná annak felét neje (alperes) nevére Íratni. E kijelentés mellett tehát a másodbiróságnak az a rendelkezése, hogy a kereseti ingatlanok fele alperes tulajdonában hagyatott, mint az ő szándékával megegyező felperesre nem sérelmes. A mi végre felperesi ügyvédnek az elsőbíróság ítélete ellen közbetett felebbezésért járó munkadíját illeti, megjegyzésével annak, hogy megállapítás tárgyát az 1868 : LIV. t.-c. 252. §. értelmében csakis a munkadíj és nem egyszersmind a költség is képezi, az, minthogy a másodbiróság által díj és költség cimen megállapított 10 frt 65 krral csakis a felebbezés bélyege fedezendő, 8 frtban a teljesített munkához képest állapíttatott meg. (1892. nov. 10. 9,053/91.) Kereskedelmi, csőd- s váltóügyekben. A vasúti üzletszabályzat (!!). §-áuak a kereskedelmi törvény 400. §-ában meghatározott felelősség időtartamának korlátozását tárgyazó rendelkezése joghatálylyal nem bir. A bazini kir. járásbíróság (1892. május 10-én 1,432.) : Barrach Mór ügyvéd által képviselt P. Miksa felperesnek dr. Zsigmondi Jenő ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 52 frt 25 kr. s jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 52 frt 25 krt s jár. megfizesse.