A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 49. szám - A fővárosban székelő kir. járásbíróságok

A JOG. 373 ^ Az első osztályba tartozó követelések kivételéve), az egyez- I ség által az egy osztályba tartozó hitelezőknek egyenlő jogok biz­tositondók. Az ezzel ellenkező egyezség csak azon esetben tekint­hető érvényesnek, ha abba a megrövidített hitelezők határozottan beleegyesnek. A hitelezők beleegyezése nélkül keletkezett azon megállapodások, melyek által a hitelezők valamelyikének kedve­zőbb teltetelek biztosittatnak, semmisek. Ha az egyezségben a követelések kifizetésére egy esztendő­nél hosszabb határidő állapittatik meg, az egyezségi hányadoknak ez idő után esedékes részeitől 6°/o kamatok fizetendők. Az 1881: XVII. t.-c. 213. §-a helyett: 55. §. Ha az elöbbeni §-ban érintett többség csak az egyik irányban éretik el, a csödbiztos az egyezség raegkisérlése végett nyolc napon belül ujabb határnapot tüz ki, erről a jelenlevőket szóval értesiti s ezt a jegyzőkönyvben kitünteti. Az ujabb tárgyalásra s a határozat hozatalára nézve az 1881 : XVII. t.-c. 210. §a és jelen törvény 53-54. § -ai szolgál­nak irányadóul. Aion ajánlatok, le- és elengedések, továbbá azon határoza­tok, melyek az első tárgyalás alkalmával keletkeztek, ismételt tárgyalás esetében kötelező erővel nem birnak ; a közadós azon­ban eredeti ajánlatához az ujabb tárgyalásig kötve marad. Az 1881: XVII. t.-c. 214. §-a helyett: 56. §. Az egyezségnek a csődhitelezök összes követeléseire ki kell terjednie, akár állapíttattak meg azok, akár nem. A való­diság vagy osztály tekintetében meg nem állapított követelések biztosítása ugyanazon alapon történik, mely a nem kifogásolt kö­vetelésekre nézve az egyezségben megállapíttatik. Azok, kiket a jelen törvény szrrint előnyös kielégítést illet, az egyezségre nem kényszeríthetők. 'Az 18S1: XVII. t.-c. 219. § a helyett: 57. §. Felfolyamodással a csődbíróság jóváhagyó határozata ellen azon hitelezők élhetnek, kik akár Írásbeli beadvány utján 54. £ ), akár pedig a tárgyalás alkalmával személyesen, avagy megbízott által kifejezetten az egyezség elfogadása ellen szavaz­tak. Az egyezség jóváhagyását megtagadó határozat ellen felfolya­modással, a közadóson és illetve ennek örökösein kivül azon hi­telezők élhetnek, kik akár Írásbeli beadvány utján (54. §.), akár pedig a tárgyalás alkalmával személyesen avagy megbízott által kifejezetten az egyezség elfogadása mellett szavaztak. A felsőbb bíróság, mely a felfolyamodást minden esetben soron kivül tartozik elintézni, ha ez szükségesnek mutatkozik, az 1881: XVII. t.-c. 216. §-a értelmében feloldó határozatot hozhat és a hiányok pótlását elrendelheti. Az ily határozat ellen jogorvos­latnak helye nincs. A felsőbb bíróság határozatáról, mely a csőd­biztossal közlendő, a csődhitelezök postai uton, a közadós a tö­meggondnok, a választmány, felfolyamodó és a helyben lakó hi­telezők s a hitelezők helyben lakó képviselői kézbesítés által érte­sitendők. Az 1881 : XVII. t.-c. 226. §-a helyett: 58. §. Ha a közadós egyez«égileg elvállalt kötelezettségeinek eleget nem tesz, a kényszeregyezség folytán tett leengedések azon hitelezővel szemben, kinél a kötelezettségnek elég téve nem lett, hatályukat vesztik. A hitelező követelésének ekként újra fel­éledő részét a törv. rendtartás szabályai szerint is érvényesítheti. Ez által nem történik változás azok állásán, a kik az egyez­ségben a közadós mellett, mint adóstársak vagy kezesek kötele­zettséget vállaltak. Ezek ellen a hitelezők követeléseiknek az egyezségben megállapított hányada erejéig végrehajtást intéz­hetnek. A kezes, ha az egyezségben más intézkedés nem történt, a követelés felosztását, vagy a közadós előzetes megtámadását nem követelheti. Az 1881: XVII t.-c. 231. §-a helyett: 59. §. A csődbíróság a kereseteknek jelen törvény 32. §-a értelmében tárgyalására határnapot tüz ki s arra a közadóst kéz­besítés utján megidézteti. A többi hitelezőknek szabadságukban áll az ekként indított perben a tárgyaláshoz felperesi minőségben csatlakozni. Az 1881 : XVII. t.-c. 234. §-a helyett: 60. §. Az 1881 : XVII. t.-c. 233. §-a esetében a közadós által az egyezség jóváhagyása után kötött ügyletek megtámadá­sára nézve az 1881: XVII. t.-c. 20-37. §-ainak és illetve jelen törvény 3—14. §-ainak határozatai alkalmazandók. A fizetések megszüntetési időpontjául ilyen^ esetben azon nap tekintetik, melyen az első vagy felsőbb bíróság az 1881 : XVII. t.-c. 229. §-a értelmében a csalárd bukást kimondotta. Az 1881: XVII. t.-c. 235. §-a helyett: 61. §. Azon hitelezők, kikre a kényszeregyezség joghatálya kiterjedt, követeléseiket az időközben kapott fizetések levonásával eredeti összegeikben jelenthetik be. Azon értékükből, melyek kifejezetten a kényszeregyezseg biztosítására voltak kijelölve, az új hitelezők kielégítést nem igé­nyelhetnek. Az 1881 : XVII. t.-c. 236. § a helyett: 62. §. Az előbbi §. határozatai az esetben is alkalmazandók, ha a közadós ellen az egyezségi feltételek teljesítése előtt új csőd nyittatik. Az 1881 : XVII. t.-c. 241. §-a helyett: 63. §. Az 1881 : XVII. t.-c-nek a kereskedelmi csődre vo­natkozó határozatai a kereskedőkre és kereskedelmi társaságokra alkalmazandók még akkor is, ha a kereskedő és illetve kereske­delmi társaság cégbejegyzés iránti kötelezettségének eleget nem tett. Ezen határozatok azon esetben is alkalmazandók, ha a csőd a kereskedő halála után, vagy a cég törlésétől számítandó egy esztendő eltelte előtt nyittatik meg, feltéve, hogy a csődnyitás az első esetben a hagyaték átadása előtt történik. Ugyanez áll a felosztott kereskedelmi társaságokra mindaddig, inig a felszámolás és a társasági vagyon felosztása be nem fejez­tetett. Az 1881: XVII. t.-c. 243. §-a helyett: 64. §. Csőd esetében a közkereseti társaságok tagjaik által, a betéti társaságok a beltagok által, a részvénytársaságok és szö­vetkezetek a legutóbb működött igazgatóság által, a felszámolás alatt levő társaságok pedig a legutóbb működött felszámolók által képviseltetnek. (1881 : XVII. t.-c. 248. §-a helyett: 65. §. A kereskedelmi csőd az 1881 : XVII. t.-c. 82-83. §-aibau és a jelen törvény 16 — 17. §-aiban kijelölt feltételek nél­kül az esetben is megnyitandó, ha az illetékes törvényszék vala­melyik hitelezőnek igazolt követelésre alapított csődnyitási kérel­méből a fizetések megszüntetéséről minden kétséget kizáró módon tudomást szerez. Ha a biróság a felhozott adatokat elegendőknek nem ta­lálja, vagy a hitelező azt kéri, a csődnyitási kérvényre tárgyalási határnapot tüz ki. 66. §. Jelen törvény hatályba léptetése időpontjának meg­határozásával, annak végrehajtásával és az átmeneti intézkedések megállapításával az igazságügyminister bizatik meg. Belföld. A íövárosban székelő kir. járásbíróságok birái mult hó 27-én Follmann Alajos kir. járásbiró elnöklete alatt a fizeté­sek rendezése tárgyában beterjesztett törvényjavaslatnak a kir. birákat érdeklő része felett értekezletet tartottak. R o s e Gyula kir. albiró mint indítványozó a jelzett törvényjavaslat vonatkozó sza­kaszait ismertetve, előadta, hogy e törvényjavaslat tárgyalása a pénzügyi bizottságnál függőben maradt és a vidéki bírák kérvé­nyei folytán az igazságügyi kormány a törvényjavaslat módosítá­sát már elkészítette; közölve továbbá azt, hogy a fővárosban székelő kir. törvényszékek birái s kir. ügyészségek tagjai a pénz­ügyi bizottsághoz egy emlékiratot terjesztettek be, melyben a törvényjavaslatnak az eredeti szövegben való elfogadását kérik, azt tartja helyesebbnek, hogy a birák első sorban az igazságügyi kormányhoz forduljanak és ha ott — a mit nem tart valószínű­nek — megnyugtató választ nem nyernének, terjeszszék be kér­vényüket közvetlenül a képviselőházhoz, továbbá, hogy ne az kéressék, hogy a törvényjavaslat az eredeti szövegben fogadtassék el, hanem az, hogy ugy a fővárosi, mint a vidéki birák igényei egyaránt elégíttessenek ki; végül e tárgyban a következő határo­zati javaslatot terjesztette be: »annak az elvnek sérelme nélkül, hogy egy és ugyanabban a tiszti állás­ban a törzsfizetés mindenütt egyenlő legyen, a helyi viszonyokból felmerülő eltérő igények pedig a szolgálati pótlékban nyerjenek kielé­gítést és szem előtt tartva azt, hogy a rangon­tály nem önálló cím, hanem csak folyománya annak a törzs fizetésnek, a melyet az illető tiszt­viselőélvez; végül támaszkodva arra az alap­eszmére, mely a törvényjavaslat szelleméből ki­tűnik, hogy t. i. az állam tisztviselők anyagi hely­zetének javítása céloztatik, az tehát nem is képzelhető, hogy egy bizonyos működési szak­ban rendszeresített tiszti állás jövőre alacso­nyabb járandósággal javadalmazott tisztviselő­vel fog betöltetni: kéressék fel első sorban az igazságügyi kormány arra, hogy azt a visszásságot, mely a fővárosban alkalmazott kir. albirák­nak törvényileg rendszeresített törzsfizetése és a 3,34l/tí74. I. M. E. rendelettel megállapított rangosztály közt mutatkozik, azzal a törvényes eszközzel szüntesse meg, mely erre az 1891. évi XVII. t.-c. 34. §-ában elő van irva. Kéressék fel továbbá az igazságügyi kormány, esetleg a törvényhozó testület arra, hogy azt a hézagot, mely a kir. itélö táblai pótbirói állások megszüntetése óta abban mutatkozik, hogy a bírói kar egyik osztálya sincs a VII - i k rang­osztályba felvéve, novellaris uton oly módon pótolja, hogy jövőre az V-ik rangosztálytól a IX-ik rangosztályig a birák össz­létszámában egy, az előléptetési jogos igényeknek megfelelő ked­vező arány létesíttessék,« Az értekezlet ezen határozati javaslat beható tárgyalása után kebeléből egy 3 tagú bizottságot választott és ezt a hatá­rozati javaslatban foglalt és még egyéb vonatkozó indokokat tartalmazó emlékiratnak szerkesztésével megbízta. A bizottság tagjai: Rose Gyula, Pogány Virgil és Forrásy albirák. Magunk részéről, kik a bírói körökből e tárgyban hozzánk beküldött felszólalásoknak lapunkban eddig is szívesen helyt nyi­tottunk és igy a kérdést minden oldalról ismerjük, ez alkalombó 1 csak annak akarunk kifejezést adni, hogy az előterjesztett hatá­rozati javaslat olyannyira átkarolja a fővárosi és vidéki itélö

Next

/
Oldalképek
Tartalom