A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 49. szám - A magyar jogászegylet - A végrehajtás köréből

374 A J O G. birák Összigényeit, hogy csak az lenne kívánatos, ha a birák helyi érdekre való tekintet nélkül egy összhangzatos és közös kérelemmel fordulnának e tárgyban a kormányhoz és képviselőházhoz. Különben fentartjuk magunknak e kérdésnek még részletesebb fejtegetését. A magyar jogászegylet m. hó 26-án Csemegi Károly elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen »Az ügyvédség szervezetérők felvetett vitát folytatták. Dr. Bleuer Samu a numerus klauzus ellen szólalt fel. Az alakuló jogrend nem tür zári szervezetet. Az »ügyvédi kérdés« amaz alakja, a melyet ez évben az ország minden kamaráján végig hurcoltak, nem egyéb, mint a »Recht auf Arbeit« egyik variánsa. Előadó szerint, a szociális jelszónak nem lehet helye a szellemi munka szabad versenyében. Itt, ha az erős ugy győzi le a gyengét, hogy munkáját feleslegessé teszi, munkaerejével még mindig érvényesülhet más téren. Ez ridegen, sőt kíméletlenül hangzik, de — úgymond — az igazságnak jellemző tulajdonsága az, hogy mindig kíméletlen. — A tetszéssel fogadott előadás után Csemegi elnök a szőnyegen forgó kérdésről a következő beszédet mondotta : »lgen termékeny és sokkal magasabb szempontból fogta fel a t. előadó ur az ügyvédség szervezésének kérdését, Nagyon természetes, hogy oly kérdéseket is ölelt fel, oly szempontokat is hangoztatott, melyek első hallásra diskuszszió tárgyát képezni nem igen alkalmasak s itt-ott — első hallásra — talán némi kétségekre is adhatnak alapot és okot. Egészben véve, szabadjon nekem, mint az ügyvédség gyakorlatában megőszült, az ügyvédség küzdelmeit átküzdött egyénnek azt a véleményt nyilvánítani, hogy csakis munkájának értéke, csakis jellemének törhetlen becsületessége, csakis a társadalomban kivívott bizalom, csakis az a tudat, hogy az ügyvéd a jogDak és nem saját érdekeinek képviselője és áthatott védője, csakis ez lesz képes az ügyvédséget fentartani azon a nivón, a mely alkalmas arra, hogy az államférfiakat, a kitűnő vezéreket, a népjogok bajnokait ebből a díszes osztályból válaszszák. Szabadjon e tekintetben emlékeimet felfrissíteni. Csodálom, hogy Reichard dr. minapi nagyértékíí és a mostani felolvasás alkalmával a magyar fejlődés épen az ügyvédség körül nem említtetett. Deák Ferenc volt az, ki egyik beszédében mondta, hogy e tiszteletreméltó kar az, melynek alkotmányunk fentartását első sorban köszönhetjük, melynek alkotmányunk védelméért adósai vagyunk; — ezek Deák szavai. — Palugyay Imre, egy kitűnő, a maga korához képest emelkedett szellemű, jeles munkát szentelt a 40-es években az ügyvédi érdekek előmozdításának, a magyar ügyvédség nívójának és szervezetének az európai nivó és szervezettel való identifikálására. — Kiváló jogtudósunknak, Tóth Lőrincnek legkitűnőbb dolgozatai közé sorozandó az, melyet az országgyűléshez benyújtott memorandumában az ügyvédség megbízásából és az ügyvédség érdekében alkotott és mely nyomtatásban megjelenve ma is megvan. Ezeken felül bátor vagyok kiemelni, hogy az előadó ur az ügyvédi hivatásnak specifikus jogvédői jellegét, — nem jogfejlesztő, nem jogalkotó, hanem jogvédő jellegét, a miben jelene gyökerezik, a mi neki jogosultságot adott és a mi fentartotta, — nézetem szerint nem eléggé hangsúlyozta. Hogy a szám aláásná az erkölcsi súlyt, a tudományos alapot, az szerintem is oly tétel, melyet bebizonyítani nem lehet s a mit én tarthatónak nem hiszek, mégis elismerem azt és ugy áll a dolog, hogy ha sokan s a hivatottak közül sokan állnak egy pályán, különösen szellemi téren, az eszmei harc terén, igenis érvényesülni fog benső súlyánál és erejénél fogva a nagyobb tudomány s a nagyobb erő. Hogy e mellett egyenlő arányt nem tarthat a kevésbbé képesített, vagy éppen nem képesített, ez a felvilágosodott szellemnek, a társadalom helyes megítélésének szükségszerű következménye. Nem hivatása az államnak temérdek számfeletti ügyvédet abban a helyzetben tartani, hogy ők kisebb vagy nagyobb kényelemmel bizonyos privilégium birtokában éljenek, vagy élősködjenek ama diplomából, a melyet az államtól kaptak. Az ügyvéd csak annyi jogosultsággal bir, a mennyi szolgálatot képes tenni a jognak és igazságnak és az ez által érintett társadalomnak. A szóbeliség és nyilvánosság behozatalával minden órában ki fog ez tűnni. A társadalom lesz szemlátó és fülhalló bírája az ügyvéd valódi értékének és ha e mellett elhull a nem tanult elem, csak az igazság fog érvényesülni rajta; csak az történik, minek történnie kell, a mit mindnyájan kívánunk. « Az elnök szavait zajos taps és éljenzés követte. A jövő szombaton folytatandó vitában dr. Nagy Dezső, dr. Pollák Illés, dr. Darvai Fülöp és dr. Márkus Dezső fognak részt venni. Az egri kir. törvényszék s ügyészség s az egri kir. törvényszék területéhez tartozó kir. járásbíróságok tisztviselői népes értekezletet tartottak, melynek tárgyát az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat sérelmes pontjai ellen a képviselőházhoz intézendő kérvény benyújtása képezte. Az értekezlet elnökéül Hunyor Sándor kir. törvényszéki elnök s jegyzőjéül dr. Philippy Ödön kir. törvényszéki biró megválasztatván, a tervezett kérvényezés közhelyesléssel találkozott s a már szövegezve lévő kérvény kellő megvitatás után a képviselőházhoz felterjesztetni határoztatott. E kérvény kérelmi része a következő pontokból áll: 1-ször. Az állami tisztviselő javadalmazása az általa elfoglalt állással egybekötött hatáskörnek s az abból kifolyó társadalmi igénveknek megfelelően határozandó meg, a törzsfizetés a hasonló állásúaknál ugyanaz a vidéken, mint a fővárosban s különösen a vidéki első folyamodáséi birák, albirák, ügyészek, I alügyészek, ugy a többi tisztviselők fizetése is a fővárosban alkal' mazottakéval egyenlő. 2-or. A rangosztályba sorozás a törvény• hozás jogkörébe tartozik. 3-or. A vidéki tisztviselők a fővárosban i alkalmazott hasonló állásúakkal egy rangosztályba soroztainak s különösen a vidéki első folyamodáséi birák s ügyészek a VII., az albirák s alügyészek a VIII., a jegyzők, telekkönyvvezetők és irodaigazgatók a IX., a segédtelekkönyvvezetők a X. rangosztályba, a telekkönyvi vizsgát tett Írnokok a XI. rangosztály 1-ső és 2-ik alosztályába és így tovább. 4-er. A tiszti fizetések nem képezik keresetadó tárgyát. 5 ör. Az állami tisztviselők törzsfizetéséről, lakpénzéről s esetleges pótlékairól kiállított nyugták, a pályázati kérvények s mellékleteik, ugy nemkülönben a hivatalfőnöki bizonyítványok bélyeg- és illetékmentesek. 6-or. A lakpénz és helyi pótlék a II. osztályú székhelyen 80, a harmadosztályún I 70, a negyedosztályún pedig 60 százalékát képezi az első osztályú székhelyre nézve meghatározott illetménynek. 7-er. A képviselőház utasítsa a kormányt, hogy az állami tisztviselők szolgálati pragmatikájára vonatkozó törvényjavaslatot alkalmas időben a ház elé terjeszsze. Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtás köréből. (Felelet.) Becses lapjuk 46-ik számában »Egy előfizetö« által felvetett kérdésre következőkben felelek: A mily egyszerű a kérdés, ép oly egyszerű a felelet is. Az 1881 : LIX. t.-c. 12. §-a elég világosan mondja azt, hogy a rendes eljárásban, mely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is j értetik, a feleknek csak ügyvéd által kell képviseltetniük. E szakasz hármat feltételez. 1-ször, hogy az eljárás rendes legyen ; 2-szor, hogy a rendes eljáráson nem változtat az a • körülmény, ha a tárgyalás jegyzőkönyvi és 3-szor, hogy a lelek! nuk kell ügyvéd által képviseltetniük. A végrehajtási törvény 23. §-a meghatározza, mely esetben ' kell az ellenfelet meghallgatni, vagyis a 237. §. c), d), e) és ! f) pontja eseteiben. A kérdés tehát ingó dolognak a sommás eljárás alá tartozó, ; avagy ingatlan dolognak, vagy ingónak a rendes eljárás alá tartozó zár alá vételéről van szó. Az előbbinél sommás lévén az eljárás, az ellenfél személyesen kihallgatható, illetve miután kihallgatása védekezés, személyesen i védekezhetik ; utóbbinál, ha mindjárt jegyzőkönyvi is a tárgyalás, ügyvéd által való képviseletre van kényszerítve, mert a hivatkozott szakasz azt mondja : a feleknek, mely alatt fel- és alperes értendő. A 237. §. a) pontja e tekintetben nem vitás, midőn így szól: »a per megindítása előtt, vagy per folyama« alatt, mert a I per megindítása előtt a peres eljárásról is van már annyiban szó, : hogy a zárlatot kérő záros határidő alatt tartozik keresetét megindítani, tehát már a zárlati kérvény beterjesztésével a birói illetékességet és hatáskört fogja vizsgálni, hogy kérvényét helyesen tegye folyamatba, tehát ugy felperesre, mint alperesre az ügyvédi képviseletnek meg kell történui; nem hagy kétséget a 237. §. d) pontja sem, mert habár az ingó dolog, vagy jog értéke vitássá válik, mégis mert az egyik fél felperes, ez annak értékét előre fogja meghatározni, hogy tisztában legyen azzal, hogy hol indítsa meg a keresetet, illetve előzőleg a kérvényt, ugyanez áll a hivatkozott szakasz e), p) és feltétlenül az f) pontjára nézve. Ámde a kérdés ugy van feltéve, hogy az eset törvényszéki, tehát rendes jegyzőkönyvi tárgyalás mellett letárgyaltatott, de a bírósági idéző végzésben a fél személyesen idéztetett, ügyvédi ! képviselet nélkül lett kihallgatva és mert kérelmező el lett utasítva, j jogosítva volt-e a felsőbb bíróság a végzést az 1889 : LIX. t.-c. I 12. §-a értelmében megsemmisíteni. Az, hogy a félnek — alperesnek — az első végzés személyesen lett kézbesítve, az helyes; hogy nem figyelmeztetett ügyvédi képviseletre, az hiba volt a törvényszéktől, de ez még 1 nem változtatja meg azon jogelvet, hogy mindenkinek kell a törvényt ismerni, tehát alperesnek tudni kellett volna, hogy ügyvéd által kell magát képviseltetni és ha a hiba folytatásául a törvényszék a személyes megjelenést és kihallgatást eszközölte, ugy az i nem változtat a dolgon, hogy a bíróság tartozik a törvények ! értelmében eljárni, tehát az 1889 : LIX. t.-c. 12. §-át betartani. Nem változtat a dolgon az sem, hogy alperes személyes kihallgatása folytán zárlatot kérelmező kérvényével el lett utasítva, mert az ügy eredményére a hivatkozott szakasz nincs és nem lehet tekintettel, mert e szakasz a peres eljárásra vonatkozik és mert taxatíve sorolja fel, hogy mikor nem szorul a fél kép| viselőre. Ezek szerint tehát helyesen járt el — szerény nézetem szerint — a felsőbb bíróság, midőn a végzést megsemmisítette. Hogy érdemileg helyes-e a megsemmisítés ily alaki hibák miatt, erre majd az új sommás eljárás felel. Dr. Molnár Jálió. kir. aljbiri.