A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 47. szám - Az illetékhátralékok telekkönyvi biztosítása

188 A JOG. Megfertőztetés büntette fenn nem forog, ha váúlotl a leány életkora tekintetében tévedésben lehetett s reá nem bizonyítható, hogy tudomása Tolt arról, miszerint a sértett fél életének 14 évét még be nem töltötte. A székesfehérvári kir. törvényszék (1891. november 25. 3578. sz. a.): A. Pál (33 éves, nős, 1 gyermek atyja) a W. Lina sérelmére elkövetett s a BTK. 236. §-ában körülirt megfertőztetés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért a 236. és 250. §§. értelmében az három évi fegyházbüntetésre és öt évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: A mindvégig tagadásban levő vádlott ellenében arra nézve, hogy a sértett leánynyal nemileg közösült, terhelő bizonyítékot képeznek a következő tanúvallomások: V. JáDosnénak a szülést megelőzőleg, midőn egyszer vasúton együtt utaztak, ugy nyilatkozott vádlott, hogy mennyire sajnálná, ha W. Lina fiút szülne és az a zsidók szokása szerint körülmetéltetnék ; hogy ő W. Linát szereti s előbb-utóbb egybe kell kelniök ; megkérte egyszersmind V. Jánosnét, hogy irja meg, hogy fiúgyermeket szült-e a W. Lina. Sz. Jánosnénak a születést megelőzőleg 1 frtot igért, ha a fiúgyermek fog születni, a szülés után pedig hozzája ment a gyermeket megnézni s a gyermeknek cukrot vitt. V. Sz. Jánosnénak akkor, mikor a sértett ezt kérte, hogy méhmagzatát hajtsa el, vádlott ugy nyilatkozott: »Ne nézze ám a leányt olyannak, hogy az elégséget ne tudna tenni.« A szülés után vádlott sértett szüleinek D. Jakab tanú jelenlétében 200 frtot igért, ha az ellene tett feljelentést visszavonják. Az egyezség nem sikerülvén, vádlott S. V. Jánosnét Sz. Adolf ügyvédhez küldötte oly kéréssel, hogy ez 200 frt fejében egyeztesse öt ki W. Linával, mert: »Nem kívánja W. Lina szerencsétlenségét.« Sz. Adolf ügyvéd előtt panaszosok jelenlétében határozottan beismerte, hogy W. Linával közösült s hogy a gyermek tőle való egyesség fejében késznek nyilatkozott 200 frtot fizetni és késznek nyilatkozott W. Linával össze is állani. Mindezen a panaszosak előadásával egyező tanúvallomások a közösülés tényére elegendő bizonyítékot kípeznek. Miután pedig be nem szerezhető anyakönyvi kivonat hiányában A. Istvánné és U. Jánosné tanuk vallomásaival be van bizonyítva, hogy sértett leány 1876. évi június 19-én született és így a közösülés idején : 1890. évi január elején életkorának 14 évét még be nem töltötte s miután vádlottnak ezt határozottan tudüia kellett, mert Z. Dánielné és K. Andrásné tanuk vallomása szerint sértett leány a közösülést megelőző egy évvel, midőn szüleivel vádlott házába költözött, még csak 12 éves iskolás gyermeknek nézett ki, vádlott ellenében a BTK. 236. §-ában ütköző megfertőztetés bűntettének tényálladéka megállapítandó volt. Arra nézve, hogy vádlott a sértett leányon a közösülést erőszakkal vagy annak öntudatlan állapotában hajtotta végre, tagadásával szemben bizonyíték nem merül fel s ennélfogva vádlott bűnössége erőszakos nemi közösülés bűntettében megállapítható nem volt. A budapesti kir. itélö tábla (1892. febr. 9. 24.270. sz. a.): Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottat a vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalások adatai szerint a vádlott tagadásával szemben és bíróságon kívül tett beismeréseit tekintve, igen valószínűnek mutatkozik ugyan, hogy a sértett féllel közösült, azonban sem arra nézve, hogy ez a közösülés erőszakkal történt volna, sem pedig arra, hogy ebből folyóan ez a cselekmény a megfertőztetés bűntettének alkatelemeit magában foglalná, bizonyíték előállítva nincsen. Ugyanis a sértett félnek az az előadása, hogy 1890. január elején a vádlott őt megtaszítván, elesett s bár fejét egy bútordarabban megütötte, nem az e miatt érzett fájdalom, hanem az ijedtség következtében elájult s hogy ez állapotban mi történt vele, arra egyáltalában nem emlékezik; azonban több hónap után magát teherben lenni érezvén, akkor jött reá, hogy a kérdéses alkalommal a vádlott vele közösült, a valószínűséget merőben nélkülözi, mert az első izben tartott végtárgyaláson kihallgatott orvosszakértő is határozottan lehetetlennek nyilvánítja, hogy egy oly nő, a ki még nem közösült, az első erőszakos közösülés tartama alatt a legfeljebb 2—4 percnyi időre tehető ájulásból magához ne térjen, már pedig eszmélete visszanyerése után okvetlen kellett volna éreznie, hogy vele, illetve nemi részével valami szokatlan dolog történt, a mennyiben a szűzhártya elszakítása a leánynál fiatal koránál fogva még a tény után is okvetlen érzékeny fájdalmat kellett, sőt hagyott volna maga után hátra, sértett pedig azt adja elő, hogy semmit sem érzett, semmit sem tapasztalt és nem ébredt tudatára a valónak mindaddig, míg csak teherben nem érezte magát: ebből folyóan senkinek sem szólhatott erről semmit. Mindebből épen oly valószínűség mellett az is következhetik, hogy a panaszolt közösülés nem volt erőszakos, a sértett nő azt észrevette, az ellen nem ! tiltakozott, nem védekezett és utána a miatt senkinek n« panaszkodott. A panaszolt közösülés alapján a BTK. 236. §• meghatározott megfertőztetés bűntette pedig azért nem volt^ állapitható, mert nem forog fenn adat arra nézve, hogy a vá tudta volna, miszerint a sértett abban az időben eletének 14. még nem haladta túl, sőt minden adat a mellett szól, hc vádlott jóhiszeműen feltételezhette, hogy a sértett fél több, 14 éves, mert L. Dánielné, G. V. Jánosné, K. Andrásr H. Jánosné tanuknak a vizsgálat és végtárgyaláson is tett \ másuk szerint a sértett fél a panaszolt közösülés idejében leg£ j is 14—15 évesnek látszott, hogy kifejlődésben visszamarad nem is lehetett, bizonyítja az is, hogy Sz. Jánosné szülésznő v mása szerint a sértettnek állítólag ezen közösülésből szül gyermeke teljesen megérett és életképes volt. Az a körülmény pedig, hogy a sértett fél a cselekr előtt egy évvel még csak 12 éves korút mutatott, nem alkalre vádlott jóhiszeműségének megdöntésére, mert nincs bizonyitv sem, hogy abban az időben a leányt egyáltalában figyelemre tattá volna, de mert különben is köztudomás szerint a sei leányo nál némelyik hosszabb ideig visszamarad a fejlődésbe j egyszerre rohamosan történik meg a kifejlődés. Tekintve, hogy a sértettnek életkora — az anyakö j kivonat beszerezhető nem lévén — kétségtelenül meg sem i pittathatott, mert jóllehet több tanú a sértett fél születését 1 évi június hónapra teszi, ezek a biztos alapra nem is támasz] I ható tanúvallomások azonban a jelen esetben minden ké i kizáró fontosságot igénylő meghatározás erejével nem birhati j mindezeknél fogva elfogadandó az, hogy a sértett leány az ál j lagos közösülés idejében életének 14 évét még túl nem hali I s így a BTK. 82. §-a alapján a megfertőztetés bűntette cí ! jogi felelősség nem is terheli. A m. kir. Curia (1892. október 124.304. sz. a.) : A | ítélő tábla Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva hely i hagyatik. Ügyvédi rendtartási ügyekben Az ügyvéd azon ténykedése, hogy a segédje által elkész ] beadványokat megvizsgálás nélkül ellenjegyzi, nem képez fegy I vétséget, hanem kisebb kötelességszegést. A besztercebányai ügyvédi kamara fegyelmi birós (1891. dec. 21-én 292.): M. Pál ellen az eljárást tárgy hiánya megszünteti. A m. kir. Curia (1892. okt. 29-én 236.): Az ügyvédi mara fegyelmi bíróságának határozata helybenhagyatik. Indokok: M. Pál önmaga beismeri ugyan, hogy a géde H. András által elkészített beadványokat nem ellenőr hanem megvizsgálás nélkül ellenjegyezte. Ezen eljárásban azonban a fegyelmi vétség tényállac fel nem ismerhető, hanem az az ügyv. rdtás 73. §-ában érii csekélyebb kötelességszegésnek mutatkozik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-t>ől. Csődök: Simon Gyula e., szegzárdi tszék, bej. dec. 7, dec. 10, csb. ifj. Závody Albin, tmg. Abaffy Gyula. — Drózsa és tss budapesti ker. és váltótszék, bej. dec. 28, félsz. jan. 26, csb. dr. Sza Zoltán, tmg. Morlin Imre. — Ifj. Birly Lajos e., nyitrai tszék, bej. noi félsz. nov. 21, csb. Horváth József, tmg. Szurovy László. — Rosen Hermán e., kaposvári tszék, bej. dec. 15, félsz. dec. 27, csb. dr. Kr József, tmg. Tóth István. — Gáics K. Szvetozár e., ó-paznai jrbság, dr. Milosévits Vásza, bej. dec. 10. — Steril Zsigmond e., pozsonyi t bej. dec. 23, félsz. jau. 5, csb. dr. Kovách Ödön, tmg. Zsigárdy Gyula RÓsenberg Ignác e., beregszászi tszék, bej. nov. 30, félsz. dec. 14 Tolvay Gyula, tmg. Szabó Győző. Pályázatok : A devecseri jrbságnál aljegyzői áll. nov. 26-i A fehértemplomi tszéknél aljegyzői áll. nov. 26-ig. —A gyergyó-s miklósi jrbságnál aljegyzői áll. nov. 2«-ig. — A budapesti tábla létében 13 díjas joggyakornoki áll. nov. 26-ig. — A székely w helyi b i r ó i áll. nov. 30-ig. — A szolnoki tszéknél két Il-od j e g ) áll. dec. l-ig. — A hatvani jrbságnál albirói áll. dec. l-ig. — A sz tábla kerületében 10 díjas joggyakornoki áll. nov. 30-ig. — A egerszegi tszéknél II-od oszt. jegyzői áll. dec. l-ig. — A bertg: tszéknél aljegyzői áll. dec. 2-ig. — A karánsebesi tszéknél a 1 j e g j áll. dec. 16-ig. — Az aranyos-maróthi tszéknél II. oszt. jegyzői I nov. 29-ig. Nyomatott a „Pest könyvnyomda-részvény-társaság"-nál Hold-utca 7. sz.