A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 47. szám - Az igazságügyministeri 20,326/90. szám a rendelet alkalmazva a betétszerkesztési munkálatokra

3 54 részéről elbírálás alá csakis annyiban kerül, vájjon azok szabályszerűig aláírva s láttamozva vannak-e ? Egyéb, a jogakademiáknál, főkép a felekezeti tanintézeteknél felmerülő lényegtelen eltérések, melyek a részemről előlegesen jóváhagyott tanrendekben mutatkoznak, — elbírálás alá nem jöhetnek.* A mi a második kelyen említett okot illeti: most már azt sem lehet elfogadni semmikép. A budapesti m. kir. tudományos egyetem régibb tanulmányi, fegyelmi és leckepénz-szabályzatának 44-ik §-ában az volt megállapítva, hogy az előadások az első félévben szeptember hó 10-én, a másodikban január hó 15-én okvetlenül megkezdendők és az első félévben bezárólag december 22-ig, a másodikban pedig a vizsgálatokkal vagy sűrűbb szigorlatokkal elfoglalt tanároknál május hó végéig, a többieknél pedig június hó 15-íg tartanak. Ezzel szemben a jogakadémiák szervezeti szabályai — az 1874-ik évi szabályzat 13. §-a szerint — a tanév első felét szeptember elejétől január végéig, második felét pedig február elejétől június közepéig terjedőnek mondják. Mig ezek a rendelkezések állottak fenn, addig a jogakadémiákról a január végéig tartó első félévnek végén alig lehetett az egyetemekre átlépni, legfeljebb az utólagos beiratkozás engedélyezése mellett, mivel ezeknél a második félév már január közepén vette kezdetét. Az egyetemekről a jogakademiákra való átlépés ellenben könnyen lett volna eszközölhető, ha azt a ma is fennálló szabályzat el nem tiltotta volna, mivel az egyetemeknél az első félév december 22-én ért véget, a jogakademiáknál pedig a második félév február elején veszi kezdetét, sőt az a több, mint egy havi szünidő, melyet az igy átlépő ifjú, éppen ez átlépése folytán magának szabadon szerzett volna, talán többeket is ösztönzött volna az átlépésre. Ez a különbség azonban az egyetemek és a jogakadémiák féléveinek tartama tekintetében ma már megszűnt, a mennyiben a budapesti m. kir. tudomány-egyetemnek új tanulmányi, fegyelmi és leckepénz - szabályzata (jóváhagyva a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumnak 1891. évi 28.458. sz. a. kelt rendeletével), a jogakadémiák szervezeti szabályainak álláspontjára helyezkedett s a 43. §-ban azt rendeli, hogy: »Az előadások az első félévben szeptember 15-én, a másodikban február 10 én okvetlenül megkezdendők és az első félévben bezárólag január 31 ig, a másodikban pedig június hó 15-ig tartanak.« Ha tehát ez a különbség volt talán az oka annak a tilalomnak, a mely az első félév végén az egyetemektől a jogakademiákra való átlépés tekintetében fel lett állítva, akkor ennek az oknak a megszűnésével meg kell szüntetni ezt a tilalmat is, a melyet igazolni csakugyan nem lehet. A változott viszonyok, a mint szükségessé teszik ennek a szabálynak a megszüntetését, ép úgy felette sürgetik is azt. Eddig ugyanis — mint jeleztem — kivételképen meg lehetett szerezni a ministeriumnak az engedélyét az egyetemről a jogakademiákra való átlépést illetőleg, most azonban, a mikor a félévek vége az egyetemeken és a jogakadémiákon összeesik, úgyszólván lehetetlenné vált ennek az engedélynek a kieszközölhetése, mivel ha az átlépni szándékozó indexének aláíratása után ennek az engedélynek a megadására várna, jóval elmulasztaná a beiratkozásra — az egyetemeken és a jogakadémiákon egyenlően megszabva levő — határidőt; a mely körülménynyel szemben annál jelentékenyebbé vált a tanulmányi szabályzatnak ama rendelkezése, hogy az ilynemű átlépésnek a jogakadémiákról az egyetemekre megszorítás nélkül helye lehet. Ezekből a szempontokból indult ki az eperjesi jogakadémia tanári kara, a mikor egy felmerült esetből kifolyólag a mult tanév folyamán feliratot intézett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz ennek az indokolatlan és a jogakademiákra hátrányos szabályzatnak a megszüntetése tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium az erre vonatkozólag előterjesztett indítványra nézve azt válaszolta, hogy annak érdemleges elbírálásába csakis a jogakadémiai szabályzatok általános revíziója alkalmával fog bocsátkozhatni. (1892. február hó 28-án 7,399. sz. leirat.) Az előadott kérdés pedig szintén meggyőzhet mindenkit arról, hogy ennek a kilátásba helyezett revíziónak s az ennek alapján eszközlendő reformokban annak, hogy a féléves rendszer a jogakademiákra a maga teljességében minden követ • kezményeivel együtt ki legyen terjesztve, soká késnie nem lehet. Az igazságügyministeri 20,326/90. szám a. rendelet alkalmazva a betétszerkesztési munkálatokra. Irta : dr. MOLNÁR JÁKÓ, aljárásbiró Mohácson. A betétszerkesztés alkalmával sok helyütt előfordult az eset, hogy a volt úrbéresek a közös illetőséget minden bírói és mérnöki közbenjárás nélkül egyénenként maguk között felosztották és a kiosztott részt tényleg is bírván, a betétszerkesztő bizottsághoz fordultak, hogy az emígy jutott illetőség nevükre bejegyeztessék. Minthogy az új birtokszerzésnél a törvényszerű szerzésmód hiányzik, de a már létesült tényleges viszonyt semmivé tenni nem lehet, az igazságügyminister ez akadályon segíteni kivánt a kiadott rendeletével. Az akadályok, melyek ily tényleges állapotnak jogivá való átváltoztatása útjában álltak, két irányban mutatkoztak, tehát a remedium is két irányban mozog. Az egyik akadály az, hogy az úrbéresek eddigelé nem kérelmezték a közös illetőségnek megszüntetését, a másik, ha kérelmezték, azt a törvényes formában nem eszközölték. Az igazságügyministeri rendelet tehát 1-ször a közös illetőség egyénenkénti feloszthatását és 2-szor a tényleges felosztás módozatát szabályozza. Ha a ministeri rendeletet ezen felosztásában követjük és azt a betétszerkesztési munkálatra alkalmazzuk, ugy azon kérdésre adandó válasz 1-ször, mely esetben, tehát mikor és 2-szor mikép alkalmazandó az, hogy a betétszerkesztési munkálat fenn ne akadjon. A betétszerkesztési munkálatok alatt a legtöbb esetben úrbéri legelőkről van szó, igen gyakori az eset, hogy az úrbéri legelők közössége ki van mondva a nélkül, hogy a tényleges felosztás keresztül volna vive, avagy hogy a közös illetőség egyénenkénti felosztása a feloszthatás engedélye alapján önként megtörtént és ez önkéntes felosztás alapján az egyeseknek jutott illetőségrész tulajdonjogi átruházás utján már a 20-ik kezében vau, a nélkül, hogy a telekkönyvezés eszközöltetett volna. Mily álláspontot foglaljon el a betétszerkesztő-bizottság a ministeri rendelet alapján ? Elvileg a törvénynek — ha csak az benne nyilván nincsen kimondva — visszaható ereje nincsen, ép igy nem birhat visszaható erővel a törvényt pótló rendelet. A rendelet kényszerítő intézkedése tehát csak azon időponttól kezdődik, melyben annak érvényre jutása meg van állapítva. A ministeri rendeletet és annak íntentióját figyelembe véve, vizsgálat alá annak 1., 2., 3., 47.. 55 , 57. és (35. §-ai jöhetnek. Az 1. §-ban az úrbéresek már kiadott közös illetőség egyénenkénti felosztására nézve az úrbéri bíróság (kir. tvszék) hatáskörét állapitja meg a rendelet, itt tehát a feloszthatás engedélye alapján a tényleges felosztás keresztülviteli módjáról intézkedik. A 2. §-ban meg van állapítva az, hogy az úrbéri rendezés, tagosítás vagy elkülönítés alkalmával közösen kiadott, de utólagos felosztás folytán a telekkönyvi helyszíneléskor, a jogosultaknak megosztott egyénenkinti tulajdonául felvett, vagy a telekkönyvnek az úrbéri rendezéshez képest történt átalakításakor, avagy a telekkönyvi betétek szerkesztésekor ily képen bevezetett illetőségek a jelen rendelet szerinti eljárás tárgyát nem képezi. Ha e szakaszt egymással való összefüggésében, de egymással ellentétben álló értelmével magyarázzuk és ha a betétszerkesztési bizottság előtt a megjelent úrbéresek a tényleg már 25 év előtt egyénenként maguk között kiosztott legelőilletményre bejegyzését kérik, ugy a betétszerkesztési bizottság az egyénenkénti tulajdonjogi bejegyzés körül akadályra nem talált. A bizottság hivatása mindenekelőtt kutatni, vájjon a közös illetőség tekintetében a felosztásra nézve megtörténtek-e az előleges birói intézkedések,- melyek alapján a tényleges felosztás megtörtént vagy sem. Ha mindama okiratok és adatok állanak rendelkezésére, melyekkel igazoltatik, hogy az illetékes hatóság a feloszthatást jogérvényesen kimondja, ugy a betétszerkesztőbizottság nemcsak hogy nem járhat el hivatásában, hanem ép a rendelet 2. §-a értelmében köteles eljárni, t. i. az egyénenkénti bejegyzést eszközölni, mert a telekkönyvi betétek szerkesztésekor ily kép bevezetett illetőségek a további birói eljárásra nem szorulnak. Nem kell tehát ujabb sanctiót kérni, hogy X. Y-nak legelörésze jogérvényesen bejegyeztessék. A rendelet 47. §-a a tényleges felosztás birói jóváhagyásáról szól, ha a volt úrbéresek az úrbéri rendezés vagy elkülönítés alkalmával közösen kiadott legelőilletőséget utólag, de a jelen rendelet hatályba lépte előtt birói közbenjárás nélkül maguk között felosztották, a tényleges birtokbavétellel foganatosított felosztás birói jóváhagyás által jogérvénynyel ruházható fel akkor is, ha a felosztás nem alakszerű egyezség alapján történt. E szakasz intézkedik arról, hogyha a tényleges felosztás birói közbenjárás nélkül megtörtént s e felosztás még akkor is jogérvénynyel ruházható fel, ha a birói jóváhagyás utólag kéretik. Ha e szakaszt az előbbivel összehasonlítjuk, ugy ama következtetésre kellene jutni, hogy mig a 2. §. a betétszerkesztő-bizotlság működése irányát szabályozza, addig e szakasz ép működését meggátolja.