A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 46. szám - A képviselőház ülése november hó 3-án

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 46. számához. Budapest, 1892. november hó 13-án. Köztörvényi ügyekben. Az 1849-ik évben a hadi törvényszék által elkobzott javak a tulajdonosnak királyi kegyelem útján, az átadás idejében való állapotban és számadási kötelezettség nélkül visszaadatván, a tulajdouos vagy jogutódja e kegyelmi tény folytán megrövidítésről egyáltalán nem panaszkodliatik. A felhívási kereset beadásáig a felhívó mulasztása folytán felszaporodott kamattal a felhívottat terhelni nem lehet s igy a kamatot csak a felhívási kereset beadásától lehet megállapítani. A rózsahegyi kir. törvényszék 1891. február ?. 354. sz. alatt): Ruzsiák János ügyvéd által képviselt özv. S. szül. Sz. Katalin és Thuránszky János mint Sz. Károly gondnoka felpereseknek a m. kir. kincstár alperes ellen 6,397 frt 881/-! kr. és jár. iránti perében következőleg itélt : A kir. törvényszék felpereseket kereseti kérelmükkel elutasítja ; az alperes által előterjesztett viszonkereseti kérelemnek helyt ad s ennek következtében a felpereseket, mint az 1868. évi szept. 9-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalt Sz. Jenő végrendeleti törvényes örököseit kötelezi, miszerint a 2,732 frt frt 33'/2 kr. tökét, ennek 1861. évi május 21-étől a fizetés napjáig, továbbá 300 frt után 1861. évi május 21-től 1861. jun. 15-igszámítandó 6°/o kamatait az 1872. évi febr. 21. 201. sz. a. hozott hagyaték átadó végzésben kitüntetett örökségi részük erejéig az alperes kincstárnak egyetemleg megfizessék, stb. Indokok: A n. Sz. Jenő — a ki Ödönnek is nevezve van — hagyatékára vonatkozó iratok tanúsága szerint a nevezett 1868. évi szept. 9-én végrendelet hátrahagyása mellett halván el, a fennállott liptószentmiklósi kir. törvényszék által 1872. évi febr. 21-én 201. sz. a. hozott végzés szerint örököséül felperesek, továbbá Sz. Jenő és özv. Sz. szül. M. Katalin elismertettek s a fenti végzés által az örökhagyónak hagyatéka részükre át is adatott. Ámbár a jelen perben sem özv. Sz. szül. M. Katalin, sem Sz. Jenő nem áll s utóbbinak elhalálozását az 1890. évi 5,069. és 6,547. sz. a. hozott végzésben foglalt felhívás dacára a felperesek igazolni elmulasztották: a kir. törvényszék mindazonáltal ugy a keresetet, mint a viszonkoresetet elbírálás tárgyává tette ; mert a felpereseknek az emiitett örökhagyó után való örökösödési joga kétségen kívül állván, a kereset a felperesek álláspontja szerint, a viszonkereset pedig azon okból biráltatott el, mert az örökösök az örökhagyó tartozásaiért örökségi részük erejéig egyetemlegesen felelnek. Az ügy érdemét illetőleg a felperesek keresetüket arra alapítják, miszerint a nevezett atyjuk vagyona 1849. évben elkoboztatván, miután ő cs. és kir. ap. Felségének 1856. évben kibocsátottrendelete következtében az elkobzott vagyon és jövedelme visszaadatni rendeltetett, a keresetben 1 — 7. alatt részletezett követelések 13,282 frt 361/! krt kitevő összegére, 6,884 frt 48 kr. visszatérítése után követelésük még 6,397 frt 88 krt tesz ki. Való ugyan, miszerint ő cs. és kir. ap. P'elségének 1856. jol. 12-én kelt legfelsőbb rendeletével, (országos kormánylap 1857. évi foly. 123. sz. XXX. db.) a hadi törvényszék által elkobzott javak visszaadatni rendeltettek, de másrészt nyilvánvaló, miszerint a felperesek jogelődének a kir. kincstárral szemben való álláspontja az ezen legfelső rendelettel kifejezett intézkedés alapján bírálandó el. A legfelsőbb rendelet értelmében az elkobzott javak az átadás idejében való állapotban és számadási kötelezettség nélkül lévén visszaadandók, a pozsonyi volt orsz. cs. kir. pénzügyigazgatóságnak 1862. évi szept. 23-án 18,168. sz. a. kelt rendeletével, melynek eredetije az alperes által a felperesek jogelőde ellen 1862 év nov. 14-én 1,876. sz. a. keresettel folyamatba tett perében beadott viszonválaszhoz mellékeltetett, kimutattatott azon vagyon, a mely a felperesek jogelődének visszaadatott. E szerint a felperesek jogelőde, a mint ezt különben a viszonválaszhoz hiteles másolatban csatolt nyugták is 'gazolták : 1. a bútorokért befolyt . ... 102 frt 51 »/2 kr. 2. az ékszerekért » 129 » 81 » 3. a pénznemekért befolyt .... 427 » 35 » összesen . 659 frt 20'/2 kr. A rózsahegyi volt cs. kir. adóhivatalnál 1859. dec. 17-én, továbbá az ingatlanok jövedelmeiből befolyt 3,627 frt 14 krt a volt budai cs. kir. országos pénztárnál 1860. nov. 3-án felvett. UgyanazoD rendelettel constatáltatott, miszerint a felperesek jogelődének elkobzott javaiból a fent részletezett összegeken és levonásba hozott 594 frt 81J/2 kron kivül a számfejtői könyvek tanúsága szerint egyéb összegek az akkoron fennállott adópénztárba beszolgáltatva nem lettek. A felperesek hivatkoznak ugyan a keresethez A) alatt mellékelt kimutatásra, melynek eredetije az 1862. évi 1,876. számú keresettel folyamatba tett per viszonválaszához mellékeltetett s mely szerint a jogelődükre eső birtokjövedelem az 1848—57. évig terjedő időre 9,236 frt 61/* krt tett ki, minthogy azonban ezen okirat nem vonatkozik az alperes tényére, ugyanaz csak a kiállító ellen birhat bizonyító erővel; minél fogva a kir. törvényszék az abban kimutatott jövedelemnek a kir. kincstár által való átvételét beigazolva nem látta. Különben is a fent emiitett pénzügyigazgatósági rendeletben kimondatott, hogy a felperesek jogelődje a tisztán kegyelmi tény folytán, megrövidítésről egyáltalában nem panaszkodhatik. Az előadottak következtében a kir. törvényszék a keresetet elutasította. A viszonkeresetet illetőleg az 1862. évi 1,876. sz. keresettel folyamatba tett per adatai és a felperesek jogelőde által 1861. június 10-én kiállított kérvénye által beigazolva van, miszerint a felperesek jogelőde a budai cs. kir. országos pénztárnál 1860. évi nov. 3-án felvett 3,627 frt 14y2 krt a rózsahegyi cs. kir. adóhivatalnál másodízben is 1861. évi május 21-én felvette s az emiitett kérvényével 300 frtot visszavezetvén, a hátra lévő 3,327 frt 14 kr. erejéig való zálogjog bekebelezését megengedte, mely a liptószenjmiklósi telekkönyvi hatóságnak 1862. évi március 19-én 46. sz. a. kelt végzésével felperesek jogelődének birtokára be is kebeleztetett. A mi pedig az ezen kérvényben emiitett körülményeket illeti, ezeknek elintézése a pozsonyi orsz. cs. kir. pénzügyigazgatóságnak fent említett 18,168. sz. rendelet által véglegesittetett, mely körülmény az által is beigazoltnak jelentkezik, miszerint sem a felperesek jogelőde, sem a felperesek nem állítják, hogy ezen rendelet kelte után, állitólagos követeléseik érvényesítését szorgalmazták volna. A viszontkereset által érvényesített követelés valódi és fennállónak lévén tekintendő, miután a felpereseknek a néh. Sz. Jenő után való öröklési joga és a hagyaték minősége kimutatva van, ugyanokét a viszonkereseti összeg megtérítésére kötelezni kellett, stb. stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1891. okt. 20. 5,882/p. sz.) : Az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatja, hogy az alperest viszonkeresetével elutasítja, egyebekben pedig helybenhagyja, stb. Indokok: Felperesek keresetüket arra alapítják, hogy jogelődjüknek Sz. Jenőnek javai az 1848/9. évi események után létezett kormányhatóság által elkoboztattak, hogy azoknak a javaknak a visszaadása az 1856. évben az ekkor létezett kormányhatóság által elrendeltetett és hogy ennek dacára azoknak a javaknak egy része, különösen beszedett «gész jövedelme jogelődüknek vissza nem adatott. Alperes pedig viszonkeresetét arra állapítja, hogy a kérdéses javak beszedett jövedelme címén az 1861. évben az akkor létezett államkincstár a felperesek jogelődjének 3,032 frt 33Y2 krt tartozatlanul, illetve tévedésből fizetett ki. Az 1848/49. évi események után létezett kormányhatóság az 1867. évben megszűnvén, az ország törvényhozási és kormányzati függetlensége az 1865/7 évi I., II., III, VII., VIII., X., XII., XIV., XV. és XVI. törvénycikkek megalkotásával kapcsolatosan állíttatott vissza; az ekként megszűnt kormányhatóság alatt volt államkincstárnak addig nem érvényesített netáni követelései és kötelezettségei tehát a m. kir. államkincstárt csak ama törvénycikkeknek a pénzügyi viszonyokat szabályozó rendelkezésein belül illetik meg. Minthogy az idézett törvénycikkekben a kivételes kormányhatóság alatt elkobzott javakra nézve a kereset és a viszonkereset tárgya irányában semmi intézkedés nem foglaltatik, az alperes m, kir. államkincstár abban az irányban sem kötelezettségben nem áll, 'sem jogokat nem érvényesíthet. Ezekből az okokból a felpereseket keresetükkel és az alperest viszonkeresetével el kellett utasítani, stb. A m. kir. Curia (1892. szept. 9. 691/p. sz.): A másodbirósági ítéletnek felperesek keresetére vonatkozó nem felebbezett része érintetlenül marad. Az alperes által viszonkereset útján követelt 2,732 frt 331/:* kr. tőkére nézve a másodbiróság Ítélete megváltoztattatik s e tekintetben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben; a most emiitett 2,732 frt 33*/2 kr és azon felül még 300 frt tőke után követelt kamatra nézve pedig mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik s felperesek csak a 2,732 frt 33'/2 kr. viszonkereseti tőke után és csak 1883. évi október 1-től számítva köteleztetnek 6°/o kamatot fizetni, stb. Indokok: Az alperes által viszonkeresetbe vett 2,732 frt 33J/2 kr. tőkére nézve a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete felhozott indokaiból és azért hagyatott helyben: mert az 1865/7. évi 1—III., VII-VIII., X—XII., XIV—XVI. törvénycikkek csak közjogi viszonyokat szabályoznak, magánjogi követelések érvényesitésére ellenben ki nem hatnak. A mi a viszonkereseti tőke kamatát illeti, felperesek e kamat ellen a válaszukban elévülési kifogást nem tettek, a felebbezésük-