A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 45. szám - Tisztességtelen üzleti verseny

A JOG. 179 teher mellett köttetvén meg, mint ilyen a csödtörv. 28. §. első pontja alapján megtámadható. Azon körülmény, vájjon a megtámadott szerződésben kedveaményezett D. M. és K. M. követelései fennállottak-e a lejáratkor ezen ügy elbírálásánál lényegtelen, mert a kereset ellenük nem intéztetett, mert közadós velük közvetlenül nem szerződött és mert alperes sem azt nem állította, hogy állítólagos követeléseiket kifizette, sem annak megtérítését nem követelte. Az ingatlan értéke birói becsű utján 8,286 írtban állapíttatván meg, ezen összeget meghaladó követelésével felperest elutasítani kellett. A pozsonyi kir. Ítélőtábla: Az e.-b. ítéletének nem felebbezett rendelkezését érintetlenül, felebbezett egyéb rendelkezéseit pedig helvbenhagyja azzal a változtatással, hogy felperest azzal a kérelmével, hogy alperes a vétel tárgyát képezett ingatlan birtok visszaadására köteleztessék, elutasítja és alperest csak annak tűrésére kötelezi, hogy a vétel tárgyát képezett ingatlan vagyon a csődtömeg javára értékesíttessék és a jogügyletnek a csődtömeg hitelezőivel szemben történt hatálytalanítása a galántai 892. sztjkvbe felperes kérelme folytán alperes költségére följegyeztessék, a mennyiben pedig ez esetleg tlkkvi akadály miatt teljesíthető nem volna, csak az esetben kötelezi alperest a hatálytalanított vételügylet tárgyát képezett ingatlan birtoknak szakértői becsű utján megállapított 8,28l5 frt értékének az első bíróság ítéletében meghatározott idő és jogkövetkezmény terhe mellett leendő megfizetésére. Indokok: Helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy a közadósnak a csődnyitási kérvény beadását megelö/.ő 15 napon belül keletkezett az a jogcselekménye, melylyel adósságát nem ugy, a mint kötelezve volt, készpénzben, hanem ingatlan birtokának átruházásával, tehát oly módon elégítette ki, a inelv módon való kielégítésre kötelezve nem volt, a csődtörvény 27. §. 3. pontja alapján megtámadható, hogy továbbá ez esetben az a törvényes vélelem áll elő, hogy a közadós részéről iugatlan birtokának a válságos időt megelőzőleg vállalt ily irányú kötelezettség nélkül történt eme átruházása, a hitelezőket károsító szándékkal történt. Úgyszintén helyes az elsöbiróságnak amaz indoka is, hogy a fentebb előállottakkal szemben alperes tartozott volna oly tényeket igazolni, a melyekből okszerűen következtethető, hogy az ingatlan vagyonnak kielégítésként történt átvétele idejekor, a közadósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomással nem bir:. mert ennek a bizonyítása a tömeggondnokot az esetben terheli, ha a megtámadott cselekmény a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napnál korábban a válságos idő előtt jött létre. Ezek szerint az e.-b. ítéletének a megtámadott jogcselekmény hatálytalanítására vonatkozó rendelkezése az abból felhívott és részben itt felhozott indokoknál fogva helyben volt hagyandó. Alperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy a közadós vagy a tömmeggondnok helyett dr. N. M.-nak vagy K. M.-nak 1,100 frt és 3,676 frt, összesen 1,776 frtot fizetett, ennek betudására vagy visszatérítésére tehát a csődtömeg kötelezhető nem volt. Tekintve azonban, hogy a megtámadási kereset csak a közadósnak a hitelezők érdekeire hátrányos jogcselekményének megtámdaására és érvénytelenítésére irányulhat és annak tárgya a kötött jogügyletnek csak a hitelezőkkel szemben való érvénytelensége lehet, az e.-b. Ítéletének részben megváltoztatásával felperest az ingatlan vagyona átadására irányzott kérelmével el kellett utasítani és alperest csak annak tűrésére kötelezni, hogy a hatálytalan jogcselekmény tárgyát képezett ingatlan a csődtömeg javára értékesíttessék és a hatálytalanítás alperes költségére Ükkvüeg feljegyeztessék. A mennyiben pedig ez esetleg tlkkvi akadály miatt lehetséges nem volna, csak ez esetben volt alperes a vétel tárgyát képezett ingatlan birtok egyenértékének megfizetésére kötelezhető. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva annak megjegyzésével, hogy a dr. N. M.-nak és K. M.-nak állítólag kifizetett 1,100 frt és és 3,676 frt beszámítása, illetve visszatérítése iránt csak a felebbezésben előterjesztett alperesi kérelem az 1881. évi LIX. t.-cz. 29. §. értelmében figyelembe nem vehető és igv érdemileg nem méltatható, helvbenhagyatik. (1892. szept. 6-án,'4,894.) Ha a biztosító a közege által foganatosított kárbecslést felül nem vizsgálja, a kár mennyiségére csakis a kárbecslő által megállapított összeg irányadó. — A díjfizetések elmulasztása folytán eszközölt stornirozásról a biztosító a biztosítottat értesíteni nem köteles és a biztosítási szerződés megszűntnek tekintendő, lia a biztosító a díjakat be nem hajtotta is és a díjkötvényeket vissza nem adta. — A díjfizetések átvételére jogosított ügynök kezeihez eszközölt fizetés a díjkötvények és nyugták kiszolgáltatást nélkül is érvényes. (M. kir. Curia 1892. okt. 5, 1,060/891. sz.) A váltóbirtokos jogosítva van ugyan az üres hátiratot tetszőé szerint kitölteni, de ha már egyszer e jogával élt, az érdekeltek tudta és beleegyezése nélkül nincs jogosítva a kitöltött forgatmány tartalmát egyoldahilag kitörölni s helyébe egy másik forgatmányosnak a nevét beírni, az ilyetén utólagos forgatmány a váltótörvény szempontjából szabálytalan s aggályosnak tekintendő. (M. kir. Curia 1892. szept. 21-én 317. sz.) Bün-ügyekben. Marosvásárhelyi kir. itélő tábla 1-ső számú büntető teljes ülési döntvénye. Csak a sértett fél indítványára üldözhető, az I88J. VI. t.-c. által Ill-ad fokon a kir. itélö táblához utalt vétségek és kihágásokra nézve, a kir. ügyész 'önálló felebbezése elfogadandó-e ? (1,483/1892. II. számhoz.) Határozat: A marosvásárhelyi kir. itélő tábla mint harmadbiróság ama vétségek és kihágásokra nézve is, a melyek csak a sértett fél indítványára üldözhetők, a kir. ügyész által, kellő időben, önállóau érvényesíteti felebbezést elfogadja. Indokok. Az 1871. XXXIII. t.-c. 1. §. szerint az igazságszolgáltatás körül az állam érdekeit büntető ügyekben a királyi ügyészség képviseli s hogy a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt, hivatalból üldözendő vétségek és kihágások tekintetében is közvádlói teendőket végezni, indítványokat tenni és felebbezni a kir. ügyész a fennálló jogszabályok szerint fel van hatalmazva, vitán felül áll. Ama vétségek és kihágások eseteiben azonban, a melyekben a büntető törvények szerint az eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg a kir. járásbíróságok előtti eljárásban, a hova olyan esetek vannak utalva, a melyekben az államnak csekélyebb érdekeltsége forog fenn, az eljárási utasítás 23. §. szerint a sértett fél, ki nemcsak az indítvány megtételére s ennek az Ítélet kihirdetése előtt az eljárás megszüntetését maga után vonó visszavonására, hanem a vád képviseletére is jogosítva van, magánvádlónak tekintendő, kinek fellépése nem csak az eljárás megindításához, hanem annak folytatásához is szükséges s a kir. ügyész ezen ügyek miben állásáról az eljárási utasítás 18. szerint rendesen csak a havi kimutatások utján, gyakran az ügynek már érdemleges elintézése s az ítélet jogerőre emelkedése után értesül. Mindazonáltal: tekintve, hogy az eljárási utasítás 18. §. szerint a kir. ügyész kívánhatja, hogy ezen ügyekre vonatkozó iratok hozzá küldessenek és hogy a tárgyalási határnap is, a mennyiben még el nem telt, vele előzetesen közöltessék ; tekintve, hogy a 20. §. szerint a kir. ügyész befolyását ezen ügyekben is ugy érvényesítheti, mintha hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás forogna fenn, a melylyel szemben ki van mondva, hogy eme körülmény nem akadályozza a magánvádlót, hogy a kir. ügyésztől függetlenül, önállóan és oly hatálylyal érvényesítse jogait, mintha a kir. ügyész nem nyilatkozott volna s ebben a magánvádló a 21. §. szerint csak az esetben van korlátozva, ha helyettesítésére a kir. ügyészt önként felkérte s ez a helyettesítést elvállalta; tekintve, hogy a 20. §. által a kir. ügyésznek inditványi cselekményekre nézve kijelölt fentebb emiitett jogköre nem vonatkoztatható csakis általános ellenőrzési jogaira, miután befolyásának oly mérvű érvényesithetése alatt, a minő őt hivatalból üldözendő tények esetében megilleti, — kifejezett ellenkező rendelkezés hiányában — feltétlenül értendők mind ama jogai, a melyek öt, mint a közvád képviselőjét megilletik, tehát ugy az ellenőrzés, mint a kiválóan közvádlói jogok : az indítványtétel és a felebbezés joga is; de ez kitűnik az említett cikk ama kijelentéséből is, hogy ha a kir. ügyész nyilatkozatot tett is, a magánvádló erre való tekintet nélkül jogait önállóan és a kir. ügyésztől függetlenül érvényesítheti, a mely kijelentésre semmi szükség sem lett volna, hogyha magánvád esetében a kir. ügyésznek a 20. §. csak ellenőrzési jogot kivánt volna engedélyezni; tekintve, hogy a 20. §. ama rendelkezései, hogy a kir. ügyész befolyását magánvád esetében is ugy érvényesítheti, mintha hivatalból üldözendő tény forogna fenn s hogy az a magánvádló jogait nem csorbíthatja, az 1871: XXXIII. t.-c. 1. §-ban a királyi ügyész részére kijelölt ama hatáskörnek is megfelel, hogy t. i. az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekeit van hivatva képviselni, a miből következik, hogy magán vád esetében is közérdekből az eljárás egész folyama alatt beavatkozhatik, a sértett mint magánvádló által sürgetett megtorlást a jogrend megsértése miatt közérdekből maga is szorgalmazhatja s ebben a magánvád miatt, kifejezett tiltó rendelkezés nélkül — milyen pedig az eljárási utasításban nem foglaltatik — nem lehet korlátozva, de viszont fellépése a magánvádat sem szoríthatja le, hanem ez is önállóan érvényesülhet a közvád mellett; tekintve, hogy a 20. §. rendelkezése nincs ellentétben sem a 23. §-al sem a 21. §-al, mert a 23. §. a sértett fél magánvádlói jogáról szól általában (főmagánvádj, a 20. §. pedig azon esetet