A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 45. szám - Tisztességtelen üzleti verseny

178 A JÜÖ. az irányadó; minthogy a kisajátítás tárgyát képező belsőségnek kipuhatolt utolsó évi tényleges bérjövedelme 592 frt 50 krt tesz, ennek hatszázalékos kamatozásnak megfelelő tőkéje képezheti a kártalanítási összeget. Tőkésítés tekintetében a szakértőktől az 5 százalékos kamatozás helytelenül alkalmaztatott, mert a törvényes kamat a tőkének hat százalékát képezvén, a tőkésítés tekintetében ebben az esetben is a hat százalékos kamatozás alkalmazandó. Ezekhez képest az évi 592 frt 50 kr. házbért véve alapul, az annak megfelelő tőke 9,875 frt képezheti a kártalanítási összeget. De minthogy a kisajátító 10,000 frtot ajánlott meg és ezzel szemben a szakértői vélemény alapján sem lehet leszállítást eszközölni, a kisajátító a részéről megajánlott kártalanítási összegnek a megfizetésére köteleztetett. Végül minthogy a kisajátító város a kisajátító törvény 45. §-a rendelkezésének rhegfelelően a részéről felajánlott egész kártalanítási összeget birói letétbe nem helyezte, a kisajátított belsőség birtokába pedig magát 1891. május 19-én bevezettette, ennek következtében áz idézett törvény 30. §-a alapján arra is kötelezendő volt, hogy a birtokbavétel napjától kezdve a kártalanítási összeg után a lefizetéséig a kisajátítást szenvedő részére 6°/u kamatot is fizessen. A m. kir. Curia (1892. jul. 19. 2,998. P. sz.) : A kir. ítélőtábla határozata a kártalanítási tőkeösszegre vonatkozólag megváltoztatik és az első bíróságnak 9,500 frtot megállapító határozata hagyatik helyben, a kamatokra nézve a kir. ítélőtáblának határozata helyben hagyatik. Indokok: A kisajátított ház valódi értéke képezvén a teljes kártalanítást, a kisajátítást szenvedőnek az osztr. polg. törv. könyv 1,323. §-ára való hivatkozása alappal nem bir, mert ez csak a szándékos kártételek esetében alkalmazható. A valódi érték, vagyis a teljes kárpótlást nyújtó összeg megállapítására az 1881: XLI. t.-c. által előszabott adatok közül egyéb nem állott a bíróság rendelkezésére, mint az 1891. márc. 27-én megejtett becsű és az adó alapjául bevallott tiszta jövedelmet kimutató közokirat. Az első adatot nem lehet a teljes kárpótlás biztos alapjául elfogadni akkor, a midőn a pénzügyi hatóság által elfogadott jövedelmi adat azt mutatja, hogy a kisajátított ház után 1890. évben az adó kiszabása 592 frt 50 kr. tiszta jövedelem után történt. Ez utóbbi adat azonban az 1891. évi június 27-én nyilatkozó szakértők és ezek véleménye alapján az első bíróság részéről helyesen alkalmaztatott, mert a jövendőbeli esetleges értékemelkedés a törvény szerint figyelembe vehető nem lévén, csak az lehet irányadó, hogy a kisajátítás tárgya a kisajátítás idejében a tulajdonosra nézve mily értéket képvisel, ennek meghatározhatására pedig legbiztosebb adat annak a jövedelemnek a kipuhatolása, a melyben a tulajdonos évenkint részesül és azután eme jövedelemnek a tőkésítése. Az első bíróság a kártalanítási összeget a fentebbi elvek alkalmazásával helyesen állapította meg ; mert a tulajdonosra nézve valódi jövedelmet csak az képez, mely az összes kiadások levonása után fenmarad, következésképen a 118 frt 50 kr. az 592 frt 50 kr. bevallott jövedelemből helyesen vonatott le, valamint helyesen tőkésittetett a fenmaradt 474 frt évi jövedelem 5°/u kamattal, mivel a házak jövedelme a terhek levonása után a tapasztalás szerint az 5%-ot alig haladja meg. Az a körülmény, hogy Sz. Márton az 1889. évre adó alapjául csak 266 frt 25 kr. jövedelmet vallott be, és az az állítás, hogy az 1890. évi bevallás a kilátásban volt kisajátításra tekintettel célzatosan emeltetett oly magas összegre, figyelembe nem jöhet, mert csak a kisajátítás idejében fenforgó körülmények jöhetnek az érték meghatározására tekintetbe és mert a jövedelem-bevallásnak célzatos rosszhiszeműsége nem bizonyittatott. Hasonlóképen nem jöhetett figyelembe az a körülmény sem, hogy a város a 381. hr. számú házért egyezségileg 10,000 frtot ajánlott; mert Sz. Márton ezt az ajánlatot el nem fogadta és így az a kisajátításra semmiféle kötelezettséget nem háríthat. Valamint másrészt figyelembe nem jöhetett a B.-féle házért kötelezett öszszegre való hivatkozás, a midőn az a körülmény, hogy mily arányban állott ez utóbbinak valódi értéke a Sz.-féle értékével a házak lebontása folytán mégsem állapitható, sőt az előzetesen megtartott becsű szerint a Sz.-féle háznál sokkal értékesebb volt. A kamatok fokára és ezek fizetési idejének meghatározására nézve a másodbiróság törvényszerűleg határozott, mert a tulajdonost illető kártalanítási tőke után a törvény szerint a késedelmi, tehát 6°/0 kamatok járnak és a mennyiben a kisajátító a birtokba vezetés céljából 7,438 frt 40 krt birói letétbe helyezett, a letéti kamatok mindenesetre az ő javára esnek, de másrészt nem tartozik a kártalanítási tőke után kamatot fizetni előbb, mintsem a kisajátítás tárgyát birtokba vette és igy Sz. Márton alperes a kamatokat 1891. évi április 1-től azért, mert ez időtől állítólag házbért már nem kapott, annál kevésbé igényelheti, mivel ezt a kártalanítási eljárás folyamán kellett volna számításba vennie. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A közadósnak a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül keletkezett az a jogcselekménye, inelylyel adósságai nem agj,, a mini kötelezve volt, készpénzben, hanem ingatlan birtokának átruházásával elégítette ki, a csődtörvény 27. §. 3. pon alapján megtámadható. A pozsonyi kir. törvényszék : Közadós M. H.-nek az jogcselekménye, mely szerint az 1888. évi máj. 25-én létes adásvevési szerződéssel a galántai 390. sz. tjkvben nevén vezel 77. házszám 1—2. sorszámú ingatlant alperes Sz. D.-nak 8,000 vételáron eladta, a csődhitelezők irányában hatálytalannak mondatik és köteles alperes végrehajtás terhe mellett, vag} szerződés tárgyát képező ingatlant felperes csődtömeg rendeli zésére bocsátani, vagy annak becsértékét 8,286 frtot ugyananc megfizetni. A 8,286 frt becsértéket meghaladó összegre nézve felpei keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes mint vevő, a közadós mint ela közt az A) alatti hiteles másolat szerint a galántai 392. tjkvb közadós nevén vezetett 77. hrszám 1—2. sorszámú ingatlar nézve 1888. évi május 25-én kötött adásvevési szerződést, heh sebben közadósnak azon jogcselekményét, melylyel ezen ingatk alperesnek eladta, felperes a csődtörvény 27. §. 3. pontjára 28. §. 2-ik pontjára hivatkozással az alapon kéri a csődhitelez irányában hatálytalannak kimondani, mert a csődnyitási kérve 1888. évi jun. 8-án adatott be, a szerződés pedig 1888. má 25-én köttetett meg; mert az ingatlan értéke legalább 10,000 fr tett ki, holott a vételár 8000 frt volt; mert a vételár fizetést azon megállapodás létesült, hogy alperes vevő saját 3,224 követelését beszámította, D. N. M. 1,100 frt és K. M.-nak 3,6 forint követeléseiknek kifizetését pedig magára vállalta, hol< ezen követelések egyáltalában nem, vagy csak csekély részb állottak fenn; mert alperes közadósnak unokatestvére ; m( raig alperes és a szerződésben megnevezett két állítólag hitelező kedvezményben részesült, addig a többi hitelezők me károsittattak és mert alperesnek arról, hogy közadós a kt déses ügylettel a többi hitelezőket megkárosítani szándékozó tudomása volt. Annak igazolására, hogy a szerződésben felsorolt és vételárból kielégítendő követelések fenn nem állottak, felper tanúkra hivatkozik és ugy ezekre, mint alperes saját állítólag követelésének valódisága, fennállása és lejárata, nemkülönbi arra, hogy az ügylet a többi hitelezők világos károsítására kött tett meg, alperest a főesküvel kínálja meg, az ingatlan becsérték pedig birói becsüvel kívánja megállapítani. Alperes tagadja, hogy az ügylet megkötésekor ugy sají mint a szerződésben megnevezett két hitelező követelése valót fennálló és lejárt nem lett volna, saját követelése tekintetében ; esküt leteszi, ellenben a másik két hitelező követelésére nézve kínált eskünek nincs helye, mert nem saját tényére vonatkozik, hitelezőket megkárositó szándék tudomására kínált esküt szinti kész letenni, ennek azonban csak akkor volna helye, ha beig zoltnak vétetnék, hogy követelése fenn nem állt és le nem já tagadja, hogy közadósnak unokatestvére, de még ha az volna sem jöhet alkalmazásba a csődtörvény 28. §-a 2. pontja, tagadj hogy az ingatlan értéke 10,000 frtot tesz ki, kéri a keresel elutasítani. Ezek alapján és a bizonyítási eljárásban kifejtettek szeri az ügy érdeme tulajdonkép alperes követelésének valódiság fennállása és lejáratára nézve kínált eskü le vagy le nem tételél feltételezetten volna elbírálandó. Tekintve azonban, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pont értelmében megtámadhatók közadósnak a csődnyitási kérvéi beadását illetőleg a fizetések megszüntetését megelőző 15 napt belül keletkezett azon jogcselekményei, melyek által valamely hitelezőjének olyan kielégítést ad, melyhez annak általán jo< nem volt és ha alperes készpénzbeli követelése csakugyan fen állott és lejárt volt és midőn azt a válságos időben közadós kés pénz helyett ingatlannak átruházásával — tehát oly módon, mi kötelezve nem volt — elégítette ki, ezen jogcselekménye ez alapt megtámadható, mert ez esetben a törvényes vélelem az, ho: ezen elidegenítés, a melyre kötelezve nem volt, a hitelezők károsító szándékkal történt. Ennek ellenében pedig nem felperesnek, hanem alperesnt állott kötelességében oly tényeket igazolni, a melyekből jogszerűt következtethető, hogy neki a jogcselekmény, vagyis az ingatlant fizetés gyanánt történt átvétele idejekor közadósnak a hitelezők károsító szándékáról tudomása nem volt. Minthogy azonban alperes ily tényeket nemcsak hogy ne igazolta, hanem abból, hogy a szerződés kötését megelőző napt követelése biztosítása céljából H. Gy. ügyvéd irodájában me fordulván, oda nyilatkozott, hogy M. H.-nak bizonyos K. J.-n és másoknál tetemes adóssága van és igy követelését veszélye tetve látja, holott a szerződés szerint K. F. követelésére nézve vételárból kielégítésben nem részesült, határozottan az lévi következtethető, hogy alperesnek közadós károsító szándékár igenis tudomása volt, közadósnak ezen jogcselekményét ez esetbi a felhozott okokból kellett a csődhitelezők irányában hatálytala nak kimondani és a csődtörv- 33. §. első bekezdésének megfei lőleg intézkedni. De hatálytalannak volt kimondandó ezen jogcselekmény az< esetben is, ha alperes követelése fenn sem állott, mert akkor szerződés a csődnyitást megelőző két éven belül színleges visi