A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 45. szám - Tisztességtelen üzleti verseny

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 45. számához. Budapest, 1892. november hó 6-án. Köztörvényi ügyekben. A magyar királyi Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 55. szám. Oly harmadik személy, a ki valamely végrehajtás alá vont telekk'őnyvezett ingatlanra vagy annak egy részére tulajdonjogot szerzett, de azt a telekkönyvbe be nem jegyeztette, van-e jogosítva a végrehajtató ellen az 1881: LX. t.-e. 168. S-a alapján keresettel fellépni? {6,966jP. iSyi. számhoz.) Határozat. Oly harmadik személytől, a ki végrehajtás alá vont telekkönyvezett ingatlanra, vagy annak egy részére a végrehajtó nyilvánkönyvi jogait megelőzően tulajdoni jogot szerzett, meg nem tagadható a jogosultság, hogy a végrehajtató ellen az 1881. évi LX. t.-c. ll>S. §-a alapján keresetet indíthasson, habár szerzett joga telekkiinyvileg nincs is bejegyezve. Indokolás. Az 1881. évi LX. t.-c. 168. §-a megengedi mindazon harmadik szemelveknek a keresetindítást, kik magokat az ingatlanra vezetett végrehajtás által az ingatlanra, vagy ennek valamely részére vonatkozó dologi jogaikban sértve érzik, kivételével csupán a 156., 161., és 163. §§-ban külön szabályozott eseteknek. Abból, h így a fentidézett törvény .168. §-a dologi jogokat említ, egyáltalában nem következtethető, hogy e szakasz célja kizárólag a telekkönyvileg bejegyzett jogok megóvása lenne. Ugyanis a nyilvánkönyvi jogokkal biró egyének jogaik megóvására az 1881. évi LX. törvénycikkben engedett rendes jogorvoslattal élhetnek s ezen felül a 156., 161., 162. és 163. §§. külön is gondoskodnak a nyilvánkönyvileg kitüntetett dologi jogok megvédéséről. A 16S. §-nak tehát nem lehet más értelme és célja, mint épen az, hogy az abban engedett kereset utján oly jogok is megóvhatok legyenek a végrehajtatóval szemben, a melyeket az anyagi törvények érvényeseknek elismernek, habár telekkönyvi bejegyeztetésük elmulasztatott is. A telekkönyvi rendszerrel kapcsolatos anyagi törvényeink pedig csak a jóhiszeműen szerzett nyilvánkönyvi jogokat védik, megengedik azonban a nyilvánkönyvi jogosulttal szemben is a roszhiszemüség bizonyítását és ennek esetében a nyilvánkönyvön kívül szerzett jogok érvényesítését. Nem indokolható tehát anyagi jogrendszerünk szempontjából sem, hogy a telekkönyvön kivül jogot szerzett egyén a végrehajtatóval szemben a roszhiszemüség bizonyításának lehetőségétől elzárassék. Hogy pedig az 1881. évi LX. t.-c. 168. §-a által engedett kereseti jog a jóhiszemű végrehajtató jogainak meghiúsítására, a végrehajtás folyamának jogosulatlan megakasztására felhasználható ne legyen: erre nézve kellő biztosítékot nyújt ugyanezen szakasz harmadik bekezdése, mely csak abban az esetben engedi meg az árverés felfüggesztését, ha a felperes igényének alaposságát már a keresetben vagy a tárgyalás folyamán hitelt érdemlően kimutatta s ez esetben is feljogosítja a bíróságot, hogy az árverés felfüggesztését megfelelő biztosíték letételéhez köthesse. A törvényes alapot nélkülöző kereset tehát az árverés megtartását nem akadályozhatja s ennél fogva a végrehajtató jogaival szemben hatálylyal nem bir. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1892. évi ápril hó 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi október hó 7-én tartott teljes ülésben. A katlanok mint lakás-tartozmányok birtoklása iránti per az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának g) pontja szerint kisebb polgári peres eljárás alá tartozik. A fehér-gyarmati kir. járásbíróság (1892. február 28. 896/P. sz.j: Ifj. B. Zsigmond mint kiskorú G. Mária gyámja és neje szül. G. Rozália felpereseknek B. András alperes ellen ingatlan használatába visszahelyezés és jár. iránt indított sommás perében következőleg itélt: Felperesek keresetének hely adatik s a Fehér-Gyarmaton a kaszárnya-utcán fekvő egy oldalról P. Mihály, másik oldalról a K. Rozália-féle telkek által szomszédolt beltelek, a rajta lévő ház és konyha, illetve ezen konyhába az ajtón belépve, balfelől állott katlan használatába visszahelyeztetik, köteles lévén alperes ezen használatot az ítélet jogerőre emelkedése után különben elrendelendő végrehajtás terhe mellett tűrni s a katlant előbbi állapotába visszahelyezni, stb. Indokok: Mert Sz. Ferencné és B. Józsefné tanuk eskü alatt tett vallomásával beigazoltatott, hogy a birói szemlejegyző- ! könyvben körülirt telket, azon lévő épületeket, lakházat s ebben a pitvarban elhelyezve volt katlant felperesek több éven át békésen birták és használták. Alperes pedig a tárgyalás alkalmával kifejezetten beismerte, hogy azon katlant 1891. évi május 6-án elrombolta, annak anyagját eltávolította s igy a katlant, mint arról a bírói szemle alkalmával is meggyőződés szereztetett, megsemmisítvén, felperesek használatából azt elvonta. A keresetnek helyt adni s alperest a felperesek további használatának tűrésére kötelezni kellett, stb. A debreceni kir. ítélő tábla (1892. ápr. 27. 2,291 P. sz.): Az elsőfokú bíróság Ítélete indokainál fogva helvbenhagyatik. A m. kir. Curia (1892. aug. 6. 7,001/P. sz. 1892.): Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete az 1881. évi LIX. t.-c. 139. §-ának c) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik s a periratok az idézett törvény 5. §-a értelmében a kisebb polgári peres ügy bíróságához áttétetni rendeltetnek. mert a per tárgyát egy, a peres felek közös használatára szolgált katlan, tehát lakás tartozmányának a birtoklása képezi; ilyen perek pedig az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának 9. pontja szerint a kisebb polgári peres eljárás alá tartoznak, mely eljárásra utasított ügyekben a birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen. Kisajátításnál a jövendőbeli esetleges értékemelkedés figyelembe nem vehető, csak az lehet irányadó, hogy a kisajátítás tárgya a kisajátítás idejében a tulajdonosra nézve mily értéket képvisel. Az érték meghatározása az évenkénti jövedelem tőkésítése utján történik. Jövedelmet pedig a tulajdonosra csak az képez, a mi az összes kiadások levonása után fenmarad. A kártalanítási töke után kamat előbb nem követelhető, mintsem a kisajátítás tárgya birtokba nem vétetett. A kolozsvári kir. törvényszék (1891. jun. 3. 6,261. sz.) : Tamási Sándor városi tiszti főügyész által képviselt Kolozsvár városa közönsége felperesnek Sz. Márton alperes ellen kisajátításkártalanítás iránt indított perében következőleg határozott: Sz. Márton alperesnek a kolozsvári 1,142. sz. telekjegyzőkönyvben A-f-1 rend és 381. hrsz. a. kizárólagos tulajdonát és kisajátítás tárgyát képező belső épületes telek teljes kártalanítási ára 9,500 forintban, azaz kilencezer ötszáz forintban o. é. állapittaték meg, melyet Sz, Márton elfogadni és Kolozsvár város közönsége 15 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt kifizetni köteleztetik, stb., stb. Indokok: Mert a kisajátításról szóló 1881. évi LIX. t.-c. 46. és következő §-ai értelmében megtartott tárgyalás alkalmával ugy kisajátítást szenvedő, mint a kisajátító részéről előterjesztett adatok, melyek a hivatkozott törvénycikk 23. és 25. §§. értelmében a teljes kártalanítási ár megállapítására irányadók lehettek, előterjesztetvén, a szakértői becslő bizottság rendelkezése alá bocsájtattak az előző hivatalból kinevezett szakértőnek hasonló módon előterjesztett szakvéleményével együtt s tekintettel arra, hogy a felek által választott ujabbi szakértő becslőbizottság ezen adatok alapján előterjesztett szakvéleményében a teljes kártalanítási értéket állapította meg, indokoltnak kellett azt teljes mérvben tekinteni, mivel az előző bizottságnak tisztán reális alapon nyugvó szakvéleményében megállapított 7,438 frt 40 kr. o. é. az adókulcs szerinti számítással jóval magasabb összegben 9,500 frtban állapította meg, minthogy ezen kártalanítási összeg a középszámitáson felüli bérjövedelemnek is leginkább megfelel a természetben élvezett lakással egyetemben, mindamellett is, hogy a kisajátítást szenvedő 1889. évben közhitelűleg igazoltan 265 frt 25 kr. o. é. évi jövedelmet élvezett saját bevallása szerint, mely az előtti időszakban még kevesebb is lehetett, tekintettel arra, hogy a szomszédos B.-féle laktelek kisajátítása fejében kifizetett 8,500 frt kártalanítási árhoz viszonyítva, mint forgalmi ár igen magas összegben van megállapítva, mind a mellett teljes kisajátítás-kártalanítási ár gyanánt bíróilag is meg kellett határozni, melylyel szemben az észrevételekben előadott számítási módozatok alapul elfogadhatók nem lehettek. Ugyanazért a 9,500 frt elfogadása és kifizettetése iránti határozat indokoltnak látszik, stb. A kolozsvári kir. ítélő tábla (1891. dec. 21. 3,196. sz.) : az első bíróság határozatát a kisajátítás - kártalanítási összeg és járulékaira vonatkozó egyedül felebbezett részében megváltoztatja, a kolozsvári 1,142. sz. telekjegyzőkönyvben A + 1 rend és 381. hrsz. a. előforduló belsőségnek kisajátítás-kártalanítási összegét 10,000 frt, azaz tízezer frtban o. é. állapítja meg, mely összeget annak 1891. évi május 19-től számítandó 6°/o kamatával együtt tartozik Kolozsvár város községe Sz. Mártonnak 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: A fenforgó esetben a kártalanítási összegnek az 1881. évi XLI. t.-c. 25. §-a értelmében leendő meghatározására csakis a szakértőktől is alapul vett tényleges bérjövedelem