A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 45. szám - A magyar dologbeli és kötelmi jog - Nyilt könyvkövetelések behajtása - A királyi család tagjainak perbeidézése

A JOG. 343 jegytésaí elnök vagy igazgató és egy-egy választmányi tag aláírása által eszközöltetik. Feltéve már most, hogy a volt intézeti igazgató bizonyos hiányok fedezetére kötelezvényt állit ki az új igazgató, egy választmanyi tag és egy indifferens harmadik személy jelenlétében az intézet részére, melyet tanuként a jelenlevő választmányi tag és ama harmadik ír alá, kérdés : a) tekinthető-e ezen okmány a prtts 167. §-a szerint kiálhtottnak ? *) kihallgatható-e az okmány perlése esetén ellenzés dacára a tanúként aláirt igazgatósági választmányi tag a keresk. törv. 16-2. és 186. £-ai és a prtts 192. §-a ellenére? <'. kihallgathatok-e ugyanezen perben tanuként az igazgatóság egyéb, a felügyelő bizottság tagjai, szemben azon védekezéssel, ho?y ezek a kötelezvénybeli összegért a keresk. törvény 191. es 195. §-a alapján felelősek? d) a mennyiben nem tudatnék a tanuk ezen minősége és a tanuzás befejezése után tétetnék meg az érdekeltségi kifogás egy cégkivonat csatolása mellett, kérdés: figyelembe velietők-e ilyen tanúvallomások ? — véiriit <•) a mennyiben tanuk a most emiitett minőségüket elhallgatnák, követtek-e el hamis tanuzást? /jr M ügyvid. Irodalom. A magyar dologbeli ós kötelmi jog. Irta dr. Hercegh Mihály, nyilv. rendes jogtanár a budapesti egyetemen. Budapest, Eggenberge r-féle könyvkereskedés kiadása. Ára S frt. Szerző egyetemi tanáraink egyik legszorgalmatosabb jogi irói közé tartozik, mi jele annak, hogy hivatását mint egyetemi tanár, ki nemcsak előad,- de a tudományt irodalmilag is műveli, ugy fogja fel, mint azt fel kellene fogni, de mint azt egyet, tanáraink közül csak néhányan fogják fel tényleg. A jog minden terén látjuk tevékenységét. A csődjogról, a magyar családi és öröklési jogról, a tlkvi rendtartásról, a magyar magánjogról vaskos kötetei tanúskodnak szerzőnek valóban munkabíró erejéről, kitartásáról es vasszorgalmáról. A címben foglalt műve, mely a magyar jogirodalomban ily kimerítően még nem tárgyalt anyaggal foglalkozik, szerző sorra veszi mindazon amagot, mely a dologbeli és kötelmi jog tartalmát képezi Megismertet bennünket az egyes anyagcsoportok irodalmával, felfejti azok alapgondolatait és élénkbe álliija azoknak elméleti alkotó elemeit és egymáshoz való kapcsolatát. Utal a külföld hason intézkedéseire és igy képét nyújtja azok alakulásának a tudomány, de egyúttal a törvényhozás szempontjából is. Azon nagy és tág téren, melyet a dologbeli és kötelmi jog átfog, kellő tájékoztatást nyújt elméleti tudományos szempontból es ha nem mélyed el a kérdésekbe, ha nem veti fel azokat a controversiák tömkelegét, melyeket a német tudomány ép a dologbeli jogok és kötelmek terén örökké való forrongásban felvet, megismertet mégis mások véleményével és behatóan a maga álláspontjával is. Nélkülözzük azonban sajnosán a hazai szaksajtóra es a judicaturára való utalást. A mai tudományos fogalmak szerint az utóbbit is alig nélkülözhetni, az előbbit nem szabadna nélkülözni. Mert ha ezen két irány inkább gyakorlati is, ugy az csak előmozdítja még a merően tudományos mű értékét is, ha e két iránynak is elég van. A mű tartalma különben következő. I. D o 1 o gb e 1 i j o g. 1. Birtok. 2. Tulajdonjog. 3. Zálogjog. 4. Szolgalmi jog. 5. Telekjogok és telekterhek. II. Kötelmi jog. Altalános rész. 1. A kötelmek keletkezése. 2. A kötelmek joghatálya. 3. A kötelmek megszűnése. Különös rész. 4. Szerződések. 5. Tiltott cselekményekből eredő kötelmek. 6. Vegyes kötelmek. A Politikai Szemle októberi száma a következő tartalommal jelent meg: Az ülésszak megnyitása. Matlekovits Sándor v. b. t. tanácsostól. — A fusio kérdéséhez. Dárdai Sándor szerkesztőtől. — Az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról. Rohonyi Gyula, volt országgyűlési képviselőtől. — Néhány adalék a jövedelmi adó kérdéséhez. Dr. Földes Béla budapesti egyetemi tanártól. — A katonai (honvéd) becsületügyi eljárás és annak reformja. F a b i n y i Gusztáv, győri kir. itélő táblai titkártól. — A ha'dügyi költségvetés és Európa nemzetközi helyzete Lucifertől — Egy hónap a Balkán félszigeten. Szokolay Kornéltól. — Külföldi krónika. Vészy Józseftől. — Szakirodalom: Külföldi folyóiratok szemléje. Dr. Vázsonyi Vilmostól. — Apró közlések. Vegyesek. Nyilt könyvkővetelések behajtása. Bécsben legutóbb a nyilt könyvkövetelések behajtása céljából alakulandó egylet esz- ^ méje pendittetett meg. Berlinben is léteznek most hasonló törekvések, ott is egy hasonló célú egylet szándékoltatik életbeléptetni. Következő tervezetek tétettek e tekintetben : A hitelező (egyleti tag), a ki egy lejáró avagy már lejárt tételt be akar hajtani, tizennégy nappal a fizetési határnap előtt értesiti az adóst, hogy egy utalványt állított ki az incasso-egylet rendelményére, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen utalvány nyolc nappal a határidő előtt forgalomba fog tétetni, ha az adós addig más fizetési módozatot nem találna előnyösebbnek. Az adós hallgatása beleegyezésnek vétetik és az utalvány át lesz adva az incasso-egyletnek, a mely a hitelező különös kívánságára az adóst még egyszer értesiti, hogy az utalványt behajtásra átvette és forgalomba hozta. Az egylet az utalványt bankárának adja át, a ki azt az adósnak az ő telephelyén bemutatja. Ha az utalvány ki lesz fizetve, ugy a bankár az egyletet erről értesiti és ez meg a hitelezőt (egyleti tagot), hogy az ellenérték a behajtás körüli költségek levonásával rendelkezésére áll a bankárnál. Ha azonban az utalvány nem lesz honorálva, ugy ezt a bankár az egylet tudomására hozza, ez meg a hitelezőnek azzal, hogy az utalvány a behajtás körüli költségek lefizetése mellett a bankárnál rendelkezésére áll és ő megjelölné azt, vájjon kivánja-e az ügynek további kezelését az üzletszabályzat értelmében avagy nem ? Azon esetre, ha a hitelező az egylet által eszközlendő további kezelést kívánná, ugy az adós az incassoegylet részéről fel lesz szólítva, nyilatkozzék rövid záros határidőben a felöl, vájjon mikor kívánja az esedékessé vált tételt meg(izetni és a beérkező válasz (fizetési ígéret) közölve lesz a hitelezővel elhatározás és visszválasz végett A hitelező most már a fizetési Ígéretnek megfelelőleg egy második intézvényt helyez az incassoegylet által forgalomba és jogosítva van, adósától a behajtási és bélyegköltségek megtérítését követelni. Ha az adós minden lépéssel szemben passzív ellentállást fejt ki, ugy a központ e viselkedést minden tagjával közli, a kik azután egyidejűleg tudomást szereznek az illető fél hitelképességéről. Ha a hitelező visszaél az egylet autoritásával, hogy egy jogosulatlan követelést egy, a kölcsönös megegyezésekkel ellenkező határidőben érvényesítsen, ugy e körülmény bejelentetik az egylet főnökének, a hitelező (egyleti tag) viseli a behajtási költségeket és visszaesés esetén a választott bíróság által az egyletből, az indokoknak az egyleti tagokkal való közlése mellett, ki is zárható. Ezen fenn tett ajánlatokban, illetőleg tervezetekben figyelemre méltó elv jelentkezik. A különböző kereskedelmi egyleteknek érdekükben állana emezeket fontolóra venni. A dolog keresztül is vihető, szüks/ges hozzá egyedül egy rendszeresített organizáció. Ha sikerülne — mint a lap, melyből átveszszük e közleményt, írja — egy ily egyletet életbeléptetni, ugy egész hitelszervezetünk erőteljes fellendülésnek örvendhetne, a mihez — de megint egy darab ügyvédi munka feleslegessé válandik, a min semmi ügyvédrendtartás nem segíthet. A királyi család tagjainak perbeidézése. Elvi jelentőségű hátározatot hozott a napokban a pozsonyi kir. itélő tábla. A tényállás a következő: Adolf I. 510 frt és jár. iránt pert indított az a.-maróthi törvényszék előtt Károly Lajos fő erceg ellen. Az alperes által a birói illetőség ellen beadott kifogás folytán a törvényszék a birói illetőség elleni kifogást elvetette és alperesnek meghagyta, hogy a perfelvételre 1892. évi szept. hó 4-én d. e. 9 órakor a kebelbéli pertárban meghatalmazott ügyvédje által jelenjen meg. Indokok: Alperes ezen kir. törvényszék illetékessége ellen azon alapon emel kifogást, hogy a királyi ház nem uralkodó tagjai ellen indított mindennemű személyes keresetek elbírálása egy 1815. évi jul. hó 14-én kelt udvari rendelet értelmében ő császári és apostoli királyi Felsége főudvarnagyi hivatalának hatáskörébe vannak utalva, hogy ezen kivételes bíróságnak hatáskörét az 1868. évi LIV. t.-c. meg nem szüntette s hogy ekként a felperesi kereset, mint a polgári bíróságok hatáskörébe nem tartozó, hivatalból visszautasítandó lett volna. Eltekintve a hivatkozott udvari rendelet kötelező erejének kérdésétől, mely a magyar közjog szellemében csak nemlegesen dönthető el, a hatáskör s ezzel e kir. törvényszék illetékessége ellen emelt kifogás elbírálásánál az volt meghatározandó: vájjon a cs. és kir. főudvarnagyi hivatalnak alperesileg vitatott külön birói hatósága akár területkivüliség kiváltságának címén, akár pedig törvényerejű szokás alapján megállapitható-e ? Az elsőt illetőleg már fogalmilag ki van zárva az, hogy az exterritorialitásnak magyar állampolgár, tehát belföldi részese legyen, a mi pedig ezen utóbbit illeti, ennek érvényességét minden esetre megszüntette az 1868. évi LIV. törvénycikk, mely ;i birói hatalomnak, mely bíróságok általi gyakorlását tüzetesen meghatározza és kijelöli azon kivételes bíróságokat (22 — 28. §-aiban), melyek a rendes bíróságok kizárásával járnak el. Ezen kivételes bíróságok között a cs. és kir. főudvarnagyi hivatal felsorolva nem lévén, ezt a polgári törvénykezési rendtartás által elismert kivételes bíróságnak tekinteui nem lehetett s igy a jelen kereset elbírálására ezen kir. törvényszék hatáskörét és figyelemmel a prdts. 30. és 31. §-aira, illetékességét is megállapítani kellett. — Felfolyamodás folytán a pozsonyi kir. itélő tábla az 1892. szeptember hó 29. napján tartott nyilvános ülésében 4,576. sz. a. következő végzést hozott: Az elsőbiróságnak végzését megváltoztatja, az eljárt kir. törvényszéknek hatáskörét a jelen ügyben meg nem állapítja, ennek folytán a további eljárást megszünteti és elrendeli azt, hogy a keresetlevél felperesnek visszaadassék. Indokok: Az alperes a királyi családnak tagja, a királyi család tagjainak személyes ügyeiben pedig, az 1868. évi LIV. t.-c. életbelépte előtt a birói hatóságot tényleg a cs és kir. főudvarnagyi hivatal gyakorolta. A cs. és kir. főudvarnagyi hivatalnak azt a hatóságát sem az idézett t.-c, sem az ennek hatálybaléptét szabályozó 1869. évi március hó 30-iki igazságügyminiszteri rendelet meg nem szüntette, az utóbb kifejlődött birói gyakorlat fentartotta, az 1881. évi LX. t.-c. 33. §-a pedig a főudvarnagyi hivatalt birói hatóságot gyakorló közegnek kifejezetten elismerte. Felperes gazdatiszti szolgálataiért járandóságát követeli az alperestől, keresete tehát tisztán személyes természetű és nem válik birtokkeresetté az által,