A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 44. szám - A telekkönyvi intézmény behozatala Franciaországban

AJOÖ. 335 okiratok áttekinthetlen sorozatát. Megbízhatóságához is fér némi hiány. Sem feltétlenül teljes, sem feltétlenül pontos. Ks ezekhez járul még a díjak aránytalan nagysága, mely a kisebb kölcsönök eszközlését lehetetlenné teszi. így például 100 franknvi kölcsön közjegyzői és bélyegdíja körülbelül tl frankra rug. A jelzálogüzlet Franciaországban legnagyobbrészt a speciális törvény által védett »Crédit f o n c i e r« kezében van, mig magántőkékkel ilyen üzleteket általánosságban nem csinálnak. A jelzett helytelen állapotok csakhamar a Code Napóleon életbelépése után állottak be és hangosan kiáltottak egy gyökeres reform után, mely már égetővé vált akkor, midőn a második császárság kezdetén egy nagy földhitelintézet felállításának gondolata fogamzott meg. Addig is egy speciális törvény segített a dolgon, mely a legkiáltóbb ferde állapoton a C r é d i t fonciere előnyére segített. Végre 18ö5. márc. :25-én törvényben jutottak érvényre a reformtörekvések, melynek jelentősebb határozatairól fentebb szólottunk. Ezen törvény annyiban tér el a C o d e civil »spiritualisticus« elvétől, mely a tulajdont egyszerűen szerződés által ruházza át, hogy a birtokátruházást csak az iratoknak a jelzálogköuyvbe való beiratásával mondja ki törvényesnek. A többi részében a törvénykönyv rendszere privilégiumaival és legális jelzálogaival érintetlen maradt. A jelzálogi reform a következő évtizedek alatt is csak piurn desiderium maradt. Az utóbbi években végre az igazságügyminiszterium hozzáfogott a törvényjavaslat készítéséhez, mely már befejezéséhez látszott közeledni, midőn a pénzügy emberei az egész reformnak szélesebb alapra való fektetését követelték. A francia kataszter, mely a jelen század elejéről származik és azóta az időközben történt határváltozások dacára sohasem változott, már csak ki nem elégítő képét nyújtja a földek és birtokok állapotának Franciaországban és sürgős újjászervezésre vár, mely legjobb alkalom volna a telekkönyvek behozatalára. Midőn a kormány először az 1891. évi budget indokolásában (26., 27. lap) és később a képviselőháznak 1890. dec. 2-án tartott ülésében azon indítványt tette, hogy a kataszterújitással egyidejűleg hozassék be Franciaországba a telekkönyvi intézmény, a parlament helyeslésével találkozott, mely a szükséges elötanulmányozások céljából egy milliónyi hitelt szavazott meg. A R o u v i e r, akkori pénzügyminiszter által kihirdetett és 1891. máj. 30-áról kelt köztársasági elnöki leirat egy bizottságot nevezett ki (commission de cadastre), mely összeülése után azonnal három albizottságra oszlott (technique, juridique, des voies et movens. A bennünket különösebben érdekli) juridicai albizottság gyors tevékenységgel dolgozott. Az anyagi jelzálogjog terén »tabula r a s a«-kat készített. Kimondotta, hogy a fent emiitett végrehajtási privilégiumok (kivéve a perköltségekre vonatkozót) a jelzáloghitelezők ellenében hatálytalanok és a hitvest és kiskorú fiút illető legális jelzálogot a közönséges jognak vetette alá. Továbbá a már 1855-ben megállapított bekebelezési kényszert az úgynevezett actes déclaratifs de propieté és a mortis causa átruházásokra is kiterjesztette. A bizottság azonban nem állapodott meg ennél. Határozatilag kimondotta, hogy a telekkönyvek behozandók és realfoliókra osztandók be : hogy minden darab földbirtok telekkönyvi egységet képezzen, mely egy vagy több összefüggő (contigues), egy tulajdonos birtokát képező és egy és ugyanazon község határában fekvő katasztrális parcellát foglal magában. Ilyen a reformmunkálatoknak mostani állása, mely a leendő sikert tekintve, kedvezőnek mondható. Megjegyzendő, hogy az ultra conservativ párt határozott kisebbségben van. A parlament, majdnem az egész republicanus sajtó és a »Souscommission juridique du Cadastre« többsége a telekkönyvek mellett emelt szót. Az utóbbi hetek politikai eseményei nem befolyásolták a bizottság működését és igy várható, hogy a telekkönyvek általánosan hasznosnak elismert behozatala Franciaországban rövid idő alatt meg fog történni, mely fontos lépést képez a nemzetközi magánjog egyesítése terén. Tengerjogi congressus Gíenuában. A f. évi szeptember 26-án és következő napjain Genuában tartott tengerjogi congressus, mely Bonacci olasz igazságügyminiszter által nyittatott meg négy szakosztályra oszlott. A congressuson dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár képviselte hazánkat, kit tudvalevőleg az igazságügyminiszter a tengeri jog codificatójával bizott meg. A szakosztályok tárgyalásáról dr. Nagy Ferenc jelentése után a következőket közöljük. Az I szakosztály atengeri-hitellel foglalkozott s azon fontos elvet mondotta ki, hogy a tengeri hajók külön vagyontömeget képeznek, ugy, hogy a tulajdonos a hajó-vállalatból eredő adósságokért csakis annak erejéig, nem pedig egyébkénti vagyonával felelős. Ez mindenesetre nagy haladást jelent a fenálló törvényhozások intézkedéseivel szemben, melyekben a hajótulajdonos korlátolt felelőssége még nem jutott teljes érvényre, vagy legfelebb közvetve ismertetik el az u. n. felhagyás (abandon) intézményében. Csak az a kár, hogy a helyes elv fölötte szerencsétlen formulázást nyert, a mennyiben ugyanis a hajó a tulajdonos személyétől különböző jogi személynek minősített s a tulajdonos csak mint a hajó képviselője állíttatott oda. A II. szakosztály a hajókárok (avariák j es a hajó selismervény (connaissement) fölött tanácskozott, első tekintetben az Association for the reform and codification ofthe law of nations által Liverpolban 1890-ben végleg megállapított u. n. yorki és antwerpeni szabályokat, utóbbira nézve a Hamburgban és Brémában az ottani kreskedelmi kamarák t és hajóvállalkozók által 1886-ban felállított szabályokat vévén alapul, melyek részben módosíttattak, részben kiegészítést nyertek. A III. szakosztály a tengeri biztosítást tárgyalta s különösen a többszörös biztosítás kérdésével és a biztosított felhagyásijogával (délaissement, abandon) foglalkozott, melyet bizonyos korlátozások mellett fentartani javasolt. A IV. szakosztály végül hajóösszeütközéssel (abordage) és a tengeri segélynyújtással foglalkozott. Az előbbiből eredő perek eldöntésére közös nemzetközi bíróságok felállítása hozatott javaslatba ; a segélynyújtásra nézve pedig azon általános humanitárius elv mondatott ki, hogy a személyek tekintetében kötelező, míg a dolgokra nézve szerződési megállapodásnak van helye, mely azonban bíróilag mérsékelhető. A szakosztályi határozatak a plenumban egészben véve változatlanul fogadtattak el s a congressus október 8-án ünnepélyesen bezáratott, mely alkalommal P o n s i g 1 i o n i tanár emlékbeszédet tartott a kereskedelmi jog régibb Íróinak legnagyobbika: Casaregis fölött. Hogy minő hatása lesz a congressusnak azon egységesítő törekvésekre, melyek két évtized óta különösen a tengeri magánjog terén tapasztalhatók, azt természetesen nem lehet megítélni. De hogy azoknak megvalósítását egy lépéssel ismét előre vitte, kétséget nem szenved. Reánk nézve a hozott határozatok annál nagyobb fontossággal bírnak, mert azokat tengeri magánjogunk éppen folyamatban lévő codifícálásánál értékesíthetjük. Sérelem. * Járásbirósági jogtudomány. Hogy még mindig kik gyakorolják az igazság (?) szolgáltatást, illusztrálja az alább közölt s a belényesi ki r. jbirós á g által kiadott két végzés. I. 2,202/91. P. sz. N. Mihályné felperesnek özv. R e i s n e r Mórné alperes elleni lói frt 72 kr. iránti sommás perében végzés : Ezen peregyezség hiteles másolatban, vonatkozással 2,132/91. P. sz. keresetre a megyei árvaszékkel közöltetni rendeltetik. — Egyszersmind ezen egyezség értelmében s ennek alapján felperes özv. N. Mihályné összesen 20 frtot tevő követelése fedezésére és biztosítására a kebelbéli tkvi osztálynál ezennel bíróilag 1 e t i 1tatik a néh. Reisner Móricot követelőleg illető 66. sz. tjkvbcn . . . ellen tk. sz. végzés folytán Reisner Mór javára zálogjogilag bekebelezett 100 frt követelés és járulékai, mely letiltásnak érvényesítésére a kebli tkvi hatóság megkerestetik, stb. — A tkvi osztálynak Helyt. II. 2201/01. P. sz. N. N. felperesnek özv. Reisner Mórné alp. elleni 163 frt s jár. ir. sommás perében. Végzés: Ezen peregyezség bíróilag helybenhagyatik, felek kölcsönös s egyenlő kérelméhez képest, a z 1881: LX. t.-c. 84. §-ához képest felp. 163 frt 40 kr. követelésének fedezése végett alperesek ellen ezennel bíróilag letilt a tik, illetve lefoglaltatik a . . . sz. tjkvben felvett ingatlanból . . . 3/i-ed részben felvett s a tulajdonos által Reisner Mórra adásvevési szerződéssel átruházott tulajdonjog, továbbá az ezen ingatlan birtokra . . . tk. sz. a. végzéssel 100 frt s jár. erejéig szerzett zálogjog követelés, végre letiltati kjeién foglalás utján e jbiróság részéről a . . . letétnaplócikk alatt itteni adótárban elhelyezett ... frt . . kr. s annak letéti kamatai sa lefoglalásnak az illető tkvben leendő érvényesítésére, valamint az adóletéti tárban leendő nyilvántartása végett a kebelbéli tkvi hatóság, illetve kir. adóhivatal ezennel megkerestetni rendeltetnek, stb. Ehez nem kell commentár! Dr. S. A., bpesti ügyvéd. Irodalom. Az orvos magánjogi és büntetőjogi felelősségéről. (La resp. médicale.) Irta: Moreau |. ügyvéd. Brüssel, Bruylant kiadása 1892. Az első és második rész történeti és összehasonlító jogtudományi adatokat tartalmaz. Ezután áttér a kérdések tüzetes tárgyalására. Következtetései ezek: Az orvos felelős a betegnek okozott kárért, 1. ha a gondosságot teljesen mellőzte, 2. ha figyelmen kívül hagy oly tudományos szabályokat, melyeket minden orvos tudni és megtartani köteles, 3. új kísérletnél, ha az előzetes kutatásokat elmulasztotta, ha a beteg beleegyezését ki nem eszközölte, vagy pedig ha csupa kíváncsiságból kísérletez. Utal a Koch-féle Lymphára, melylyel oly sok visszaélés történt. Másrészt a kísérletet kizárni még sem lehet. Az egyetemi kör Évkönyve az idén szokatlanul gazdag tartalommal jelent meg. A kör alkotmányos életét illető s a tit* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.