A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 43. szám - Külföldi judicatura. Az életbiztosítási bárca

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 43. számához. Budapest, 1892. október hó 23-án. Köztörvényi ügyekben. A tizenhárom ós féléves örökhagyónak közjegyző előtt alkotott végrendelete érvényesnek mondatott ki. Mert a hk.-ban foglalt s az állandó gyakorlat által fentartotl azon jogszabályon, hogy a gyermekek törvényes koruk, a/az 12-ik életévük elértével szabadon régrendelkezhetnek — is éven aluliak csak közvégrendelet alakjában — változást nem tett az 1S77 : XX. t.-c., mely csak élők közli ügyletekre nézve szabályozza a kiskornak cselekvési képességét. (Hk. 111. cím és III. 30. cím, 1876 : XVI. 21. §-a.) A szegedi kir. tszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetével elutasítandó volt, mert a keresetbe vett ingó és ingatlan vagyonban örökhagyó J. Bálint alperes tette végrendel etileg kizárólagos örökösövé. Az örökhagyó végrendelete pedig, minthogy 13 év és 11 hónapos korában végrendelkezett, érvényesnek tokintendő, mert a Tripartitum I. 3. cím és az 1875. febr. 4-én 65. szám alatt kelt legfőbb itélőszéki döntvénynyel igazolt birói gyakorlat szerint a 12-ik életévüket már betöltött kiskorúak teljes végrendelkezési képességgel bimak. (1890. jun. 30 1,143. sz.) Á szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Miután a törvényerővel bíró hki. 111. cím a törvényes kort a betöltött 12. életévben állapítja meg, miután ugyanannak III. 30. §-a szerint az apa csak a nem törvényes korú gyermekének jogosult örököst nevezni, illetve helyettesíteni, a mely intézkedéssel tehát a törvényes kort elért gyermeknek végrendelkezési joga kifejezetten fentartatik, miután ebből folyóan az 1873. márc. 10-én született örökhagyó ifj. J. Bálint által 1887. évi febr. hó 11-én tett s a 18 éven alóli kiskorúak végrendelkezési képességét a korábbi törvények értelmében fentartott 1876 : XVI. t.-c. 21. §-ának megfelelően közjegyző által felvett végrendeletnek anyagi érvényéhez annál kevesebb kétely fér, mert a fentebbi jogszabályt az 1877. évi XX. t.-c. 7. §-a hatályon kivül nem helyezte: az elsőbiróság a végrendeletet helyesen tartotta fenn érvényében s ennek folyományaként, minthogy annak érvényes volta a felperes által igényelt törvényes örökösödést kizárja, helyesen utasitotta el felperest keresetével ; ezért az elsőbiróság ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részében ezeknél az indokoknál fogva helybenhagyni kellett: (1891. máj. 25. 267. sz.) A in. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az 1876. évi XVI. t.-c. 21. §-ából, mely szerint a 18 éven felüli kiskorúak feltétlenül, a 18 éven alóli kiskorúak pedig, a mennyiben rendelkezési képességgel bírnak, csupán azzal a korlátozással, hogy végakaratukat közvégrendeletben kell nyilvánitaniok, minden vagyonukról, tekintet nélkül annak minőségére és jogi természetére, szabadon végrendelkezhetnek, kitűnik, hogy a végrendelkezési képességre nézve nem az 1877 : XX. t.-cikkben a cselekvésképesség tekintetében megállapított szabályok, hanem az e tekintetben fennálló és érintetlenül hagyott korábbi jogszokás az irányadó. Ezen a hármas törvénykönyvnek a másodbíróság által idézett helyein kifejezést nyert jogszokás és az annak alapján kifejlődött birói gyakorlat szerint pedig a kiskorúak törvényes koruk, vagyis 12-ik életévük elértével szabadon végrendelkezhetnek és mert a felperes által idézett 1877. évi XX. t.-c. a végrendelkezési képesség tekintetében megszorító szabályokat nem tartalmaz, sőt annak 7. §-a a cselekvési képesség tekintetében fennálló jogszabályokat, a mennyiben a törvény változást nem állapit meg, érvényükben világosan fentartotta s miután a végrendelkezési képesség tekintetében fennállott jogszabályokon az idézett törvényben változás nem történt s az idézett törvény 3. §-a, mint általában a törvény minden idevágó intézkedése, a kiskorúak rendelkezési képességét csak az élők közti jogügyletekre nézve szabályozza, ezen törvény szempontjából sem lehet a kiskorú, de már a 13-ik életévét is 8 hónappal meghaladott örökhagyó által alkotott közvégrendelet érvénytelenségét a végrendeleti képesség hiányára alapított indokokból megállapítani. (1892. márc. 10. 1891. évi 7,008. sz.) Közös végrendelet, melyben a házastársak nem egymás, hanem harmadik személyek javára rendelkeztek, ha a visszavonhatlanság kikötése nélkül alkottatott, egyoldalúan visszavonható akkor is, midőn az egyik végrendelkező halála és ennek hagyatékában a végrendelet szerinti örökösödés már bekövetkezett. (1870 : XVI. 13. és 35. §-a.) A veszprémi kir. tszék: A néhai Schl. Ignác és neje, Kr. Fáni által Komáromban 1881. évi jun. 28-án, dr. N. Vilmos kir. közjegyző előtt tett kölcsönös végrendeletnek Schl. Ignácot illető része érvénytelennek bíróilag kimondatik. Indokok: A végrendeletek kellékeiről szóló 1876: XVI. t.-c. a végrendeletek visszavonását ki nem zárja, sőt azt kifejezetten megengedi, a mennyiben a törvénynek 35. §-ában a végrendeletnek visszahúzását érvényesség tekintetében alaki kellékekhez köti. Sch. Ignác és neje Kr. Fáni a dr. N. Vilmos kir. közjegyző előtt Komáromban 1881. évi jun. 28-án tett közös végrendeletüket nem nyilvánították visszavonhatlannak, vagyonuk örököseivé nem is egymást, hanem a kiskorú Kr. és Fr. örösöket és dr. K. Pál ügyvédet rendelték, kijelentvén, hogy sem lemenő, sem felmenő ágon örököseik nincsenek, Schl. Ignác neje halála után a végrendelet értelmében ennek hagyatékát örökségül jogszerűleg át nem vehette s a mellékelt hagyatéki iratok szerint, mint örökséget tényleg sem vette át. Minthogy ekként a jelzett közös végrendeletben a nevezett házastársak nem is egymást, nem is gyermekeiket rendelték örökösökül, a végrendelet nem is visszavonhatlanság kikötésével alkottatott, minthogy Schl. Ignác a végrendelet szerint nem is örökös; ennélfogva közös végrendelet tételéből oly kötelezettségek, melyek neje halála után annak visszahúzását Schl. Ignácra nézve anyagi jog szempontjából kizárnak, nem származtak. És minthogy a visszahuzást Schl. Károly a kapuvári kir. közjegyző előtt, tehát alakilag érvényes okiratban tette, ekként a fenthivatkozott törvényszakaszban előirt alakiságnak eleget tett, a visszahuzást érvényes ténynek elfogadni s a körülirt közös végrendeletet Schl. Ignác részéről érvénytelennek kimondani kellett. (1890. évi máj. 17. 2,973. sz.) A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét azzal az értelmezéssel, hogy a végrendeletet felperessel szemben tekinti érvénytelennek, indokainál fogva helybenhagyja. (1891. jun. 16. 430. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1892. évi márc. 8. 2,543. sz.) A földbirtokosnak joga van a földén talált kártevő idegen marhákra nézve a magánzálogolás jogát gyakorolni; de biztosítás nyújtása esetében a behajtott marhát visszaadni köteles, miért is a tulajdonosnak a tovább eltartóztatás által okozott veszteséget megtéríteni tartozik. A vajdahunyadi kir. járásbíróság (1891. márc. 9. 652. p. sz.) : Bontescu Mihály ügyvéd által képviselt Sz. Györgye felperesnek, özv. M. Lászlóné alperes elleni 122 frt és jár. iránt indított sommás perében következő ítéletet hozott: Alperes köteles felperesnek 8 nap s végrehajtás terhe alatt 10 frt 80 kr. kárt megfizetni, stb. Indokok: Alperes beismerésével igazolva van, hogy az ökröket 58 napig zálogban tartotta; a hivatalból betekintett 88/878. számú kisebb polg. periratoknál fekvő keresettel igazolva van, hogy alperes a zálogolt 2 drb marhát, mint akkori felperes, 1878. évi aug. 28-án behajtotta ; ugyancsak ezen kis polgári iratoknál fekvő kézbesítési vevény tanúsága szerint özv. M. Lászlóné az 1878. évi okt. l én kelt 88/878. k. p. számú azon értesítést, mely szerint 21 frt kárbiztositék birói kézhez letéteményeztetett s a zálogba hajtott két ökör kiadására utasíttatott, ugyanazon évi okt. 7-én kézhezvette, tehát a marhák behajtása utáni 40-ik napon s a mennyiben azokat, dacára a birói meghagyásnak, még további 18 napig visszatartotta, felperest a szerzésben akadályozván, a 18 napi veszteségért alperes ellen a polg. törvénykönyv 1,294. és 1,295. §-a alapján kártérítés illeti, melyet a szakértők 652/880. p. sz. alatti egyhangú véleményükben naponként 60 krban állapítottak meg, alperes az ez alapon kiszámított 10 frt 80 kr. fizetésére kötelezendő, stb Igaz, hogy az emiitett kis. polgári iratok tanúsága szerint a letéteményezett 21 frtnyi biztosíték ismét a letevő Sz. Györgyének kiutalványoztatok, de csak azon okból, mert alperes az 5. folyószám alatti 88/78. számú és 1878. évi okt. 17-én kelt végzés tanúsága szerinti felhívás dacára követelését többé nem szorgalmazta, illetve kiszállási előleget nem fizette be. A kolozsvári kir. itélő tábla (1891. sept. 9. 1,664. p. sz.): Annak megjegyzésével, hogy felperest a késedelmi kamat iránt támasztott igényével az elsőbiróságtól elutasítottnak tekinti s e tekintetben az elsőbirósági Ítéletet, mint nem felebbezett azt a részét, a melynél fogva a kir. járásbíróság felperest 34 frt 80 kron felül többi követelésével elutasította, helybenhagyja; többi részében azonban megváltoztatja s alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 30 frt tőkét végrehajtás terhe alatt megfizessen, stb. ; ellenben felperest a megítélt összegen felül 34 frt 80 krig terjedő többi tőkekövetelésével elutasítja, illetve e tekintetben is az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperesnek két ökrét, melyek az ő tulajdonát képező ingatlanokon legeltek, 1878. évi aug. hó 29 én behajtotta s azokat 58 napon át zálogképen magánál tartotta s csak az irt idő leteltével adta vissza felperesnek.