A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 43. szám - Külföldi judicatura. Az életbiztosítási bárca

170 A JOGHabár az ált. polg. törvénykönyv 1,321. §-ának, valamint az akkor hatályban volt 1860. évi jan. 30-án kelt a mezei rendőri kihágások körüli eljárást szabályozó bel- és igazságügy miniszteri rendelet 18. és 19. szakaszai értelmében alperesnek joga volt a saját tulajdonán engedélye nélkül legelő marhákra nézve a magánzáloglást gyakorolni, eme jognál fogva felperes két ökrét 58 napig jogosan magánál még sem tarthatta, minthogy az idézett miniszteri rendelet értelmében, ha felperessel a kárra nézve ki nem egyezhetett, a községi elöljárótól megállapított biztosítási összeg letétele ellenében 8 nap leteltével az ökröket mindenképen a tulajdonosnak visszaadni köteles volt. Tekintve azonban, hogy alperes a hivatkozott miniszteri rendeletben szabályozott eljárást nem követte, hanem annak ellenére az ökröket 58 napon át magánál tartotta, cselekvénye az első 8 nap kivételével a többi 50 napra vonatkozván, nyilván jogtalan, a miért felperesnek teljes elégtétellel tartozik. Es minthogy a szakértők a zálogban tartott két ökör nem használhatása miatt felperes elmaradt hasznát napjára 60 krra becsülték, ezen alapon 50 napra 30 frt volt felperes javára megítélendő s alperes annak megfizetésére kötelezendő. Felperesnek az az érvelése, hogy behajtott ökrei kárt nem tettek s nem is az alperes ingatlanán legeltek s ennélfogva a magánzálogolás jogtalan lévén, alperes az egész 58 napra köteles őt kártalanítani, figyelembe vehető nem volt, mert felperes kártérítési igényét alperes jogtalan cselekményéből származtatván, a cselekvény jogtalanságát az egész időtartamra alperes tagadásával szemben ő tartozott bizonyítani, azonban nem bizonyított és mert maga sem állítja, hogy az ökrei behajtásától számított 8 napon belül a község elöljáróit az okozott kár biztosítása céljából a biztosítási összeg meghatározására felkérte volt és hogy ily összeg a mondott idő alatt felperes részéről letétbe helyezve lett volna s alperes — annak dacára — az ökrök kiadását megtagadta volna. Minélfogva az ált. polg. törvénykönyv fentebb hivatkozott szakasza, valamint a hivatkozott miniszteri reudelet értelmében felperes ökreinek behajtása s azoknak 8 napig zálogban tartása jogosnak tekintendő, a mely időre felperes kártalanítást nem követelhet, stb. A m. kir. Curia (1892. jan. 22. 5,018. p. sz.): A másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és jelesül azért: mert alperesnek ugyan joga volt a földén talált kártevő idegen marhákra nézve a magánzálogolás jogát gyakorolni, azonban, midőn a tulajdonos illő biztosítást nyújtott, a behajtott marhát visszaadni köteles volt s minthogy felperes ily biztosítást nyújtott volt alperesnek, attól a naptól kezdve, mikor a biztosítási összeg letéteményezéséről értesítve lett, az idegen marhát tovább is magánál tartani nem volt szabad és mivel ezt tette, a további 18 napig történt eltartóztatás által felperesnek okozott veszteség megtérítésében helyesen marasztalta el őt az elsőbiróság: mert viszont felperes sem igényelhet a marhák letartóztatásának egész idejére nézve alperestől kárpótlást, mert azt, hogy ökrei behajtása után késedelem nélkül és kellő biztosítást ajánlott fel, vagy akár hogy a községi elöljárót a biztosítási összeg megállapítására felkérte volna, maga sem állítja; mert másrészt alperes az általa megelőzőleg indított 88/878. sz. kisebb polgári perügy függőben létére célzó kifogása sem jöhet itten tekintetbe, mert a vonatkozó előiratok szerint azon kis. polg. peres ügy alperes mulasztása folytán maradt függőben, felperes pedig kereseti jogának érvényesítésétől, tárgyára nézve a felperesi keresettől ugy is különböző peres ügy esetleges felelevenítéséig el nem zárathatik, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A vevő által a küldemény átvétele után ueui azonnal, hanem elkésetten érvényesített kifogásolást és rendelkezésre bocsátást, az eladó nem kötelezhető magára nézve joghatályosnak elismerni. Utólagos kifogásolásnak csakis az úgynevezett rejtett hiányok miatt lehet helye, a melyek a rendes üzletkezelés mellett azonnal teljesített megvizsgálásnál felismerhetők nem voltak. A b.-gyulai kir. törvényszék (1890. május 14-én, 2,640.): Dr. Freidt Menyhért ügyvéd által képviselt G. Antal felperesnek dr. Rosenthal Gyula ügyvéd által képviselt első b.-csabai gőzmalom R. Márton cég, dr. Berényi Ármin ügyvéd által védett R. Márton, dr. Franki Nándor által védett R. Ignác és dr. Fényes József ügyvéd által védett R. Adolf alperesek ellen 1,191 frt 40 kr. kártérítési tőke s jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Az első b.-csabai gőzmalom R. Márton közkereseti társasági céget kötelezi, hogy G. Antal cégnek 859 frt 86 kr. tőkét s jár. megfizessen. A viszkeresetet és II., III. és IV. r. alperesek költségkövetelését elutasítja, stb. Indokok: Alperes céget terhelte, a keresettel és az általa beismert ténynyel, hogy az első szállítmány lisztnek árát közvetlenül ő vette fel, szemben tett azon kifogásának bizonyítása, hogy B. Károly az ügyletet mint bizományos, a saját nevében kötötte és pedig annál inkább, mivel a közte és alperes cég között fennálló üzleti viszony bizonyítása egyedül alperes cégnek állott módjában, alperes cég azonban erre nézve mi bizonyítékot sem nyujI tott, mivel B. Károly a prts. 192. §. b) pontja alapján tanuki | kihallgatható nem volt, az A. F. L. I. és 2., 3., 4-/. alattiak j pedig kétségtelen, hogy B. Károly nem mint bizományos^ járt ' hanem az ügyletet alperes cég nevében, annak felelősségi I kötötte és alperes céggel, mint ilyent fogadta el a 2 /. alatti s rint: tehát az ügyletet alperes cég által kötöttnek kell tekinteni tekintve, hogy alperes cég beismerte, hogy a felperesnek szállít egy kocsi (waggou) 102 mm. 8x/2 számú liszt mm. 10 frt 20 kré mint tudott rossz minőségű (dohos) lisztet szállított és ann 1,040 frt 40 kr. vételárát közvetlenül felperes cégtől megkap beismeri, hogy a szállított második kocsi (waggon) lisztet f peresnek a C) alatti rendelkezésre bocsátásróli értesítése ut Temesváron F. Jánosnak eladta; ezzel bizonyítva van, hogy f peres az árúnak rendelkezésre bocsátása körül a keresk. törvé 346., 347. és 349. g aiban foglalt határozatokat betartotta. A nem kifogasolt C) és D) a. pedig igazolják, hogy felpei a keresk. törvény 351. §-a értelmében a szerződés teljesité: kívánta ; tekintve, hogy alperes cég ezen értesítések dacára, a re delkezésre bocsátott árú felett nem intézkedett, ezen okból f peres cég előleges birói szakértői szemlét foganatosíttatott, m< alkalommal constatáltatott, hogy a szállított liszt szine kifogás a uem esik, szárazon hibátlannak mutatkozik, kovászszá alaki; szaga nincsen, azonban az izlelésnél dohos; constatáltatott, ho felperes a lisztet száraz és szellős helyen raktározta s ott c j rövid idő alatt, ha friss lett volna a liszt, meg nem romli volna, ezzel bizonyítva van, hogy felperes a keresk. törv. 8^ §-a szerint a megőrzésről kellőképen gondoskodott és hogy lisztnek dohossága a rendes üzleti kezelés mellett felismerhe nem volt; tekintve, hogy alperesi cég nem bizonyította, hogy B. Kárc I a vétel megkötése alkalmával tudatta volna vevővel, hogy doh lisztet ad el; J. Sámuel és B. Zsigmond tanuk vallomásával val szinűsitve van, hogy nevezett ezen körülményt elhallgatta, sőt 3. és 4-/. alattiakból kitűnik, hogy alperesi cég is csak a vét ajánlat elfogadása, tehát az ügylet perfekt megkötése után tudai B. Károlylyal a lisztnek dohosságát és a felperesileg feltételes kínált főesküt is csak ilyen értelemben fogadta el; tekintve, hogy az 1889. nov. ll-én meghallgatott S. Káró P. Ede és J. Ferenc szakértők véleménye, valamint M. Lász S. János tanuk igazolásaként a lisztnek átvétele előtt vagy ut próbasütést tenni nem kereskedelmi szokás ; tekintve, hogy felperesnek a szállított s általa átvett liszt a keresk. törv. 309. §-a értelmében megtartási joga volt és azt keresk. törv. 347. §. rendelkezéséhez képest értékesíthette, a I , alattival igazolt értékesítési mód pedig megfelel a most hivatc szakasz ide vonatkozó rendelkezésének ; tekintve, hogy azon körülmény, mely szerint felperes c az előleges szakértői szemlénél, az alperesi cég beismerése szeri is csak színre és világosságra és nem minőségre adott musti fel nem mutatta, a keresk. törv. 363. §-a értelmében csak színre és világosságra állapit meg vélelmet, de a minőségre néz felperesnek a keresk. törv. 346. §-a értelmében jogát nem érin tekintve, hogy alperesnek azon állítása, hogy az ügylet az< bontó feltétel alatt köttetett, hogy ha az első kocsiszállitmá felperesnek nem tetszik, alperes a másik két kocsi lisztet szá tani nem tartozik, felperes tagadásával szemben bizonyítást n( nyert s a 2. és 4'/. alattiból kitűnik, hogy eme kikötés az ügy megkötése után tétetett alperes cég által s hogy azt felpei elfogadta volna, nem bizonyittatott; tekintve, hogy az előleges szemle alkalmával alperes rési ről tett azon ajánlatot, hogy a felperes által 10 frt 86 krért v< liszt métermázsáját 10 frt 70 krért 2°/o leengedéssel visszaver hajlandó, felperes, mint határozott vesztességgel járót elfogac köteles nem volt: felperes cég kereseti jogát és alperesi c kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett; minthogy felperesnek a keresk. törv. 272. és 348. §-ai s: rint teljes kártérítését van joga követelni, a kártérítési össz 859 frt S6 kr. volt megállapítandó, mert az előleges szakér szemle alkalmával a dohos liszt értékére nézve a szakértők elté véleményű folytán az általuk 5—10 írtban megállapított ért középösszegét 7 frt 50 krt kellett alapul elfogadni s e szerint felperes által eladott 44 mm. 20 kg. lisztnek értéke 331 frt kr., ugyanazért felperes 480 frt 88 krt fizetvén, a különbözet 1 frt 58 kr., ellenben a szemle tárgyát képezett 57 mm. 80 k: liszt eladásából tényleg befolyt 352 frt 70 kr., ezen összeget vonva, az ezen mennyiségért felperes által fizetett 627 frt 93 k ból, a különbözet 275 frt 23 kr. s e két összeg együtt 423 99 krt tesz ki; mert a szállítani kötelezett 300 mm. 8x/2 szál lisztnek a szállítás véghatáridejéül megállapított 1887. április 10a temesvári keresk. Loyd társaság K) alatti bizonylata szerint ára 12 frt 80 kr. volt mmázsánként, felperes tehát, a 10 frt kr. beszerzési árát tekintve, mmázsánkint 1 frt 94 kr., vagyis 1 mmázsánál 384 fit 12 kr. hasznot vesztett s végül mert az e zetes szemlével és az árveréssel 51 frt 75 kr. készkiad; merült fel. A felperesi követelés megítéltetvén, ebből folyólag a viszi keresetet elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1891. április 7-én, 5,506 Az elsőbiróság Ítéletét, melyet az 1881 : LIX. t.-c. 35. §-a éri