A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 43. szám - A budapesti kir. járásbíróságok állapota - Az örökösödési eljárás reformja

Tizenegyedik évfolyam. 43. szám. Budapest, 1892. október 23. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendük. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE Jt MAGYAR ÜGYÉI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI U Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Melyben, vagy vidékre bér mentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » - » egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalváiiynyal küldendők. TARTALOM : A budapesti kir. járásbíróságok állapota. — Az örökösödési eljárás reformja Irta : dr. Kovaliczky Elek, kir. közjegyző Homonnán. — Szemelvények a kir. táblák judicaturájából. II. Az özvegyi jog és zárlat. Irta: Polgár József, vámos-mikolai kir. járás­biró. — Néhány szó egy gyakran felmerülő telekkönyvi jogesetről. Irta . dr. Szathmáry Béla, Aradon. — Belföld. (A mármaros-szigeti ügyvédi kamara jelentése az igazságügymiuiszterhez. — A fizetési meg­hagyásokról szóló törvényjavaslat.) — Külföld. (Külföldi judicatura.) — Sérelem. (A hagyatéki átadás a nagy-szombati bíróságok területén. Irta : X.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvétiytára« t. előfizetői jelen ssd­mttnkhos mellékelve veszik a f. évi törvénycikkek 26. és 2J. ivét (3SI — 400. lap.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A budapesti kir. járásbíróságok állapota. (Az igazságügyminiszter figyelmébe.) Lefolyt a nyári idény, elmultak a szünidők és szabadságok, a fővárosi élet ismét őszi képet mutat. A törvényhozók, a közszolgálatban álló tisztviselők és a birák, szóval a szellemi munkásosztály ékesszólást gyakorló és psnnát forgató tagjai mind újra munkához fogtak; ki-ki a maga helyén, egyesek vezérnek a csapat élén, a többiek közvitéznek a rendes sorban. . . . A jogszolgáltatás munkásai új erővel hozzáfogtak azoknak a hátralékoknak feldolgozásához, melyek a szabadságidő kikerül­hetlen következményeiként felszaporodva, legalább az év végéig még elintézendők. Van restancia a királyi Curiánál, van a fővárosi és vidéki kir. ítélő tábláknál, van a kir. törvényszékeknél és van termé­szetesen a kir. járásbíróságoknál is. Ott, a hol a jogszolgáltatás jelszava : »alaposan és lehe­tőleg gyorsan*, a restancia nem oly kirívó hátrány, de ott, a hol a jelszó »gyorsan és lehetőleg alaposan«, a felhalmozott munka gyors elintézése égető szükség. Ez első sorban az elsőfokú bíróságoknál, de leginkább a jogkereső közönséggel közvetlenül érintkező kir. járásbíróságok­nál áll. Közismert tény, hogy a fővárosi kir. járásbíróságok ügyfor­galma a vidékiekét tetemesen felülhaladja. És igazi óriásként magaslik ki a fővárosiak közül az V. ker. kir. járásbíróság, a hol az igtató szám a százezret már jóval felülhaladta. Nem mulaszthatjuk el a fővárosi kir. járásbíróságok vezető és ítélő birói tagjainak azt az önfeláldozó tevékenységét dicsérően kiemelni, a melyet ezek a reájuk nehezedő óriási munkahalmaz leküzdésénél azzal tanúsítanak, hogy a szahadságidőböl felmaradt hátralékokat számszerint már majdnem mind feldolgozták, de publicistikus kötelességünknek tartjuk egyúttal azokra a hát­rányokra is rámutatni, a melyek a fővárosi kir. járásbíróságok túlterjedt ügyforgalmából eredve, a közélet érdekeire bénitólag hatnak és ezen oknál fogva gyors orvoslást igényelnek. Számítunk ezúttal a magas igazságügyér közelismert figyel­mére, melylyel a gondozása alatt álló kir. bíróságoknál felmerült és a szaksajtó által feltárt sebek orvoslásánál példás erélylyel el szokott járni. A fővárosi kir. járásbíróságok ügyforgalma a lakosság számá­val, valamint az ipar és kereskedelem gyarapodásával, évről-évre párhuzamosan emelkedik. A munkateher szaporodásával a sze­mélyzet létszáma is arányosan szaporítandó volna. Sajnos azonban, hogy e tekintetben a közérdektől megkívánt tevékenység a jogos igények határain még mindig messze túl maradt Sajnos, hogy a költségvetésileg most már rendesen kimutatott évi több millió bevételi többletből az a pár ezer — mondjuk 10-15 ezer forint a fővárosi e. f. bíróságok személyzeti létszámának szaporítására nem fordítható, talán azért nem, mert a fővárosi kir. járásbiró­Lapunk mai szám ságok a végső erőfeszítéssel is a munkahalmaz áradását leküzdve, a restanciák tengerében el nem merülnek és addig, míg el nem merültek, segítségre nem számithatnak! Rá kell tehát mutatnunk azokra a hátrányokra, a melyek az egyes birák túlfeszített munkálkodásából eredve a számok szerinti munka leküzdésénél az ügyek szerinti elintézések rovására felmerülnek. Egészséges ügyforgalmi viszonyok közt egy ítélő egyes bíró, egy tárgyalási határnapra legfeljebb 10 ügy tárgyalását és ebből legfeljebb 3 folytatólagos tárgyalást tűzhet ki, Ha a fővárosi egyes bíró ezt a munkarendszert alkalmazza, legrövidebb idő alatt oda jut, hogy az új ügyek tárgyalására 6—8 hetes terminust, a folytatólagosokra pedig 3 — 4 hónapost kell kitűznie. Ez aztán addig fokozódik, míg a jogkereső közön­ség illetékes helyen panaszt emel és azzal végződik, hogy az illető biró addig új ügyeket nem kap, míg a régiekkel rendes kerék­vágásba nem jött. Természetes dolog, hogy azt a munkát, a mely az egyenlő elosztás elvcinéi fogva a hátramaradt rovására esett volna, addig, mig ez diatát tart, a többi itélő egyes birák közt kell felosztani, a kik azt, hátramaradt kartársuknak reputációja kedvéért hallgatag elviselik, de azt, hogy beteggel van dolguk, a collegialitás legnagyobb discretiója mellett sem bírják eltitkolni. Betegség hirében senki sem szeret állni, legkevésbé az, ki magát egészségesnek tudja és ebből kifolyólag az illetékes felettes helyeken és a közönség körében közelismerési lefokozást nem óhajt elnyerni. Az egészséges birák tehát 10 tárgyalás helyett 20 vagy 30 tárgyalást tűznek ki egy napra, ebből új ügy 15—24, folytatólagos pedig 6 —10. Mi ennek a következménye? Kétségtelenül az, hogy a tárgyalások napjain a bírónak a folytatólagos tárgyalások legnagyobb részét el kell halasztania, az újakat pedig, ha abban a reményben csalatkozott, hogy ezek megszüntetéssel, makacssággal, vagy birói egyességgel befejez­hetők, ezeket ipso facto szintén elhalasztja. Ezzel pedig tenger sok idő, költség és munkaerő vész kárba. És ha az egyes biró azt az időt, a mit üres, azaz érdemleges munkanélküli jegyzőkönyvek kitöltésével eltölt, az ügyek ügydöntő letárgyalására fordíthatná, a munka jobban haladna és a felek előbb jutnának a megkívánt gyors elintézéshez. Scyllából Cha­rybdisba, a végeredmény az, hogy az igazságszolgáltatás drágul, annak értéke pedig nem emelkedik. Mindehhez hozzájárul még az a nyomatékos körülmény, hogy az egyes birák a munka tengernyi áraival küzdve, legjobb akarat mellett sem képesek az ügyek elintézésénél azt az alapos­ságot kifejteni, a mely a felső bíróságok felülbírálási tevékeny­ségének kelleténél nagyobb fokát szükségtelenné tenné. Ebből pedig kikerülhetlen következményként az folyik, hogy a felső bíróságok felülbírálása kelleténél felette több esetben feloldást és póttárgyalást rendelő eredményre vezet. És ha az ítélet ren­delkezése a felülbírálási próbát kiállja, annak indokolása sok esetben oly hézagos és vázlatos, hogy a felsőbíróság a megfelelő indokolás pótlólagos szerkesztését ki nem kerülheti. Mindezen kárba veszett és felesleges munka pedig eredeté­ben csak arra vezethető vissza, hogy a fővárosi kir. járásbíróságok itélő bírái munkával annyira túl vannak halmozva, hogy emberi erejükkel ezt a legjobb igyekezet mellett sem bírják leküzdeni ; ambíciójuk tehát abban központosul, hogy tekintet nélkül a munka érdembeli eredményére, azt legalább igtató szám szerint elintézni iparkodnak. Hogy ezzel a jogszolgáltatás igaz követelményeinek eleget nem tehetnek, bizonyításra nem szorul. Figyelmébe ajánljuk tehát a felettes hatóságoknak és intéző köröknek ezen a gyakorlati életből merített hátrányok behatóbb megvizsgálását és orvoslását, a most általánosan ecsetelt tények­nek statisztikai adatokkal való illusztrálását pedig az év végével közlendő tevékenységi kimutatások alkalmára fentartjuk. Az örökösödési eljárás reformja. Irta: dr. KOVALICZKY ELEK, kir. közjegyző Homonnán. A szaktanácskozás alapjául szolgáló tervezet, a melyet mult évi október hóban volt alkalmunk olvasni, lényeges s mondjuk ki már itt, előnyös átalakuláson ment keresztül. 1%2 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom