A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 42. szám - A halálbüntetés állása a törvényhozásokban és a gyakorlatban

A JOG. 319 siti a Howard-társaságot, hogy a Svájcban 1879 óta nem fordult elő kivégzés, jóllehet névleg a halálbüntetést ismét behozták. Indiába-n a halálbüntetés veszélyei és külön akadályai szintén felötlök. Hollandiában a gyakorlatban 1860 óta törölték el a halálbüntetést és törvény alapján 1870 óta ; azonban itt a gyilkosságok körül tett tapasztalatok legalább is oly kedvezők, mint azon országokéi, melyek a vérpadot fentartják, mig ellenben Hollandia büntető eljárása jelenleg elkerüli ama súlyos hátrányokat, melyek ama extrém büntetéssel egybekötvék. A hollandi igazságügyér Van Beerenbroek a következőkről értesiti a társaságot: »A statisztika mutatja, hogy a gyilkosságok, a lakosság számához viszonyítva, kevesbednek. 1849 —1869-ig a gyilkosságok átlaga IV/2 volt évenkint, vagy 325,000 lakosra egy gyilkos esett. 1869—1888-ig az átlag 13-at tett ki, azonban — a lakosság növekedése folytán — a gyilkosság aránya volt 346,000 után l.« (1878-ban 14 gyilkos volt Hollandiában; 1888-ban meg 12.) B e 1 g i u m b an 1800—1804-ig, öt év alatt, 235 kivégzés volt. 1830 —1834-ig, öt év alatt, egyetlen egy kivégzés sem fordult elő. Azután 1835 után alkalmilag kivégeztek bűnösöket. Azonban 1863— 1890-i g nem fordult elő kivégzés, jóllehet a halálbüntetést de jure soha nam törölték el Belgiumban. Azonban ugy látszik, hogy k i v é gzések nélkül nagyobb biztonság létezik, mintha azok szaporán fordulnának elő. A belga igazságügyér Le [eune megküldte a társaságnak az utolsó statisztikai kimutatásokat, melyekből az tűnik ki, hogy 1846 —1855-ig 143 halálos Ítélet és 36 kivégzés fordult elő ; ez azt mutatja, hogy az utóbbi évtizedben a gyilkosságak száma tetemesen apadt. Olaszországban különböző okokból gyilkosságok mindig igen nagy számmal fordultak elő. Ezen országbau tényleg 1876 ban törölték el a halálbüntetést és de jure az új kódexben 1889 ben. Hanem Olaszországban sok egyéb módosításra van szükség a büntető és társadalmi feltételek tekintetében, hogy a büntettek száma hatékonyan csökkenjen. A halálbüntetés majdnem teljesen megszűnt körülbelül egy századdal megelőzőleg Toscánában, hol a gyilkosságok csak egy tizedét teszik azon aránynak, melyben azok Szicíliában előfordulnak. 1888 végén az olasz büntető intézetekben 5,538 életfogytiglani szabadság vesztésbüntetésre itélt bűnös volt letartóztatva, kik közül 327 (320 férfi és 7 nő) már kiállottak 25 évi letartóztatást és még ennél is hosszabbat. 1890 ben két gyilkos (brigand) lett szabadon bocsátva, kik mindegyike 40 esztendőnél tovább volt letartóztatva! Ezek jó egészségi állapotnak örvendtek. Portugáliában a halálbüntetés kiszabása de facto megszűnt 1843 óta és de jure l8i>7 óta. Ennek helyébe lépett gyilkosság esetében 20 évi letartóztatás (nem magánelzárásban). Ez fentartja az elitéltben a remény egy bizonyos nemét, hogy végül mégis elbocsátják és igy könnyíti ezek fegyelmét a letartóztatás ideje alatt; ezen kivül ugyancsak az elzárás — hatása tekintetében — az esetek többségében életkérdést képez. Hivatalosan konstatálták, hogy ezen rendszer alatt az élet elleni büntettek száma lényegesen apadt. Az eltörlés előtti időben azok száma évenkint nem volt soha 140-nél kevesebb és 22ü-at is kitett. 1880-ban az előbbeni számnak épen felét érték el, t. i. 110-et. Amerika Egyesült-Államaiban, különösen délen és nyugaton, általában a gyilkosságoknak száma rettenetesen nagy. Ez nagy mértékben arra vezetendő vissza, hogy ezen regiókban sok polgárnak szokását képezi a pisztoly és a bicsak (»bowie-knife«) hordása. Az amerikai fogházakban meghonosított_ corrumpáló munkáltatási rendszer, az élelmezés és az Egyesült-Államok fogházainak egyéb vonásai együttesen a crimiDalitas növekedését eredményezik. Indiánában legutóbb egy hosszú tartamú szabadságvesztésbüntetésre elitélt bűnösnek meg lett engedve, hogy bódét tartson a fegyházban és hogy a látogatóknak árúkat adjon el. Midőn ennek bevételei körülbelül már 2,000 dollárra rúgtak, akkor ez egy, az intézeti igazgatóval barátságos viszonyban lévő fiatal hölgygyei megszökött. A demokratikus szabadságot — úgymond a jelentés — oly szélsőségig viszik, hogy letartóztatott gyilkosok, felebbezések és egyéb törvényes halasztások segélyével, rendszerint egytől két évig terjedő időtartamot biztosítanak maguknak letartóztatásuktól ügyük végleges elintézéséig! Az eredmény az, hogy sokan közülök szöknek az elitélés elől és 25 vagy 30 közül csakis egyet, még a bűnösöknek találtak közül is, végeznek ki törvényesen. Szóval az Egyesült-Államokban a tisztességes polgár az úgynevezett »törvény« és a fogházi renyheség áldozatát képezi. Ennek eredményei ijesztők, a mint ezt a következő számok mutatják, melyeket a chicagói »Tribune« gyűjtött : Az Egyesült-Államok gyilkosainak száma kitett hat év alat (1884—1889. bezárólag) : gyilkos törvényes kivégzés lynchelés 1884 3,377 103 219 1885 1,808 108 181 1886 1,499 83 133 1887 2,335 79 123 1888 2,184 87 144 1889 .3,567 98 175 Összesen hat év alatt 14,770 558 975 Tehát hat év alatt majdnem 15,000 tudomásra jutott gyilkos közül 4°/Vnál kevesebb lett kivégezve. Továbbá számos öngyilkos is volt és valószínűleg igen sok fel nem jelentett gyilkos. Illetékes tekintélyek állítják, hogy azon négy államban, a hol a halálbüntetést eltörölték, a feltételek kevésbé kedvezőtlenek, mint másutt. A lynchelés majdnem mindenütt oly államokban történik, a melyek az akasztófát fentartották. M a i n e eltörölte a halálbüntetést 1876-ban, ismét behozta 1883-ban és ismét eltöröl-e 1887 ben. Az ottani fegyházi igazgató azt irja: »En azt hiszem, hogy mindenki érzi. miszerint soha nincsenek a gyilkosok nagyobb számbaD, mint épen akkor, a midőn a halálbüntetés létezik.« A rhode-islandi fegyház igazgatója meg azt irja a Howard-társaságnak az idén: »Nem hiszem, hogy valaha újból behoznák nálunk a halálbüntetést, vagy hogy a gyilkosság bűntettének száma növekedett volna ezen változás követtében.« T a 11 a c k* szerint azon országokban fordul elő a legtöbb gyilkosság, hol a lakosok szokás'zerűen fegyvereket viselnek, hol az iszákosság különösen el van terjedve, hol a büntetés viszonylag bizonytalan, vagy hol könnyen lehet egyházi bűnoldásban részesülni. Ily országok Corsica, Spanyolország, Olaszország, a Levante és Amerikának déli államai, hol magánosok rendszerint fegyvereket viselnek. A halálbüntetés kérdésének szempontjából végül még arra akarok utalni, hogy William G u y, az angol statisztikai társaság alelnöke, közzétette megfigyeléseinek terjedelmes sorozatát, melyeket több mint három évtized alatt gyűjtött és abban bebizonyítja ama conclusióját, hogy »az elmeháborodottság kiváló szerepet játszik az emberölés rettenetes drámájában«. Kimutatja, hogy Angliában és Walesben az elmebeteg személyek aránya olyan, hogy az egész lakosság közül ket'őnél kevesebb elmebeteg esik ezerre, holott ezer bűnös közül 57 őrült és hogy a gyilkosság miatt letartóztatott bűnösök külön osztályában már 1,000 gyilkossággal vádolt egyén közül 145 találtatott elmebetegnek, vagyis a gyilkosoknak 141/-2 százaléka őrült. S é r e 1 e m. "; A szaksajtó és az igazságiigyminister. Megelégedéssel registráljuk azt a tényt, hogy f. hó 2 án lapunkban Tersánszky Gyula perlaki kartársunk egy igen okadatolt sérelemben felpanaszolta a perlaki kir. járásbíróság állapotát és bírósági személyzetének elégtelenségét. És ime az igazságügy ministerenapok ban márisegyalbirót nevezett ki ama járásbírósághoz. Ez buzdításul szolgálhat mindazon tisztelt munkatársainknak, kiknek jogos panaszuk van. Az igazságügyminister, ha figyelme valódi bajokra felhivatik és módjában áll az orvoslás, siet is azt eszközölni. Mi pedig megelégedéssel veszszuk, hogy lapunk által az igazságügyi bajok orvoslásához hozzájárulhatunk. Vegyesek. Bírósági írnokok kérvénye a képviselőházhoz A nagyszebeni kir. törvényszék, járásbíróság, kir. ügyészség, továbbá aszászszebeni, szelistyei és ujegyházi kir. járásbíróságok összes írnokai kérvényt intéztek a képviselőházhoz az állami tisztviselők illetményei szabályozására vonatkozó törvényjavaslat módosítása tárgyában. Sérelmük felsorolása után kérik a képviselőházat, méltóztassék kimondani, hogy: 1. A rangosztályés fizetési fokozatokba való sorozás a törvényhozás által állapit tátik meg. 2. A magasabb fizetési fokozatok a törvény életbeléptetésének időpontjával szolgálati időtartam szerint egyidejűleg töltetnek be egyenlő arányban. 3. A fizetés- és rangosztályok megállapításánál a jelenlegi alkalmaztatás helye különbséget nem tesz. Budapesten és a többi drágább viszonyú városokban alkalmazottak méltányos igényei a magasabb lakpénz helyi és esetleg drágasági pótlék utalványozása által elégíttetnek ki. 4. A telekkönyvvezetői és irodatiszti állások annyira szaporittassanak, hogy országos összlétszámuk az írnokok országos összlétszámának legalább !/2-ét tegyék ki. A budapesti kir. közjegyzői kamara választmányának mai napon kelt határozata értelmében a kamara tagjait tisztelettel értesítem, miszerint a kamara közgyűlése, tekintettel a fő- és székvárosunkban még meg nem szűnt cholerajárványra, f. hó 16-án meg nem tartatik, annak határideje a járvány teljes meg szüntével fog megállapittatni s a kamara tagjaival közöltetni. Budapesten, 1892. október hó 10-én. Tokaji Nagy Lajos, kam. elnök. Dr. Samarjay Károly, kir. tanácsos, a pozsonyi ügyvédi kamara elnöke, nem sokára ünnepli ügyvédkedésének 50 éves jubilaeumát. A pozsonyi ügyvédi kar — mint értesülünk — a köztiszteletben álló, érdemdús elnök iránti rokonszenvének és * Lásd ennek épen most megjelent és szintén a Howard-társaság által kiadott cikkét : »Some generál observations on the penalty of death.« ** Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.