A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 41. szám - A zsolnai kir. járásbíróság

A J Felperesnek ebből az előadásából már nyilvánvaló az, hogy az árpának a bugyiteleki magtárhelyiségböl más helyre alperes részére ennek távollétében leendő elszállítása mindkét szerződő félnek megegyező akaratának eredményeként eszközöltetett, mert alyeresuek ily intézkedéséről felperes nemcsak értesítve lett, hanem ahhoz az által, hogy a fuvaroztatás iránt alperes által hozzája intézet megbízást teljesítette, kifejezetten hozzá is járult. -Minthogy pedig felperes az alperes tagadásával szemben i be nem bizonyította azt, hogy a megvett árpának a bugyiteleki magtárhelyiségében avagy a vasúti állomáson alperes nevében leendő elfogadására, illetve az átvétel jóváhagyására akár a felperes által alperes megbízásából felfogadott fuvarosok, akár a vasúton való elszállítást alperes megbizósából teljesítő vasúti pénztárnok az alperes részéről fel lettek volna hatalmazva, egymagában abból a tényből pedig, hogy ezek a fuvarozást, illetve szállítmányozást az alperes részére és ennek nevében eszközölték, ily jogosultságra következtetést levonni nem lehet: ennélfogva alperes a neki a bugyiteleki magtárhelyiségböl elszállított árpára nézve csakis annak Vácra történt megérkezésénél jutott abba a helyzetbe, hogy azt megvizsgálhassa és igy a neki más helyről küldött árúnál magára az ügyletre vonatkozólag a k. t. 346. §-ának intézkedései nyernek alkalmazást. Nem változtathat ezen az, hogy felperesre nézve szerződésszerű teljesítései helynek nem Vác, a hová az elszállítás történt, hanem a bugyiteleki magtárhelyiség tartandó, miután az eredeti megállapodás szerint itten tartozott az árpát alperesnek átadni. A k. t. 346. §-a nem jelöli meg azt a helyet, a hol a vevő a neki más helyről küldött árút átvenni és annak megvizsgálását teljesíteni köteles, de miután ezen kötelezettségének vevő csakis azon a helyen tehet eleget, a hol először jutott abba a tényleges helyzetbe az árú felett, hogy azt meg is vizsgálhassa, nyilvánvaló, hogy az árúnak az eladó részéről a teljesítés helyén történt jogi átadása (a traditió) nem esik össze a minden esetben szükségképen a vevőnek azzal a cselekményével, a melylyel a neki más helyről küldött árúnak tényleges átvételét teljesiti. Az a megállapodás, mely szerint felperes a vételi szerződést az árpának a magtárhelyiségben a fuvarosok részéről történt átadásával a maga részéről teljesítette, az árpának az átvétel előtt Vácra való elküldésénél annyiban bír jogi jelentőséggel, hogy a k. t. 344. §-a szerint a veszélyt, a mely az árút az átadás után a fuvarozás vagy a szállítmányozás alatt éri, nem a felperes, hanem a vevő alperes viseli. Ezek szerint alperes a neki más helyről megküldött árpát jogosítva volt a k. t. 346. és 347. §. intézkedéseihez képest annak Vácra, mint rendeltetési helyre történt megérkezése után megvizsgálni, szerzödésellenes minősége miatt kifogásolni és ugyanott a felperesnek rendelkezésére bocsátani, miután azt felperes sem vonta kétségbe, hogy az árpa kifogásolását és annak rendelkezésre bocsátását alperes a Vácon történt átvétel után késedelem nélkül teljesítette, az a felperes irányában joghatályosnak tartandó. Xem volt figyelembe vehető felperesnek az az ellenvetése, hogy alperes az ő magtárhelyiségében készletben levő azt az árpát vévén meg, a melyet megelőzőleg megtekintett, ugyanazt minőségi hiány miatt utóbb nem kifogásolhatta azért, mert alperes az árpát nem annak fajbeli minősége, hanem a dohosság folytán előállott romlottsága miatt kifogásolta s igy felperes bebizonyítani tartozott volna azt az alperes tagadásával szemben, hogy az árpának dohossága annak alperes részéről történt megtekintésénél annyira nyilvánvaló volt, hogy ennélfogva a felek szándéka már dohos árpa megvételére irányult. Felperes azonban ezt nemcsak hogy be nem bizonyította, hanem ellenkezőleg a perrendén maga vitatta azt, hogy az átadáskor az árpa nem volt dohos, a miből ismét kétségtelen az, hogy alperes nem vásárolván dohos árpát, felperes dohtól mentes árpát tartozott átadni. Az alperes által joghatályos módon történt kifogásolás és rendelkezésre bocsátás következtében az árpának szerződésszerű minősége tekintetében felperesre háramlik a bizonyítás terhe. Az alperes részéről a k. t. 347. §. alapján kérelmezett előleges bírói szemlénél kihallgatott mindhárom szakértőnek egybehangzó véleményével azonban megállapittalott a szállított árpának nyirkossága és dohossága, valamint az is, hogy az árpának akkor észlelt romlottsága nem állhatott elő annak a bugyiteleki magtárhelyiségben történt átadásától a Vácra történt elszállításához szükségeltető időtartamon belül. A szakértőknek ily irányú véleményével szemben az ellenkezőre nem képezhet alkalmas bizonyítékot a 'felperes által felhívott és nem is kellő szakértelemmel bíró tanuknak vallomása, minélfogva a tanúkihallgatás, mint eredményre nem vezethető, helyesen lett mellőzve. Az előleges birói szemlénél szakértői vizsgálat tárgyává tett árpának a felperes által a fuvarozóknak átadott árpával való azonossága ellen felperes részéről felhozott kifogás figyelembe nem jöhet, mert az ugyanazonosság kellően ki van mntatva a 4-/. és 2-/. alattiakkal. A fent előadottakra tekintettel tehát alperes a nem szerződésszerű, hanem romlott minőségű árpának átvételét megtagadni jogosítva lévén, annak felperesnek rendelkezésére bocsátása folytán a vételárt sem köteles felperesnek megfizetni, ennélfogva, miután alperes a szakértők véleménye szerint romlásnak kitett árút a k. t. 347. §-a szerint a felperes rovására nyilvánosan OG-. 163 eladatni szintén jogosítva volt, felperes a szállított árúnak, annak elárvereztetésével befolyt árából részére kiutalt összeggel nem fedezett vételára iránt indított keresetével el volt utasítandó. El volt utasítandó felperes keresetével annyiban is, a mennyiben az árpa elszállítására alperes által küldött üres zsákok szállítási és az árpának a vasúti állomáshoz teljesített fuvaroztatása díjának megtérítését igényli, mert habár ezen kiadásokat a felperes az alperes megbízásából tette, mindazonáltal is, miután azok szintén az ő szerződésszegése folytán teljesedésbe nem ment vételi ügyletből kifolyólag merültek fel, szerződésszegése folytán pedig alperesnek a k. t. 272. §-a szerint teljes kártérítéssel tartozik, ezen kiadásainak megtérítését alperestől nem követelheti. A rendelkezésre bocsátás jogosultság a folytán helyt kellett adni az alperes viszonkeresetének, a mennyiben az a kereseti vételi ügyletből kifolyólag saját jogainak fentartása és érvényesítése czéljából felmerült és általa 143 frt 34 krban kellően igazolt kiadásaira nézve felperes fizetési kötelezettségének megalapítására irányul. Miután azonban alperes a per rendén maga állította, hogy a rendelkezésre bocsátott árpának elárvereztetéséből befolyt vételárából a megfelelő összegnek részére történt kiutalványozásával már kielégítést nyert, annak végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére a felperes kötelezhető nem volt stb. Az írás hasonlóságára alapított szakértői vélemény a prts. 217. §-a alapján nem fogadható el bizonyítékul, mert a üatái'ozott jelleggel különben sem bíró aláírásoknál mutatkozó eltérések mellett nem lehet kizártnak tartani, hogy a vitás aláírás nem alperesé. Az aninyos-Hiiiróthi kir. törvényszék (1890. dec. 12-én, 5,355.): Dr. Adler Ignác ügyvéd által képviselt F. Adolf felperesnek Szécsi Ferenc-ügyvéd által kép.iselt M. Domonkos alperes ellen 58 frt 65 kr. váltóösszeg és jár. iránti perében következőleg itélt : Az 1890. június 27-én, 2,689. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Vág-Sellyén 1890. március 20-án 58 frt 65 krról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti 58 frt 65 kr. váltóösszeget és járulékait felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes kifogásait azon előadására alapítja, hogy a kereseti váltón látható aláírása nem az ö kezétől származik, hanem hamisított; tekintve azonban, hogy a meghallgatott szakértők egybehangzóan és egész határozottsággal odanyilatkoztak, hogy a váltón látható elfogadói aláírás es a kifogásokkal beterjesztett meghatalmazáson látható alperesi aláírás ugyanazon kéztől származnak és alperes odavetett kifogását semmiféle más bizonyítékkal nem támogatja, a kifogásokat az eskü mellőzésével, mint alaptalanokat elvetni s a sommás végzést hatályában fentartani kellett, stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1891. június 17-én, 751. sz.): Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert a váltón levő elfogadói aláírás az alperesi raeghai talmazványon levő aláirással e helyütt is összehasonlittatván, a két aláírásnak egy és ugyanattól a kéztől származása megállapíthatónak találtatott, stb. A m. kir. Curia (1892. szeptember 6-án, 1,220.): Mindkét alsóbb fokú birósáa: ítélete megváltoztattatik és azon esetre, ha alperes esküt tesz arra, hogy a keresethez A) alatt csatolt váltón előforduló »M. Domonkos« elfogadói névaláírás nem tőle származik, sem annak Írásával mást meg nem bizott, felperes keresetével, a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett, elutasittatik, stb. Az eskü le nem tétele esetében köteleztetik felperes — a sommás végzés hatályban tartása mellett — hogy felperesnek 58 frt 65 kr tökét s jár. megfizessen, stb. Indokok: Alperes határozottan tagadta, hogy a kereseti váltón lévő elfogadói névaláírás tőle származik, vagy hogy annak Írásával mást megbízott. Felperes az őt ez irányban terhelő kötelezettségnél fogva annak bizonyítására, hogy a váltót alperes irta alá, első vonalban a tagadott aláírásnak alperes kétségbe nem vont aláírásával leendő egybehasonlitása szakértők meghallgatását kérte, azután pedig alperest mindkét tény tekintetében az esküvel kínálta meg, melyet alperes elfogadott. Habár a szakértők a vitás aláírást az alperesi meghatalmazáson lévő valódi aláirással egyezőnek és emezzel egy és ugyanazon kéztől eredőnek állítják, az'irás hasonlóságára alapított ezt a véleményt a prts. 217. §-a alapján a kir. Curia annál kevésbé fogadhatja el bizonyítékul, mert a határozott jelleggel különben sem biró aláírásoknál mutatkozó eltérések mellett nem lehet kizártnak tartani, hogy a vitás aláírás nem alperesé. Ily körülmények közt és egyéb bizonyíték hiányában a prts. 172. §-ában szabályozott megítélt eskü le- vagy le nem tételétől tétetett a per kimenetele függővé, stb. Bűnügyekben. A véderőröl szóló törvényben meghatározott és az 188!). évi YI. t.-c. 68. §-a értelmében a kir. bíróságok hatásköréhez utalt vétségek elbírálásánál a bíróságnak azt is megállapítás tárgyára kell tennie, hogy fenforog-e ragy sem a btk. 7">. §-ában foglalt szándékosság ' (1889 : VI. t.-c. 68. §.) A gyulafehérvári kir. törvényszék (1891. június 27-én. 2,171.) : P. Juon, lui Dumitru vádlottat az 1889 : XI. t.-c. 45. §-á-