A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 41. szám - A zsolnai kir. járásbíróság

162 A JOG. ismerték, hogy a zsellérföldek az örökösök között sem osztály, sem j kielégítés tárgyát nem képezték. Mindezek tehát nem tüntetik fel a birtoklásnak azt az állandóságát, a mely az idézettnyilt parancs 19. §-a alá vonhatás azon feltételének, hogy az átengedés örökidökre vagy a család, avagy a férfiág kihaltáig történt, megfelelne, illetve arra biztos következtetést engedne. A 4/. alatti jegyzék szerint az 1828-ki úrbéri összeírással, illetve az 1842. évi dicalis összeírással megejtett azonositás jelen perben súlylyal nem bir, mert a felek maguk is ezen összeírásokat és az azokkal való azonosítást megbizhatlannak nyilvánították, de még inkább azért, mert az, hogy az azonositás mily alapon történt, az eljárási jegyzőkönyvből ki nem vehető, de különben is az 1828-iki úrbéri összeírásban majorsági zsellérek egyáltalán nem foglaltatván, azzal az azonositás nem is volt eszközölhető. A m. kir. Curia: (1892. september 6-án 82). Mindkét alsó bíróság Ítélete megváltoztattatik s az ezen perbeni eljárás utján összeirt majorsági zsellértelkek és a zsellérek birtokában levő külső földek a jelenlegi zsellérek birtokában meghagyandóknak Ítéltetnek oly módon, hogy a zsellérek jogosítva vannak az ezekért évenként teljesíteni kötelezett szolgálmányokat megváltani, ennek megtörténtéig azonban a szolgálmányokat teljesíteni kötelesek. Indokok: Alperes földesúri birtokos nem hozza kétségbe azt a ténykörülményt, hogy a kereset tárgyát tevő zsellértelkek már az 1829. évi összeíráskor mint ilyenek léteztek s ezt a hivatalosan teljesített azonosítási munkálat is igazolja és beismert ténykörülmény az is, hogy az 1846-ban e községre nézve végrehajtott úrbéri rendezés után a zsellérek beltelkeik birtokában napszámok szolgáltatásának feltétele mellett nemcsak meghagyattak, de többen közülök külső földekkel is elláttattak. Hogy e viszony a földesúr és zsellérei között csak bizonyos meghatározott időre való korlátozással alakult volna, eire nézve alperes semmi bizonyítékot sem szolgáltatott, sőt az a beismert körülmény, hogy a per tárgyát telkek és földek a mostani időig napszámszolgálatok fejében biratnak, az örökidőkre való zsellérségek alapítása mellett bizonyít, mert ha időközben a zsellérek személyében történtek is változások, de a földesúri birtokos a zsellér kimozditása esetében sem a beltelket, sem a külső földeket saját kezelése alá nem vette, hanem ezt illetőleg ezeket ismét másnak szolgálmányokért való birtoklásába adta át s tekintve, hogy alperes azon időt, a mikor az egyes zselléreknek a bel telkek átengedtettek, kimutatni képes nem volt, a kihallgatott tanuk vallomásai alapján az bizonyult be valónak, hogy a zsellérek a beltelkeket a saját tulajdonukat képező ház és felülépitményekkel birván, ezekre nézve az örökség utján való átszállás volt gyakorlatban. A személyhez kötött gyógyszertári jogosítvány az 1870. évi XIV. t.-c 181. §-a szerint eladható nem lévén, az ily jogosítvány iránt kötött adásvevési szerződés érvénytelen. (M. kir. Curia 1892. jun. 17-én, 8,213. sz.) Árvaszékileg kirendelt gondnok jogosítva van hosszabb időre bérletet kötni és ahhoz a gyámhatóság jóváhagyását kikérni nem kell. (A budapesti kir. itélő tábla 1892. évi aug. 19-én 8,838. sz.) Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. Ámbár a keresk. törvény 34G. §-a nem jelöli meg azt a helyet, a hol a vevő a neki más helyről küldött árút átvenni és annak megvizsgálását teljesíteni köteles, mégis, mintán ezen kötelezettségének vevő csakis azon a helyen tehet eleget, a hol először jutott abba a tényleges helyzetbe az árú felett, hogy azt meg is vizsgálhassa, világos, hogy az árúnak az eladó részéről a teljesítés helyén történt jogi átadása (a traditió) nem esik össze minden esetben szükségképen a vevőnek azzal a cselekvényével, a melylyel a neki más helyről küldött árúnak tényleges átvételét teljesiti. A rendelkezésre bocsátás jogosultsága ezen esetben is kétségtelen. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék (1890. szept. 26-án 38,383.): Hász Sándor ügyvéd által képviselt Á. Adolf felperesnek dr. Lengyel Soma ügyvéd által képviselt I. Antal alperes ellen 693 frt s jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy a leszállított 418 frt 04 kr. tőkét s jár. felperesnek megfizesse. Egyúttal alperest 143 frt 34 kr. iránti viszonkeresetével elutasítja stb. Indokok: A keresk. törvény 345. §-ának rendelkezéséhez képest a vevő az árút, a mennyiben a szerződésnek vagy különös megállapodás hiányában a törvényi kellékeknek megfelel, átvenni tartozik, a 346. §. csakis a más helyről küldött árúk tekintetében engedi meg az árúknak az átvétel utáni megvizsgálását s a 347. §. ugyancsak a más helyről küldött árúkra nézve kötelezi a vevőt arra, hogy a hiányokról az eladót értesítse s az árút — a mennyiben az ügylettől elállni akar — annak rendelkezésére bocsássa, a hivatkozott szakaszok ezen rendelkezéséből az következik, hogy abban az esetben, ha a szerződés teljesítésének és az átadásnak helyéül az a hely állapíttatott meg. hol az árúk az eladáskor léteztek, illetve ha a szerződés teljesítése és az árúk átadása az eladás helyén az eladó raktárában volt eszkozlendo, a ve csakis az a joga van, hogy a szerződésnek vagy a toi kellékeknek meg nem felelő árúk átvételét megtagadhal miből következik, hogy a szerződés teljesítése,^ illetve az ár az eladó által eszközölt átadása után a vevő 346. es 347 kaszokban meghatározott jogkedvezménynyel többé nem élh miután pedig alperes beismeri, hogy a vételi szer szerint a kereseti árú felperes bugyi-telki gazdaságában i magtárában volt átveendő, illetve hogy az adásvételi szer ott volt teljesitendő, ennélfogva ezen ügy elbírálásánál csa kereskedelmi törvény 345. §-a nyerhet alkalmazást, a mely s pedig alperes vevő a szerződés teljesítése és az árúknak az részéről történt átadása után többé oly kifogással, melynek al a szerződéstől elállhat, joghatálylyal nem élhet. E tekintetben nem változtat a dolgon az a körül hogy alperes az árúknak bugyi telken történt átadásakor mélyesen jelen nem volt, mert azt, hogy az átvétel ott teljesitendő s hogy a felperes által az elszállításhoz ^ alkaln egyének az ő megbízásából és az ő részére és költségére f tattak fel, beismerte, a miből pedig következik, hogy azc átvételt alperes helyett s annak veszélyére eszközölték, s a mennyiben az átvételt meg nem tagadták s az árút kii talanul átvették, annak következményeit alperes viselni tai ebből folyólag, tekintve, hogy alperes a kereseti árú átvétele többé törvényesen érvényesíthető kifogást nem tehetett az a kérdés, hogy az alperes által megvásárolt árpa dohos vagy sem, közömbös, és tekintve, hogy alperes 97 mm. 7 mennyiségét s annak értékéi beismerte, s miután felperes követelt összeg a 97 mm. 79 kg. árpa beismert árát 67 75 krt meg nem haladja, alperes pedig azt, hogy felper már fizetést teljesített volna, nem is állítja, alperest az vételára czímén felszámított 671 frt 97 krnak, valamint a fel által felszámított s az alperes által nem kifogásolt 21 frt 1 költségnek, illetve a felperes által már ezen követelésére a 47.275. szám alatti bejelentés szerint felvett 275 frt 61 levonása után fentmaradó 418 frt 04 kr. tőkének és jár. fizetésére kötelezni kellett. Alperes viszonkeresetével azért volt elutasítandó, me a már fent előadottak szerint, — az előleges szemle s az járó költségekre alperes okot nem szolgáltatván, annak visel sem kötelezhető stb. A budapesti kir itélő tábla (1881. márcz. 17-én 8,2 Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokai alapján s még is, mert épen abból, hogy a peres felek jelen esetben szer sileg megállapították, hogy alperes a kereseti árpát az elad< peres raktárában tartozik átvenni, következik, hogy a szerz a kötött vételi ügyletet az átvétel tekintetében helyi üg tették s így ha alperes kötelezettsége ellenére a megvett átvétele czéljából a kikötött átvételi helyen meg nem jelent átvételt másokra bizta, ennek veszélyét ő tartozik viselni átvett árút átvétele után már akkor felismerhető állítólagos 1 sága miatt többé nem kifogásolhatja, mert hogy jelen esetb< árúknak átvételekor fel nem ismerhető hiányáról nem lehet s hogy a keresk. tk. 346. §-a nem alkalmazható, követ abból, hogy maga alperes azt vitatja és bizonyítani töre hogy a kereseti árpa már az átvétel és átadás előtti időbí dohos volt, a dohosság pedig könnyen észlelhető. A m. kir. Curia (1892. szeptember 15-én 1,171/v. 18 Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával felperes ker< vei elutasittatik. Az alperes által emelt viszonkeresetnek részben hely a és felperesnek fizetési kötelezettsége a viszonkeresetbe tett 1 34 krra nézve megállapíttatik. Ellenben alperes viszonkei kérelme azon részének, hogy felperes a megállapított vi kereseti összegnek megfizetésére végrehajtás terhével köt tessék, hely nem adatik s ennyiben a felebbezett kir. táblai helybenhagyatik stb. Indokok: Mindkét peres félnek megegyező előadá megállapítható az, hogy akkor, a mikor alperes Budapesten vette felperestől ennek a bugyiteleki magtárhelyiségében elh zett árpakészletéből a kereseti mennyiséget, a szerződő abban állapodtak meg, hogy alperes a megvett mennyiségei perestől a helyszínén a magtárhelyiségben fogja átvenni, azo a per adataiból kitűnik az is, hogy alperes az árpának átv előtt még annak részére más helyére leendő elszállítása különösen rendelkezett és felperes alperesnek ezen intézke. hez maga is hozzájárult s miből kifolyólag pedig a vételi ü az eredeti megállapodástól eltérőleg a k. t. 346. §-ában határozott helykülömbség melletti ügyletté (Distanzgescháft) kult át. Felperes ugyanis maga állította keresetében azt, alperes megküldvén neki az árpa átvételéhez szükségeltető z kat, ugyanakkor arra kérte fel őt, hogy a raagtárhelyiség! fuvaroztassa el az árpát az általa az alperes költségére fel dott fuvarosokkal a taksonyi vasúti állomáshoz és egyszers éri esitette őt, hogy a vasúti állomáshoz fuvarozott árpát az vasúti állomásnak pénztárnoka alperesnek Vácon levő lakhe továbbítani fogja, a minek folytán az árpa alperes ily re kezesének megfelelően alperes távollétében tényleg elszállitt