A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 38. szám - Az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslathoz. (A birói rangsorozatról.)

150 A J ü (i. elfoglalt 82 négyszögölnyi terület nem képezte felperes tulajdonát, hanem a Berettyó medréhez tartozott, nem vehető figyelembe, mert a tulajdonjog megállapításánál sem a telekkönyvben, sem a telekösszeirásban bejegyzett térmérték nem irányadó s miután ekként alperes a felperes bebizonyított tényleges birtoklásával szemben azt, hogy a kérdéses terület nem a felperes tulajdona volt, nem bizonyítottá; a kérdéses területet felperes tulajdonának kellett téTdnteni. Ennélfogva és mivel ugy az 1881. évi XL1. t.-c. 23. §-a, mint az általános jogi elvek szerint, senkinek tulajdona sem foglalható el kártalanítás nélkül; felperesnek a kártalanításhoz való jogát meg kellett állapítani és pedig annál is inkább, mert alperesnek az a jogellenes mulasztása, hogy a kérdéses területre nézve a törvény által előirt kisajátítási eljárást folyamatba nem tette, felperesnek kárára nem válhatik és mert a kártalanítási összeg megállapítása a kisajátítás esetében is a biróság hatáskörébe tartozik. Á kártalanítási összeg megállapításánál az 1881. évi XL1. t.-c. 23. §-ához képest nemcsak az elfoglalt földterület értéke, hanem a megmaradt birtok további használhatósága szempontjából szükséges átalakítási költségek is számításba lévén veendők, kétségtelen, hogy felperes javára a tőle elfoglalt terület értékén kívül a kerítésének átváltoztatása és a töltés által udvartelkétől elzárt vízlefolyás biztosítása céljából szükségessé vált költségek is meg voltak állapitandók. Az összegek megállapítása tekintetében a szakértők véleménye volt irányadóul veendő, mert alperes az alkalmazott bírói szakértő személye ellen annak idejében kifogást nem tett, felperes pedig a szakértők munkálatára nézve észrevételeket nem adott be ; a szakértők véleménye ellen a felebbezésekben előadott kifogások tehát, mint elkésettek, nem vehetők figyelembe. Ehezképest az elfoglalt terület értéke, miután azt a felperesi és bírósági szakértők négyszögölenkint 4— 4 frtra, az alperesi szakértők pedig 1 frtra becsülték ; ez a három becslésből vont helyes középszámitás szerint négyszögölenkint 3 írtban, vagyis az egész 82 négyszögöl után 24.6 írtban volt megállapítandó. Ugyanily középszámitás szerint állapíttatott meg a kerítés áthelyezésének, valamint a vizlebocsátás céljából szükséges udvarfeltöltés és csatornakészités költsége is 24 frt 50 kr., illetve 159 frt 72 krban. A felperes istállóján szükségessé vált átalakítás költsége egyedül az alperes szakértője által becsültetvén meg szabatosan, ennek becslése szerint állapíttatott meg 39 írtban ; míg a félszer áthelyezése címen követelt összeg, mint nem bizonyított és a szakértők által meg nem becsült, nem volt megállapítható. A kamatok a megállapított kártalanítási összeg után csak a kereset beadása napjától fogva ítéltethetett meg, alperes határozottan tagadta felperesnek azon állítását, hogy a kérdéses terület 1882. évi jan. 1-től foglaltatott volna el felperestől, e tagadással szemben pedig felperes azt, hogy az elfoglalás mikor történt, mivel sem bizonyította. A kereset indítása napjától azonban a kamat felperest az egész kártalanítási összeg után illeti, stb. A szabadon választandó bíróságnak alávetés a sommás eljárás kikötésével nem azonos. Ennek kikötése nélkül felperes 500 frtot meghaladó követelését a járásbiréság előtt perelni jogositva ninrs. A budapesti kir. itélő tábla : Mayer Sándor ügyvéd által képviselt dr. K. Ábrahám felperesnek, dr. Fuchs Adolf ügyvéd által képviselt özv. G. L. Lipótné úgyis mint kiskorú G. Eszter gyámja, G. Gábor és G. Adolf, továbbá Janik Ferenc ügyvéd mint kirendelt ügygondnok által képviselt ismeretlen tartózkodási! G. Fülöp és néhai G. P. Lipótnak Janik Ferenc ügyvéd mint kirendelt ügygondnok által képviselt netaláni ismeretlen örökösei alperesek ellen 5,440 frt 39!/2 kr. ügyvédi díj és kiadás iránt a budapesti IV. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és a bírói illetékesség kérdésében 1892. évi május hó 17. napján 13,649. sz. a. hozott végzéssel ellátott ügyet felperesnek 1892. évi május hó 22. napján 14,180. sz. alatt és özv. G. L. Lipótnénak ugy is mint kiskorú G. Eszter gyámjának, G. Gábornak és G. Adolfnak 1892. évi június hó 1-ső napján 15,211. szám alatt közzétett felfolyamodása folytán, 1892. évi július hó 4-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir itélő tábla az elsőbirósági végzést a helyi illetőség megállapítását kimondó részének elhagyásával helybenhagyja, egyszersmind az I., II. és III. rendű alperesek ügyvédének felfolyamodási díját saját ügyfelei irányában 5 frtban megállapítja. Indokok: Az 1881 : LIX. t.-c. 13. §. 2. a) pontja szerint a per tárgyának értékére való tekintet nélkül, azok a keresetek tartoznak a sommás eljárás alá, a melyek közokiratokban hitelesített, vagy az 1868 : LIV. t.-c. 167. és 168. §-ának megfelelőleg kiállított magánokiratokban kötelezett készpénzbeli követelés iránt indíttatnak, ha a sommás eljárás magában az alap-okiratban vagy a fentebbi minőségű külön okiratban kiköttetett. A jelen esetben az alperesek jogelődje a B) alatti közjegyzői okirat 6-ik pontjában kötelezett ugyan a felperesnek 1,100 frt előleget visszafizetni, de a fizetési kötelezettség tekintetében a sommás eljárás ki nem köttetett, sőt e kötelezettségre nézve a megelőző 5-ik pontbeli az a kikötés sem terjed ki, a mely szerint a netaláni peres vagy végrehajtási kérdések esetében a budapesti kir. járásbíróságnak, felperes személyes bíróságának illetékessége kiköttetett. Mert ez a kikötés csak a megelőző 3. pontbeli díjazásra vonatkozik 1,100 frt előleg tekintetében tehát a B) alatti okirat az ide törvény által megkívánt kikötést nem tartalmazván, a som biróság hatásköre a kereset e részére nézve, mely 500 frtot r halad, meg nem állapitható. Továbbá az alperesek jogelőde A) alatti tényvázlatban kötelezte a felperes költségeinek r térítését és ezek tekintetében a szabadon választott biróság ki tett ki, de a szabadon választandó bíróságnak alávetés a som I eljárás kikötésével nem azonos. Végre az alperesek jogelőd B) alatti közjegyzői okirat 3-ik pontjában kötelezett a felperes díjazást és e díjazásra vonatkozólag a B. alatti közjegyzői ok ban a budapesti járásbíróság, a felperes akkori személyes t sága kiköttetett ugyan, de nem köttetett ki a törvénynek n felelőleg a sommás eljárás. E kikötés alapján tehát a felpen budapesti kir. járásbíróság előtt jogositva volna a járásbiró hatáskört túl nem haladó követelését érvényesíteni, ellenben 500 frtot meghaladó felperesi követelés e kikötés alapján a járásbíróság előtt nem érvényesíthető. Ez indokokból az e biróság végzését helybenhagyni, annak az eljáró biróság h illetőségét megállapító részét azonban, mint a mely a fenfc bírói hatásköri kérdés eldöntésére nem tartozik, elhagyni kel' (1892. jul. 4. 7,449.) Hagyatéki ügyekben a hirdetményi eljárásnak az 1868. LIV. t.-c. 580. §-a értelmében csak abban az esetben van helye, a bagyatékhoz tartozó ingatlanság átadásáért folyamodó örökös képes beigazolni, hogy az örökség kizárólag ötet illeti. (1892. 13-án. 3,713. sz.) A haszonbérlő ellenkező kikötés hiányában béríizetésre i kötelezhető, ha elemi csapás, p. o. vizáradás következtében a bé mezei földbirtok termésétől elesett. így intézkedik az 0. P. T. 1,104. §-a is. (M. kir. Curia 1892. március 30. 8,121/891. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Forgatmány érvényes, bár korábbi keletű, mint a váltó ke A budapesti kir. kereskedelmi ós valtótörvényszi Az 1890. évi november hó 28-án 66,219. szám alatt hozott s< má« végzés hatályának fentartása mellett tartozik elsőrendű alp< dr. B. S. a Budapesten 1890. évi szeptember hó 24-én 4500 fr kiállított váltó alapján mint kibocsátó a kereseti 4500 frt vá összeget, ennek 1890. évi november hó 24 tői járó 6°/o kam l felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Elsőrendű alperes a minden kellékekkel e tott váltón levő kibocsátói s forgatói aláírását nem tagadv első ízben azt hoz'za fel, hogy minden kötelezettség nélküli gatmánya alapján a kereseti váltóbeli összeg fizetésére nem ki lezhető ; minthogy azonban a V T. 5. §-a szerint a saját ren létre szóló váltó minden tekintetben idegen váltó fogalmával ebből következik, hogy az ily váltó kibocsátója által tett vá nyilatkozat mindenben az idegen váltó kibocsátójának törvény megál'apitott következményeit vonja maga után s igy az esett ha mint az jelenben történt, az intézvényes a váltót tovább gátja, kibocsátói aláírása alapján a V. T. 7. §-a szerint a v; elfogadása és kifizetéséért felelőssé válik s mivel a forgatás nyében egy ujabb váltónyilatkozat foglaltatik, melynek minős az eredeti váltónyilatkozatra, mely a kibocsátás tényében nyilvái befolyással nincsen, tekintve, hogy a V. T. 12. §-a szerint a gatmánynak kötelezettségét elhárító záradéka csak azt ered nyezi, hogy a forgatót a forgatmány alapján kötelezettség r terheli; ebből következik, hogy más alapon fenálló kötelezetts ez által nem érintetik, és tekintve, hogy a kibocsátónak a V. 7. §-án alapuló kötelezettsége törvény szerint váltójogi hatály nem is korlátozható ; mindezeknél fogva alperes kibocsátói mi ségben vállalt felelősségi kötelezettsége fenállváu, a kereseti v; alapján fizetni tartozik ; minthogy továbbá azt ném igazolja, h jelenlegi f'Iperes a váltónak rosszhiszemű tulajdonosa volna, tö — harmadik személybeli viszonyából származó — kifogásai jel legi felperes ellenében érvényesíthetők egyáltalán nem lévén, a szintén elvetemlők voltak; miért is a sommás végzés hatályá fentartása mellett alperest a V. T. 21., 23. és 91. §-ai értelmét a követelt töke s járulékainak megfizetésére kötelezni kell (1891. január 2 i-án, 1890. évi 72.676. sz.) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsöbiróság Ítéletét abban felhozott indokok alapján a váltótörvénynek alperes rí kibocsátó váltójogi kötelezettsége tekintetében nem alkalmazt 21. és 23. §-aira történt hivatkozás mellőzésével, helybenha^ még azért is, mert a V. T. 93. §. értelmében bármily hián váltókellék és igy a kelet is, megállapodás hiányában téti szerint kitölthető levén, az, hogy a kereseti váltón látható i forgatmány kelte a váltó kelténél előbbi keletű, a forgatm váltójogi hatályára s illetve a váltónak tovább forgathatái nézve befolyással nincs és igy alperesnek a forgatmány ele keltéből vont az a kifogása, hogy ennélfogva a forgatmány id ben még nem létezőnek tekintendő váltó tovább forgatható i volt, és igy felperes a további forgatmány alapján a kereseti vá tulajdonosának nem tekinthető, alappal nem bír. (1891.június 9 2065. váltószám.)