A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 38. szám - Az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslathoz. (A birói rangsorozatról.)

JOGESETEK TÁRA, FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 38. számához. Budapest, 1892. szeptember hó 18-án. Köztörvényi ügyekben. A kártalanítási összeg megállapítása a kisajátítás esetében is a bíróság hatásköréhez tartozik és ezen összeg: megállapításánál az 1881 : XLI. t.-c. '23. §-ához képest nemcsak az elfoglalt földterület értéke, liánom a megmaradt birtok további használhatósága szempontjából szükséges átalakítási költségek is számításba veendők. A szolnoki kir. tszék (1891. okt. 1. 2,420. p. sz): Sz. Pál ügyvéd által képviselt tlr. T. Pál Zs. felperesnek, Imre Miklós ügyvéd által védett S. Béla, mint a hortobágyberettyó-vidéki belvizeket szabályozó társulat ügyei vitelére kirendelt kormánybiztos alperes ellen szabályozási célokra elfoglalt udvartelek kisajátítása 1,020 frt 27 kr. kártalanítási összeg s jár. iránt indított rendes perében a következően ítélt: Felperes keresetének részben hely adatik s köteleztetik alperes felperesnek udvarfeltöltés és csatornázás címen a követelésbe vett összegből 202 frt 25 kr. tőkét és ennek 1888. évi május 11-töl számítandó 6°/o kamatait megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét a hortobágy-berettyó-vidéki belvizeket szabályozó társulat által a mezőtúri 4. sz. telekjegyzökönyvben 4. hrsz. alatt foglalt udvar telkéből elfoglalt, illetve kisajátítás alá vont 82 négyszögöl értéke, vagyis 492 frt az ezen foglalás által kerítése és félszerépületének elbontása s újra felállítása által okozott 228 frt 27 kr., ugy az udvar telkéről mindenkor összegyülemlö vizeknek az utcai levezető árokba leendő lefolyását elősegítő földtöltési munkák 300 frt értéke, vagyis összesen 1,020 frt 27 kr. tőke, ennek 1882. évi jau. hó 1-töl, mint az elfoglalás idejétől számítandó 6°/o kamatai s jár. iránt indítván. Alperes azon tagadása folytán, hogy a felperes tulajdonát képező udvartelekbül a védgátak kiépítéséhez 82 négyszögöl, vagy bármi terület elfoglaltatott volna s hogy ebből folyólag felperest ugy kártalanítási címen bármi illetné, jelen per elbírálásánál döntő ténykörülményt az képez, hogy a felperes tulajdonát képező mezőtúri 4. sz. telekjegyzökönyvben 4. hrsz. alatt felvett udvar telkéből foglaltatott el alperes társulat által az elfoglaltnak állított 82 négyszögöl terület vagy sem s hogy az emelt védgát által a felperes udvartelkén az összegyülemlö csapadék és felesleges vizek lefolyása gátolva van-e vagy sem? mire nézve felperes az E-/, alatti okmánynyal bizonyítani igyekszik, hogy a hortobágv-berettyó-vidéki belvizszabályozó társulat által a tulajdonát képező 432 négyszögöl udvartelekből vétetett foglalás alá a 82 négyszögöl kisajátítási terület. Minthogy azonban az E-/, alatti okirat, mely a legutóbbi határteri felmérésnek alapján készült, az ingatlan tulajdonjogának bizonyítására alkalmas okiratot nem képez s csak annak bizonyítására szolgál, hogy az annak felvétele idejében felperes tényleges birtokában lévő udvartelek 432 négyszögölnek felelt meg, ezen okirattal szemben annak bizonyítása, hogy a keresetbe vett 82 négyszögöl terület nem felperes udvartelkéhez tartozott, alperest terhelvén, erre nézve alperes O. Sándor és M. Mihály tanuknak a városi fundualisból merített hit alatti egybehangzó vallomásaival minden kétséget kizárólag beigazolta, hogy felperes udvartelke, mely a hivatkozott telekjegyzőkönyv szerint 250 négyszögölnek felel meg, a városi fundualis szerint 262 négyszögölet tesz ki, ha már most az E7. alatti szerint kitüntetett 432 négyszögöl területből a kisajátítás alá, illetve a védgát' építéséhez elfoglalt 82 négyszögöl terület leszámittatik, felperes birtokában a városi fundualis szerint kiosztott 262 négyszögöl területen túl még 88 négyszögöl oly terület találtatik, melynek szerzését felperes bizonyítani meg sem kísérelte. Az előadottak szerint minden kétségen kivül áll, hogy felperes udvartelkének 262 négyszögöl területet meghaladó része az udvar telkével határos Berettyó mederből foglaltatott el. Mindezeknél fogva tekintve, miszerint felperesnek a városi fundualis szerint 262 négyszögölet tevő udvar telkéből, illetve a mezőtúri 4. sz. telekjegyzőkönyvben 4. hrsz. alatt foglalt ingatlanából kisajátítás alá mi sem vonatott, felperes a foglalás által okozott kártérítések iránti keresetével elutasitandó volt annál is inkább, mert azon jogi elv, hogy az, ki saját anyagszerével idegen földre jóhiszeműleg *pit, szükséges ys hasznos költségeit^ és beruházásait követelheti, helyt nem foghat, mert a Berettyó oldalba történt építkezések a Berettyó meder valódi tulajdonosa részéről hasznos építkezéseknek nem tekinthetők. Ellenben alperest az udvarfeltöltés és csatornázás címen támasztott 300 frt követeléséből P. Pál felperesi és E. Gyula bírósági szakértők egyhangú véleménye alapján 202 frt 25 kr. tőke, ugy ennek a kereset beadásától járó 6°/o kamatai megfizetésére kötelezni kellett, mert nevezett szakértők vallomásaival, kiknek vallomását némi részben L. Gyula alperesi szakértő is megerősiti, beigazoltatott, hogy az emelt védgát a felperes udvartelkén összegyülemlö viz lefolyását akadályozza, minthogy pedig a viz természetes lefolyását gátolni nem szabad, az ebből okozott kár, illetve átalakítási költségek viselésére alperest kötelezni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. máj. 18.30,723. p. sz.): Az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a mely szerint az elsőbíróság alperest 202 frt 25 kr. tőkének megfizetésére kötelezte, helybenhagyja ; egyebekben pedig ugyanazon ítéletet akkép megváltoztatja, hogy felperest a fent említett tőke után felszámított kamat iránti keresetével elutasítja ; továbbá alperest kötelezi, hogy a felperes telkéből elfoglalt 82 négyszögölnyi terület értéke fejében 205 frt tőkét, attól 1888 május 11-től számítandó 6% kamatot, a kerítés lebontásának költsége fejében 33 frt tökét, attól 1888. május 11-töl számítandó 6°/o kamatot felperesnek megfizetni, stb. A kereset többi részével azonban felperest a kir. itélő tábla elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetét azon az alapon indította, hogy az ő telkéből az alperes társulat 82 négyszögölnyi területet vízszabályozási célra elfoglalt, a mely területet alperes kisajátitani tartozott volna, alperes azonban az 1881. évi XLI. t.-c. által szabályozott kártalanítási eljárást az elfoglalt területre nézve folyamatba nem tette, e szerint alperesnek a felebbezésben felhozott az az érvelése, hogy a felperesi követelés érvényesítése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, alappal nem bir, mert az alperes által idézett 1885. évi XXIII. t.-c. 170. §-a értelmében is a kártalanítási összeget abban az esetbeu, a midőn különben kisajátításnak volna helye, a birtokbiróság állapítja meg. Ennek előrebocsátásával a kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a mely szerint az elsőbiróság alperest a felperes udvara feltöltésének költsége fejében 202 frt 25 kr. tőkében elmarasztalta, megfelelő indokainál fogva hagyta helyben; eme tőkeösszeg után felszámított kamat iránti keresetével azonban felperest elutasítani kellett, mert felperes nem állította, hogy udvarán a szükséges feltöltési munkálatokat befejezte s az eme feltöltés költségeit már kiadta volna; következésképen még csak a jövőben teljesítendő feltöltés költsége után kamatot nem számithat fel. Felperes a kihallgatott R. András és R. István tanuk vallomásaival bebizonyította, hogy a kérdéses 82 négyszögölnyi terület, mielőtt azt alperes vízszabályozási célra elfoglalta, a foglalást megelőzően évtizedek óta felperes birtokában volt; minthogy pedig a birtokos mellett a tulajdonjog vélelme van, eme törvényes vélelem ellenében alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a kérdéses 82 négyszögölnyi terület nem volt felperes tulajdona; e tekintetben azonban alperes bizonyítékot elő nem állított, mivel C. Sándor és M. Mihály tanuknak a városi fundualis könyvre alapított vallomása alkalmas bizonyítékul nem szolgál. Ennélfogva tekintve, hogy alperes beismerte, hogy a kérdéses 82 négyszögölnyi területet védgát építési célra elfoglalta és tekintve, hogy a kihallgatott szakértők véleménye alapján középszámítás szerint az elfoglalt terület értéke négyszögölenként 2 frt 50 krt tesz ki, alperest a kérdéses 82 négyszögölnyi terület értéke fejében 205 frt tőkének ; továbbá tekintve, hogy a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítást nyert az is, hogy felperesnek a kérdéses területen keritése volt, a mely kerítést a védgát építése folytán el kellett hordatnia; következéskép alperes a kerítés elhordatása költségeit is megfizetni köteles s tekintve, hogy eme költség a szakértők véleménye alapján középszámitás szerint 33 frtot teszen ki; eme 33 frt tőkének és a fent kitett naptól számított kamatnak megfizetésére kötelezni kellett. A most emiitett két tőkeösszeg után a kamat csak a kereset beadása napjától Ítéltetett meg, mert a felperest megillető kártérítési összege csak a jelen per során nyert megállapítást. Az istálló és félszer áthelyezéseért felszámított költségek iránti keresetével felperes e helyütt is elutasitandó volt, mert a kihallgatott szakértők az áthelyezés költségeit megállapítani nem tudták, stb. A m. kir. Curia (1892. aug. 10. 7,710. p. sz.): Mindkét alsóbiróság ítéletének részleges megváltoztatásával alperes végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy felperesnek az elfoglalt 82 négyszögölnyi terület kártalanításául 246 frtot, a kerítés áthelyezési költségei fejében 24 frt 50 krt, az istálló átalakítási költségei fejében 39 frtot, végül az udvar feltöltésének és csatornázásának költsége fejében 159 frt 72 krt, összesen tehát 469 frt 22 krt és ennek 1888. május 11-étől járó 6°/o kamatát megfizesse, stb. Indokok: R. András és R. István tanuk vallomásaival bebizonyíttatott, hogy az alperes társulat által védgát építése céljából elfoglalt 82 négyszögölnyi terület a törvényes elbirtoklási időt meghaladó idő óta a felperes, illetve jogelőde birtokában volt s ennek udvartelkéhez tartozott. Ezzel szemben a felperes által vitatott azon körülmény, hogy a telekkönyv és a városi telek összeirás szerint a felperes udvartelke csupán 250, illetve 262 négyszögöl területtel birván, tényleg pedig az elfoglalt 82 négyszögölen kivül még most is 350 négyszögöl kiterjedésű lévén, az