A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 36. szám - Amerikai válóperek - A nyilvánossági elv és a debreceni ügyvédi kamara

A J loadasa után megkísérlem azon önként előtérbe lepő kerdes megoldását, hogy vájjon a telekkönyvi hatóság tartozik e — meg ha nem forog is fenn telekkönyvi akadály — teljesíteni a végrehajtást elrendelő bíróságoknak a fentebbiek szerint nem törvényes hatáskörük keretén belül hozott törlés iránti határozatát, illetőleg megkeresését. A telekkönyvi rendtartás 60. §-a alapján ezen kérdésre határozottan n e m-mel kell felelnünk. A most idézett törvényszakasz ugyanis nemcsak megengedi, de kifejezetten kötelességévé teszi a telekkönyvi hatóságnak azon körülmény vizsgálását, hogy a megkeresés törvényes hatáskörében eljáró bíróságtól származik-e s arra utalja a telekkönyvi birót, hogy »a peres ügyekben s azokon kívüli eljárást tárgy azó szabályok« figyelemben tartása mellett állapítsa meg, hogy fenforognak-e »a z o n esetek, melyekben az ítélő vagy a peres ügyeken kívüli bíró telekkönyvi bejegyzések megengedésére vagy azok teljesítésének a telekkönyvi hatóságoknáli eszközlésére hivatva van«. Es ha ezen esetek egyike sem forog fenn, a telekkönyvi hatóságnak elutasító végzést kell hozni s a megtagadó határozatnak megelőzése szempontjából hasztalanul történik hivatkozás az 18sl. évi LX. t.-c. — előszeretettel idézni szokott — 136. §-ára, a mely különben is egyenesen és kizárólag csak a végrehajtási zálogjog bekebelezését és a végrehajtási jog feljegyzését, de nem egyszersmind a végrehajtási bejegyzéseknek törlését tárgyazó megkeresések mikénti elintézésére nézve foglal magában utasítást; s egyáltalában nem fosztja meg hatályától a telekkönyvi rendtartás fentebbi § ának ismertetett rendelkezését. A telekkönyvi hatóság tehát, valamint nem foganatosi taná az olyan végrehajtási zálogjog bekebelezést rendelő megkeresésnek a kamatokra vonatkozó részét, a melyben az 1877 : VIII. t.-c. 4. §., illetve 1883. évi XXV. t.-c. 21. g-a ellenére 8o/0-nál nagyobb kamat biztosítósa czéloztatik; valamint elutasítaná az alzálogjog végrehajtásilag leendő bekebelezése iránti megkeresést, ha ez nem az 18S1. évi LX. t.-c. 18. §-a szerint illetékes járásbíróság utján eszközölt foglalás alapján s a kiküldött bírósági végrehajtótól intéztetett hozzá; valamint az 1877. évi XXII. t.-c. 86. §-a ellenére a kisebb polgári peres ügyekben eljáró hatóság által ingatlanra rendelt végrehajtást nem foganatosíthatná; valamint figyelmen kívül hagyná a bíróságoknak azon megkereséseit, melyek az előttünk folyamatban lévő perek telekkönyvi feljegyzését a polgári rendtartás 19. §. telekkönyvi rendtartás 60. és 148. §-ainak egybevetett értelme ellenére szorgalmazzák: éppen akként nem teljesíthetné a bíróság törlés iránti oly megkereséseit sem, a melyek sem a végrehajtási törvény 45. §-ában, sem semmiféle fennálló törvényben és szabályban nem találhatják alapjukat. Összegezve már most az elmondottakat, szerény véleményem az, hogy azon esetekben, midőn a végrehajtató követelése nem az ingókra foganatosított árverés során, hanem magánúton elégíttetett ki s ezen körülményről a bíróság nem a hivatalos iratokból, hanem valamelyik fél bejelentő kérvényéből szerez tudomást, a végrehajtást elrendelő bíróságok nincsenek jogosítva az ingatlanra bekebelezett zálogjog és végrehajtási bejegyzések törlését elrendelni s ily irányban a telekkönyvi hatóságot megkeresni s ha ilyen megkeresés mégis intéztetik, azt a telekkönyvi hatóság elutasítani tartozik. Amerikai válóperek. Irta : dr. SZTEHLO JÁNOS, ügyvéd Eperjesen. Az eperjesi jogakadémián a hízassági válóügyek magántanára. Fekete István, bártfai ügyvéd ur a »J o g« ez évi 31. és 32. számaiban bírálat alá veszi a tiszakerületi ágost. evang. püspöki hivatalnak egy vitás házassági ügyben kelt döntését, melynek lényege abban culminál, miszerint a magyar honosok közt Magyarországon megkötött és amerikai bíróság által felbontott házasság Magyarországon felbontottnak nem tekinthető. Ily értelemben nyilatkozott ugyanis egy concret eset felmerülte alkalmából az egyházi főhatóság az előzetesen kikért jogi vélemény alapján. A kérdéses jogi vélemény szerzője én vagyok.^ Fekete István ügyvéd ur ezen püspöki döntést hibásnak tartván, az Amerikában felbontott magyarországi házasságot Magyarországon is felbontottnak tekinti. Ezen érvelései alapján ezen mindenesetre nehéz és controvers kérdést categoncus imperativussal dönti el, a jogi véleményt »nihilismus«-nak, »sophismá«-nak, azon lelkészt pedig, ki ehez alkalmazkodik »szédelgő«-nek nevezi. Fekete István ügyvéd ur nagy gonddal Gh 269 összehordott politicai citátumokkal telt cikkének elolvasása után vártam, fog-e ezen kérdés tudományos eszmecsere tátgyává tétetni, hogy én — mint a nihilisticus jogi vélemény szerzője, élve az előadó zárszavával — megtegyem utoljára megjegyzéseimet és — szükség esetére — megvédelmezzem az általam felállított tételt. A kérdés nem oly egyszerű, hogy ezt oly ellentmondást nem tűrő positivitással lehetne eldönteni, mint ezt Fekete István ur teszi. A kérdéses jogi vélemény utóvégre nem egyéb, mint az én szerény véleményem, de meg fogja engedni Fekete István ur, ha azt hiszem, miszerint az ő fejtegetése sem több az ő egyéni véleményénél. Én tehát nagyon kérdésesnek tartottam, fognak-e akadni mások is, a kik Fekete István kartárs ur oldalára állva, véleményemet a »nihilismus«, »sophismus« stb. megtisztelő jelzőkkel felékitik. A megindult hírlapi eszmecsere folytait azonban az egyházmegyei főhatóság döntése helyesnek lett elismerve. így dr. W e i s z Bernát és dr. V i d a Aladár urak a kérdéses jogi véleményt helyesnek ismerik el. Minthogy pedig mások ez ügyben nem nyilatkoztak és különösen mert egyetlen egy hang sem szólalt fel Fekete István kartárs ur nézetei mellett, megengedi a tek. szerkesztő ur, hogy én, mint a kérdéses jogi vélemény szerzője, ennek támogatására még a következőket hozzam fel: Mindenekelőtt újból ismétlem, miszerint én ezen kérdést nagyon controversnek tartom. A midőn pedig ennek dacára a nekem feltett kérdésre nemleges választ adtam, tettem ezt helyesen azért, mert controvers kérdésben, különösen akkor, a midőn büntetőjogi következményekkel is kell beszámolnunk, a legnagyobb rigorositást tartom ajánlatosnak. Controversnek tartom a kérdést azért, mert ez a szerint dől el, vájjon ridegen alkalmazzuk-e a honosság elvét a házasság felbontásánál, avagy sem ? A végrehajtási törvény 5. §-ából az lenne következtethető, hogy a magyar törvényhozás a személyállapotot tárgyazó kérdésekben a honosság elvét tartja követendőnek. Viszont azonban a ptr. 36. §-a házassági válóperekben a birói illetőséget kizárólag a lakhelyre állapítja. Nézetem szerint tehát ezen kérdés controvers. Megjegyzem különben, miszerint a házassági jog egyik legalaposabb ismerője, dr. J a n c s ó György, kolozsvári egyetemi tanár ur teljesen osztja a kérdéses jogi véleményemet. Kiderül az előadottakból tehát az, miszerint a tiszakerületi püspöki hivatal által elfogadott jogi véleményem ez idő szerint dr. Weisz Bernát, dr. Vida Zoltán és dr. Jancsó György urak által helyeseltetik, mig ellenben Fekete István kartárs ur ellenkező nézete mellett egy árva szó sem lett eddig felhozva. Ha helyesnek tartanám, miszerint egy megfontolás után jóhiszemmel irt — akár hibás — jogi vélemény oly jelzőkkel ruháztassék fel az ellenkező nézetet valló szakemberek által, a minőkkel Fekete István kartárs ur a tiszakerületi püspöki hivatal véleményét felruházni szives volt, ezek után bízvást bocsáthatnám a szakközönség eldöntése alá azt az én, avagy Féket-; István kartárs ur jogi véleményére illik-e inkább a díszes jelzők ama tömege, melyekkel ő a kérdéses jogi véleményt feldíszíteni méltóztatott. Minthogy azonban én tisztelettel hajlok meg minden nézet előtt és a hírlapi polémia terén a teljes objectivitás barátja vagyok, megelégszem azzal, miszerint Fekete István ur nagy gonddal összeállított ellenkező nézetei dacára, fentartom ama nézeteimet, melyek a kérdéses jogi véleményben kifejezést nyertek és melyek több nálamnál kiválóbb jogász által már is helyeseitettek. Belföld. A nyilvánossági elv és a debreceni ügyvédi kamara. Szégyenérzet fog el bennünket, hogy registrálnunk kell oly eljárást, melyet egy ügyvédi kamara részéről alig tartottunk lehetőnek. Abból indulván ki, hogy azon évi jelentések, melyeket ügyvédi kamaráink az igazságügyminiszterhez felterjesztenek, hű kifejezését tartalmazzák nemcsak az illető kerületben működő ügyvédség beléletének, de egyúttal az illető igazságügyi viszonyoknak is és abból indulván ki továbbá, hogy a hazai ügyvédség ezen törvényes közegei hivatásuknál fogva is a valódi ügyvédi közvéleményt képezik mindazon kormányzati és törvényhozási cselekedetek és mulasztások tekintetében, melyek a hazai igazságügyet illetik: és végre abból indulván ki, hogy mindennek köztudomásra hozása által azok ismeretét terjesztjük és egy erős ügyvédi közvélemény fejlesztését mozdítjuk nemcsak elő, de annak a sajtó támogatása által súlyt és befolyást biztosítunk, - bizalommal fordultunk az egyes kamarák elnökeihez az iránt, hogy a kamarai évi jelentéseiket velünk közölni szívesek volnának. Megértették is a kamarák azt a jelentőséget, melylyel e lépésünk bir; felfogták azt az igazságügyi nagy érdeket, melynek szószólóivá akartunk közléseinkkel válni és siettek is a legkisebbtől a legnagyobbikig, hogy elősegítsék ezt az érdeket jelentéseik beküldése által, Csak a debreceni ügyvédi kamara sokalta azt a valóban nagy fáradsággal járó munkát, hogy évi jelentésének egy