A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 35. szám - Német jogászgyülés

139 usanceokban minőségi súlyhiányért megállapított bonificatióra igényt mar nem tarthat. Az itt eldöntendő egyedüli jogkérdés tehát az, vájjon alperes fel volt-e jogosítva az általa súlyhiányért igényelt bonificatiot levonásba hozni, illetve felperes általi megtérítését igényelni ? Mert ha igen, akkor természetes az is, hogy a tartozási összegnél nagyobb összegre szóló váltók elfogadását joggal tagadhatta me», a nélkül, hogy ezen eljárása reá nézve bármi joghátrányt eredményezett volna. Már pedig a 2/. alatti mérlegelési bizonyítvány tanúságaként az árú minősége 06r> kgrmmal maradt a felperes által alperesnek garantirozott súly mögött, mely sulyhiányért a tőzsdei usanceok értelmében 11/2% megtérítés nyújtandó. Minthogy pedig felperes a hivatalos mérlegelés körüli csalás esetének lenforgását maga sem állítja, még kevésbé azonban bizonyítja, felperes nem is volt jogosítva a mérlegelés eredményének figyelmen kivül hagyása mellett alperestől a bonificationalis összeg megfizetését, illetve váltóval való elfogadását követelnie. Alperes ennélfogva joggal utasíthatta vissza a tartozását meghaladó váltóösszeg elfogadását, a nélkül, hogy az okból felperes a vételárt azonnal lejártnak tekinthette volna, annál kevésbé, mert a váltóösszegnek korlátolt elfogadására alperes csak jogosítva, semmi esetre azonban kötelezve nem volt. Felperest ennek következtében a vételár készpénzben leendő megfizetésére irányuló keresetével el kellett utasítani. A perköltségek tekintetébeni intézkedést a per körülményei indokolják. Ezen Ítélet peres felek előtt nyomban kihirdettetett. (Budapest, 1892. aug. 11-én, 1,425. sz.) Bűnügyekben. A ki egy 12 éven alóli leánynak szeméremtestét megfogja, ha nem is bizonyul be ellene a nemi ösztön kielégítésére irányuló szándék, a B. T. K. 233. §-a alá eső szemérem elleni erőszak bűntettében bűnös. A besztercei kir. törvényszék: B. Károly a P. Fáni sérelmére elkövetett s a B. T. K. 233. §-ában körülirt, a szerint minősülő és fenyítendő szemérem elleni erőszak bűntettének vádja és annak következményei terhe alól felmentetik, ellenben a B. T. K. 261. §-ában irt, a szerint minősülő és fenyitendő becsületsértés vétségében vétkesnek mondatik ki. Indokok: P. E., mint P. Fáni édesatyja, folyó 189L évi június hó 23-án a helybeli rendőrségnél azon bűnvádi feljelentést tette, hogy B. Károly emiitett hó 21-én délután 6 óra tájt Fáni nevű 10 éves leánykájával erőszakosan nemileg közösülni akart. A vizsgálat adatai igazolják, hogy P. Fáni 10 éves leányka E. Mina nevű társával a fentemiitett napon a sétatéren játszodozott; egy alkalommal B. Károly hozzájuk ment s fűzfa-sipokat csinálva, velük beszélgetésbe bocsátkozott. Innen pedig a leánykát a jégverem felé vezette, valamint társát is s ott fűzfa-sipokat faragva, többször kérdezte a leánykáktól, hogy minő bugyogójuk van s vádlott a tőle felébb guggoló P. Fáni köntöséhez nyúlt, azt felemelte s kezével szeméremtestét megfogva, kezét a lába között taszigálta. Vádlott beismeri mindezeket, de kijelenti, hogy nem volt semmi szándéka, midőn ezt megtette, részeg sem volt s hogy ezen eset, mivel vádolva van, hogy történt meg vele, azt 8 maga sem tudja. Tekintve, hogy maga sértet fél P. Fáni előadásából kitetszik a fentebbiekeken kivül még az is, hogy vádlott neki semmiféle fájdalmat vagy sérülést nem okozott s ép oly egészséges állapotban van, mint az eset előtt s hogy gyanusitott nadrágját ki sem gombolta, s hogy ezen esetet az emiitett személyeken kivül más nem is látta ; de mert mindezekből kifolyólag, miután azon körülmény, hogy vádlott cselekménye a nemi ösztön kielégítésére irányult volna, bizonyítva egyáltalán nincsen, vádlott a vád és annak következményei terhe alól annyival is inkább felmentendő volt, mivel beismert cselekménye, jóllehet hogy nemcsak szemérmet sértő s alkalmasnak látszik lenni, hogy sértettben a nemi inger kifejlődését elősegítse, s a nemi közösülésre, mi tényleg nem történt meg, ösztönözz , jelen esetben nem képez erőszakot avagy fenyegetést; ebből kifolyólag azonban, minthogy vádlott saját beismerése alapján sértett leánynyal szemben meggyalázó cselekményt követett el akkor, a midőn köntösét felemelve lábai között kezét taszigálta s annak szeméremtestét kezével megérintette, vádlottat a B. T. K. 261. §-ában irt becsületsértés vétségében vétkesnek kimondani kellett. (1891. évi augusztus hó 31-én, 1,625. sz. a.) A kolozsvári kir. ítélő tábla: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszéknek ítéletét, a mennyiben a B. Károlyt terhelő cselekményt nem találta a B. T. K. 233. §-ában körülirt szemérem elleni erőszak bűntettének minősithetönek, helybenhagyja; a menynyiben azonban azt a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének minősítette, megváltoztatja s B. Károly vádlottat a B. T. K. 249. §-ába ütköző szemérem elleni vétségben mondja ki bűnösnek s ezért őt ugyanezen szakasz alapján egy havi fogházra és az 1887. évi VIII. t.-cz. 1. §-ában körülirt célokra fordítandó, 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a besztercei kir. ügyészséghez befizetendő, behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a alapján még további négy napi fogházra átváltoztatandó 20 frtnyi pénzbüntetésre itéli. Indokok: Az ítéletnek ama része, mely szerint vádlott a B. T. K. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak bűntettének vádja alól felmentetett, az elsőbirósági ítéletben felsorolt indokoknál fogva és azért is helybenhagyandó volt, mert vádlott tagadja, hogy a terhére rótt cselekményt a nemi ösztön kielégítése céljából követte el, ennek ellenkezőjét pedig az elsőbirósági Ítéletben és a tényállásnak megfelelően előadott ténykedéséből minden kétséget kizáróan következtetni nem lehet, s igy a szemérem elleni erőszak leglényegesebb alkotó elemeinek fenforgása, t. i. a nemi ösztön kielégítésére irányuló szándék, meg nem állapitható. Megváltoztatta azonban a kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét annyiban, a mennyiben a vádbeli cselekmény a becsületsértés vétségének minősíttetett, s ugyanazt szemérem elleni vétségnek minősítette azért, mert vádlott a szemérmet sértő cselekményt nyilvános helyen követte el s azzal közbotrányt okozott, mert azt az úgynevezett s az elkövetés helyétől néhány lépésre levő csizmadiák kertjéből M. Paulina, H. Mina, sőt még többen is látták, mi kitűnik abból, hogy a nevezettek vádlott felé mentek azért, hogy a kis leánykákat esetleg bekövetkezhető komolyabb veszélytől megmentsék, mit vádlott észrevevén, el is távozott. Ezek szerint vádlottnak cselekménye mindama lényes ismérvekkel bir, a melyek a szemérem elleni vétségnek megállapításához megkívántatnak, minélfogva őt a B. T. K. 249. §-ában körülirt szemérem elleni vétségben kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kiszabásánál a kir. Ítélőtábla az elsőbirósági ítéletben felsorolt enyhítő körülményekkel szemben súlyosító körülmenyül vette, hogy eme erkölcstelen és szemérmet sértő cselekményét 10 éves kis leányon követte el, s hogy azzal annak erkölcsösségét is veszélyeztette, mihez képest annak kiszabott mértékét a bűnösség fokával arányban állónak találta. (1891. évi december hó 9-én, 2,303. sz.) A m. kir Guría. Tekintve, hogy az alsóbbfokú bíróságok Ítéletének indokaiban megállapítottnak vett vádbeli cselekmény a B. T. K. 233. §-ában meghatározott szemérem elleni erőszak bűntettének minden ismérvét kimeríti, minthogy a cselekmény házasságon kivüli fajtalanságot képez, melynek fenforgása egyáltalán nem függ attól, hogy a nemi ösztön kielégítésére irányult czélból, vagy a mint a kir. Ítélőtábla indokaiban a cél és szándék közötti lényeges különbség megfigyelésének mellőzésével mondatik, a nemi ösztön kielégítésére irányult szándékból követtetett el; tekintettel továbbá, hogy az az életének 10 éves kora körüli P. Fáni ellen elkövetett fajtalanság a gyermek koránál fogva mindig erőszakkal elkövetettnek veendő ; tekintettel, hogy a kir. itéltábla által elfogadott minősítés, mely szerint a cselekmény a B. T. K. 249. §-ában meghatározott vétséget képezne, csakis ezen szakasznak teljes félreértésében találja magyarázatát; tekintve ugyanis, hogy a B. T. K 249. § a által alkalmazott obiectum kizárólag a közönségnek tisztességérzete, az általános szeméremérzet, a közérzület, melyet a nyilvános szemérmetlen cselekedetek vagy látmányosságok által előidézett megbotránkoztatás ellen védeni akar a büntető törvénykönyv, ellenben a B. T. K. 233. §-ában meghatározott cselekmény objectuma első sorban az egyes személy, a kinek testi integritása és erkölcsi tulajdona valódi, vagy a törvény feltételezett akarata (12 éven alóli gyermeknél) más embernek brutális erőszakossága által tettleg megsértetik ; tekintve, hogy azon eset, melyben a biró megfelőleg a törvénynek kizárólag a B. T. K. 249. §-ában meghatározott vétség fenforgását mondja ki, egyenesen kizárja a B. T. K. 232. vagy 233. §§-ai megvalósulásának esetét: mert az ezen utóbb megjelölt szakaszoknak megfelelő cselekmény előállása esetében, feltéve, hogy az ezekben feltételezett cselekmény nyilvánosan és közbotrányt okozó módon követtetett volna el, nem a 249. §-ában meghatározott vétség, hanem a személy elleni, a közbotrány okozásának sokkal súlyosabb büntető szempont alá eső bűntettt jönne létre, mig ellenben a 232. vagy 233. §§-aiban meghatározott vétséggel és ezzel eszmei halmazatban követtetett el, ha t. i. a 232. és 233. §§-aiban meghatározott valamelyik bűntett a 249. §. által tiltott módon valósittatott volna meg; tekintve tehát, hogy az esetben, ha a vádbeli cselekmény elkövetésének körülméuyei a B. T. K. 249. §. alkalmazhatóságát igényelnék, a vádbeli esetben nem csupán ezen szakasznak, hanem első sorban a 233. §-nak megvalósulta és csakis ezzel eszmei halmazati kapcsolatban lehetne egyszersmind a 249. §-ban meghatározott vétség fenforgása is kimondható; tekintve azonban, hogy a közbotrány okozásának megvalósulta teljesen ki lévén zárva, a 249. §. alkalmazhatásáról a jelen esetben szó nem lehet; tekintve azonban, hogy a vádlott elleni büntetés nem súlyosbitható ; tekintve, hogy a B. T. K. 29. §-ának feltétlen rendelkezése szerint bűntett fenforgása a bűntettre rendelt büntetés alkalmazása nélkül nem mondható ki; tekintve azonban, hogy a cselekménynek a bíróság általi egyébként helyes minősítése sem a B. T. K. által, sem pedig a bűnvádi eljárási gyakorlat vagy az Erdélyben még érvényben maradt bünt. prdts. által nem akadályoztatik, vádlott a B. T. K-