A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 35. szám - Német jogászgyülés

138 A J O Gh hagyó A) alatti végrendelete a felperesi kisk. kötelesrészét sérti, ennélfogva az A) alatti végrendelet annyiban, a mennyiben felperes kiskorú kötelesrészét sérti, semmisnek kimondandó és alperesek a felperesi kisk. megállapított kötelesrészének s az örökhagyó halálától számítandó kamatainak megfizetésére a reájuk szállott örökség erejéig kötelezendők voltak, mert a kötelesrész nem terhelheti. III. Felperes az örökhagyó halálának évében 1885-ben termett évi jövedelemnek szintén hagyatéki értékkép leendő megállapítása iránti kérelmével elutasítandó volt, mert azon évi termés az A) alatti végrendelet szerint IV. r. alperes özvegyét illeti és mivel törvényeink szerint az özvegynek azon termés elhasználásához joga volt. A győri kir. ítélő tábla: Az e. b. ítéletét nem felebbezett abban a részében, melylyel kiskorú H. R.-nak törvényes osztályrésze meg van ítélve, érintetlenül, egyéb részében azonban megváltoztatja, alpereseket a 260 frt 88 kr tőkén felül megítélt 7 frt 89 kr tőke és kamata megfizetésének kötelezettsége alul felmenti s felperest az 1885. április 18-tól 1889. március 4-ig terjedő időre számított kamatkövetelésével elutasítja s alpereseket a 260 frt 88 kr. tőke után csak 1889. évi március 4-től számítandó 6 százalékos kamat egyetemleges megfizetésére kötelezi. Indokok: Az e. b. Ítélet azon része, mely szerint felperesnek törvényes osztályrésze néhai H. J. után maiadt hagyatéki vagyonbóli 260 frt 88 krban megállapított s a végrendelet annyiban, a mennyiben ezen törvényes osztályrészt sértette, megsemmisíttetett s alperesek ezen összegnek az illetékes gyámhatóságnál leendő lefizetésére köteleztettek, alperesek által nem felebbeztetvén, érintetlenül, egyéb részében pedig helybenhagyandó volt, mert alperesek a per érdeme és a követelés mennyisége tekintetében pervesztesekké lettek, tehát a perköltség általuk viselendő. Fel kellett azonban menteni alpereseket az elsőbiróság által a 260 frt 88 kr kereseti tőkén felül megítélt 7 frt 82 kr tőkének és kamatának megfizetése alul, mert e részben az ítélet a kereseti kérelmen túlterjeszkedett s igy a prdts 248. §. rendelkezésébe ütközik. El kellett továbbá felperest a kereseti tőke utáni kamatoknak az örökhagyó halála napja, vagyis 1885. április 18-tól kért megítélésére irányuló keresetével utasítani, mert az örökhagyó özvegyének életfogytáig terjedő, eddig nem korlátozott özvegyi joga felperes törvényes osztályrészét is terhelvén, osztályrésze után kamatot csak az özvegynek az 1891. évi 2.225. sz. beadvány kapcsán igazolt elhunyta napjától, vagyis 1889. március 4-töl követelhet. A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete nem neheztelt azon részében, melylyel alperesek a 260 frt 88 kr tőkén felül az elsőbiróságilag megítélt 7 frt 82 kr tőke megfizetése alul felmentettek, mint nem felebbezett érintetlenül, egyéb részében pedig helybenhagyatik. Ellenben a 260 frt 88 kr tőke után járó kamatra vonatkozó neheztelt részében a másodbiróság ítélete megváltoztatik s e tekintetben az e. b. ítélete hagyatik helyben felhozott indokainál fogva annyival inkább, mert a szükség-örököst a törvényes osztályrész minden tehertől menten az örökség megnyílta, vagyis az örökhagyó halála napjától illetvén meg, ezen törvényes osztályrész sem a jelen perben beidézett IV.-r. alperes özvegyi joga, sem az örökhagyó haszonélvezetre vonatkozó végrendeleti intézkedése által nem korlátozható és miután a kötelesrész nem természetben, hanem készpénzben szolgáltatandó ki, a felperes törvényes osztályrésze után megillető hasznot helyettesítő 6 százalékos kamat, az örökhagyó halálától, vagyis 1885. április 18-tól számítva helyesen lett megítélve. (1892. június 2. — 9.911). Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Sommás végzés vagyonbukott ellen is kibocsátható; joghatálya azonban a csödvagyonra nem terjed ki. A kolozsvári kir. törvényszék: A felzetes váltóügyben a kebli pertárnok által jelen szám alá beterjesztett percsomó féloldalik* és a 768/891. szám alá beadott váltókifogások visszaadása mellett ügyvéd dr. Válván Ciril tömeggondnok felhivatik, hogy a szabálytalanul kezéhez vett 134/1891. szám alatti sommás váltókereset és végzés példányát alperes Sch. Izraelnek leendő kézbesítés végett 3 nap alatt terjeszsze ide be, stb. A kolozsvári kir. itélő tábla: Az 1891. évi január 13-án 134. sz. a. hozott sommás végzést és az azt követő egész eljárást Sch. Izrael irányában megsemmisíti és az eljáró kir. törvényszéket utasítja, hogy a keresetet Sch. Izraelre vonatkozólag felperesnek adja vissza. Indokok: A csődtörvény 8. §-a szerint a csődnyitás hatályának kezdete után olyan pereket, melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik, a közadós ellen se megindítani, se folytatni nem lehet. Az idézett törvényczikk 1. §-a szerint pedig a csődnyitás hatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet ez a csődnyitás idejekor birt, melyhez a csőd tartama alatt jut. így tehát Sch. * Isten ments ilyen »felzetes« és »kebli« magyarságtól ! A szetiö. Izrael ellen 1891. évi január hó 7. napján sommás váltókercsettt fellépni nem lehetett, mivel ellene a csődeljárás már 1890. éi december hó 1-ső napján folyamatba tétetett és mivél felpere nem mutatta ki, hogy kereseti követelését oly vagyonból kivánj; kielégíteni, melyre a csőd hatálya ki nem terjed, vagy hogy köve telése zálogjoggal biztosítva van (1876: XXVII. t.-c. 108. §.) vagy végre, hogy arra a csődtörvény éneimében külön kielégítési joggal bir. Ezen okok alapján a sommás végzés Sch. Izrael irányában megsemmisítendő, az eljáró kir. törvényszék pedig a sommás keresetnek felperes kezéhez leendő visszaadására utasítandó volt. (1891. május 26-án, 52. szám.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróságnak végzése, a mennyiben azzal vagyonbukott Sch. Izrael csődtömeggondnoka részéről a sommás végzés ellen beadott kifogások folytán folyamatba tett eljárás megsemmisíttetett, helybenhagyatik ; egyebekben azonban megváltoztattatik s a sommás végzésnek hatálya Sch. Izrael alperessel szemben ezúttal nem érintetvén, az ennek csődtömeggondnoka részéről beadott kifogások visszautasittatnak. Egyszersmind utasittatik az elsőfokú bíróság, hogy a sommás végzést Sch. Izrael alperesnek kézbesittesse. Indokok: A csődtörvény 3. §-a szerint a közadós a csődnyitás hatályának kezdetével csakis a csődtömeghez tartozó vagyon felett veszíti el a kezelési és rendelkezési jogot. Ugyanezen törvény 8. §-ának intézkedésénél fogva a közadós ellen azok a perek nem indíthatók meg, a melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik. A csődtörvény ezen szakaszainak rendelkezései tehát nem érintik a közadósnak perben állási képességét az ő személyes perbeidézésével indított azokban a perekben, a melyeknek tárgyát nem képezik a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok, önként értetődvén, hogy ily perekben hozott Ítélet a csődhitelezőkkel szemben a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében joghatályossá nem válik. Miután pedig felperes keresetében az annak megindításakor már csőd alatt állott Sch. Izraelt alperesként személyesen idézte perbe, a minek folytán a sommás végzéssel alperes saját személyében marasztaltatott s felperes a tárgyaláson, valamint felfolyamodásában ismételten hangsúlyozta, hogy a közadóst a saját személyében kívánja elmarasztaltatni, nyilvánvaló, hogy a felperes kereseti igényt nem a csődtömeghez tartozó, hanem csupán oly vagyon tekintetében érvényesít, a mely nem tartozik az alperes csődtömegéhez. Ezek szerint pedig alperes személye ellen kibocsátott sommás végzés ellen, ennek csődtömeggondnoka a tömeg képviseletében kifogással élni jogosítva nem lévén, a kifogásai folytán folyamatba tett egész eljárás az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. //) pontja alapján semmis s a másodbiróság végzése, a mennyiben ezt az eljárást megsemmisítette, ezen okokból volt helybenhagyandó s a tömeggondnok által beadott kifogások, a melyek már az elsőbiróság által tárgyalás kitűzése nélkül vissza lettek volna utasitandók, vissza voltak utasitandók. Az alperes ellen a kereset értelmében szabályszerűen kibocsátott sommás végzés joghatálya pedig ezúttal érintetlenül hagyatván, miután az az abban marasztalt alperesnek ez ideig még nem kézbesittetett, annak a felperestől bekivánandó kereseti példánya leendő kézbesítése el volt rendelendő. (1892. április 13-án, 1891. évi 1,086. váltószám.) Az eladott buza minőségi súlya a tőzsdeszokványok értelmében a hivatalos tőzsdemérlegen állapíttatván meg, a mérlegelési bizonyítvány teljes értékű bizonyítékul szolgál a minőségi súly tekintetében. A mérlegelési bizonyítvány szerint csekélyebb súlyúnak találtatván az eladott buza, mint a szerződésben kiköttetett, a vevő jogosítva van a súlycsökkenésnek megfelelő árlevonást eszközölni a vételárból. Ha a vételár kiegyenlítése váltókban köteleztetett és azokat vevő azért nem adta, mert eladó azt követelte, hogy vevő a tartozásnál nagyobb összegre szóló váltókat a tartozási összegre való megszorítással fogadja el, erre vevő köteles nem lévén, jogosan tagadhatja meg a váltók adását. Ennek folytán vevő ily esetben nem követelheti a vételárnak készpénzben leendő megfizetését. A budapesti árú- és értéktőzsde vál. bírósága: Dr. Bunzl Alfréd budapesti ügyvéd által képviselt Schreiber D. és fiai felperesnek, dr. Stiller Mór budapesti ügyvéd által védett Pesti Hengermalom Társaság alperes ellen 18,683 frt 85 kr. s jár. iránt indított perében következőleg i t é 11: Felperes keresetével elutasittatik és a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett mindegyik peres fél 25 frtot köteles külön| beni végrehajtás terhe alatt tőzsdei Ítéleti illeték fejében a tőzsde pénztárába nyomban befizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes neki a szerződésileg kötelezett váltókat át nem adván, az árú vételárának készpénzben leendő megfizetésére köteles; valamint hogy a felperes által a hivatalos mérlegelés megejtése után lepecsételtetett mustrának alperes általi elvitele következtében utóbbi az árú minőségi súlya ellen emelt kifogásától elállottnak és felperes jogi álláspontját elfogadottnak lévén tekintendő, a különös