A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 35. szám - A büntető törvénykönyv revisiójáról. (Befejezö közlemény.)

262 A J O Gr. birák javadalmazva vannak. Célszerű, sőt az igazságszolgáltatás jó menetének és egy kifogástalan, ambiciózus birói testület szervezésének érdekében feltétlenül szükséges volna a fiumei birák fizetését és ez által tekintélyét is emelni, mert ha az itt adott csekély fizetéssel az olcsó magyar vidéki városokban ki lehet is jönni, semmiesetre sem lehet azzal becsületesen és a birói tekintély kockáztatása nélkül megélni, a monarchia e legdrágább városában. Főkép ezen okból, a jelenlegi fizetés csekély volta miatt nem fognak tekintetbe vehető és kellő képzettséggel biró egyének reflektálni a fiumei birói állásra. Ha pedig ez csakugyan bekövetkezik, akkor az igazságügyünk vezetőinek legelső feladata az lenne, hogy jóakaratú, ügyes, fiatal jogászokat keressen Fiume számára, a kiknek komoly szándéka és kedve is legyen itt maradni és hivataloskodni s intenciója ne az legyen, hogy a fiumei törvényszéket stréberi létra gyanánt használja fel és ne egyedül az vezesse ide, hogy rövid idő alatt rendkívül gyors karrierét csináljon s aztán magasabb állásba jutva, innen minél előbb elvándoroljon. Mert ez az egyes egyén nagyravágyásainak és érdekeinek ugyan használhat, de fiumei törvényszéknek és az igazságszolgáltatás érdekeinek semmiesetre sem. Ha az intéző körök, ezelőtt néhány évvel, a mikor erre idejük és alkalmuk lett volna, gondoskodtak volna egy új generáció kiképzéséről, a mire ugyan az itteni törvényszék elnökének kötelessége lett volna az illető körök figyelmét felhívni, eddig már bizonyára akadt volna a meghalt birónak utódja és igazságügyünk vezetői nem volnának most oly zavarban ez állás betöltése miatt. Most azonban az orvoslás már elkésett; ma már nem elég átmeneti intézkedésekhez, palliativ eszközökhöz nyúlnunk; szomorú állapotunk reformjához ma már gyökeres orvoslás szükséges és pedig azonnal, haladéktalanul, ha ugyan egyáltalában még tenni akarunk valamit. Gyors, radikális, a bajt csirájában elfojtó orvoslás kell nekünk. Különösen a fiumei törvényszék vezetőségének megváltoztatása volna szükséges, mert a mostani gyenge, apatikus, tétlen, makacs, a quietizmusnak hódoló, kényelemre hajló, ultra-konzervativ adminisztráció alatt a szomorú állapotok javulása épen nem várható. A mint hírlik, már az intéző körök is foglalkoztak azzal, hogy az itteni törvényszéki elnököt mással helyettesítsék. Pompás gondolat! Es hogyan ? Úgy, hogy — hir szerint — ezen állásra egy fiatal, az itteni viszonyokban teljesen járatlan egyént szemeltek ki, a ki előtt — lehet — nagy karriere áll s a kinek épen ezért szüksége volna erre az állásra, noha a fiumei törvényszéknek ilyen elnökre épen nincs szüksége. Ha ez a hir csakugyan igaz, akkor elmondhatjuk, hogy a keserű pohár csordultig megtelt, mert a fiumei törvényszék végromlásához még csak ez az egy csepp hiányzott! Hiszen a mi törvényszékünk vezetőjének nemcsak erélylyel, ügyességgel kell bírnia, hanem teljesen és alaposan kell ismernie az itteni nyelvet, különös törvényeket, viszonyokat és szokásokat is, mert kevés gyakorlatú, fiatal birák kollégiumában kel! elnökölnie. Itt nem elegendő, mint másutt, hogy a törvényszéki elnök csak adminisztratív kapacitás legyen, hanem a jogi téren is fiumei specialitásnak kell lennie. Feladatának tehát legkevésbé sem felelne meg egy olyan extemporált elnök, a ki a fiumei törvényszéknél sohasem szolgált és a kire inkább illik az elnöki állás, mint ő erre az állásra. Ebben az irányban gyors, radikális orvoslást várunk el az igazságügyminisztertől, nehogy a fiumei törvényszéket, birák hiánya miatt, be kelljen zárnia! Ez valóban kuriózum volna a bíróságok történetében. A büntető törvénykönyv revisiójáról.* Irta : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. iBefejezö közlemény.) Az egyesitett delictum tehát felbontható s ennél fogva, ha a lopás meg nem kezdetett, mert a tettes annak véghezvitelétől a lakásba tett betörés után önként eláll, azért a magánlaksértés bűntette fenforog. És mégis, jóllehet a magánlaksértés bűntettét a b t k. 330. §-akét évig terjedhető börtönnel a b t k. 336. §-ának 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettét pedig a btk. 340. §-a öt évig terjedhető fegyházzal rendeli büntetni, jóllehet, hogy a magánlaksértés bűntettének delictuma a betö* Előző közlemények a »Jog« 25., 26., 28., 31., 32. és 34. számaiban. ; róses lopás bűncselekményében benfoglaltatI hátik s annak alkatrészét képezheti és jóllehet, hogy az utóbbi az előbbinél súlyosabb delictumnak van q u a 1 i fi k á 1 v a : a betöréses lopásbün tette ! i r á n t, h a az a btk. 342. é s 343. §-aiban felsorolt személyek ellen követtetik el, a bűnvádi eljárás csakis a sértett fél indítványára indítható meg. Hogy pedig ebből logikailag csak az lövetkezhet, hogyha a súlyosabb természetű delictum bizonyos rokoni vagy ssemélyi tekintetekből inditványi delietumot képez, annál inkább kell, hogy az enyhébb és az előbbinek alkatrészét képezhető magánlaksértés büntette is szintén ilyennek qualificáltassék. Azt hiszem, ehhez nem kell bővebb commentár. Ugyanez áll a btk. 359- §-ába ütköző sikkasztásra és a btk. 370. §-a szerint minősülő orgazdaságra is és miután a novella erről nem intézkedik, a btk. 342. és 343. §-ainak rendelkezései a btk. revíziója folytáü, ezekre is kiterjesztendők ép ugy, mikérjt kiterjeszti azt a javaslat a btk. 365., 367. és 368. §-aiban meghatározott delictumokra. A btk. 359. §-a alapján sikkasztásnak tekintetik és a btk. 358. §-ában foglalt megkülönböztetés szerint büntetendő, ha a biróság vagy más hatóság által zár alá vett dolgokra nézve a tulajdonos a btk. 355. §-ában megjelölt cselekmények valamelyikét elköveti. A btk. 356. §-a szerint pedig a sikkasztás, ha az elsikkasztott vagyon értéke nem tesz többet 100 frtnál, vétséget, azon felül pedig bűntettet képez, de a btk. nem fejezi ki határozottan, vájjon a btk. 359. §-ába ütköző sikkasztásnál, miután ott két különböző összeg, illetve érték fordulhat elő: t. i. a lefoglalt dolog érteke és a követelés összege, melyik érték vétessék a minősítés alapjául ? A judikaturában e tekintetben is keletkeztek és még mindig keletkeznek ellentétes határozatok és hol a lefoglalt dolog értéke, hol pedig a végrehajtási összeg szerint minősitik az objectumot vétség vagy bűntettnek, a nélkül azonban, hogy akár az égyik, akár a másik határozatban a felsőbb bíróságok szükségesnek tartották volna azt bővebben indokolni. A kérdés — habár a btk. 356. §-ában használt ama kifejezés : »elsikkasztott vagyon érték e« elég világosan jelzi, mely érték, összeg veendő alapul a minősítésnél — mégis vitás. Nem akarok azokra bővebben visszatérni, a miket ezen controvers kérdésre vonatkozólag a »B. T. Tára« XI. köt. 321. lapján közölt értekezésemben felhoztam, hanem egyszerűen jelzem ama hiányt, hézagot, melyre a novellának, hogy minden további vitatkozás és ellentétes felfogás még határozat megszüntettessék, ki kell terjeszkednie és a btk. 359. §-ának szövegébe beillesztendő, hogy ezen sikkasztás a lefoglalt, de jogtalanul eltulajdonitott vagy elzálogositott vagyon értéke szerint minősitendő, mert azon egy plausibilis érv ellenében, hogy csekély végrehajtási összegnél is aránytalanul sok érték foglaltatik le s igy a követelési összeg csekélységére, mint tényleges kárra való tekintettel a cselekményt sikkasztás bűntettének alig lehetne minősíteni, elég felhozni azt, hogy ily esetekben ne tartsa érdemesnek a dolog tulajdonosa acriminaliscselekményt elkövetni, hanem elégítse ki a követelést. A btk. 365. §-a szintén eltűr némi módosítást, mert a jogtalan elsajátítás nemcsak azzal van befejezve, ha valaki a talált idegén dolgot 8 nap alatt a hatóságnak, vagy annak, a ki azt elvesztette, át nem adja, hanem azzal is, ha valaki a talált idegen dolgot a 8 nap letelte előtt elidegeníti, eltulajdonítja vagy elzálogosítja, ugy, hogy azt 8 nap múlva már átadni képtelen, mert nem következés, hogy a találó a dolgot magának megtartja, hanem rendszerint azzal mint sajátjával rendelkezvén, felhasználja, eladja, elzálogosítja. Különösen fontos criterium ez akkor, ha a dolgot oly egyén találja meg, a kinek állandó tartózkodási helye nincs és a dolgot nyomban eladja vagy elzálogosítja. A bűnvádi eljárás megindításához szükséges 8 napnak a bevárása itt aligha lenne tanácsos. A novella 38. §-a szerint csalásnak fog tekintetni, ha valaki telekkönyvi bejegyzés tárgyát képező és általa jogérvényesen átruházott vagy másnak engedélyezett jogot a tlkvi bejegyzés elmaradásának felhasználásával jogtalan haszonszerzésre illetőleg más részére biztosítás végett harmadik személyre átruház, korlátoz, vagy megterhel és ez által a jogot nyert félnek kárt okoz. Hogy az ingatlan vagyon kétszeri eladása az intellectualis ; okirathainisitás tényálladékát egyáltalán meg nem állapítja, a csalás delictumát pedig csak bizonyos körülmények fenforgása mellett képezheti, az arra vonatkozó kimerítő kritikát a B. T. Tára XVIII. köt. 5. és a XXIV. köt. 1. számában közzétettem és ott is kiemeltem, a mit kiemelek ma is, hogy az ingatlan kétszeri eladásánál két körülménynek kell kriminalistikai fontosságot tulajdonítani. Az első az: képes-e a tettes az okozott kárt megtéríteni, vagy sem; mert ha nem képes, akkor a csalás összes kritériumai fenforognak. A javaslatban alkotott delictum sui generisnek ez a rendszerinti tényáladúka. De figyelmet érdemel egy másik momentum is. | A kir. Curia 21. számú döntvényében szintén kiemeli, hogy