A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 33. szám - Az ügyvédségi törvényjavaslat

A JOG. 255 Belföld. A/ ügj védségi törvényjavaslat. Szilágyi Dezső igaz­sigugymiDiaiter megbízásából az ügyvédség reformjára uuutkozo előadói tervezet elkészült. A tervezetet, mint értesülünk, szeptemberben fogják az ügyvédi kamaráknak vélemé­nyes jelentestetel végett megküldeni. A tervezet az 1874: XXXIV. törvénycikket fogadja el ki­indulási pontul, melyet több pontban lényegesen módosít; de hogy a nagy számmal lévő változtatások az alkalmazást ue nchc­Utsék és a kodex-szerű törvény továbbra is egységes alkotás maradjon, a módosításokat nem külön novellába foglalták, hanem az 18(4: XXXIV t..cikknek megtartott intézkedéseit is felölelő egységes javaslatban jutnak kifejezésre. A tervezet első sorban az ügyvédi autonómia fej­lesztésére helyezvén súlyt, a karaarai tagok minimális létszámát •>0-rol 100-ra s a választmányi tagok számát vidéken 12-ről 15-re s Budapesten 18-ról 30-ra emeli fel és helyettes titkári, ügyészi és péuztárnoki állások szervezésével óhajt gondoskodni arról, hogy hasonló, vezérszerepre hivatott állásokat olyanokkal is betölthes­sék, kiknek megnyerése óhajtandó, de a kik nagyobb mértékű ügyvédi teendőik miatt azokra eddigelé nem vállalkoztak. A választmánynak a kamarai tagokkal való sűrűbb érintkezése érdekében ^ havonkint egyszer »kamarai értekezlet« tartatnék, melynek tárgya az ügyvédi érdekek és az igazságszolgáltatás terén tett tapasztalások megvitatása és erre vonatkozó indítványok tevése lesz, a melyek felett azonban a határozás joga a választmányt illeti meg. Megengedi a tervezet, hogy a kamara kebelében tar­tott nyilvános tárgyalásokra az elnök jegyzőkül a kar fiatalabb tagjai sorából rendeljen be egyeseket. Szóvai, a tervezet oda irányul, hogy a kamara önkormányzati életműködésébe minél töb­ben vonassanak be, a karban a kamarai intézmény iránt az érdeklődést erősítse és az önkormáuyzati teendők ellátására való képességet fokozza. Tárgvilag is kiterjeszti a tervezet a kamarák autonómiáját, a mennyiben a pénz- és iratvisszatartásból és előlegelszárao'ásból lelmerülö vitás kérdések elintézését a kamarák hatáskörébe utalja s felruházza a karaarai választmányt azzal a joggal is, hogy a mennyiben a fél fordul hozzá, vagy ez utóbbi a kamara illetékes­sége ellen kifogást nem tesz, az ügyvédek díj- és költségjegyzéki pereiben bíráskodjék. Különös gondot fordít a tervezet a zugiráskodás el­nyomására, melyből az »üzletszerüség« fogalmat kiküszöbölve, az üzletszerű zugirászkodást mint minősített esetet szabadság­vesztésbüutetéssel sújtja. Hasonló szigorú rendszabályok vannak tervbe véve a zugirászkodást folytató közhivatalnokok ellen. Az ügyvédi díjak tekintetében a tervezet, hogy az ügyvédi állás ez oldalról is függetlenittessék, általáuos ügyvédi díjjegyzék (tarifa) behozatalát veszi célba. Megadja az ügyvédnek díjai és kiadásai biztosítására a zálog- és elsőbbségi jogban álló visszatartási jogot, melynek gyakorlását szorosan körülirt feltételek­hez köti. Kényszerítő rendszabálylyal gondoskodik minden egyes kamara kebelén belül alkotandó ügyvédi segélyalap létesítéséről, a melybe a kamarai bevételek és büntetéspénzek bizonyos száza­lékát utalja. Kimondja a tervezet, hogy büntető ügyekben hiva­talból kirendelt védők díjai az eljárási költségekhez számittatnak s hogy ezeket az államkincstár előlegezi. A leggyökeresebb átalakítást a tervezet a fegyelmi el­jár á s n á I kontemplálja, melynek jelenlegi közbeneső stádiumait megszüntetve, azt e bíráskodás természetének megfelelően lehető­leg egyszerűsiti, mindazonáltal a szükséges garanciák szem előtt tartásával. Kiegészíti a rendbüntetést 5 frttól 50 frtig terjedhető birsággal, a mi a büntetések aránylagos kiszabását könnyíti és szabatosabban irja körül a fegyelmi büntetések erkölcsi hatályát. Ezeken kívül a tervezet az ügyvédi rendtartáson több, a gyakorlati élet követelte célszerű módosítást tesz. A joggyakorlat kérdésének a bírói, ügyészi és ügyvédi karra nézve egységes megoldása külön törvény­javaslatnak van fentartva. A tervezet indokolása jészletesen foglalkozik az ügyvédi létszám korlátozásával (numerus clausus) is; ezt az ideát azonban, mint a mely az ügyvédi állás lényegével ellenkezik s a mely az ügyvédet mai magasztos funkciójából, melyben a társadalom ellenőrző közegeként működik, a fél és a hatóság közti egyszerű hivatalos közvetítővé szállítaná le, az indokolás elejti. A kar túltömöttségének enyhítését attól várja, ha az ü g y­védség a bírói és ügyészi szervezettel szorosabb kapcsolatba hozatik, a minek alapköve már a joggyakor­lat egységesítésével le lesz rakva s a mely a szóbeli polgári és bűnvádi eljárás behozatalával lesz tovább fejleszthető akként, hogy e módon az ügyvédi kar ama tagjai, kiket temperamentumuk más pályára vonz, itt tehetségüknek és képzettségüknek megfelelő alkalmazást nyerjenek, szóval, hogy az ügyvédségnek ez oldalról való elzártsága megszűnjék. Kifejti a megokolás, hogy az összes ügyvédi bajoknak az ügyvédi rendtartás keretén belül való orvos­lása nem várható, miután ehhez az igazságszolgáltatás minden ágának fejlesztése, főleg a szóbeliség és nyilvánosság behozatala, a közigazgatás tökéletesítése, itt az ügyvédi működés részére újabb tér (közigazgatási bíráskodás) nyitása és a fejlődő élet, különösen a kar kebelében működő egészséges szellem, mint fő­tényezők hozzájárulása szükséges. A mit azonban az ügyvédi rendtartás reformja által el lehet érni, ezt a tervezet a jelzett reformokban a kar emelésének érdekében már ezúttal nyújtani kívánja. A szegedi jogászegylet következő felhívást intéz tagjaihoz : Egyletünk f. évi március 27-én tartott rendes közgyűlésén elhatá­rozta, hogy a bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok reformjának megvitatását ez évi október hóban tárgyalás alá veeudi, melynek alapját részint a tagoktól az indítványozó és előadó Körösi Lajos m kir. p. ü. fogalmazó úrhoz (Szegeden a pénzügyigazgatóságnáb f. évi szeptember 30-áig beküldendő ada­tok, észrevételek és javaslatok és az ezekre előterjesztendő bírá­lata, részint az előadónak egyéni javaslata fogják képezni Ez okból tisztelettel felhívjuk ugy a helybeli, mint a vidéki tagtársainkat, hogy becses javaslataikat, áthatva az elénk tűzött nehéz feladat nagy jelentőségétől, az említett határidő lefolytáig előadónkhoz minél számosabban, sőt úgyszólván kivétel nélkül eljuttatni szíveskedjenek, hogy vitaüléseink munkálkodásának fel­iratba foglalandó eredménye megérdemelje a fokozott figyelmet, melyben azt részeltetni óhajtjuk, midőn nm. Wekerle Sándor dr. m. kir. p. ü. minister úrhoz oly kérelemmel terjesztjük fel, hogy a szegedi jogászegylet indokolt kívánalmait a bélyeg- és illetékek iránti törvények és szabályok mielőbbi ujjáalkotásánál lehetőleg tekintetbe venni méltóztassék. Kelt Szegeden, 1892. július 24. Dr. Reiner Mór, titkár. Musko Sándor, elnök A szegedi ügyvédi kamara az ügyvédi képviseletnek kellő figyelembe vétele érdekében a szegedi kir. törvényszék elnökéhez átirat alakjában kérelmet intézett, melyből következőket közlünk : »A kar számos tagja tapasztalta, hogy a Nagyságod vezetése alatt álló kir. törvényszéknél és hatósága alá tartozó kir. járás­bíróságoknál is perenkivüli ügyekben és pedig főleg hagyatéki, de leginkább bűnügyekben a büntető-bíróságoknál az igazolt ügyvédi képviselet kellő figyelembe nem vétetik. Hagyatéki és büntető ügyekben az ügyvédek, mint a felek megbízottai, az ügyekben tett intézkedésekről rendszerint nem nyernek értesítést, a mi által természetszerűleg nem ritkán a képviselt félre hátrány származik, ki azon hiszernben, hogy a kézbesített határozatról képviselőjének tudomással kell birnia, azzal mit sem törődik, holott esetleg az ellen jogorvoslat volna használandó, avagy bizo­nyos irányban intézkedés teendő. De e mellett ez eljárás az ügyvéd és a fél közt félreértésre is ad alkalmat, mert a felet sok esetben bajos arról meggyőzni, hogy ügyvédje, mint igazolt kép­viselője, hason értesítést nem nyert és hogy az ennek folytán elő­állott mulasztásnak nem oka.« Erre Muskó Sándor, kir. törvényszéki elnök, utánzandó készséggel, következőleg felett: »F. évi június hó 25-én 340/892. sz. a. kelt becses meg­keresésére van szerencsém a tek. ügyvédi kamarát értesíteni, mi­szerint intézkedtem, hogy úgy a vezetésem alatt álló kir. törvényszék, mint a kerületében levő kir. járás­bíróságok minden peres és perenkivüli ügyben, ha a felek ügyvéd által képviseltetnek és az ügyvédi meghatal­mazás a törvényes kellékeknek megfelelően van kiállítva, a lett bírói intézkedésekről az igazolt ügyvéd minden esetben értesít­tessék.* Sérelem.* Magyar bíróság Stylus curialis-a. Az ide eredetiben és nyomdai használatra egy másolatban csatolt végzést azon kéréssel van szerencsém beküldeni: méltóz­tassék b. lapjuk, a »Jog« »Sérelmek« rovatában mielőbb szívesen közölni; e közlés talán némi hatással lesz pongyolán dolgozó bíróságainkra. »Sz. 1,613 — S92/p. Bejelentése a Magyar-francia biztosító részvénytársaságnak, n.-nyulasi b. Thoroczkay György elleni 41 írt 94 kr. töke és jár. iránti megkér, végrehajtásos ügyében. Végzés Tudomásul véte 11 i k, hogy végrehajt a t t ó fél a végrehajtás­nak hivatalbóli foganatosítását kéri,— erről bir. végrehajtó Kolosy Miklós vonat­kozással 1,418—92/p. számú megyhagyásra, azon megrendeléssel értesitettik, hogy a már megtörtént előleges fizetésre nézve, a végrehajtást haladékta­lanul szabályszeruleg foganatosítani. Jelen beadványért kérelmezőnek költ­ségei saját fél e 1 szemben 3 frt 50 krban törvényesitettik. A kir. járásbíró­ságtól Tekén, 1892. évi július hó 18-án. Graeser s. k., kir. jbiró. (l\ h.)« 1". példát commentálni felesleges. 5. G. Irodalom. A magyar katonai közigazgatás a tételes törvények és rendeletek alapján, a jegyzői szigorlatra készülők, községi jegyzők, járási tisztviselők' és más katonaügyekkel foglalkozók számára egybeállította Balogh Károly, torontálvármegyei árvaszéki ülnök s a torontálvármcgyei jegyzői tanfolyam volt igazgatója és katona­ügyi főelőadója. Ily című műre tesz közre előfizetési felhívást a nevezett szerző. Azon körülmény, hogy eddig az összes katona­* Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készéggel tért nyi­tuuk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom