A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 33. szám - Az ügyvédség reformja

Tizenegyedik évfolyam. 33. szám. Budapest, 1892. augusztus 14. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kénratok vissza nemadatnalc. Hegrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz in tézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U 16.' Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvedek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 60 kr. fél » 3 » — » egész » 6 » — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványa}al küldendők. TARTALOM! AZ ügyvédség reformja. (S.)— Az eladónak adás-vevési szerződés körüli felelőssége. Irta: Kovács Béla, karánsebesi kir. járásbiró. — Amerikai válóper. Irta. I. Dr. Weisz Bernát, kir. közjegyző Bánfán. II. Dr. V i d a Zoltán. — Belföld. (Az ügyvédségi törvényjavaslat. -A szegedi jogászegylet) — Sérelem. (Magyar bíróság stylus curiálisa. Irta : S. G«) — Irodalom. (A magyar katonai közigazgatás. Egybeállította: Balogh Károly, torontálmegyei árvaszéki ülnök stb. — Beküldettek.) Vegyesek. — Szerkesztői üzenetek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Pályázatok.) Az ügyvédség reformja. (S.) Azon titokzatos homály, mely az igazságügyminiszternek terveit az ügyvédség reformja tekintetében fedte, eloszlott. A törvényjavaslat, melynek főbb elveit alant közöljük, egész világosságba helyezte azon terveket. Valljuk be mindjárt, hogy a sok vajúdás, a sok javaslatozás, fontolgatás után az ország jogászsága mást, egészen mást várt, mint mi kilátásba van helyezve. Bátor kezdeményezést várt ezen a téren a jogászság ; szakítást sok irányban a meglévő eszmekörrel, mely nem bizonyult elég termékenynek azon eszközök megteremtésére, melyek egészséges ügyvédi állapotok fejlesztésére alkalmasak lettek volna. Hát ha valaki, ugy mi vagyunk és voltunk mindig szószólói a fennálló intézmények fejlesztésének és nem felforgatásának. De mi az egészséges fejlesztés alatt azt értjük, hogy menjünk addig a meglévőnek megváltoztatásában, meddig menni az illető intézmény bajai orvoslása körül kifejlődött közvélemény megparancsolja. Ha valamely tőrvényjavaslat még azt sem törekszik megvalósítani, mit hosszú évtizedeken át megérlelődött közvélemény hitelvként állított oda, akkor a reform nem hogy elől nem fog járni a közvéleménynek, de még vele sem lesz képes lépést tartani. Mi azokat a kérdéseket, melyek az ügyvédi tarifára, az ügyvédi munkadíjnak esetleg a kamara által való megállapítására, melyek a kamarai választmányi tagok megszaporitására, a functionáriusoknak helyettesekkel való ellátására vonatkoznak, meglehetős ártatlan alárendelt jelentőségű intézkedéseknek tartjuk. Azok az ügyvédség intézményének erkölcsi vagy anyagi helyzetén vajmi keveset fognak lendíteni. Mi a reform súlypontját azon nagy kérdések helyes megoldásában találtuk volna, melyek valóban és igazán befolyásolják a kar erkölcsi és anyagi érdekeit. Ezek a kar képviselete és autonómiája; a zugirászat legerélyesebb megzabolázása és a létkérdésre vonatkozó intézkedések. Várhattuk méltán, hogy a kar tekintélyét emelni fogja a javaslat az által, hogy a képviseletére hivatott közegeket tiszteletbeli állásokká fogja tenni. A mig a kamarák ügyészei, titkárai, pénztárosai néha túldús fizetéseket húznak, addig megválasztatásukhoz mindig bizonyos kellemetlen íz fűződik. Tegyék ezen állásokat a megtiszteltetés és nem a fizetés állásaivá, és akkor azoknak fogják választók és választottak is tekinteni. És akkor azon gyakran keservesen összekuporitott évi járulékokat fel lehet legalább használni országos ügyvédi segély vagy nyugdíjalap számára. De az autonómia határait is másként értelmezte a közvélemény, mint a javaslat, mely szűkkeblűén még mindig az ügyvédség kari érdekeit a bíróságok gyámkodása alá helyezi. A kamarának fegyelmi joga nem meríti ki még az autonómiát. Minden, mi a kar érdekköréhez tartozik, Lapunk mai száma a kamara hatóságának legyen alávetve és a felebbezési forumok megint csak kamarai tagokból alkotott tanácsok lehetnek. Azon lidércnyomás alól, mely szerint veszélyes az ügyvédi kaira magára bizni a kar becsületének megóvását, a felvilágosodott és világot látott igazságügyminister sem tudott szabadulni. Nem hallottuk valóban, hogy a francia vagy belga barreau becsület felfogásában alább állna a magyar ügyvédségnek. Arra sem igen szolgál a tapasztalat, hogy azon csaknem husz esztendei korszak óta, hogy a birói gyámkodás vezeti legutolsó fórumában az ügyvédi kar erkölcsi érdekeit, ezek valami kielégítő fejlődésnek indultak volna. A zugirászat kiirtására célzó intézkedések inkább az igéret tárgyai a javaslatban. Különben megjegyezzük, hogy akármit mondjon majd a javaslat, ha a bíróságok ugyanazon lanyhasággal fogják venni ez ügyeket, e fekély terjedni fog továbbra is. A baj ép onnét ered, mert mind a törvényhozó, mind a tőrvényt alkalmazó, még mindig azt hiszik, hogy a zugirászat kiirtása kizárólag az ügyvédség érdeke. Pedig az első sorban a jogkereső közönség érdeke, mely kontárok által néha javithatlanul tönkretétetik. A legszembeszökőbb hiánya a javaslatnak azonban, hogy a »1 é t k é r d é s», a túlszaporodás tekintetében, mely átrezgi és mozgásban tartja évek óta az ország ügyvédségét, intézkedéseiben nem igen vall szint. Azon negatív álláspontot ugyan jelezi, hogy a numerus clausust nem akarja, de hogy hát mit akar, azt bizony ember fia legyen, a ki megérti. Mert az, hogy az átmenetet az ügyvédi pályáról a bíróira és megfordítva, nem lehet az ügyvédség létkérdésének megoldására célzó intézkedés, azt meg fogja mindenki érteni, ki az eddigi tapasztalatok nyomán akar elindulni. A következménye ép ellenkező lesz. Mert mig a birói karba való átlépéshez a bírósági grémiumok javaslattétele és a ministeri kinevezés kell, miknek ' bekövetkezése a ritka esetek közé tartozott eddigelé, és bizonyára jövőben is ugy lesz, —addig a birói karból az ügyvédi karba való átlépéseknél az illetők szabad elhatározása egyedül mérvadó, vagy — a bíróság fegyelmi ítélete. Mert bizony nem egyszer történt meg, hogy a kit kilöktek a birói karból, belökték a nagymélt. Curia jóvoltából az ügyvédi karba. Hát ezen intézkedés az ügyvédi kar túlszaporodását legfölebb csak túlszaporitani fogja. A csodatevő szert azonban a javaslat csak még tartogatja, mert a gyakorlat szabályozása egy külön törvénynek tartatik fenn. Nem lehet tagadni, hogy ha a numerus clausust elvetjük, más módja a túlszaporodás meggátlására nincs, mint a gyakorlatnak meghosszabbítása oly időtartamra, mely elriasztólag hasson ezen pályaválasztás tekintetében. Kétségkívül meg volna ennek az intézkedésnek némi hatása. Az áradat ellen néha nyúlgát is segít, nem kell mindig gránitköves védgát. Annak az intézkedésnek meg lesz különben azon hatása is, hogy az ügyvédjelöltek valóban kénytelenek lesznek gyakorlaton lenni, és hogy ennek folytán lesz azután gyakorlatuk is, a mi mind most hiányos egészen a nihilismusig. De lesz még azon következménye is, hogy az ügyvédi irodákban lesz állandó segédmunkás, mi az ügyvédi munka jóságára bizonyára csak kedvező hatással lesz. De lesz-e bátorsága az igazságügyministernek ezen intézkedésben egészen elmenni a határig? Vagy meg fog-e állani félúton ? Ez a kérdés. Az új ügyvédrendtartási javaslat tehát abban, a mit tényleg ad, még nem kielégítő ; abban a mit igér. tán lesz kielégítő. 8 oldalra terjed.