A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 33. szám - Az eladónak adásvevési szerződés körüli felelőssége - Amerikai válóper

254 A j Az eladónak adásvevési szerződés körüli felelőssége Irta : KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járúsbiró. A szerződések éitelmezése és a szerződési jogelvek alkalmazása gyakorlati jogszolgáltatásunk széles mezején egyike azon jól megtaposott utaknak, a melyeken a haladás fbiztos s ingadozásnak, vagy épen fennakadásnak kitéve nincs. ÁH ez különösen a volt határőrvidékre nézve, a hol tudvalevőleg az osztr. polg. trvkönyv van érvényben. Előfordulnak mégis egyes esetek, a melyek a szerződési elvek és jogszabályok homlokegyenest ellentétes felfogására vallanak. Egy ilyen egyszerű, de egyszerűségénél fogva annál érdekesebb jogesetet szándékom ezen sorokban megvilágítani. Salecz Lázár sommás keresetet indit Lyuba Petru ellen oly jogcímen, hogy alperestől két darab ökröt vett, a vételárat alperesnek kifizette, ám az ökrök a vételár kifizetése után felperes birtokából a csendőrök által elkoboztatván, alperes a kapott vételárat visszafizetni köteles. A tárgyalás alkalmával alperes beismerte, hogy az ökröket felperesnek eladta s hogy azokat felperestől a csendőrök elkobozták, de fel sem hozta, annál kevésbé bizonyította, hogy a vételárat felperes ki nem fizette, hanem csak azzal a kifogással próbált szerencsét, hogy ő az ökröket Berta Antonietól kellőleg kiállított járlatok ellenében vette, mint ilyenek azok jogos tulajdonai voltak, őtet a jóhiszeműség fedi, tehát felperes irányában nem felelős. Ezen tényállással szemben az elsőbiróság nem tartotta szükségesnek nyomozni, hogy az elkobzás jogos vagy jogtalan volt-e, még kevésbé, hogy felperes az ökröktől végleg elesett és alperest a kereset értelmében elmarasztalta. ítélete indokolásában hivatkozott az osztr. polg. trvköuyv 922. §-ának rendelkezésére, mely szerint az eladó szavatol az iránt, hogy a visszteher mellett átengedett dolgot vevő az ügylet természetéhez képest használhatja s kifejtette, hogy az adásvétel következtében felperest szabad és korlátlan tulajdon illeti, már pedig az lehetetlenné lett téve a felperes hibája nélkül bekövetkezett azon ténykörülmény által, hogy az ökröket a csendőrök elkobozták. Igazoltnak tartotta az elsőbiróság álláspontját azért is, mert alperes nem kifogásolta, hogy az elkobzás nem jogosan történt és hogy felperes az ökröket végleg el nem vesztette. Á felsőbíróság azonban az Ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével elutasította, mert felperes »ki nem mutatta, hogy az elkobzás jogosan történt és hogy az ökröktől végleg elesett.« Nem lesz talán felesleges ezen meglepő ítélet tarthatatlanságának kimutatásául az osztr. polg. tvknyvtől eltekinve, röviden utalni arra, hogy a szerződésekről, tüzetesen pedig az adásvevési szerződésről magyar magánjogunk mit tanit .J Tanítja azt, hogy »az adásvevésben feltételeztetik, miszerint az eladónak az eladott dologra nézve szabad intézkedési joga volt.« (Wenzel magy. m. j. rendszere II. köt. 201. lap. V ö. Suhajda mag. j. rendszere 243. lap. Werner Bölcsészeti jogtudomány 138. 1. 74. §-át s Stubenrauch Mór »ált. osztr. polg. törv. könyv 908. s köv. §-ai jegyzeteit.) Megengedhető a felhozott esetbeD, hogy alperes jóhiszemben volt, de ebből semmikép sem következik szabad rendelkezési joga, mert ezt a nyomban bekövetkezett elkobzás megcáfolja. Valamely dolog elkobzását csak az arra jogosult közhatóság rendelheti el s ha elrendeli, már ebben a cselekményében elválaszthatatlanul benne rejlik az elkobzás, mint praeventiv közrendészeti intézkedés jogossága és szükségessége. Hogy az elkobzás azt, a kitől a dolog elkoboztatik, ezen dologtól végleg megfosztja, az szintén nem szorul bizonyításra. Hisz már a szó etymologiai jelentősége sem hagy fenn az iránt semmi kétséget! Önkényt következik ennélfogva, hogy az említettem perben alperes felperesnek teljes kártérítéssel, vagyis a kapott vételár visszafizetésével és ennek kapcsában az előbbi állapot helyreállításával tartozik, miután alperes az osztrák polg. trvkönyv 928. §-ára nemcsak nem hivatkozott, de ha hivatkozott volna is, annak alkalmazhatóságát ő rá nézve a fenforgó esetben a dolog természete kizárja Ugyanazért abban a szerény nézetben vagyok és azt a végkövetkeztetést vonom le, hogy a felhozott esetben az elsőbiróság helyeseit ítélt, a minek a felhozottakon kívül eklatáns bizonysága még az is, hogy a felsőbirósági Ítéletben maga alperesi ügyvéd sem nyugodott meg s a meglepetés közvetlen látása alatt egész őszinteséggel akkép szólta el magát : no ezt én sem akartam ! Amerikai válóper. I. Ezen cím alatt Fekete István ügyvéd ur azon kérdésnek megfejtésével foglalkozik, vájjon »az itt (Magyarországon) kötött s Amerikában rendes bíróság állal felbontott házasság nálunk is felbontottnak tekintendő-e s ezen tény az anyakönyv »jegyzet« rovatába bevezetendő-e és az ily házas felek (helyesebben elválasztott egyének) hazájukba visszatértekor új házasságra léphetnek-e ? OQ. Nem először merült fel ezen kérdés itteni gyakorlatom alatt s nem habozom kijelenteni, hogy valamennyi kérdésre »nem«mel feleltem s ebből folyólag a tiszai ág. hitv. evang. püspökség jogtanácsosának véleményét sub conditione elfogadom. El nem fogadhatom azonban annak indokát, mintha törvény hiányában, az általános jogelvből vont következtetés folytán, amerikai bíróság nem bírna helyi illetőséggel egy Magyarországon kötött házasság felbontására; nem fogadhatom el azért, mert ezen elv csak addig birhat érvénynyel, mig az illető magyar állampolgárságát az 1879. L. t.-c. 20. §-ában felsorolt egyik körülmény beálltánál fogva el nem vesztette. Mindaddig, a mig az Amerikába vándorolt magyar honos állampolgárságát el nem vesztette, addig a Magyarországon érvényeseu kötött házasságot csak magyarországi bíróság bonthatja fel s ezen elvből kifolyólag magától értetődik, hogy az ex patrialis bekövetkezte esetén, az állampolgárnak azon államhoz való jogviszonya, melynek kötelékéből kibocsáttatott, teljesen megszűnik. Az előadottakból önként következik, hogy az esetre, ha a magyarországi állampolgárság elvesztését igazoló egyén, idegen állam- (amerikai) kötelékbe felvétetik, utóbbi — saját törvényei szerint — jogosan bonthatja fel a Magyarországon kötött házasságot ; miután azonban ez a legritkább esetben történik meg, teljesen igazoltnak találom a lelkész urakat óvatos eljárásra inteni. Dr. Weisrj Bernát, kir. közjegyző Bártfáit. II. »Magyarországon kötött és Amerikában rendes bíróság által fölbontott házasság nálunk Magyarországon is fölbontottnak tekintendő-e ?« Ezt a kérdést teszi vita tárgyává — egy fölmerült konkrét eset és arra egyházi hatóság részéről hozott tagadó határozat alkalmából — Fekete István bártfai ügyvéd ur a »Jog« f. 1892. évi július 24-iki számában. Dolgozatának ugyan az emiitett számban térszüke miatt csak első része volt közölhető, mely az egyházi hatóság megokolt határozatát és a tisztelt cikkíró ur nézetének alapjául szolgáló praemissákat foglalja magában, másik része azonbau, mely a döntést tartalmazza, még nem jelent meg. Igazolnom kell tehát, hogy előre hozzászólok a vitához. Igazolásomra szolgálhat már az is, hogy a cikkben közzétett praemissák, különösen a nem jogi, hanem politikai müvekből vett idézetek fölöttébb nagy valószínűséggel mutatnak a döntésre, t i. a kérdés igenlő megoldására. De főkép az szolgál igazolásomra, hogy mind a tisztelt cikkiró ur, mind pedig az általa birált határozat figyelmen kivül hagyja azt a tételes jogszabályunkat, mely e kérdésnek oly világos megoldását nyújtja, hogy az nálunk — de lege lata — vita tárgyát nem is képezheti és a mely jogszabályunk miatt a cikkben felhozott argumentumok csak de lege ferenda méltathatok. E pár igénytelen sorom nem is akar egyéb lenni, mint puszta ujjmutatás eme jogszabályunkra. Miféle kérdéssel állunk szemben, mikor azt vizsgáljuk, hogy a Magyarországon kötött és Amerikában rendes bíróság által fölbontott házasság nálunk is fölbontottnak tekintessék-e ? Egyszerűen a külföldi Ítélet belföldön való hatályának kérdésével. E tekintetben pedig irányadók a végrehajtási törvény 3 , 4. és 5. §-ai. A 3. és 4. §-ok azokat a föltételeket állapítják meg, a melyek alatt a külföldi bíróságok ítéletei (vagy egyéb, végrehajtásra alkalmas közokmányai) nálunk végrehajthatók, az 5. i;. pedig azt a szabályt állítja fel, hogy »valamely magyar honosnak személyállapotát (status) tárgyazó kérdésekben, külföldi bíróságok által hozott bírói határozatok, a magyar honos ellen, belföldön végre nem hajthatók.«* Csak az a kérdés, hogy a status-per kifejezéssel a v á 1 ó perekben hozott Ítéletek is ki vannak-e zárva a nálunk végrehajtható külföldi ítéletek közül ? Hogy a bontó akadály alapján indított, u. n. köteléki perek ki vannak zárva, az kétségtelen, hisz azokban a körül folyik a vita, hogy az állítólagos bontó akadály miatt egyáltalán forog-e fenn érvényes házasság, más szóval, hogy a felek házasságban élők-e ? Itt tehát a felek személyállapota maga vitás. Ellenben váló perben, a hol arról van szó, hogy az érvényesen fennálló házassági kötelék megszüntethető-e,** a felek személyállapota nem képezi tárgyát a vitának. De az Ítéletnek még itt is tárgyát képezi annyiban, a mennyiben a válást kimondó ítélet a feleket házassági köteléktől most már menteknek és újabb házasságkötésre képeseknek nyilvánítja ; az elválasztást megtagadó ítélet pedig a felek lekötött állapotát továbbra is érintetlenül hagyja. Tagadó választ kell tehát adni arra a kérdésre, hogy a Magyarországon kötött és Amerikában birói Ítélettel fölbontott házasság nálunk is fölbontottnak tekinthető-e és helyesnek kell mondani a fentebb emiitett (szintén tagadó) egyházhatósági határozatot, melynek mindössze megokolása áll gyönge lábon, mert ezzel kezdődik : »Tételes törvény hiányában az általános jogelvből vont következtetés útján azt hiszem . . . stb.,« a helyett, hogy hivatkozás történt volna benne az 1881 : LX. t.-c. 5. §-ára. Dr. Vida Zoltán, Budapesten. í * Ugyanez az elv kifejezést nyert a Szerbiával kölcsönös jogsegély iránt kötött szerződésünk (1882. évi XXXII. t.-c. VII. cikkében is : • A jelen szerződés értelmében végrehajtásnak csak olyan megkeresés alapján van helye, mely pénzösszegre vagy más javakra vonatkozik.* Persze separatio a thoro et mensa esetében nem erről, hanem csak az együttélés megszüntetéséről van szó.