A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 30. szám - Ügyvéd-gyűlés - Bevezető a jogbölcseletbe

118 A JOG. rnényt sem, hogy a megrendelő cég megszűnése után az árút mégis a megszűnt cég nevére küldötte és hogy ezt az árút a feloszlott közkereseti társaság, illetve cég utóda vette át. Eme körülmények folytán felperest keresetével elutasítani kellett, mert az árú megrendelése ezek átvétele nélkül nem állapit meg kötelezettséget a megrendelt, de át nem vett árú árának megfizetésére nézve és az a kereskedelmi törvénynek felperes által többszörösen hivatkozott 121. §-a is csak a közkereseti társaság feloszlása idejében már létezővé vált tartozásaira nézve nyerhet alkalmazást, jelen esetben azonban, a hol, mint fentebb kifejtetett, a megrendelő közkereseti társaságot az árú árának megfizetési kötelezettsége nem terheli, nem stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891 márc. 11. 4,368) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy felperesnek 134 frt tőkét és jár. megfizessen. Indokok: Alperes beismeri, hogy azon árúkat, melyeknek hátralékos vételárát felperes követeli még a P. és S. cég alatt fennállott közkereseti társaság, melynek alperes egyik tagja volt, rendelte meg és nem vonta kétségbe azt sem, hogy felperes a megrendelést ugyanakkor elfogadta, hogy tehát a vételi ügylet még a P. és S. céggel köttetett meg. Az a körülmény, hogy a vevő cég az ügylet megkötése után, de teljesítése előtt 1889 augusztus hóban feloszlott, a megkötött ügyletnek érvényére és hatályosságára nézve mi befolyással sincs. Felperes tehát, valamint a cég és annak jogutódai irányában kötelezve volt, hogy az árúkat a kitűzött időben szállítsa, úgy viszont jogosítva volt a szerződés teljesítéséhez a maga részéről is ragaszkodni. Minthogy pedig felperes az árúkat a B. és E. alatti feladó vevények és alperes beismerése szerint 1889 szeptember hó 16-án és 1889 október hó 10-én a P. és S. cég részére elküldötte s ezzel a szerződést a maga részéről teljesítette, annak viszonos teljesítését, azaz a vételár megfizetését alperestől, mint a vevő cég egyik tagjától a k. t. 88. §. értelmében ezt terhelő egyetemleges kötelezettség alapján követelni jogosítva van. Alaptalan alperesnek az az ellenvetése, hogy felperes vételárú követelése csak az árúk elküldése idejében, tehát oly időben keletkezett, mikor a cég már feloszlott, mert a követelés már az ügylet megkötésekor, tehát a cég fennállásának időjében keletkezett és csak érvényesithetése volt a k. t. 335. §. értelmében felperes teljesítésétől felfüggesztve. Nemkülönben alaptalan felperesnek az az érvelése, hogy mivel az árúkat nem a már megszűnt cég és nem is alperes, hanem a cég volt másik tagja, S. Ede vette át, ki a 2'/. alatti körözvény szerint a cég üzletét az összes aktívákkal és paszszivákkal átvette, felperes vételári követelését csak S. Ede ellen érvényesíthetné. Felperes, helyesen járt el, mikor ellenkező utasítás hiányában az árúkat azon — bár már feloszlott — cég címe alatt küldötte el, a melylyel szerződött s minthogy a fuvarozás veszélye a K. T. 344. §. értelmében ellenkező kikötés hiányában a vevő által viselendő, eladói kötelezettségének már az árúk elküldése által megfelelt. Minthogy pedig alperes maga állítja, hogy S. Ede, ki az árúkat átvette, P. és S. cég üzletét az összes activákkal és paszszivákkal átvette volt, saját előadásából az tűnik ki, hogy a felperes által a cég címére küldött s a cég activáihoz tartozó árúkat épen az a személy vette át, ki mint a cég jogutódja erre a 2 •/. alatti körözvény tartalma és alperes előadása szerint is jogosítva volt. Abból azonban, hogy S. Ede a cég paszsziváit is átvette, hogy továbbá felperes követelésének egy részét a 3 •/. és 4 •/• alatti utalványok szerint S. Edétől szedte be és 5 •/. alatti levele szerint egész követelésével ezt terhelte meg, nem következik, hogy felperes alperest a felelősség alól kibocsátotta, mert S. Ede, mint a volt közkereseti társaság egyik tagja, a k. t. 88. §. alapján s mint a társaság kötelezettségeinek átvevője a k. t. 20. §. alapján felperesnek szintén egyetemleg kötelezett adósa volt s mert felperes az által, hogy követelését részben ő ellene érvényesítette, a k. t. 20. és 269. §. értelmében nem vesztette el azt a jogát, hogy annak fizetetlen másik részét alperes ellen érvényesítse. Ugyanazért alperest az első bírósági ítélet megváltoztatása mellett a mennyiségileg nem vitás kereseti tőkének és jár. megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1892 jun. 17-én 693.) a másodfokú bíróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Ha vevő által megrendelt árú, meg nem rendelt mennyiséggel egy ládában csomagolva küldetett eladó által, vevő az árú átvételét jogosan megtagadhatja. A budapesti IV. ker. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság: (1890. november 14-én, 28,793. sz.): Dr. Mandel Arthur ügyvéd által képviselt Sch. és Sz. cég felperesnek dr. Róth Miksa ügyvéd által képviselt Sz. Dávid alperes ellen 32 frt 52 kr. tőke és járulékai iránt indított sommás perében következőleg itélt: felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes azon kifogást tette, hogy felperes a megrendelt árún felül 16 csomag »Brill« és 5 csomag »Kassa« gyufát küldött a megrendelt árúval egy ládába csomagolva, miért alperes az átvételt megtagadta. Felperes azon tényállást beismerte, de azt vitatta, hogy alperes legalább is a megrendelt árúkat tartozott volna átvenni. Minthogy azonban alperes arra nem kötelezhető, hogy a megrendelt árúkkal együtt a meg nem rendelteket átvegye, csomagolja, őrizze, visszaküldje, avagy azokra bármi ! munkát és költséget fordítson. Már pedig ezek nélkül a külön' választás, illetve a megrendelt árú átvétele nem lehetséges s igy felperes, ki maga részéről a megrendelésnek kellőkép eleget nem tett, a teljesítést alperestől nem követelheti. Miért is a kereset elutasítandó volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. június 30. 8,663/v. sz.): Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben felperes a követelt 32 frt I 52 kr. összegnek 11 frt 99 kr. része iránt keresetével elutasittaI tott, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja, alperest a kereseti összegből 20 frt 53 krnak, ez után 1890. ápril hó 1-től számított 6% kamatnak felperes részére leendő fizetésére kötelezi, stb. Indokok: Alperes befejezetten beismerte azt, hogy a kereseti árúkból 40 csomag gyufa a felperesnél általa tett megrendelés következtében küldetett hozzá; később felhozott az a kifogása tehát, hogy a kereseti árúkat nem felperes, hanem R. és St. cég küldte neki, a törvk. rendts. 164. §-a értelmében figyelembe nem jöhet. Ehhez képest az alperest a követelt összegI bői 20 frt 53 krnak ez után az árunak az E) alatti feladóvevénynyel igazolt kiszolgáltatás napja, vagyis 1890. április 1-től számi| tott 6°/o kamatnak és mint a kereseti összegnek túlnyomó részére nézve pervesztest a perbeli és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségnek megfizetésére kötelezni kellett, mert 10 csomag I gyufának a megrendelését alperes maga beismerte, ennek pedig i a C) alatti számlában felszámított s alperes által nem kifogásolt csomagonként 67 kr., azt alapul véve összesen 20 frt 80 kr. ár felel meg, miből a C) alatti számlában kitüntetett 20°/o árleengedményt, vagyis 5 frt 36 krt és a 28308/90. sz. tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint felperes által fuvardíj fejében levonatni kért 91 krt leszámítva, összesen 20 frt 53 kr. illeti meg felperest; mert alperes az általa tényleg megrendelt 40 csomag gyufát abból az okból, mert a megrendeltnél több küldetett, nem volt jogosítva rendelkezésre bocsátani és annak elfogadását megí tagadni, mert habár a megrendelt és meg nem rendelt gyufa egy ládában küldetett is, mégis a csomagonkint elkülönítve küldött árú annak természeténél fogva megosztható és az elkülönités nyilván nagyon könnyen eszközölhető volt volna és mert a meg nem rendelt mennyiségre eső költséget alperes levonhatta és magának visszatarthatta volna. A mi az elsőbiróság ítéletének marasztalási összeget meghaladó további ll frt 99 kr. összegre vonatkozó részét illeti, ezt a részt helyben kellett hagyni, mert felperes maga beismerte, hogy alperes a 40 csomagot meghaladó további 16 csomag »Brill« gyufát és 5 csomag »Kassa« gyufát meg nem rendelte, ezek elfogadására és felszámított árúknak megfizetésére tehát alperes annál kevésbé kötelezhető, mert maga a felperes által D) alatt becsatolt levéllel igazolva van, hogy alperes felperest kellő időben értesítette arról, hogy a megrendeltnél nagyobb mennyiségben küldött árút át nem veszi, ezzel pedig a kereskedői gondnokságból kifolyó kötelességének eleget tett. A m. kir. Curia (1892. jun. 17. 1,092/v. sz.; : A budapesti kir. itélő táblának Ítélete megváltoztattatik s a kir. járásbíróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete, az abban felhozott indokokból és főleg azért hagyatott helyben, mert a perbeli tényállás szerint az alperes által megrendelt gyufa meg nem rendelt mennyiséggel egy ládában csomagolva érkezvén meg, az átvételt alperes jogosan tagadta meg. Bűnügyekben. Vádlottnak azon cselekedete, hogy senkinek lakásul nem szolgált és ezért kívülről lakattal elzárva volt üresen álló helyiségbe hatolt a zár letörésével a célból, hogy a lakással elválaszthatlan kapcsolatban álló dolgokat megrongáljon, nem állapítja meg a magánlaksértés bűntettét, hanem csak a btk. 421. §-ában körülirt, más vagyona megrongálásának vétségét. Az eperjesi kir. törvényszék mint büntető bíróság: (1891. április 10. 1,232/Bf. sz.): ü. Jánost az O. János kárára és sérelmére elkövetett, a btk. 330. §-ába ütköző magánlak megsértésének bűntettében, ugy nemkülönben az ezzel anyagi halmazatban lévő és a btk. 421. §-ába ütköző más vagyona megrongálásának vétségében bűnösnek mondta ki s azért a btk. 90° és 98. §-ainak rendelkezésére való tekintettel a btk. 330. §-a értelmében 7 (hét) havi börtönbüntetéssel és a behajthatatlanság esetén további 1 (egy) napi börtönre átváltoztatandó 5 (öt) frt pénzbüntetésnek megfizetésében elmarasztalja, stb. Indokok: Vádlottnak a kihallgatott tanuk egyező vallomásával támogatott önbeismerése szerint vádlott 1890. évi nov. hó 30-án délután az O. János tulajdonát képező s azelőtt vádlott • áltaMakott lakás ajtaja elé jött, ott a magával hozott fejszével az ajtón volt lakatot letörte, az ajtót magát megrongálta s azután a lakásba bement, sőt a szobában is az ablakokat betörte és a szoba falait leverte. Kiderült továbbá az is, hogy a vádlottnak az általa előbb birt lakásban mi keresni valója sem volt, miután ő abból végleg kiköltözött s az pedig, hogy sértett az ő fáját visszatartotta, még azon esetben sem jogosította volna fel őt arra, hogy a lakásba erőszakkal behatoljon, ha ezen fa értéke vissza