A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 30. szám - Ügyvéd-gyűlés - Bevezető a jogbölcseletbe

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 30. számához. Budapest, 1892. július hó 24-én. Köztörvényi ügyekben. Az 1869. évi május hó 28-án kelt legfelsőbb kir. rendelettel szabályozott egyházi szervezetek szerint az egyházi, iskolai és alapítványi ügyek kezelesere, az építkezésekre, a lelkészek, tanítók, egyházi tisztviselők és szolgák javadalmazására az egyházi hatóSágok vannak hivatva és az ilynemű ügyekben az egyházmegyei consistorium az egyházmegyei közigazgatásnak és igazságszolgáltatásnak állandó közege lévén, önként következik, hogy a lelkészi hivatallal járó javadalmazások es járandóságok kiszolgáltatása iránti követelések az egyházi hatóság előtt érvényesíthetők. A gyulafehérvári kir. járásbíróság (1891. dee. 3. 5,536. p. sz.): Patitia Rubin ügyvéd által képviselt T. Sándor felperesnek Velikán Sándor ügyvéd által képviselt gyulafehérvári gör. kel. egyházközség alperes elleni, 400 frt kártérítés és jár. iráuti sommás perében következő végzést hozta: A gyulafehérvári kir. járásbíróság magát ezen ügyben eljárásra illetéktelennek mondjaki, stb. Jelen ügyben a fennálló törvények értelmében első sorban nem e bíróság, hanem az egyház-közigazgatási hatóság illetékes eljárni. A kolozsvári kir. ítélő tábla (1892. márc. 7. 949/p. sz.) : Az elsöbiróság végzését megváltoztatja, az alperes részéről a bírói illetőség ellen tett kifogásnak helyt nem ad, a gyulafehérvári kir. járásbíróságnak ez in perre bírói illetőségét megállapitja s a nevezett bíróságot további szabályszerű eljárásra utasítja, stb. Indokok: Felperes a kereset állítása szerint az alapon, hogy a gyulafehérvári gör. keleti egyházközségnek papháza, melyben öt, mint gyulafehérvári gör. keleti lelkészt a természetbeni lakás illeti meg, összeomlás miatt a városi hatóság meghagyása folytán lebontatván, az 1888. és 1889. évben elvont lakásért kártalanítás címen alperesi egyházközségtől 400 frtot követel. Tekintettel arra, hogy felperes keresetének magánjogi viszonyból származtatott követelés képezi tárgyát és hogy az ilynemű' követelés iránti keresetek a polgári bíróság hatósága alá tartoznak, tekintve továbbá, hogy az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ának 1. pontja szerint ezen kereset tárgyánál és összegénél fogva a kir. járásbíróság mint sommás bíróság hatáskörébe van utalva ; ennélfogva az elsöbirósági végzést megváltoztatni s a gyulafehérvári kir. járásbíróság illetőségét megállapítani kellett. A m. kir. Curia (1892. jun. 10. 5,016/p. sz.): Mindkét alsóbiróság végzése az azt megelőző eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. b) ponlja alapján hivatalból megsemmisíttetik, a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik, stb. Indokok: Felperes keresetében, mint a gyulafehérvári gör. keleti egyház lelkésze az őt megillető, de 1888., 1889. években természetben ki nem szolgáltatott lakás helyett lakbért követel. Minthogy azonban az 1869. évi május hó 28-án kelt legfelsőbb kir. rendelettel szabályozott egyházi szervezet szerint az egvházi, iskolai és alapítványi ügyek kezelésére, az építkezésekre, a lelkészek, tanítók, egyházi tisztviselők és szolgák javadalmazására az egyházi hatóságok vannak hivatva s az ilynemű ügyekben az egyházmegyei consistorium az egyházmegyei közigazgatásnak és igazságszolgáltatásnak állandó közege lévén, önként következik, hogy a lelkészi hivatallal járó javadalmazások és járandóságok kiszolgáltatása iránti követelések az egyházi hatóság előtt érvényesíthetők és miután felperes azt, hogy lakbérkövetelését érvényesíteni az egyházi hatóság előtt eredménytelenül megkisérlette volna, nem is álli otta, annál kevésbé bizonyította, ehhez képest felperes keresete az 1868 : L1V. t.-c. 8. és 51. §-ai értelmében már beadatásakor visszautasítandó volt volna. Az elsöbiróság Ítélete tehát az által, hogy felperes keresetét elfogadta s arra tárgyalási határnapot tűzött ki, a másodbiróság pedig az által, hogy az elsöbiróság illetőségét, illetve birói hatáskörét megállapította, semmiséget követvén el, mindkét bíróság végzését az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíteni és felperest, mint eljárásra és felfolyamodásra okot szolgáltató felet, az alperesnek okozott költségek megfizetésére kötelezni kellett. Ha a tehermentesítés kötelezettsége nem a tulajdonjog bekebelezésén, hanem szerződésen alapul, annak teljesítését a szerződő fél akkor is keresetbe veheti, ha nem nyilvánkönyvi tulajdonos. A kereseti kérelem többre irányulván, az abban bennlevő kevesebbre alperes joggal és helyesen kötelezhető. Az ítélet végrehajthatósága iránti intézkedésnek hivatalból is van helye ; ha tehát a kereset csak tehermentesítésre irányul, kimondható - habár kérve nem is lett — hogy alperes felperes jogait a bekebelezett terhek mennyiségének megfelelő összeg birói kézhez való letétele által biztosítsa. A győri kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletének azt a részét, mely szerint alperest arra kötelezte, hogy rába-pordányi <>. számú telekjegyzőkönyvben C. 3. sorsz. alatt a sopronmegyei takarékpénztár fióktelepe javára bekebelezett 300 forint tőkét, ennek 7°/o rendes és 7°/o kés. kamatait, ugy 80 forint óvadékot a hitelező takarékpénztár javára 15 nap alatt kifizessen, megváltoztatja, felperest erre irányuló keresetével elutasítja, az Ítéletnek többi részét azonban azzal a pótlással, miszerint felperes kereshetőségi jogát megállapitja s azzal a kiegészítéssel, miszerint alperes a jelzálogi teher törlésére alkalmas törlési nyilatkozatot tartozik 15 nap alatt felperesnek átszolgáltatni, egyebekben helybenhagyja. Indokok: A gondnokság alatt álló Szűcs Sándor önjoguságának idejében felperesnek eladta a r.-pordányi 6. sz. tjkvben felvett ingatlanainak a szerződésben megjelölt részeit és arra kötelezte magát, hogy az eladott ingatlant az arra bekebelezett teher alól feloldja s a nyerendő nyilatkozatot vevőnek átengedi. Felperes a vett ingatlanra tulajdonjogát bekebeleztette, de az ingatlant elidegenitvén, arra a per indításakor harmadik személyek voltak tulajdonosként bejegyezve. Felperes, mint szerződő fél, a szerződésnek a tehermentesítés tekintetében való betöltése iránt í indított pert az eladó ellen, ez pedig első sorban a kereshetőségi jogot kifogásolta azért, mert felperes már nem telekkönyvi tulajdonos. Az első bíróság, bár ennek ítéletében kifejezést nem adott, mégis a mennyiben felperes javára itélt, ezzel a kereshetőségi jogot is megállapította. ítéletének ezt a részét a kereshetőség megállapításának pótlólagos kifejezése mellett a kir. itélő tábla is helybenhagyandónak találta azért, mert a tehermentesítés kötelezettsége nem a tulajdonjog bekebelezésén, hanem az adásvevési szerződésen alapulván, ebből kifolyólag felperes, mint szerződéses viszonyban álló fél bir kereshetőségi joggal. Az első bírósági Ítéletnek azt a részét, mely által alperes az eladott ingatlanra C. 3. sorsz. alatt bekeblezett terhek kifizetésére köteleztetett, megváltoztatni s felperest keresetének erre irányuló részével elutasítani kellett, mert azt alperes felperessel szemben nem kötelezte s erre felperes mint e tekintetben nem jogosított fél, kereshetőségi joggal nem bir. Ellenben az ítéletnek többi részét helyben kellett hagyni, mert felperes a szerződés 4-ik pontja értelmében a tehertétel törlésére alkalmas nyilatkozatot kívánni a szerződés megkötése után bármikor jogosult levén, miután kereseti kérelme ennél többre irányult, az abban benn levő kevesebbre alperes joggal és helyesen köteleztetett. A kötelezettség elmulasztásának következménye gyanánt felperes az 1881 : LX. t.-c. 222. § a szerint való végrehajtást kívánta alkalmazásba venni, minthogy azonban az a jelen esetben nem alkalmazható s minthogy az Ítélet vagylagos marasztalás nélkül végrehajtható sem lenne, ennélfogva — habár az kérve nem is lett — az első bíróság annyival inkább helyesen kötelezte alperest másodsorban arra, hogy felperes jogait a bekeblezett terhek mennyiségének megfelelő összeg birói kézhez való letétele által biztosítsa, mert az Ítélet végrehajthatósága iránti intézkedésnek hivatalból is helye van. (1892. március 29. — 1,483.) Az óvadék után, külön kikötés nélkül, nem jár ugyan rendszerint kamat, abban az esetben azonban, ha az nem készpénzben, hanem értékpapírban tétetett le, a szerződés lejártával a letevőnek ugyanabban a minőségben, vagyis ugyanabban az értékpapírban adandó vissza, a melyben az letétetett, a miből következik, hogy annak az értékpapírnak szelvényei, illetve a takarékpénztári könyvre betett tőkének a kamatai a betevőt illetik. (M. kir. Curia 1892. jun. 3. 9,824. szí Végrehajtató megbízottjának a végrehajtás foganatosítása körül felmerült költségeit végrehajtást szenvedő akkor is megtéríteni köteles, ha a közbenjáró nem is ügyvéd vagy ügyvédjelölt. (A győri kir. itélő tábla 1892. évi május hó 25-én, 2.294. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Adalék a kereskedelmi törvény 20. §-ához. A budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság (1890 szeptember 20-án 12,824) dr. Kiss Ferencz ügyvéd által képviselt lg. Eisler-cég felperesnek Kollár Lajos ügyvéd által képviselt P. Ferenc alperes ellen 134 frt tőke és jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes nem tagadta és így elismerte, hogy a megrendelő cég a kérdéses árú elküldését megelőzött időben megszűnt és az a körülmény ugy a cégjegyzékbe bevezettetett, valamint az országos értesítő útján közhírré tétetett, annak ellenében azt, hogy a megrendelő közkereseti társaság feloszlását nem tudhatta, nem is állította. Nem tagadta továbbá azt a körül-