A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 30. szám - A börtönben felejtettek - Amerikai válóper

242 A JOG. léphetne k-e s illetve az illető lelkész által min- j den nehézség nélkül osszeadhatók-e? Az emiitett föesperesség felterjesztette ezen ügyet a tiszai ág. hitv. ev. püspökséghez, mely utóbbi kiadta az ügyet véleményezés végett a jogtanácsosnak, a ki következő »jogi véleményt« terjesztette be : »J o g i vélemény. Tételes törvény hiányában az általános jogelvből vont következtetés útján azt hiszem, miszerint — a hazai jog szempontjából — amerikai bíróság nem bir helyi illetőséggel egy Magyarországon kötött házasság felbontására. Következik ebből, miszerint oly Magyarországon megkötött házasság, mely Amerikában birói úton felbontatott, Magyarországon nem tekinthető felbontottnak. Ez esetben tehát az Amerikában elválasztott férj vagy nő csak a következőkön léphet új házasságra : 1. vagy Amerikában köt házasságot, de nem polgári, hanem a hazai törvényeinkben körülirt formaságok megtartásávali egyházi házasságot ; 2. vagy Magyarországon szorgalmazza újból az Amerikában felbontott házasság felbontását. Amerikai válóper Ítélete tehát anyakönyveinkben fel nem jegyezhető és új házasság ily Ítéletek alapján hazánkban — büntetőjogi következmények nélkül — meg nem köthető.« Ezen jogi vélemény alapján 1892. évi április 21-én 598. sz. a. a tiszai ág. hitv. ev. püspök a kérdésttevő főespereshez következő leiratot küldött : »598/892. (p. h.). Főtiszteletü főesperes úr! A bártfai levélnek és a jogi véleménynek visszacsatolásával oda terjed nézetem, hogy az Amerikában történt házassági felbontás nálunk érvénytelen, hogy tehát annak a mi törvényeink értelmében eszközlendő felbontásáig a házasság jogilag nálunk minden törvényes következményeivel együtt érvényes. Utasítsa, kérem, a lelkésztársakat óvatos eljárásra.« Felette érdekes ezen jogeset s megoldása több figyelmet érdemel, mint a mily könnyedséggel lett az egyházilag megoldva. Legelőbb is azon kérdés merül fel, hogy ezen ügy mily törvény szerint oldandó meg : nemzetközi, közjogi vagy magánjogi szempontból. Nemzetközi, vagyis világtörvény nem létezik, mert erre nézve hiányzik a. törvényalkotó fórum ; nemzetközi szokásjog szintén a nem létezők sorába tartozik. Pedig csak ily törvény létezése esetén lehetne a szőnyegen forgó kérdést határozatilag megoldani. A közjogi szempont is figyelmen kivül marad, mert ez csupán a nemzetnek a fejedelemhezi jogviszonyát tárgyazza; ellenben a házasság csupán a házasfelek magánjogi viszonyát képezi. Magánjogi szempontból, melynek alapján, nézetem szerint, ezen kérdés elbírálandó, két kérdés merül fel: a házasság érvényének s felbontására vonatkozó birói illetékességnek a megbirálása. Elfogadott jogelv, hogy a polgári törvények azon országok állami polgárait kötelezik, melyeknek ez utóbbiak tagjai; hogy az állam polgárai azon cselekmények és ügyletek tekintetében is, melyekhez az állam területén kivül fognak, állami törvényeihez vannak kötve, a mennyiben azok által vállalkozhatási személyes képességűk korlátoltatik s a mennyiben azon cselekmények s ügyleteknek egyúttal a saját országukban is jogi következménynyel kell birniok ; hogy a családi viszonyon alapuló személyjog a keresztény világban csupán a fennálló és fel nem bontott házasság által korlátoltatik; hogy az idegen állampolgárok a benszülött állampolgárokkal egyenlő polgári jogokkal és kötelezettségekkel birnak ; kivéve, ha valamely jog élvezetéhez az állami polgárság vagy a reciprocitás kötve van; hogy az idegeneknek a jogügyletekre s illetve jogcselekményekre való személyes képességét rendszerint azon hely törvényei szerint kell megítélni, melyeknek az idegen lakásánál fogva alá van vetve, mert locus regit actum; hogy házassági szerződést törvényes akadály nem létezése esetén mindenki köthet; hogy a protestáns házasfeleknek a törvény által meghatározott esetekben jogukban áll a házasságot bíróilag felbontatni; hogy minden államban annak határain belül az ország (állam) törvénye szolgál szabályul, de nem annak határain kivül is. Ily jogelveket találunk az ausztriai általános polgári törvénykönyv 4., 15., 33., 34., 47. §-aiban; dr. Moritz von Stubenrauch, a bécsi egyetem jogi tanárának »Commentar zum allgemeinen österreichischen bürgerlichen Gesetzbuche« (1864), melyben kimondja: »dass die bürgerlichen Gesetze alle Staatsbürger derjenigen Lánder, für welche sie kundgemacht worden sind, verbinden« . . . »Hierbei wird, wie aus dem Folgenden erhellet, zunáchst vorausgesetzt, dass es auf die Beurtheilung einer Handlung oder eines Gescháftes ankomme, welches ein österr. Staatsbürger innerhalb des Staatsgebietes, in soweit dieses der Herrschaft des a. b. G. B. unterworfen ist, vorgenommen hat . . . Ebenso ist es ein Grundsatz des Völ k erre c h t e s, dass in dem Auslande befindliche Truppenkörper den Gesetzen jenes Staates unterworfen bleiben, welchem sie angehören. Doch scheint diese Ausnahme von der fremden Territorialgewalt nicht dahin verstanden werdenzu kön nen, dass auchjene Handlungen, welche ein einzelnes Mitglied eines derlei TruppenkÖrpers nicht in seiner Eigenschaft als solches, sondern ohne Rücksicht auf dieselbe unternimrat (z. B. die Aufnahme eines Darlehens, die Abschliessung eines Kaufvertrages u. dgl.) der Herrschaft des fremden Gesetzes entzogen wurden; welche Grundsatze kommen aber dann zur Anwendung, wenn eine Handlung oder ein Gesch'áft durch einen österr. Staatsbürger ausserhalb des österr. Staatsgebietes vorgenommen wurde? Die Beantwortung dieser Frage wird nach einheimischen Rechte nur unter der Voraussetznng Platz greifen können, dass jene Handlung oder jenes Gescháft zuglei ch im Inlande rechtliche Folgen hervorbringen soll, wenn alsó z. B. ein Oesterreicher wegen eines im Auslande abgeschlossenen Vertrages vor einem hierlándischen Gerichte geklagt oder wenn um die Executiou des von einem auslandischen Richter darüber gefállten Urtheiles an einem hierlandes befindlichen Vermögen des Geklagten angesucht wurde. Ist dieses nicht der Fali, so ist eigentlichgar keine Verán la s s u n g vorhanden die obige Frage vom Standpuukte des österr. Rechtes aus in's Auge zu fassen, sondern es wird lediglich das auslandische Gesetz dabei( zur Anwendung kommen, da kein Staat fordern kann, dass seiue Gesetze auch ausserhalb seiner GrenzenGeltungerlangen (36-, 37. lap)«. Hasonló értelemben nyilatkozik Knorr Lajos »A magyar magánjog« című (1873. évi munkájának 19. §-ában. Ezek előrebocsátása után áttérek a szőnyegen forgó kérdésre. A főkérdések ezek: van-e joga a magyar honosnak külföldön a házasságot felbontani, mely állam törvénye alkalmazandó ; mely bíróság az illetékes az ily kérdések elbírálására; van-e joga az egyházi vagy a világi hatóságnak a külföldön rendes biróság által végérvényesen felbontott házasság kérdését a birói illetékesség s a házasság-felbontás érvényességének szempontjából felülbírálni; van-e joga a megkeresett lelkésznek az igy elvált egyének újbóli házasságra lépését megakadályozni; büntethető-e általában és különösen azon lelkész, a ki a külföldön elvált egyént új házasságkötése alkalmával hivatalosan támogatja ? Legelőbb is meg kell említenem, nogy a Stein Lőrinc bécsi egyetemi tanár után Kautz Gusztáv által »Az államigazgatás és igazgatási jog alapvonalai« címen irt (1871) munkájában (457. 1.) kimondja, hogy: »a z újkori társadalomban... a szabad házasulás és elválás joga a nő állásának önállóságát visszaadja«. Knorr id. m. 468. lapján kijelenti: »Az elválás után mindkét fél uj házasságra léphet, kivévén, ha az egyik házastárs által a másik ellen elkövetett bűn szolgált okúi az elválasztásra s a bűnösnek a házasságot soha sem szabad kötni azzal, kiről bebizonyíttatott, hogy az elkövetett bűnben részes volt « A protestáns válóperekre irányadó II. József-féle 1786-ik évi március 6-án kelt nyílt parancs 60. §-a ekként intézkedik: »Az elválasztás után mindegyik félnek szabadságára hagyatik új házasságra lépni. Mindazáltal oly esetekben, hol az egyik házastárs által a másik ellen elkövetett bűn szolgált okúi az elválasztásra, a bűnösnek házasságot kötni soha sem szabad azzal, kiről hogy részese volt a bűnnek, a biróság előtt bebizonyíttatott.« Ezen rendelet 61. §-a hozzáteszi, hogy: »midőn a férjétől elválasztott nő más házasságra akar lépni, mindig bevárandó a kellő idő«, . . . nehogy a »turbatio sanguinis esete bekövetkezzék«. Az 1868 : XLVIII. t.-c. 2. §-a: a két evang. hitfel ekezetű egyház magyarországi híveire nézve az illető világi törvényszék ek« illetékességét állapítja meg a házassági ügyekben a kötelék érvényességének elbírálására. Az 1868 : LIV. t.-c. 22., 30., 36. §-ai az evangélikusok és unitáriusok válópereinek birói illetőségét szabályozván, kimondja, hogy ezen perek: »azon törvényszékek illetőségéhez tartoznak, a melyek területén a házasfeleknek állandó és utolsó e g y ü 11 -1 a k á s u k v o 11«. Ezen kérdés megoldásánál figyelemmel kell lennünk a népességi ügyre is, mely a »n é p e s s é g i p o 1 i t i k a«, vagyis a »p o p u 1 a t i o n i s t i c a« tárgyát és feladatát képezi. »A népesedési politika azon jelentőségen alapszik, melylyel a népesség száma az államra nézve bir. Ez abból indul ki, hogy az államnak működése e szám emelése vagy csökkentésére befolyással birhat és evvel bírnia kellene* (Kautz id. m. 62., 63. 1.). Ennek a politikának táigyai: a házasság, a ki- és bevándorlás, Első képviselője az igazgatás önálló és észszerű működésének a népesség szaporítása mellett: Justi »Grundregeln der Bevölkerung« Grundsatze der Polizeiwissenschaft I. 2. k. című művében. Kautz id. m. 80., 81. lapján ezeket írj a: »Ezen (a házasság nyilvánjogának) jogelvei azon korszak társadalmi állapotai által látszanak mindenkor megállapítva lenni, a mely kor számára adattak. A nemzetségi szerkezet ezen házassági joga, a házasság megkötéséhez szükséges atyai beleegyezés jogán és a nemzedékek házasságra lépési kötelmén alapszik, a mely kötelesség teljesítése az agglegényekre kiszabott büntetések és a házasulások jutalmazása által céloz-