A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 30. szám - Ügyvéd-gyűlés - Bevezető a jogbölcseletbe

A JOG. 243 tátott kikényszeríttetni . . . még csak a jelen században, különösen egyrészről az iparszabadsággal s másrészről azon statisztikai tény felismerésével, hogy a házassági tilalmak csak a törvénytelen gyermekek és az ágyasságok számát szaporítják, lép föl, mint általános érvényű elv a házasság szabadsága.* Zöpfl »Deutsches Staatsrecht« II. 477. ^. kifejtése a házassági jog meg nem engedhető korlátozásainak. Nem érdektelen, sőt figyelmet érdemlők a következő mondások : A tiszta és szeplőtlen sziv olyan, mint a gyöngytermő csiga, mely semmi más csepp vizet magába nem vesz, csak az égből esőt, mivel az semmi más gyönyört el nem fogadhat, c s a k a házasságból eredőt, mely az égből rendeltetett és ezenkívül gondolni sem szabad neki másról, szemtelen, akarva való és eltökéllett gondolattal (Szalci Ferenc, Philothea III., 12.). Az államnak célja a joguralkodás, a jogok és javak biztosítása, hogy az ember biztosított szabadságával végrendeltetésére akadálytalanul törekedhessék (Purgstaller, erkölcstan 161.). Az államnak nincs magasabb érdeke, mint a polgárok vallásos érzete. A vallásosság legszorosabb összeköttetésben áll az állam jólétével annyira, hogy az állam soha sem áll biztosabban, mint midőn a polgárok vallásos érzületére támaszkodik. Az erkölcstan s az államtudomány mindig rokon tanok maradnak (Eötvös). Az államtudomány feladata nem az, hogy elkerülhetlen sorsát jósolja az embereknek, hanem inkább az, hogy szabad önelhatározásukat a jóhoz és hasznoshoz vezérelje. Az ó-kor vezérei szerint az államtudomány csak egyik s pedig legfontosabb része az Aticának, valamint már Pythagoras hivei az emberi erényt a politika céljának mondották, úgy, Plató szerint a törvényhozónak főfeladata: erényhez és erkölcsi tökélyhez vezetni az embereket. Plató de legibus I., II., III.). E nézettel Cicero irataiban is találkozunk (De Republica V. I. 4.). (Idézet b. Eötvös József »A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra« című munkájának 44. lapjáról). Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs. (Kölcsey). A vallás és erkölcs két néikülözhetlen alapzata az állam boldogságának ; nincs abban honszeretet, ki e két oszlopot feldönteni akarná. (Was ington.) Gonosz törekvések és tanok gyorsan romba döntik az államot. (Cicero, De leg. II., 15.) Hogv az állam jól rendezett s boldog legyen, a polgároknak tiszta erkölcsűeknek s a törvényeknek szentnek kell lenni (Polybius). (Folyt, köv.) Belföld. Úgyvéd-gyülés. A győri ügyvédi kamara kezdeményezte — mint a »Törvénykezés« írja — azt a mozgalmat, melynek célja országos actiót megindítani: az ügyvédek erkölcsi és anyagi helyzetének javítására. Az e tárgyban néhány hét előtt tartott kezdeményező összejövetelen határozatba ment: az ország összes ügyvédi kamaráit Győrött megtartandó értekezletre meghívni; e meghívásnak azon örvendetes eredménye lett, hogy az ország 27 társkamarája közül huszonhárom jelentette be csatlakozását a mozgalomhoz azon ígérettel, hogy a kitűzendő értekezleten e kamarák mindegyike képviseltetni fogja magát. Időközben szűkebb körű bizottság foglalkozott azon kérdések meghatározásával, a melyek az összeülendő értekezlet elé lennének megvitatás végett terjesztendők. A bizottság a munkálatot befejezvén, dr. Beliczay Elek kamarai elnök e hó 5-ére hivta össze a helybeli kartársakat az országos értekezletre vonatkozó részletek végleges meghatározására és e gyűlés az »ügyvédi kamarák országos értekezletének« Győrött leendő megtartására határidőül folyó évi aug. 13., 14. és 15. napjait tűzte ki. Egyúttal elhatározta a gyűlés, hogy a kiküldve volt szűkebb bizottság dolgozata alapján a következő kérdéseket fogja az országos kamarai értekezletnek megvitatására ajánlani: 1. Az igazságszolgáltatás érdeke által indokolva van-e törvényhozásunk azon 25 év óta tapasztalható irányzata, mely az ügyvédi jogkört mindinkább korlátolja és az igazságszolgáltatás gyakorlásából, mint tényezőt, lassankint kiküszöbölni törekszik ? 2. Az igazságszolgáltatás érdekében mily irányban tartja a congressus szükségesnek az ügyvédi jogkör kiterjesztését ? 3. Mily eszközökkel véli a congressus elérhetőnek az ügyvédi hivatás kellő színvonalra emelését? 4. Helyesnek tartja-e a congressus a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét a polgári eljárásban ? 5. Helyesnek és célszerűnek tartja-e a congressus a szóbeliség és közvetlenség elvének előkészítő eljárás nélkül való merev keresztülvitelét s helyes-e, hogy a perelőkészítő teendőket maga az ítélő bíró végzi ? 6. Minő állást foglal el a congressus a következő kérdésekben : a) korlátolt létszám; b) a cautio, mint az ügyködés megkezdésének előfeltétele; c) ügyvéd által felvett okiratok bizonyító ereje; d) a közjegyzői teendők végzésére való jogosultság; e) kényszerítő ügyvédi ellenjegyzés a peres és telekkönyvi eljárásban ; 0 a bíróság előtti képviselet; g) az ügyvédi pályára lépők elméleti és gyakorlati kiképzésének megváltoztatása; h) kötelező díjszabás 7. Mily módon és miféle eszközökkel véli a congressus a felvett kérdésekben elfoglalt álláspontját érvényesíteni; nevezetesen célszerű volna-e, ha határozatait küldöttség által a képviselőháznak és az igazságügyminiszternek átnyújtaná ? 8. Az ügyvédi rendtartás revisiójának kérdése. 9. Indítványok, esetleg egyéb kérdések felvetése. A gyűlés megbízta a szűkebb bizottságot, hogy magát helybeli kartársakból kibővítve, ezen kérdésekhez pontonként rövid ismertetést és indokolást készítsen elő. A kilátásba helyezett tömeges látogatásokra való tekintettel az idejövő kartársak fogadása és ezzel kapcsolatos teendők elvégzésére : Kiss Jenő, dr. Rápoch Frigyes, Németh Elek és dr. Mayer Lajos helybeli kamarai tagokból álló rendező bizottságot is választottak; ennek tagjai levélbeli megkeresésekre is készséggel adnak minden az érkezés, lakás, stb.-re vonatkozó felvilágosítási. Aug. 13-án estére ismerkedési összejövetel van elhatározva, mig az üléseket 14. és 15-én tartják meg. Mindezen határozatokról az összes társkamarákat dr. B e 1 iczay elnök fogja értesíteni s ugyan ő bocsátja ki a jelzett napokon tartandó értekezletre szóló meghívókat is. Utóbbiak csak a kamarákhoz lesznek intézve, de önmagától érthetőleg az ország minden kamarai tagjának szólnak. A mozgalom előkészítéséről ekként jelentést adva, csak azt kívánjuk, hogy az értekezleten résztvevők száma minél nagyobb és az eredmény az egész karra minél üdvösebb legyen! Irodalom. Bevezető a jogbölcseletbe. Irta: P i k 1 e r Gyula, a jogbölcselet rendk. nyilv. tanára a budapesti egyetemen. Budapest, az Athenaeum r.-társ. kiadása. 1892. Ara 1 frt 80 kr. E szerény cím alá rejtőzve jelent meg egy kis munka, melyet a jogbölcselet apológiájának lehet nevezni. Tendeutiája, mint szerző előszavában bevallja, gátat vetni az újabb időben a jogi oktatás tekintetében felmerült azon áramlatnak, mely a »gyakorlati irány« elnevezése alatt a jog tanítása köréből az összes elméleti tárgyakat egészen ki akarja küszöbölni. A tételes jog tanítása terén ezen irány helyességét szerző elismeri, a mi különösen kitűnik a második fejezet utolsó pontjából, melyben szerző a túlságosan stagnáló jogászi elmélkedésekről: »a jogászi túlzások«-ról szól. Ellenben igen veszedelmes e törekvés ott, hol a jogbölcseletet is ki akarja zárni az oktatás köréből. De menjünk végig sorban az egyes fejezeteken. Az első fejezetben a jogi tudományok osztályozása van 5 tudományágra: 1. jogtörténet, 2. összehasonlitó jogtudomány, 3. jogászat, 4. természetjog, 5. jogbölcselet. Mind az öt joggal foglalkozik, de különböző módokon, a mely leírási módok különbözősége a tulajdonnak és szerzési módjainak különböző leírásaival igen pregnánsan és érdekesen van kimutatva. A 2. fejezet az, mely a praktikus jogászra legfontosabb. »A jogászat nem a törvényhozás tudománya«, ezen eredményre jut szerző (jogászat, jurisprudentia alatt értve a kizárólag tételes jog rendszeresítését). A jogászat »csupán a gyakorlat egyik felére, a jog alkalmazásara képesít, ellenben alárendelt értékű a gyakorlat másik felében, a törvényhozásban«. E negatív eredménynyel szemben positivum gyanánt állítja, hogy »a jogászat a törvényszerkesztés tudománya«. »Ez a jogászat igazi feladata a törvényhozásban.* Ez azonban nem zárja ki azon tényt, hegy a jogászoknak kiváló képességük van a törvényhozásra, mert szerinte egyfelől a jogi neveléssel többnyire együtt jár a társadalomtanban való képzés, másfelől a jogászok: ügyvédek, bírák tevékenységek közben a társadalomtannak és különösen a jogbölcseletnek egy bizonyos mennyiségét tapasztalatból megtanulják«. Csakhogy ezen empirikus, »tapasztalati tudás, csak kisebb reformokra képesít, symptomák gyógyitására«. Egészen eredeti, meggyőző és praktikus jogászi szempontból legbecsesebb részei a munkának a jogászi tévedésekről szóló fejtegetések. Mellőzve a 3. fejezetet, mely a természetjognak, mint tudománynak lehetetlenségét és igy közvetve, hallgatag, tanításának helytelenségét is kimutatja s mely különösen a bölcselőre nézve nagy jelentőségű igazságokat foglal magában, térjünk át a 4. fejezetre, mely a jogbölcseletről szól. Ebben feleletet nyerünk ama kérdésre, hogy mit ért szerző jogbölcselet alatt. Röviden bizonyítja szerző az emberi cselekedetek törvényszerűségét, mely törvényszerűséget megállapítja a társadalmi életre és mely törvényszerűség elismerése feltétele a jó törvényhozásnak. Igen szépek e fejtegetésekben a természettudományok köréből vett analógiák, valamint hogy az egész munka szerzőjének az összes természettudományokban való rendkívüli jártasságáról tesz tanúságot. Az egész jogi életet a természettudós nyugodtan fürkésző, objektív tekintetével vizsgálja: megállapítja, hogy a jogi élet felett is ilyen