A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 30. szám - A börtönben felejtettek - Amerikai válóper

Tizenegyedik évfolyam. 30. szám. Budapest 1892. július 24. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendok. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) tí 1QA/SAGUBY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A ÜGYVÉDI, BÍRÓI, TO/I ÍJ KÖZJEGYZŐI Ki Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : nesryed évre 1 frt 50 kr. fél 3 » — • eg,é>z • 6 > — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A börtönben felejtettek. Irta : d. r. — Amerikai válóper. Irta : Feüete István, ügyvéd Bártfán. — Belföld, (l'gyvédgyülés Győrött.) — Irodalom. (Bevezető a jogbölcseletbe, Pikler Gyula egyet. rk. tanártól Budapesten.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Törvényjavaslat a büntettek, vétségek és kihágásokról szóló törvénykönyvek módosításáról. — Kivonat a »Budapesti Közlönyc-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára* t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi igazságügyi rendeletek j. és 4. ivét (33 — 64. lap.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A börtönben felejtettek. (d. r.) A budapesti napilapokban legközelebb közölve lett, hogy a budapesti kir. bűnfenyitő törvényszék egy vizsgálati fogoly szabadlábra helyeztetését elrendelvén, a kir. törvényszék ezen intézkedése 8 napig foganatosítva nem lett azért, mert a végzés a kir. ügyészséggel csak 8 nap múlva közöltetett és igy az illető vizsgálati fogoly személyes szabadságától 8 napig jogtalanul megfosztatott. Ezúttal nem óhajtunk a budapesti kir. törvényszéknél történt esetről és annak okairól tüzetesebben foglalkozni, felszólalásunk célja egyedül az, hogy —• miután a fentihez hasonló több eset fordult már elő — az ily szomorú esetek ismétlésének megelözhetése végett az illetékes körök figyelmét az alább közlendő — gyakorlatilag helyesnek bizonyult eljárásra felhívjuk. A letartóztatás körüli eljárás szabatosabbá tétele tárgyában 1885. évi hó 7-én 6,636/885 I. M. szám alatt kibocsájtott igazságügyministeri körrendelet a vizsgálati foglyok szabadlábra helyeztetésére vonatkozólag többek kőzött következőleg intézkedik: »ha a kir. törvényszéknek első fokban hozott félretételi vagy megszüntetést határozata alapján helyezendő valaki szabadlábra, a tanács elnöke és az előadó biró tartozik gondoskodni, hogy a hozott határozat fogalmazványa — és nem, mint a budapesti kir. törvényszéknél történt a végzés kiadmánya — a kir. ügyészszel tudomás és foganatosítás végett haladéktalanul közöltessék« stb. Szerény nézetünk szerint a ministeri rendelet ezen'intézkedése a célnak meg nem felel; ugyanis: Köztudomású, hogy társas bíróságoknál igen sok esetben megtörténik, miszerint az előadó biró véleménye nem fogadtatik el és igy az előadó a véleményével ellenkező határozatot ülés után köteles írásba foglalni; ha már most figyelembe veszszük, hogy az előadók az ülésekben — a vidéki bíróságokat értve — gyakran késő estig kénytelenek résztvenni, — eltekintve a bonyolultabb és nagyobb esetektől, a melyekben a határozat megfogalmazása hosszabb időt igényel, — teljes lehetetlen eleget tenni az idézett ministeri rendelet azon intézkedésének, »hogy a határozat fogalmazványa haladéktalanuk, de még csak az nap is közöltessék a kir. ügyészséggel. A ministeri rendeletben nincs intézkedés téve továbbá, hogy a vizsgálati fogoly szabadlábra helyeztetése iránti intézkedés foganatosításának megtörténte kellőleg és ki által ellenőriztessék, a ministeri rendelet szerint ugyanis a határozat fogalmazványa »kőzlendő« a kir. ügyészséggel, minthogy azonban ezen közlés rendszerint rövid úton postakönyv és vétiv nélkül történik, a fogalmazványon pedig a határozat közlésének megtörténte rendszerint nem igazoltatik, ily körülmények között tehát a tanács elnöke és az előadónak módjában sem Lapunk mai szán áll a tett intézkedés foganatosításának megtörténtéről meggyőződést szerezni. Igaz ugyan, hogy a ministeri rendelet utolsó előtti pont intézkedése szerint »a fogházfelügyelő a szabadlábra helyezésről jelentést tenni tartozik*, ez azonban annak kellő ellenőrzésére, hogy a törvényszék határozata közöltetett-e, nem elegendő; mert a ministeri rendeletben intézkedés nem tétetvén arról, hogy a fogházfelügyelő jelentését »azonnal« tartozik a törvényszékhez beterjeszteni, gyakran megtörténik, hogy ezen jelentés csak napok múlva érkezik a törvényszékhez, de ezen jelentés már az igtatóba érkezvén, igen gyakran megesik, különösen végtárgyalások alkalmával hozott Ítéleteknél vagy határozatoknál, hogy ezen jelentés nem a tanácsban résztvett előadónak, hanem az ügy rendes előadójánák a ki a végtárgyaláson részt nem vett, osztatik ki és igy sem a tanácselnöknek sem pedig a végtárgyalásban részt vett előadónak nincs módjában meggyőződést szerezni arról, hogy a törvényszék meghagyásának elégtétetett-e. De ezen fogházfelügyelői jelentés a célnak nem felel meg azért sem, mert tapasztalatból tudjuk, hogy ezen jelentések az előadók, illetve a melléjök rendelt joggyakornokok által át sem vizsgáltatnak, hanem már a blanquettás fogházfelügyelői jelentés előttök ismert lévén azok minden átvizsgálás nélkül ezen egyszerű elintézéssel »tudomásul, iratokhoz csatolandó* irattárba kerülnek. Nézetünk szerint tehát, ha a kir. törvényszék, akár — a vádtanács, akár pedig az itélő tanács, — által a vizsgálati fogoly szabadlábra helyeztetése elrendeltetett — a következő eljárás lenne követendő : ugyanis : »Mihelyt a kir. törvényszék a vizsgálati fogoly szabadlábra helyezését elrendelte, köteles a tanács elnöke a határozat hozatala után még az ülésben a tanácsjegyző által egy értesítőt készíttetni, melyben, a szabadlábra helyezett nevének és személyi viszonyainak megjelölése és a törvényszéki határozat kelte és számárai hivatkozás mellett, a kir. ügyészség megkeresendő, hogy az értesitőben megnevezett vizsgálati fogoly azonnali szabadlábra helyeztetése iránt intézkedjék, ezen értesítő a tanácselnök — az előadó és tanácsjegyző által aláírandó; az értesítő postakönyv mellett kézbesítendő a kir. ügyészségnek ; a tanács elnöke, akadályoztatása esetében pedig az előadó, szigorú kötelessége a postakönyvből még az nap személyesen meggyőződést szerezni arról, hogy a szabadlábra helyeztetés iránti értesítő a kir- ügyészségnek megküldetett; ezen ellenőrzés megtörténtének igazolására a tanács elnöke esetleg az előadó biró a postakönyvet »Látta«-mozni és aláírni köteles«. Ez eljárás kissé több időt és fáradságot igényel ugyan; azonban megnyugtatásul szolgálhat az illető hivatali közegeknek, hogy kötelességöket pontosan teljesítve lehetőleg mindent elkövettek annak meggátlása végett, miszerint embertársuk személyes szabadságuktól jogtalanul megfosztassanak. Amerikai válóper. Közli : FEKETE ISTVÁN ügyvéd Bártfán. Sűrű jogi érintkezésünk Amerikával előidézte azon kérdést, melylyel Kellő György úr bártfai ág. hitv. ev. lelkész tanácsért fordult az egyházi főesperességhez, hogy az itt (Magyarországban) kötött s Amerikában rendes bíróság által felbontott házasság nálunk is felbontottnak tekintend o-e s ezen tény az anyakönyv jegyzett rovatába bevezetend ö-e és az ily házasfelek (helyesebben elválasztott egyének) hazájukba (Magyarországba) visszatértekor új házasságra t 8 oldalra terjed.