A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 25. szám - Gyakorlati szempontból való észrevételek a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatra. (Befejező közlemény.)

210 A JOG. cret esetekben elfogadott helyes elvet a törvényjavaslat is acceptálja; csakhogy a mi egyes concret esetben minden nehézség nélkül alkalmazható, nem következik, hogy az általánosságban nem talál-e akadályokra, mert csakugyan ezen elvnek minden bővebb intézkedés nélkül leendő életbeléptetése esetében nincs c-s nem is lehet kizárva ismét azon ellenkező eshetőség, hogy a kiskorúak helyett ismét azok t ö r v. képviselői, — kivált az alsóbb rendüeknél — a kiskorúak érdekeinek rovására használják fel eme jogot egyfelől, — másfelől pedig még arról sem gondoskodik a javaslat, vajjon mi történj é k akkor, ha a biróság előtt két önálló, jogosult és érvényes indítvány fekszik s azok egyike visszavonatik ? Mert ha a 16 évet meghaladó kiskorú is, meg a törvényes képviselő önálló és független inditványozási joggal birnak, abból már csak az következik, hogy az indítványt önállóan és függetlenül vissza is vonhatják. Beszüntetendő lesz-e tehát az eljárás, ha a coordinált indítványok egyike a vádat viszavonja? Erről hallgat a javaslat. Pedig ha igen, akkor a javaslatbeli módosítás teljesen feleslegesnek mutatkozik, annak semmi gyakorlati haszua, értéke ninss, mert ezzel csak ott volnánk, a hol vagyunk ma a btk. 113. §-ával. Szükséges tehát bizonyos garantiákról gondoskodni és a tisztán coordinált inditványozási jogát a törv. képviselőnek pusztán subsidiariussá és oly módon kell contemplálni, hogy az esetre, ha és a mennyiben a 16 évet betöltött kiskorú az indítványozásra kiszabott határidő alatt inditványozási jogával nem élne, a törv. képviselő jogosítva van a feljelentést önállóan és függetlenül előterjeszteni az arra kiszabott határidő eltelte előtt, másrészt pedig, ha a kiskorú indítványát megtette, ugy az csakis törvényes képviselőjének határozott beleegyezése és hozzájárulása mellett legyen visszavonható s ezzel a conflictus kikerülhető. A hatósági közegek mulasztása folytán számtalan és oly eset fordul elő, hogy a kiskorúnak absolute nincs és nem is volt törvényes képviselője, mi történjék ilyenkor? Kit illett a subsidiarius inditványozási jog? Erről a javaslat szintén nem intézkedik, holott ily esetekben a közgyám lenne az indítványozás jogával legalább is addig felruházandó, mig a gyámhatóság a törv. képviselőt kirendeli. Ugyancsak a practicus jogi élet hozta felszínre ama botrányos esetet, a hol a tnegbecstelenitet 18 éves kiskorú szégyenérzetében a kútba ugrott s ott lelte halálát. A szülők kérelmezték is a bűnvádi eljárás megindítását és annak az első biróság helyt adott, a felsőbb bíróságok azonban kénytelenittettek a btk. 113. §-ának expressis verbis magyarázata folytán azt beszüntetni. A btk. 113. §-ának ezen cardinalis hibáján igyekszik segíteni a javaslat, midőn azt rendeli, hogy ha a sértett fél a nélkül, hogy indítványát előterjesztette vagy előterjesztéséről gondoskodott volna, a 112. §-ban meghatározott határidő lejárta előtt meghal, az indítványt a határidőnek fenmaradt tartama alatt a sértett félnek fel- és lemenő ágbeli rokona, testvére, házastársa és a vagyon ellen irányzott bűntett vagy vétség tárgyában örököse is előterjesztheti. A coordinált inditványozási jog mellett a successsiv vádemelési jogot is életbelépteti a javaslat és ezt csak helyeselni lehet, csakhogy félremagyarázások elkerülése végett itt is határozottan megjelölendő, kit illet első sorban az indítványozás joga. A btk. V. fejezete a hatóság elleni erőszak bűntettét ismeri csak és a 165. §-ban három évig terjedhető börtönt szab ezen delictumra. Ez a drákói szigor sok igazságtalanságra vezetett a büntetés kiszabása tekintetében, miután a btk. 24. §-a a börtönbüntetés minimumát 6 hónapban állapítja meg. Lett légyen a hatóság elleni erőszak delictumának objectuma még oly csekély és enyhe, rendszerint a börtönbüntetés volt alkalmazandó, mig végre a judicatura ezen bajon olykép vélt segíthetni, hogy oly esetekben is, a hol voltaképen az enyhítő körülmények nem voltak annyira nyomatékosak vagy nem is fordultak elő nagy számban s így nem a btk. 92., hanem annak 91. §-a lett volna felhívandó a correctionalisatio remediumához folyamodott és legtöbb esetben, a legcsekélyebb mérvű enyhitő körülmények fenforgásával is, ha magaa delictum objectuma nem volt súlyos természetű, a btk. 92. §. alapján a hatóság elleni erőszak bűntettét lefokozta vétségnek s ezzel a szabadságvesztés büntetés kiszabásánál a fogházbüntetés minimumát is alkalmazásba vehette. Ámde a hol a bűntelen előéletnél egyéb enyhitő körülmény nem fordult elő? Ott, a hol a btk. 92. §-a csak erőszakos belemagyarázás és jó adag méltányosság mellett lett volna felhívható, maradt a kérlelhetlen szigor. Tekintve tehát azt, hog a btk. 165. §-ába ütköző reatumnak számtalan különböző és többnyire enyhébb elbánást igénylő esetei fordulnak elő, igen helyesen cselekszi a javaslat, ha a nagyon is ritka kivételek figyelmen kivül hagyásával a hatóság elleni erőszak delictumát vétségnek qualificálja s annak büntetését 3 évi börtön helyett ugyanannyi tartamú fogházbüntetésben szabja meg. A btk. VI. fejezetét, mely az alkotmány, a törvény, a hatóságok vagy hatósági közegek elleni izgatásról szól, a javaslat nem vette revisio alá. És ez elég hiba, mert ha valahol, ugy a módosítás és új delictum alkotásra itt van a legfőbb szükség. A nemzetiségi mozgalmak és izgatás nagymérvű elharapódzásának tisztán és egyedül a btk. hiányossága az oka. Nem lehet mondani, hogy az 1878. évi V. tcikk rendelkezései enyhék lennének, inkább áll az ellenkező és mégis, jóllehet van intézkedés arról, hogy a ki tüz esetén zsebkendőt vagy éhségtől gyötörve egy falat kenyeret ellop, cselekménye qualificált deliciumot képezzen, ép úgy, mint egy szál rózsának bekerített helyről való elvétele, addig arra nézve, ha valaki nem csoport, nem nyilvánosság előtt, nem a s a j t ó b a u, hanem alattomban aknaszerű munkát végezve a magyar állam souverenitása, annak törvényes intézményei ellen izgat, bujtogat a magyar faj és állami nyelv ellen, nincs, nem található fenyiték a m a g ya r corpus juris c r i m i n á 1 i s b a n. Ez pedig elég nem jól van igy. Az is benne van a btkvben. hogy az, a ki talán csáládját a nyomortól, szűkölködéstől megmentendő, pár forintot elsikkaszt és rajtakapják, mielőtt megpótolná, hivatalvesztésre ítélendő, m i g a magyar állam professionatus nemzeti izgatói, a kik nem ugyan az egyesek vagyonát, de magát az á 1 1 a d a 1 m a t támadják meg és veszélyeztetik, börtön, fogház meg hivatalvesztés helyett, á ll a m f og h á z r a itéltetnek. Ez nem igazság. Persze ily delictumok alig találhatók a külföldi büntető codexekben, mert hát ott nem is igen lenne reá szükség, de annál inkább van reá szükség nálunk, a mi specialis állampolitikai helyzetünk és nemzetiségi viszonyaink mellett és ily esetekben egyedül és kizárólag csakis a »Salus reipublicae suprema lex esto« elve birhat döntő és elhatározó befolyással. Azt mondja a theoria: ezek nem közönséges, hanem politikai delictumok. Meglehet; de miután a magyar állam hegemoniája és szervezetét igyekszik aláásni ezen, nevezzük politikai cselekmény, az önfentartási ösztön parancsolja, hogy térjünk vissza a mi specialis ős nemzeti és nem recipiált praxis criminalisunkra és a modern büntetőjogi elvek alkalmazásával minősítsük az ily cselekményt közönséges delictumokká és ne riadjunk vissza attól sem, hogy az államellenes izgatások activ subjectumaita hivatalvesztés fenyítékével is sujtsuk, mert hiszen annak alkalmazásba vételét egyes esetekben a btk. 54. §-a alapján ugy is mellőzhetni. E hiány a javaslatban minden esetben pótlandó lenne. Gyakorlati szempontból való észrevételek a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatra. Irta: dr. SÁRAY BERTALAN, lugosi ügyvéd. (Befejező közlemény. ) 13. Ugyanott: »E 1 r e n d e 1 h e t i továbbá azt is, hogy a tárgyalás ugyanazon követelés megállapítására, vagy megerőtlenitésére szolgáló vitapontok egyikére vagy többjére szorittassék. « 14. A javaslat 38. § ában: »A biróság egymással összefüggésben álló követelések iránt előtte ugyanazon, vagy különböző felek között folyamatban lévő pereknek egyesítését, közös tárgyalás és eldöntés végett e 1r e n d e 1 h e t i. « 15. A javaslat 39. §-ában: ».... A biróság a per tárgyalása: a polgári, vagy büntető eljárás jogerejű befejezéséig stb. f e 1 f ü g g e s z t h e t i. « 16. A javaslat 40. §-ában: »A biróság az elkülönítés, egyesítés, vagy felfüggesztés tárgyában hozott határozatát hivatalból megszüntetheti. « 17. Ugyanott: »Az egyesítés, elkülönítés, vagy ezek megszüntetése, ugyszintén a felfüggesztés megszüntetése tárgyában hozott határozatok ellen felebbvitelnek nincs h e 1 y e. « 18. A javaslat 44. §-ában • »A jegyzőkönyv felvétele után a feleknek felolvasandó. A jegyzőkönyvben ennek megtörténte, ugyszintén az érdekelteknek megjegyzései, a mennyiben a biróság ezeket fontosaknak találja, felveendők. « 19. A javaslat 47. §-ában: »Ha még az ülés folyamán mindkét fél megjelen, a biróság bármelyik fél kérelmére elrendelheti, hogy a tárgyalás stb. megtartassék, stb. « 20. A javaslat 49. §-ában: »A biróság a mulasztás következményeinek kimondását a 45. és 46. §. eseteiben végzésileg megtagadja stb.. ha.... stb. azt találja, stb, stb. « 21. A javaslat 54. §-ában: »Mennyiben legyen valamely korlátolt beismerő nyilatkozat