A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 2. szám - A kereskedő mérlegkészitési kötelessége kereskedelmi és büntetőjogi értelemben

12 A JOG. bizonyítvány alapján kérhető s rendelhető el s minthogy a vételi bizonyítvány a tulajdonjogi bekebelezéssel önként következően hatályát veszti, s t b.« Én a végrehajtási törvény életbelépte óta számtalan birtokbahelyezést eszközöltem már több tkkvi hatóság és kiküldöttjének igénybevételével, de őszintén mondva, még vételi bizonyítványt nem láttam soha, csakis a törvényből ismerem és nyomtatott blanquettáját láttam eddig ! Azon egy pár tkkvi hatóság, melynél dolgom volt, egyöntetűen mellőzi a vételi bizonyítványnak hivatalból való kiadását, az ezért jelentkező árverési vevőnek szóbeli kérelmére azonban rögtön kiadja! Igaz ugyan, hogy ez hiba s mulasztás, de azt el nem ismerhetem, hogy azon tkkvi hatóság, mely az ily hivatalból kiadandó bizonyítvány adását elmulasztja akkor, a mikor n á I a birtokbavezetés kéretik, köteles volna a vételi bizonyítványt pótlólag kiállítani s csak ezen bizonyítvány alapján volna általa elrendelhető a birói bevezetés szabály szerint. A tkkvi hatóság a végrehajtási ügyiratok, jelesül az árverési jegyzőkönyv és az árverési jogcselekmény jogerőre emelkedett voltát tanusitó hivatalos jelentés alapján rendeli el a bevezetést, ehez semmi szüksége nincs a vételi bizonyítvány fennforgására ! A vételi bizonyítványt azért rendelte a törvény, hogy a vevőnek semmi utánjárásába s semmi kiadásába ne kerüljön egy oly instrumentumhoz jutni, a mely ha kefében van, eszközölheti a birtokbavételt önhatalmúlag, községi elöljáróság, vagy a szolgabiróság segédletének igénybevételével. De ha ezen három olcsó út egyikét sem óhajtja az árverési vevő, hanem mindenáron tkkvi hatósági kiküldöttet óhajt, akkor bátran a kályhába dobhatja bizony a vételi bizonyítványt (kivéve a debreceni kir. tábla területét!) arra a tkkvi hatóságnál semmi szüksége nem lesz; nem azért, mert ama bizonyítvány eredeti fogalmazványa a végrehajtási iratok közt fekszik, hanem azért, mert a tkkvi hatósági bii tokbavezetés elrendeléséhez ama bizonyítványra egyáltalán semmi szükség ; csakis a községi elöljáróság és a közigazgatási hatóságnak van ezen bizonyítványra szüksége, mert azoknál nem fekszenek elő a végrehajtási iratok, hogy abból meggyőződhetnének az árverési cselekmény jogerős voltáról! De az azután respectálni is fogja ezt, a végrehajtási törvény értelmében a tulajdonjognak tkkvi átíratása s ezen átirás jogerőssé válta után is, mert neki semmi köze a debreceni tábla teljes üléséhez, miután a közigazgatási hatóság ténykedése nem juthat egyik kir. tábla fölülbirálása alá sem s a közigazgatási hatóságoknak nincs is alkalmuk a táblák elvi határozatairól hivatalos tudomást szerezni, miután azoknak a felsőbb bírósági teljes üléseket szabályozó miniszteri rendelet nem rendeli kézbesittetni a teljes ülési határozatokat! Roppant lapsust követett el tehát a debreceni kir. tábla teljes ülése akkor, a midőn illetékesnek vélte magát a vételi bizonyítványtól megvonni annak hatályosságát a tulajdonjogi átiratás jogerőre emelkedése után, miután az ő hatáskörébe csakis a tkkvi hatósági birtokbahelyezés megengedhetőségének határideje tartozik, de az arra vonatkozó elvi határozata is teljesen illusoriussá válik, ha figyelembe veszszük, hogy a közigazgatási hatóságnál ezen elvi határozat dacára is célt érhet az árverési vevő tehermentes tulajdonjogi átiratásnak jogerőre emelkedése után is' A birói árverésen szerzett tulajdonjog és ennek egyik főágazata, t. i. a tényleges birtokbavételi és birtoklási jog érvényesítésére statuáltatott az önhatalmú, továbbá közigazga* ási és tkkvi hatósági birtokbahelyezés jogsegélye — nézetem szerint — ezen jogsegély elválaszthatatlan attribútuma a birói árverésen szerzett tulajdonjognak s a meddig el nem évül a tulajdonjog, addig el nem évülhet az ezen jog érvényesítésére előirt jogsegély sem, kénytelen vagyok tehát a mellett maradni, hogy az árverés jogerőre emelkedésétől rendes elévülési határidő alatt évül el a behelyezkedés, illetve bevezetési jog is s remélem, hogy alkalomadtával a kir. Curia is ezt fogja kimondani! A kereskedő mérlegkészitési kötelessége kereskedelmi és büntetőjogi értelemben. Irta: VAGÁCS-RACZ FLÜRIS, budapesti fenyítő törvényszéki könyvszakértő, budapesti ügyvéd. A keresk. törvény 26. §. 2-ik bekezdése szerint: »Ha a kereskedő oly árútárral bír, melynek leltározása az üzlet természeténél fogva minden évben nem eszközölhető, elég, ha az árútár minden második évben leltároztatik.« A büntető törvény 416. §-a o-ik pontja szerint ellenben a vétkes bukás vétségét követi el azon vagyonbukott, a ki »kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve, cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról éven kint rendes mérleget nem készit.« Első pilllanatra ugy látszik ugyan, mintha az emiitett két törvény idézett intézkedései közt ellenmondás épeuséggel nem lenne, mert hisz a kereskedelmi törvény leltározásról, a büntető törvény pedig mérlegkészítésről szól. Azonban a ki tudja, hogy leltározás nélkül rendes mérleg nem készíthető, csodálkozni kénytelen azon, hogy miképen lehetséges az, miszerint a büntető törvény kivétel nélkül büntetést szabjon a kereskedőre, ha évenkint rendes mérleget nem készít, holott a kereskedelmi törvény kivéte| lesen megelégszik azzal, hogy ha az árútár leltározása — a rendé . ' mérlegkészítésnek ezen elengedhetlen előfeltétele - minden má sodik évben eszközöltetik. . Igaz ugyan, hogy a leltár felvétele nélkül is csinálhatunk mérleget, de csakis m e g k ö z e 1 i t ö 1 e g e s mérleget, alapjául véve az utolsó leltárt, az időközben történt s az üzleti könyvekből felismerhető változásokkal. Csakhogy a büntető törvény nem approximativ, hauem ren• des mérlegről szól; a midőn tehát a kereskedelmi törvény kivételesen megengedi, hogy az árútár leltározása, mely nélkül rendes mérleg készítése, lehetetlen, minden második évben eszközölhető, a büntető törvény pedig kivétel nélkül minden évben rendes mérleg készítését irja elő, nyilvánvaló, hogy a két törvény közt tényleg ellenmondás létezik. Sok évi tapasztalásból tudom, hogy 1 az illető kereskedők, élve a kereskedelmi törvény 26. §. 2-ik bei kezdésében foglalt eredménynye'., mérleget nem évenkint, hanem ! minden második évben készítettek rendes mérleget. Tapasztaltam í továbbá azt, hogy az elsőfokú bíróságok a szerint, ^ a ^ mint helyt • adtak, vagy pedig nem, a szakértők abbeli véleményének, hogy I leltározás nélkül rendes mérleg nem készíthető, hogy tehát vagyon| bukott, a mennyiben oly árútárral birt, melynek leltározása minden I évben nem eszközölhető, az által bűnös mulasztást nem követett I el, ha — midőn üzletét két évig még nem folytatta — időközben ' üzlete fennállásának első évében mérleget nem készített, üzlete 1 folytatásának 2-ik évében azonban és azontúl minden második j évben rendes mérleget készített: az illető vagyonbukottat hol felmentették a büntető tvkv. 416. §. 8. pontja szerint minősülő vétkes bukás vádja alól, hol pedig abban bűnösnek mondták ki. A D á r d a y S.-féle »A felső bíróságok gyakorlata« czímű munkában közölt, idevágó döntvény szerint: />az 1875 : XXXVII. törvénycikk 26 §-ának 2. pontja megengedvén, hogy a kereskedő csak minden második évben készítsen leltárt, illetőleg árútárt, ellenben mérleget ugyanezen törvényszakasz első pontja szerint , minden évben tartozik készíteni, azon vagyonbuko't kereskedő, ki ebbeli kötelességét megszegve, nem készít évenkint mérleget, a büntető tkv. 41l>. § a 3. pontja szerint a vétkes bukás vétségét követi el.« E döntvény következtében most már elsőfokú bíróságoknál is az eddigi ingadozó gyakorlat helyett azon állandó gyakorlat kezd lábra kapni, hogy tekintet nélkül arra, hogy vájjon a vagyonbukott kereskedő jogosítva volt-e a leltárt, illetve árútárt csak minden 2-ik évben készíteni, vagy sem, a btkv. 416. §-a 3. pontja szerint minősülő vétkes bukásban mondják ki bűnösnek mindazon vagyonbukott kereskedőt, a ki minden évben mérleget nem készített. Nem régen magam is résztvettem egy oly tárgyalásban, hol egy oly vagyonbukott kereskedőnek ügye volt szőnyegen, ki csak 1 év és 8 hónapig folytatta üzletét, mely oly természetű volt, hogy a kereskedelmi törvény 26. §. 2. bekezdése értelmében az árúleltárt csakis minden második évben tartozott volna felvenni. A szakértők constatálták, hogy az illető vagyonbukott keres! kedő mérleget nem készített, egyúttal pedig megjegyezték, hogy ! miután üzletének megkezdése óta a csődnyitásig a két év még le nem telt, véleményük szerint vagyonbukott időközben rendes mérleget készíteni épen nem is volt köteles. Azonban a közvádló hivatkozva ugy a külföldi, mint a hazai | törvénymagyarázókra, kik szerint a mérleg alapjául véve az utolsó leltárt az időközben történt és az üzleti könyvekből felismerhető változásokkal, leltár felvétele nélkül is megközelítőleg elkészíthető, tehát minden évben elkészítendő és hivatkozással az emiitett döntvényre, vagyonbukottat a btkv. 416 § 3. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében bűnösnek kimondani indítványozta és mint értej sültem, a bíróság a kir. ügyész ebbeli indítványának értelmében hozta meg a vagyonbukott ellen az ítéletet. Sőt egy másik esetben a bíróság vétkes bukás miatt Ítélte I el a vagyonbukottat csupán azért, mert üzletének sok évi fenn! állása alatt egy évben mérleget nem készitett, holott más években mindenkor rendes mérleget készitett, habár üzlete oly természetű volt, hogy tulajdonképen csakis minden második évben lett volna köteles árúit leltározni s rendes mérleget késziten1. llyeténképen mit sem törődve az ellenmondással, mely a \ kereskedelmi törvény 20. §-ának 2-ik bekezdése és a btkv. 416. § a 3-ik pontja között fenforog, miután a kereskedelmi törvény 26-ik szakaszának első bekezdésének végpontja Szerint mérleg minden évben készítendő és miután a törvény commentatorai szerint approximativ mérleg leltározás nélkül is minden évben elkészíthető, hazai bíróságaink ez idő szerint összezavarva az approxiJ mativ mérleget a rendes mérleggel — holott a kettő közt lényeges a különbség — vétkes bukás miatt büntetik meg kivétel nélkül a kereskedőt, ki évenkint mérleget nem készitett. Igaz, hogy már a régi kereskedelmi törvény, az 1840 : XVI. t. c. 20. g-a is azt rendelte, hogy »mindeu kereskedő köteles minden esztendőben kereskedői mérlegét megkészíteni, azaz: könyveibe egész követelési és tartozási állapotját sommásan bejcgyezni.« Igaz továbbá, hogy már a régi csődtörvény, az 1840 : XXII. t.-c. 131. g. b) pontja vétkes gondatlanságban bűnösnek mondta a vagyonbukott kereskedőt: »ha minden év végével követelési és tartozási állapotjáról kereskedői mérleget nem készít.« Megjegyzendő azonban, hogy a midőn a régi kereskedelmi