A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 2. szám - A kereskedő mérlegkészitési kötelessége kereskedelmi és büntetőjogi értelemben

1 törvény, kivétel nélkül minden kereskedőt minden évben rendes mérleg készítésére kötelezte, a régi csődtörvény pedig kivétel nélkül minden kereskedőt, a ki ebbeli kötelességét elmulasztotta, vétkes gondatlanságban bűnösnek declarálta, meg lévén a két törvény közt a megkívántató összhang, minden kereskedő tudta, hogy kereskedelmi mérlegét minden évben tartozik elkészíteni és pedig olyat, minőt leltározás nélkül elkészíteni nem lehet, mert a törvény ama szavaiból, »könyveibe egész követelési és tartozási állapotát sommásan bejegyezni«, világosan látta, hogy a kereskedelmi törvény approxitnativ mérleggel egyáltalában meg nem elégszik, hanem rendes mérleget követel. Midőn a régi kereskedelmi törvény a kereskedőnek kötelességévé tette, »könyveibe egész követelési és tartozási állapotját sommásan bejegyeznie, feleslegesnek találta a kereskedőt még külön arra is kötelezni, hogy minden évben leltárt készítsen. Miért ? Azért, mert magától érthető, hogy egész követelési és tartozási állapotját csak akkor jegyezheti be sommásan könyveibe, ha előbb az összes javait és terheit pontosan összeírta s az egyes javak értékét kitüntette, vagyis ha előbb részletes leltárt készített. Hiszen a mérleg nem egyéb, mint sommás összeállítása a leltárban részletesen összeirt javaknak és t rheknek és ekkép azok egymáshosi viszonyának kimutatása. Az új kereskedelmi törvény '26. §. 2. bekezdése és a btkv. 416. §. 3. pontja közt fenforgó ellenmondást a törvénymagyarázók és ezek példájára a hazai bíróságok az által igyekeznek kiegyeztetni, hogy összetévesztve az approximativ mérleget a rendes mérleggel, azon kereskedőt, ki azon évben, a melyben árútárát leltározni és rendes mérleget készíteni köteles nem volt, legalább approximativ mérleget nem készített, épen ugy büntetik, mint azt, a ki évenkint rendes mérleg készítésére kötelezve lévén, évenkint rendes mérleget nem készített. Már most az a kérdés, hogy szabad és tanácsos-e az approximativ mérleget a rendes mérleggel egy kalap alá tenni ? s ha nem, szabad-e a vagyonbukott kereskedőt, a kinek a kereskedelmi törvény 26. §. 2. bekezdése szerint meg van engedve, hogy árútárát csak minden második évben leltározhassa, büntetni azért, hogy ha minden évben mérleget nem készített ? Lássuk, mi az approximativ és mi a rendes mérleg? Az approximativ mérleg a vagyoni állapotnak, jelesen az egyes javak összmennyiségének és összértékének, a mérleg készitése idejében leltározás nélkül, pusztán csak az üzleti könyvek alapján való, hozzávetőleges meghatározás melletti sommás kimutatása. A rendes mérleg ellenben a vagyoni állapotnak, jelesen az egyes javak összmennyisége és összértékének a mérleg készitése idejében az üzleti könyvek és egyúttal a leltár alapján való határozó't megállapítása melletti sommás kimutatása. E szerint az aproximativ és rendes mérleg közötti különbség igen lényeges. Az approximativ mérleg, minthogy leltár által ellenőrizve nincsen, megbízhatatlan, még azon esetben is, midőn az üzleti künwek rendesen és akkép vannak vezetve, hogy azokból az egyes javak összmennyisége vagy legalább összértéke megközelítőleg igen is megállapítható, mert megeshetik a legügyesebb és legpontosabb könyvelővel is, hogy a könyvelés közben hibát ejt, melyre esetleg csak a leltározáskor akadhatna, a midőn látná, hogy az approximative megállapított árúkészlet a leltározott árúkészlettel nem egyezik meg, keresné a hibát, mely az eltérést előidézte. A rendes mérleg ellenben — miután a leltár által ellenőriztetik — ha a leltárral megegyezik, teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a vagyoni állapotot, az egyes javak, mondjuk az árúk összmennyiségét és összértékét a valóságnak megfelelőleg mutatja ki. (Befejező cikk következik.) Belföld. Ártatlan vádlottak kárpótlása. Az aradi postán elkövetett rablógyilkosság titkának felderítése előtt két embert hurcolt meg ártatlanul a hibás nyomra jutott vizsgálat: Fodor Ferenc postatisztet és egy postaszolgát. Mindkettő jó ideig zárva volt s végre fölmentették őket a súlyos vád alól, de félév múlva Fodort újra elfogták s vallatás alá vették. Ennek a második letartóz- j tatásnak az izgalma rendkívül megviselte a szerencsétlen embert. A sok zaklatásért most, újév alkalmából, pénzbeli kárpótlásban részesült mind a két ártatlanul gyanúsított ember. Fodor, a'miért kétzser hurcolták az akasztófa közelébe, negyven forintot j kapott, a postaszolga pedig harmincat. Vidéki kamarai élet. A debreceni ügyvédi kamara elnöke, dr. Kola János, mult hó 20-ára értekezletre hivta összea kamara debreceni tagjait a végből, hogy a btkv. revisiójáról és az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslatok tárgyában a debreceni kamara is adja elő illetékes helyen a maga illetékes véleményét. Az értekezlet Szilágyi Károly ! alelnök indítványára az első sorban emiitett javaslatra vonatkozó j előadás tisztével dr. Bakonyi Samu, a másodikra vonatkozó vélemény elkészítésével pedig Takács Ferenc debreceni űgy; védeket bizta meg. A birák és a választások. P u k y Gyula, a debreceni kir. tábla elnöke a debreceni tábla kerületében működő bíróságokhoz kö> rendeletet intézett, melyben a küszöbön álló választások alkalmából a következő figyelmeztetéseket intézi a bíróságok tagjaihoz : »A politikai meggyőződés szabad nyilvánítása minden állampolgárnak elvitázhatlan jogaihoz s ha eme jogok gyakorlásáról van szó, egyszersmind kötelességeihez is tartozik. A biró, a kit I már hivatása is arra utal, hogy minden kérdésben tiszta megI gyöződését és csakis ezt kövesse, a képviselőválasztási urna előtt 1 sem ismerhet más utasítást, mint a mely az ő politikai benső 1 meggyőződésének parancsából ered. A bírótól ép oly kevéssé kérheti számon bárki is, hogy minő politikai hitvallást követ, mint j azt, hogy mi az ő vallása és nem ismerek magyar hazánkban olyan fekete könyvet, a melyben a bírónak ilyen, vagy amolyan ! politikai hitvallása a b'rói képességnek akár kedvező, akár ked] vezőtlen minősítési kelléke gyanánt volna bejegyezve. Semmiféle j tekintet sem korlátozhat tehát abban, hogy arra adjuk szavazatunkat, a kihez bizalmunk vonz s a kiről hiszszük, hogy politikai meggyőződésünket a törvényhozó testületben leghívebben fogja képviselni.« A körrendelet aztán figyelmezteti a bírókat, ; hogy ne ragadtassák el magukat a pártszenvedélytől, majd az 1869 :,IV. t.-c. 11. §-ára való hivatkozással a következőket jelenti ki: »En tehát nem kétlem, hogy a felügyeletemre bizott bíróságok minden egyes tagja egyetért velem abban, hogy közülök egyik sem vehet részt — magát a szavazást kivéve — semmiféle képviselőválasztási pártértekezleten,, annál kevésbé bármely pártnak 1 szervezkedő, vagy végrehajtó bizottságában s még kevésbé adhatja magát oda korteskedések eszközévé, avagy bocsátkozhatik önmaga akár nyílt, akár palástolt korteskedésekbe és pedig — hogy világosan nyilatkozzam — akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselő választásáról legyen szó. Ha mindazonáltal föltevésem• ben csalatkoznám s a debreceni kir. itélö tábla kerületében működő bíróságok bármelyik tagja a fennebb idézett törvények becsületesen értelmezendő szellemével összeütközőén cselekednék : I azt én, felügyeleti kötelességeimhez képest, nem haboznám a törvény sorompója elé állítani.« ! A házalási törvény. Az osztrák kormány képviselői mult hó 28-án a magyar kereskedelmi minisztérium képviselőjével, dr. Schnierer Gyula miniszteri tanácsossal több óráig tartó tanácskoI zást folytattak azon elvek megállapítása céljából, melyek szerint a házalási ügy Ausztriában és Magyarországban törvényesen újból szabályozandó lenne. Miután az összes fontos kérdések tekintetében megegyezés jött létre, valószínű, hogy a házalási törvényjavaslat még a tavasz folyamán be fog terjesztetni. Teljes ülés a kir. Curián. A kir. Curia f. hó 4-én tartotta meg teljes ülését Szabó Miklós elnöklete alatt, a ki üdvözölte a bírákat s visszapillantván az elmúlt évre, konstatálta, hogy a hátralékok általában véve csökkentek, mert az 1890-ről 189Í-re átvitt hátralék 8,102 volt, míg a jelen évre csak 7,726 ügydarabot kellett áthozni, a csökkenés tehát 376. A bemutatott ügyforgalmi kimutatásból kiemeljük a főbb számadatokat. Beérkezett 1890-ben •'31,586 ügydarab, elintéztetett 23,860 ügydarab. A beérkezett ügydarabok számában a hátralék az év elején volt 8,102. Beérkezett pedig: 1,4576 polgári, 2,417 váltó, 182 úrbéri, 13,528 büntető, 575 fegyelmi és 308 orsz. képviselő választási jog tárgyában érkezett felszólamlás. Ez utóbbiakat mind elintézték; a többi ügyek közül elintéztek: 10,184 polgárit, 1,437 váltót, 161 úrbérit. 11,232 büntetőt és 538 fegyelmit. Maradt hátralék : 4,392 polgári, 980 váltó, 21 úrbéri, 2,296 büntető és 37 fegyelmi ügy. Ezek szerint a büntető tanácsok hátraléka majdnem nyolcszázzal csökkent, mig a polgári tanácsoké emelkedett. Legtöbb ügydarab április hóban érkezett a Curiára s e hóban intéztek is el legtöbbet. A curiai bizottságokat az összes ülés következőkép alakította meg: I. K isebb fegyelmi tanács. Dr. Stefanidesz Henrik, Ruby Antal, Szent-Iványi Gyula, Oeftner Ferenc, Papanek Sándor, Szeiffert Ede rendes, dr. Székely Ferenc, Barthodeiszky Gyula, Pásztélyi János, Závody Albin, Farkas Géza, Frink Ede póttagok. 2. N agyobb fegyelmi tanács. Sántha Gábor, Veszprémy János, Székács Ferenc, Szeremley Lajos, Vörösmarty Béla, Toppler Károly, Süteő Rudolf, Ballegh József rendes és Hajdú Lajos, dr. Emmer Kornél, Frenreisz István, Neuberger Ignác, Kiszely Tibor, Bosits Gábor, Jakabfalvay Gyula, Hérics-Tóth János póttagok. 3. A curiai vegyes alapítványi bizottság. Balásy Antal, Mersics Miklós, Osvald Sándor, Nagy Imre rendes, Veszprémy János, Pásztélyi János, Farkas Géza és Jankovich Gyula póttagok. 4. A felszólamlási tanácsok (melyek a képviselőválasztási jog elleni felebbezéseket birálja el), titkos szavazással következőképen alakíttattak meg: I. tanács: Bosits Gábor, dr. Emmer Kornél, Szabó László, Ádám András rendes és Illyés Károly, Németh Lajos, Hegedűs László, Kiszely Tiborc póttagok. II. t an á c s : Szabó Ágost, Vavrik Antal, Hammersberg Jenő, Mikó Miklós rendes és Décsei Zsigmond, Janicsek |ózsef, Jankovich Gyula, Vörösmarty Béla póttagok. A könyvtári bizottság is beterjesztette jelentéseit a könyvtár állapotáról s a számadásokról.