A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 23. szám - A külföldön és hazánkban a tőzsdék fölött gyakorlott felügyeleti jog

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 23. számához. Budapest, 1892. június hó 5-én. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi királyi itélö tábla 2. sz. polgári határozata, i A végrehajtási törvény 186. §-ához.) A marosvásárhelyi kir. itélö tábla: A magyar kir. kincstárnak G. Mihály elleni végrehajtási ügyében ama kérdést illetőleg, hogy a végrehajtási törvény 186. §. értelmében a korábbi vevő által megtérítendő árkülönbözet kinek kezéhez fizetendő s a kielégítési végrehajtás kinek kérelmére rendelhető el, 1892. ápr. 19-én tartott ülésében 327/892. I. szám alatt kelt határozatáv a 1 kimondotta, hogy : A korábbi vevő az 1SS1 : LX. t.-c. 186. §. szerint általa megtérítendő árkülönbözetet IS nap alatt rendszerint birói letétbe helyezni köteles s ennek nem teljesítése esetén ellene bármelyik érdekelt fél kérésére az eljáró telekkönyvi hatóság által ily értelemben kielégítési régrehajtás rendelendő el; hogy ha azonban már jogerős sorrendi végzés létezik s az előjogos hitelező, avagy az előjogosok beleegyezésével későbbi hitelező ezen árkiilönbözeti követelest tizetésképen elfogadni hajlandó, ez esetben a fizetés s nem teljesítés esetén a kielégítési végrehajtás egyenest ennek javára rendelendő el. Indokok: A végrehajtási törvény 186. §. nem intézkedik kifejezetten arra nézve, hogy a korábbi vevő a megállapítandó s általa 15 nap alatt megtérítendő vételárkülönbözetet kinek kezéhez köteles fizetni. Tekintve, hogy ezen vételárkülönbözet a jogosultaknak sorrend szerinti kielégítésére fordítandó mindaddig, mig a sorrendi végzés jogerőre nem emelkedett, kétséget nem szenvedhet, hogy annak birói letétbe helyezése mondandó ki s nem teljesítés esetén a kielégítési végrehajtás bármelyik érdekelt fél kérésére elrendelendő; de hogy ha jogerős sorrendi végzés már létezik is, csak akkor lehet a fizetést az előjoggal bíró hitelező kezéhez elrendelni, hogy ha eme különbözeti követelést fizetésképen elfogadni hajlandó, nem lévén köteles oly követelésnek kielégitésképeni elfogadására, a melyhez esetleg csak kielégítési végrehajtás utján juthat, sőt a mely esetleg felhajthatatlan is lehet, mig ezzel szemben az új vevő által fizetendő vételárból a későbbi hitelezők az alatt teljes kielégítést nyerhetnek s így előnyösebb helyzetbe juthatnak s viszont későbbi hitelező kezéhez, ha kielégítésül elfogadni kész is, emez árkülönbözeti követelés fizetése csak az esetben rendelhető el, hogy ha ebbe a korábbi hitelezők beleegyeznek, mivel azok azon eshetőségnek lehetnek kitéve, hogy ezen összeget a későbbi hitelező megkapja, mig az új vevő nem fizet s vele szemben is újabb, esetleg kedvezőtlenebb kimenetelű árverezés szüksége áll elő s az általa fizetendő árkülönbözet felhajthatatlan lesz s ez esetben a korábbi hitelezők érdekei szenvednének rövidséget az által, hogy ha ezen fentebb emiitett árkülönbözet későbbi hitelező részére fizettetnék ki. Kelt Maros-Vásárhelyt, 1892. évi ápr. hó 27-én. Alperes egyedül azért, hogy a tűzvész a gözcséplőgép kéményéből kirepült szikrák által támadt, valamint azért, hogy alkalmazottja büntetőjogi beszámítás alá eső vigyázatlanság és gondatlanság által idézte elő a tűzvészt, felelős nem lehet. A gőzgéppel való csépeltetés már önmagában tüzveszélylyel járván, könnyen gyúlékony tárgyak közelében nagy fontossággal bir a cséplési helynek HS időnek meghatározása; alperesnek, a ki csak átengedte a gépet és az annak kezelésére rendelt gépészt, az ez iránti intézkedés kötelességi köréhez nem tartozik. A veszprémi kir. törvényszék (1890. évi augusztus 9-én, 0,654): Kenessey Pongrácz ügyvéd által képviselt P. János felperesnek Tarczy Dezső ügyvéd által képviselt R. Károly, mint a pápai gőzcséplőgép részvénytársulat igazgatója alperes ellen 2,400 forint kártérítési összeg s járulékai iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek 2,40ü frt tőkét és járulékait megfizessen stb. Indokok: Alperes 2,400 frt kárösszegnek megfizetésére kötelezendő volt, mert perbeli felek egyező előadása szerint alperes pápai gőzeséplő részvénytársulat 1880. évben a felperesnek Duka községben volt gazdasági terményei elcsépelésére vállalkozott és az 1880. évi október 14-én dühöngött erős szélben teljesített cséplés alkalmával a gépből kirepült szikrák által tűzvész okoztatott, mely tűzvész a felperesnek terményeit s a gazdasági épületeket semmivé tette. A keresetlevélhez B., C. és D. alatt mellékelt bünfenyitő Ítéletek szerint alperes társulat gépvezetője H. Mátyás az emiitett napon teljesített cséplés alkalmával gondatlanságból származott tűzvész okozás vétségében vétkesnek ítéltetett s e miatt reá a büntetés bünfenyitő uton kiszabatott, felperes pedig kárkövetelésével a polgári perutra utasíttatott. Mivel pedig a jelen perben alperes részvénytársulat nem vouta kétségbe felperesnek azt az állítását, hogy H. Mátyás, alperes gépvezetője vagyontalan és kártérítésre képtelen, mivel továbbá a büntető perbeli ítéletek indokai s a kihallgatott felperesi tanuk előadásai szerint H. Mátyás a megjelelt napon az erős szél dacára is a cséplést, illetve a gépnek tüzelését be nem állította, sőt többeknek figyelmeztetése ellenére folytatta, okul adván, hogy neki minél előbb kell a cséplést végeznie és hogy a tű/vész a gép körül tanúsított gondatlanságból származott, alperes pedig gépvezetőjének ügyetlensége és gondatlansága által okozott károkért felelősséggel tartozik, alperes társulat a kártérítésre kötelezendő volt. Felperes kárainak mennyiségére és azon kárainak értékére nézve a következő bizonyítékok szolgálnak. T. István tanú, ki felperesnek azon időben arató gazdája volt és mint ilyen a termést összeírta, saját jegyzetei szerint bizonyítja, hogy 1880. évben termett felperesnek 360 kereszt búzája, 160 kereszt rozs, 144 kereszt árpája, 196 kereszt zabja, összesen 860 kereszt gabonája, mely összes termés a cséplő szürüs kertbe hordatott be és egészen leégett, ezen tanú vallomását bizonyítja R. János tanú is, ki azon évben felperesnek szintén aratója volt és azt bizonyítja, hogy felperesnek gabonatermése összesen 860 kereszt volt. Mivel pedig felperes búzatermését csak 180 keresztben kérte megállapittatni, melynek keresztje a szakértők becsüje szerint 3 frt 70 krt ér, felperesnek búzában okozott kára 666 frt. A tanuk szerint felperes rozstermése 160 kereszt volt s keresztje a szakértők szerint 3 frt 60 krjával veendő, tehát a rozsban okozott kára 576 frt. Felperesnek árpatermése a tanuk szerint is 140 kereszt volt, mely a szakértők szerint is 3 forint 60 krajcárjával összesen 504 forintot tesz. Továbbá felperesnek zabtermése a tanuk szerint is 3 forintjával összesen 420 frt kárt tesz ki. Továbbá felperesnek 20 mázsa szénája elégett, mely a szakértők becsüje szerint is 40 frtot ér. Gazdasági eszközökben a tanuk szerint is elégett felperesnek egy ökörszekere, mely a becslők szerint 10 frtot, egy rostája, mely 6 frtot ért, ezenfelül elégett egy 10 öl hosszú, 3 öl széles akol 120 frt értékű tetővel, egy épület 28 frt értékű tetővel, egy pajta 180 frt értékű tetővel; a tanuk szerint az elégett épületek fenyőfára, majdnem új zsuptetőzettel birtak. Ezek szerint felperesnek kárai összesen a tanuk bizonyítása és a szakértő becslők becsüje szerint 2,550 frt értéket tesznek ki, mivel azonban felperes kárait keresetlevélben 2,400 forintra tette, ennélfogva kárai az általa kért összegben megállapitandók voltak I s alperes társulat ezen összegnek és járulékainak megfizetésére kötelezendő volt. A győri kir. itélö tábla: (1891. évi június 1-én, 157.) a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok : Alperes nem vette tagadásba, hogy a tűzvész idejében felperesnél foganatosított cséplés alkalmával a gőzgéphez az 1871. évi január 10-én, 7,419. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel érvényben hagyott 1854. évben kibocsátott ministeri rendelet ellenére H. Mátyás gépvezető személyében nem szakértő, illetve szabályszerű képesítéssel bíró egyént alkalmazott. A lefolytatott bünperben pedig meg lett állapítva, hogy a tűzvész a most nevezett gépvezetőnek vétkes gondatlanságából származott. Miután az elégett tárgyak mennyisége és minősége a tanuk vallomásával, azok értéke pedig a birói becsű utján meg lett állapítva, tekintettel arra, hogy az általános jogelvek szerint az, a ki valamely munka keresztülvitelére alkalmatlan személyt alkalmaz, azon kárért, melyet egy harmadik e miatt szenvedett, felelősséggel tartozik, a kir. törvényszék helyesen marasztalta el alperest a kárösszegben és járulékaiban. A m. kir. Curia (1892. május 4-én, 7,541.): Mindkét alsóbírósági Ítélet megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik és a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Meg lett állapítva, hogy alperes társaság felperes terményeinek csépeltetésére vállalkozván, a gőzcséplőgépét és gépvezetőül H. Mátyást felperes rendelkezésére bocsátotta, hogy 1880. október hó 14-én, délelőtti ll»/a órakor a nagy szélben teljesített cséplés alkalmával a gép kéményéből kirepült szikrák által a közelben levő szalmával fedett pajta meggyuladt és ez által tűzvész okoztatott, mely felperesnek terményét és épületeit semmivé tette ; a büntető iratok pedig mutatják, hogy ez H. Mátyás gépész vigyázatlansága által idéztetett elő és e miatt meg is lön büntetve és miután a gépész vagyontalan, felperes kárát az