A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 22. szám - Osztrák törvény az igazolatlanul történt elitéltetés fejében adandó kártalanításról - A tanukihallgatás kérdéséhez

A J bekebelezést rendelő végzés jogerőre emelkedése épen a bekebelezés érvénytelenítésére irányzott megtámadási kereset megindítását ki nem zárj;i, stb. A debreceni kir. itélö tábla (1891. augusztus hó 25-én, 975. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján, melyre a felperes keresetét egyedül és kizárólag alapítja, megtámadhatók a közadósnak a esödnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után keletkezett azon jogcselekményei, melyek által a másik fél kielégítést vagy biztosítást nyert, feltéve, hogy ennek a kielégítés vagy biztosítás elfogadásakor a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg megszüntetéséről tudomása volt. Alperes, mint nem kereskedőre való tekintettel, annak a kérdésnek elbírálásánál, vájjon a csődtörvény 27. §-ának 2-ik pontja alkalmazható-e, nem a fizetések megszüntetésének időpontja, hanem a csődkérvény beadásának időpontja veendő kiindulási alapul, miután a csődtörvény '2ii. §-ából kivehetőleg a fizetés-megszüntetés csak kereskedőknél jön tekintetbe, nem kereskedő közadósnak oly cselekményei • azonban, melyek által egyes hitelezők kielégítést vagy biztosítást nyertek, a hivatkozott törvényszakasz 2. pontja alapján sikerrel csak akkor támadhatók meg, ha a kielégítés, vagy biztosítás elfogadásakor a közadós ellen csödkérvény már beadatott és erről a kielégítést vagy biztosítást nyert hitelező ugyanakkor tudomással bírt. Tekintve azonban, hogy dr. S. Benő közadós, hogy kereskedő volt volna, felperes nem is állítja, az ellene kieszközölt zálogelöjegyzés az alapon, mert az előjegyzés iránt beadott kérvény benyújtása idejében, vagyis 1889. aug. 26 án közadós fizetését megszüntette, s erről alperes tudomással birt, a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak ki nem mondható és pedig aunál kevésbé, mert felperes által az, hogy a csőd megnyittatott vagy a esödnyitási kérvény már az előjegyzés iránt benyújtott kérvény beadásakor szintén be volt adva s hogy ez utóbbi körülményről alperes tudomással birt volna, nem is állíttatott. Minthogy pedig felperes keresetét kizárólag csak a 27. §. 2. pontjára alapította, ez alapon azonban a felhozottaknál fogva kérelmének hely nem adható, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. A ra. kir. Curia (1892. április 27-én, 3,367.): A másodfokú bíróságnak ítélete megváltoztatik s az elsőfokú bíróságnak ítélete hagyatik helyben, mindazonáltal oly helyesbítéssel : hogy alperes annak tűrésére köteleztetik, hogy közadósnak az ítéletben megjelölt ingatlanokból örökségképen őt megillető jutaléka az alperes zálogjogára való tekintet nélkül a csődhitelezok kielégítésére fordittassék és hogy a zálogjogi előjegyzések hatálytalansága a csődhitelezők irányában az illető telekjegyzőkönyvben feljegyeztessék. Köteles továbbá alperes az elsőfokú bíróság ítéletével megítélt perköltségeket is felperesnek megfizetni stb. Indokok: A felperes részéről keresetében előadott tényállás szerint, melynek valóságát alperes periratában kétségbe nem vonta, sőt azt védekezésének alapjául szintén elfogadta, közadós ellen a csőd 1889. szept. 10-én nyitiatott meg, s alperes a megtámadás tárgyává tett zálogjogi előjegyzéseket 1889. aug. 26-án eszközölte ki. Ezek a ténybeli adatok megerősítést nyertek a kir. Curiának 9,039/91. sz. a. rendeletére az elsőfokú bíróságnak 1892. március 4-én 3,617. sz. a kelt jelentésével, mely szerint közadós ellen a csőd az annak megnyitása iránt már 1891. szeptember 6-án beadott kérvény folytán megtartott tárgyalás után lett joghatályosan szeptember 10-én megnyitva. A pernek ezen adataiból nyilvánvaló, hogy felperes keresetével az alperes által közadós ellenében nyert oly zálogjogi előjegyzéseket támad meg, a melyeket alperes a csődtörvény 27. §. 3. pontjában megjelölt, a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül eszközölt ki. A csődt. 27. §. 3, pontja értelmében megtámadható a 15 napi válságos időben közadóstól nyert az a biztosítás, melyhez a hitelezőnek általában, vagy annak megszerzése idejében még joga nem volt, ha csak a biztosítást nyert hitelező tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy nem volt tudomása az adósnak a hitelezőket megkárosító szándékáról. Alperesnek pedig nem volt joga a megtámadás tárgyává tett zálogjogi előjegyzések által nyert biztosításhoz annak kieszközlése idejében, mert az elleniratához •/. alatt mellékelt felszámolási jegyzőkönyvből kitetszőleg váltókon alapuló követelési igénye a váltók lejáratával csakis a követelés kielégítésére ad jogot, de nem foglalja magában azt a jogot is, hogy kielégítési igényének fentartásával arra nézve külön biztosítást igényelhessen, vagy szerezhessen, mert a hitelező részéről telekkönyvi előjegyzés által egyedül a törvény ama rendelkezésénél fogva kieszközölt biztosítás, mely szerint lejárt váltó alapján a zálogjog az adós ingatlanaira előjegyezhető, nem esik ugyanazon tekintet alá, mint a szerződési megállapodás, vagy birói elmarasztaló határozat alapján nyert zálogjog. Ezek szerint, miután az ily módon telekkönyvi előjegyzéssel szerzett biztosítás a megtámadhatóság szempontjából — a miként hogy ezt a legfőbb biróság a csődtörvény életbelépte óta állandóan követett gyakorlatával megállapította — az adós által adott biztosítással azonos tekintet alá esik, miután ily esetben épen + . 87 ugy, mint a végrehajtási eljárásban a közadósnak cselekménvét a birói közbenjárás helyettesíti. Az alperes által szerzett és felperes által keresetében hatálytalaníttatni kérelmezett zálogjogi előjegyzéseknek megtámadhatósága a csődtörv. 27. §. 3. pontjának feltételei alapján bírálandó el. Annak, hogy a megtámadás tárgyává tett biztosítás a csődtörvénynek most idézett szakaszpontjára tekintettel biráltassék el, akadályul nem szolgálhat az, hogy felperes megtámadási keresetéi nem alapította kifejezetten erre a szakaszpontra, mert annak eldöntése, hogy a perben kifejtett adatok és felhozott bizonyítékok a csődt. 1. r. 3. fejezete alapján kellő alapot nyujtanak-e a megtámadott ügyletnek, illetve jogcselekménynek a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanítására, igenlő esetben pedig, hogy annak joghatálytalanitásánál a csődtörvény melyik szakaszának intézkedése szolgál alapul: a bíróságnak feladatát képezi s ez a törvény helyes alkalmazásánál a feleknek előadásához kötve nincsen. (Prts. 245. §.) A csődtörv. 27. §. 3. pontjában felállított vélelemmel szemben alperesnek feladatát képezte oly tényeknek kifejtése és bebizonyítása, a melyekből okszerűen következtethető, hogy az előjegyzés iránti kérvénye beadásakor nem birhatott tudomással a többi hitelezők megkárosításáról Alperes azonban enDek a kötelezettségének eleget nem tett, sőt ellenkezőleg felperesnek B. és C. •/• alatti melléklete által tanusitott azok a körülmények, hogy közadós, mielőtt még alperes a zálogjogi előjegyzést kieszközölte, alperessel tudatta, hogy kötelezettségeinek meg nem felelhet, s őt fizetésképtelenségéről értesítvén, egyszersmind százalék elengedése mellett kiegyezési ajánlattal lépett fel, azt bizonyítják, hogy alperes közadósnak fizetésképtelenségéről s igy arról is tudomással birt, hogy saját követelésének zálogjogi biztosításával a többi hitelezők károsodnak, s alperesnek ezt a tudomását igazolja az is, hogy elleniratában maga hozza azt fel, hogy követelésének biztosítása iránt már csakis akkor lépett fel közadós ellen, a mikor saját érdekeinek veszélyeztetése nélkül tovább nem várhatott. Mindezeknél fogva a megtámadott zálogjogi előjegyzést a csődt. 27. §. 3. pontja alapján a csődhitelezők irányában hatálytalanoknak voltak kimondandók és a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete, mindazonáltal tekintve, hogy a zálogjog a közadóssal szemben, miután annak a csődt, 26. §. alapján történt hatálytalanítása a közadós és az alperes közötti jogviszonyt nem érinti, továbbra is érvényben fennáll, ennek megfelelő helyesbítéssel helyben volt hagyandó stb. A kicsomózás költségeiben a pervesztes fél marasztalandó. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélö tábla az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Annak megjegyzésével, hogy a felmerült költségek, ha azok az ellenfelet terhelik, nem a képviselő ügyvédet, hanem a felet illetik, az elsőbiróság végzését helyben kellett hagyni, mert a per kicsomózása körüli költségek, mint a pernek folyománya, a per költségeiben marasztalt pervesztes félnek terhére esnek és igy az elsőbiróság a pernek felperes által kért kicsomózásánál felmerült költségeket a per költségeiben marasztalt pervesztes alperesek terhére helyesen állapította meg. (1891. dec. 2. 5,780. váltószám.) Bűnügyekben. A btk. 413. §-a szerint az iparvédjegy hamisítása vétségének egyik lényeges ismérvét az képezvén, hogy az iparjegy vagy a cég azon célból használtassák, hogy a közönség azon árúcikk eredete, természete, vagy minősége iránt tévedésbe ejtessék; tekintve, hogy az 1890: II. t.-c. 27. §-a szerint is megkívántatik, hogy a belföldi termelő, iparos, kereskedő nevével jogtalanul megjelölt árúk forgalomba hozassanak, áruitassanak, vagy ily célból a jelzések előállíttassanak,— midőn arra nézve, hogy vádlott a közönséget tévedésbe ejtette, vagy jogtalanul megjelölt árúkat forgalomba hozott vagy árult volna, bizonyító adat a vizsgálatnál fel nem merült, az eljárás beszüntetendő, jóllehet vádlott a panaszos címével ellátott jegyeket jogtalanul nagyobb mennyiségben megrendelt és át is vett, sőt egynéhány darab nála meg is találtatott. A budapesti kir. törvényszék (1891. július 6-án, 23,217.) : K. Dávid, G. Lipót, H. Jaroslav és B. Ferdinánd ellen az 1890. évi II. t.-c. 24. §. alapján emelt vád miatt folyamatba tett büntető eljárást megszünteti. Indokok: A budapesti hengermalom-társaság panaszt emelt első sorban H. Jaroszlav kőnyomdász ellen az iránt, hogy oly zsákjegyek készítésével foglalkozik, melyeknek használata kizárólag a hengermalom jogkörébe tartozik. Később panaszát G. Lipót papírkereskedő és B. Ferdinánd kőnyomdász ellen is kiterjeszté, mert az utóbbi kőnyomdájában ily zsákjegyeket szintén előállít, G. pedig a védjegyeket, illetve cégjegyeket forgalomba hozza és mert panaszos nyomára jött annak is, hogy K. Dávid kereskedő a kérdéses védjegyek, illetve cégjegyeket használja, a bűnvádi eljárást ez ellen is kiterjeszteni kérte. A vizsgálat eredménye szerint B. Ferdinándra vonatkozólag