A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 22. szám - Osztrák törvény az igazolatlanul történt elitéltetés fejében adandó kártalanításról - A tanukihallgatás kérdéséhez

8G tanúvallomások által is igazolva van, mit sem változtat a dolgon j azon körülmény, hogy a védekezési munkálatban maga a föld- j tulajdonos vallásalapitványi uradalom is részt vett, valamint az sem, hogy a védekezési munkálatban alperes külön is részt vett, mert ezen körülmények az A. alatti kötelező erejét nem gyen- | gitik s alperest a feltétlenül vállalt kötelezettség teljesítése alól ] nem mentesitik. Mindezeknél fogva alperest az általa fizetni kötelezett 700 frt kifizetésére annyival is inkább kötelezni kellett, mert azon kérdés elbírálása, hogy az A. alatti szerint közösen megbízottak a társult tagok érdekében minő védekezési munkálatot teljesítettek s ezen munkálatokra a közös pénztárból minő fizetéseket eszközöltek, nem ezen per keretébe tartozik és mert alperes e tekintetbe számadást a felperesektől nem, csakis a közös megbízottaktól követelhet, ezektől is azonban csak akkor és külön per utján, ha és a mennyiben ő is az általa vállalt kötelezettségnek már eleget tett. Alperes viszonkeresetét elutasitani kellett azért, mert a viszonkövetelés a felperesi keresettel nem ugyanazon jogalapból származik, mert alperes a felperesek tagadásával szemben nem igazolta azt, hogy viszonkövetelése a felperesek mindenikét terheli, mivel ha teljesen igazoltnak vétetik is az, hogy alperes a viszonkövetelésbe vett összeg erejéig szintén teljesített védekezési munkálatot, miután erre sem megbízva, sem kötelezve nem volt, viszonkeresettel esetleg csakis a közös megbízottak ellenében, mint a kik helyett az általa jelzett munkálatot teljesítette, élhetne, de felperesek ellenében az A. alatti mellett különösen ezen perben viszonkeresettel annál kevésbé élhet, mivel viszonkeresetének ezen perben tárgyalását felperesek ellenezték. A budapesti kir. itélő tábla (1891. márc. 12. 44,398. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletet indokai alapján és még azért hagyta helyben, mert felperesek a V. Géza, L. Ede és G. Endre tanuk vallomásaival bizonyították azt, hogy S. Gyula és L. József, mint a peres felek között létrejött egyesület megbízottjai, az árvízveszély elhárítása céljából tÖbbnemíí muukálatokat teljesítettek, stb. A m. kir. Curia (1892. febr. 3. 5,036. sz. a.): A viszonkeresetre vonatkozólag a másodbiróság ítélete helybenhagyatik, egyebekben azonban mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperesek keresetükkel elutasittatnak s a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Az A. alatti okiratból, melynek tartalma szerint peres felek a birtokaikat fenyegető árviz meggátlásához és a veszély elhárításához szükséglendő költség fedezésére 3,900 frtot bocsátottak közös megbízottaik rendelkezésére, kétségtelenül kiderül, hogy az összeg uem egyébnek, mint a megbízottak kezéhez adott költségelőlegnek tekintendő, mit bizonyít az is, hogy az okirat kifejezetten kiköttetett, hogy az esetleg fenmaradó felesleg a hozzájárulási arányban fog az illetőknek visszaadatni. Kétségtelen ugyan, hogy ezen előleghez az alperes is hozzájárulni tartozott, de tekintve, hogy felperes előadása szerint a véderőmunkálatok már a per indítása előtt megtörténtek és ezek költségei állítólag a felperesek által kifizettettek és ily körülmények között az előleg behajtására szükség nincsen, alperes nem az előlegül kötelezett 700 írtnak, hanem most már csak annak az összegnek a megtérítésére volna kötelezhető, mely a tényleges kiadásokból az A. alattiban kitünteteti részesedés arányában alperesre esett és helyette felperesek által kifizettetett. Minthogy azonban felperesek felhivás ellenére nem mutatták ki sem azt, hogy a védmunkák összesen mennyibe kerültek, sem azt, hogy ezekhez a felperesek megbizottai a 3,900 frtból mennyivel járultak és ebből alperesre mi esik, felpereseket keresetükkel elutasitani kellett. A perköltség fizetése alól azonban felperesek azért mentettek fel, mert a fenforgó viszonyok közt felperesek rosszhiszemű perlekedőknek nem tekinthetők. A visszkeresetnek azért nem adatott hely, mert alperes mivel sem bizonyította, hogy a felszámított kiadások és fizetések nem kizárólag saját birtoka védelmére, hanem a társaság érdekében is történtek. Az a kifejezés: „kötelezettség biztosítására lekötöm minden ingó és ingatlan javaimat", előjegyzés elrendelésére elegendő. A in. kir. Curia következő végzést hozott: A kir. itélő táblának neheztelt végzése megváltoztatik és a sültöri 282. és 283. sz. tjkvi ingatlanokra vonatkozólag az elsőbiróságnak zálogjogi előjegyzést elrendelő végzése hagyatik helyben; mert az A-/, alatti kötelezvénynek az a kitétele: »kötelezettségnek biztosítására lekötjük minden ingó és ingatlan javainkat«, általános biztosítási jogot állapit meg, következésképen ama kötelezvény alapján a telekkönyvi rendts. 88. § ának a) pontja értelmében a zálogjog előjegyzése meg nem tagadható. (1892. április 6. 8,789. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Alperesnek nem volt joga a csődtömeg részéről való megtámadás tárgyává tett zálogjogi előjegyzések által nyert biztosításhoz annak kieszközlése idejében, mert váltókon alapuló követelési igénye a váltók lejáratával csakis a követelés kielégítéséijogot, de nem foglalja magában azt a jogot is, hogy kielég igényének fentartásával arra nézve külön biztosítást igényelni vagy szerezhessen. A hitelező részéről telekkönyvi előjegyzés által egyei törvény ama rendelkezésénél fogva kieszközölt biztosítás, mely rint lejárt váltó alapján a zálogjog az adós ingatlanaira előjej hető, nem esik ugyanazon tekintet alá, mint a szerződési megál tás vagy birói elmarasztaló határozat alapján nyert zálogjog ily módon telekkönyvi előjegyzéssel szerzett biztosítás a megtá hatóság' szempontjából az adós által adott biztosítással azonos tek alá esik, miután ily esetben épen ugy, mint a végrehajtási eljárás a közadósnak cselekményét a birói közbenjárás helyettesíti. (Csödtörv. 27. §. 3. pontja.) A debreceni kir. törvényszék (1890. augusztus hó lí 8,983. sz.): Dr. B. Imre, mint dr. S. Benő csődtömegének g< noka felperesnek, dr. Medve Kálmán ügyvéd által képviselt all takarékpénztár alperes ellen zálogjog hatálytalanítása és jár. ir perében következőleg itélt: A kir. törvényszék az »alföldi takarékpénztár« alperes javára a debreceni 4,304. sz. telekjegyzőkönyvben A I. 1. 2 A II. 1. 2. r. sz. a. ingatlanokból néh. S. Bernátné után dr Benőre háramlandó jutalékra 560 és 760 frt, együtt tehát 1, frt tőke erejéig C. 37. és C. 38. r. sz. a. előjegyzett és C. r. sz. a. igazolás folytán bekebelezett zálogjogot a csődhitele; kel szemben hatálytalannak mondja ki és alperest annak tűréí kötelezi, hogy ezen bejegyzések a telekkönyvből kitörültessei I n d o kok: Felperes keresetét arra intézi, hogy az alp< által közadós dr. S. Benő ellen a csődnyitás előtt kevés idő midőn alperes a közadós fizetésképtelenségéről, illetve a fizett megszüntetéséről tudomással birt, előjegyzés á'tal szerzett és kés igazolás folytán bekebelezett 1,320 frtos zálogjog a csődhitele irányában hatálytalannak mondassék ki és a bejegyzések a voi kozó telekkönyvből kitörültessenek. A csődtörvény 27. §. 2. pontja a megtámadhatás feltété azt köti ki, hogy az, a ki a közadóstól biztosítást vagy kielégi nyer, annak elfogadásakor a csődnyitási kérvény beadásáról v a fizetések megszüntetéséről tudomással birt légyen, hogy e nyert biztosítás vagy kielégítés akár közadóstól nyújtott kézi zái adás, fizetés, újabb kötelezettségvállalás, vagy engedményezé akár a hitelezőnek saját tényén alapulva, mivel a bekövetkeze csőd tömegéből a többi hitelezők elől egy bizonyos közcélra s gáló vagyon vonatik el, az egészen közömbös dolog, ugy, h felsőbb bírósági megállapodások szerint közadós és a hite. ilynemű ténykedésük elbírálásánál, a felhívott est. 27. §. 2. po egyformán vétetik irányadóul. Ezek szerint jelen perben is a dés tárgyát csak az képezi, hogy mikor szüntette be közadc fizetést és hogy alperes bir-e erről tudomással ? Felperes erre nézve azt adja elő, hogy közadós fizete az előjegyzési kérvény beadása előtt már hónapokkal beszünt és hitelezőitől fizetési halasztást kért és kapott, hogy pedi fizetések megszüntetéséről alperes cég is tudomással birt, azt zolja azon körülmény, hogy az adott fizetési halasztásba ő is b egyezett. Ezen állításokkal szemben alperes cég elleniratá nemcsak meg nem tagadta azt, hogy ő a fizetések megszün séről tudomással birt volna, hanem beismerie azt, hogy ő adósnak, midőn ez tartozásait rendezni nem tudta, fizetési hal tást adott, s beismerte azt, hogy B. és C. alatti fizetésképtc séget bejelentő beadványokat megkapta, a miért is azon fi fenforgását, melyekhez a törvény a bizonyítás megtámadhat köti, bizonyítottnak venni és felperes keresetének, a mely az jegyzés hatálytalannak nyilvánítását célozza, annyival inkább h adni kellett, mivel közadós abbeli mulasztása következmén hogy fizetési képtelensége felismerésekor maga ellen csődöt ] kért, alperes önként vette magára az által, hogy bár köz? fizetési tehetetlenségét hozzá bejelentette, a helyett, hogy el maga kérelmezett volna csődnyitást, a kérdéses váltóköveteli zálogjogi előjegyeztetésével a többi hitelezők hátrányára sze: magának biztosítékot. Védelmére hozza fel még alperes azt, 1 a tömeggondnok és a hitelezők az által, hogy a felszámolásk követelést valódinak elismerték és beleegyeztek abba, hogy ( követelés első sorban a jelzálogból fedeztessék és csak ha el ki nem telnék, soroztassék a II. osztályba, az előjegyzés t nyességét elismerték és így azt most megtámadni a tömeggonc jogosítva nincsen. Ezen kifogások azonban figyelembe vehetők nem voltak a mert az ellenirrthoz •/. alatt csatolt felszámolási jegyzőkönyv ; kitételéből, hogy a követelések felszámittatnak és a II. osztá soroztainak, a mennyiben az a jelzálogból ki nem telnék, következik az, hogy a tömeggondnok és a hitelezők az előjeg érvényességét elismerték volna, annál kevésbé, mert a felszám tárgyalás körébe csak a követelés valódiságának, de nem az biztosítására irányzott eljárás törvényes elbírálása tartozik, nézve akkor sem a hitelezők, sem a tömeggondnok nem nj kozhattak. Epen igy nem volt figyelembe vehető azon alp kifogás sem, hogy a tömeggondnok akkor, midőn alperes az jegyzett zálogjogát a felszámolási jegyzőkönyv alapján is bel lezhette, a bekebelezést rendelő végzés ellen felebbezéssel élt és ez által az alperes külön kielégítési jogát elismerte, m