A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 22. szám - Osztrák törvény az igazolatlanul történt elitéltetés fejében adandó kártalanításról - A tanukihallgatás kérdéséhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a -Jog« 22. számahoz. Budapest, 1892. május hó 29-én. Köztörvényi ügyekben. A boltkapnzat ós kirakat, mint a bérlemény külfalaira üzleti szempontból ós külcsín miatt alkalmazott állandó jellegű átalakítás — kétség- esetében — a tóvárosi lakbér szabályzat 30. és 32. §. értőimében a bolthelyiség oly tartozékának vélelmezendő, mely a háztulajdonost illeti, avagy a melynek eltávolítása után a régi állapot mindenesetre helyreállítandó. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság: (1891. június 29-én 18,446): Dr. Weisz Ármin ügyvéd által képviselt W. Henrik felperesnek Baranyai Péter, mint br. Baich Milos, a H. örökösök gondnokának megbízottja alperes ellen ingók kiadása, esetleg 330 frt s jár. iránti perében következőleg ítélt: Alperes köteles a Budapesten, Koronaherceg-utca 8. sz. a. fekvő, a H. Lajos csődtömegéhez a csődleltár 546. tétele alatt leltározott egy üvegezett kirakati szekrény, portál és rouleaut felperesnek természetben kiadni, illetőleg köteles a most emiitett tárgyak elvitelét felperesnek megengedni, egyszersmind köteles az emiitett tárgyak használatáért 1^89. szeptember 18-ától egész a tényleges átadás napjáig naponként '20 krt felperesnek megfizetni, ha pedig a fentjelölt iugóságok természetben át nem adatnának, vagy átadhatók nem volnának, akkor alperes köteles azok értéke fejében 330 frt tőkét s jár. megfizetni. A perköltségeket a bíróság kölcsönösen megszüntette. Indokok: A csődtörvény 42. §-a szerint visszakövetelhető a csődtömegbe vont olyan dolog, mely nem a közadósnak képezi tulajdonát, a 43. §. szerint azonban akkor, ha a csődtömegbe vont idegen dolog eladatott, a visszakövetelésre jogosult fél csak a csődnyitás után befolyt érték kiadatását követelheti. A keresetben felperes, mint a csődtömeg vevője által, természetben követelt ingó dolgoknak a csődtömeggel szemben igazolt tulajdonosa lép fel s így mivel az a körülmény, hogy a felperes által természetben követelt ingóságokat a csődleltárba felvették, azokat a csőd folyamán értékesítették, azokat a csődtömegtől felperes megvásárolta, igazolva van, azok kiadását alperesnek nem volt joga megtagadni, illetve, azok elvitelét nem volt jogosítva megakadályozni, mert a kérdéses ingók természetüknél fogva a ház tartozékait nem képezik, mert azokra a csődtörvény 57. §-ának 3 pontja alapján alperes zálogjogot vagy megtartási jogot gyakorolni jogosítva nem volt, a fővárosi lakbéríeti szabályok 32. §-a szerint ugyanis a boltkapuzatok — a követelt ingók pedig ennek alkatrészeit képezik — nem válnak a háztulajdonos tulajdonává, hanem azokat a bérlő tartozik eltávolítani s igy a kérdéses ingóságokra nézve nem alkalmazható a lakbérleti szabályok 30. §-ának az a rendelkezése, hogy ezek költözéskor minden megtérítés nélkül a háztulajdonos tulajdonává válnak s igy a kérdéses ingókra nézve, mihelyt a bérlő ellen csődöt nyitottak s mihelyt erről a háztulajdonos értesült, ez az utóbbi volt köteles igényeit a csődtömeggel szemben érvényesíteni, s a mennyiben ezt nem tette, a csődleltárba felvett, a csőd folyamán értékesített s másnak eladott ingók elvitelét megakariáíyozni nincs joga. Alit sem változtat a felek jogain és kötelezettségein az a körülmény, hogy a kihallgatott H. Lajos és dr. M. Károly tanuk vallomása szerint alperes a csődleltározás alkalmával a'kérdéses ingóknak a leltárba felvétele ellen tiltakozott s hogv tiltakozását a leltározó közjegyző helyettese nem vette bele a leltárba, mert a már kifejtettek szerint alperes a leltározott ingókra vonatkozó tulajdoni igényét a csődtömeggel szemben is igazolni tartozott. Ezekhez képest alperest a követelt ingók természetben kiadására feltétlenül kötelezni, s mivel alperes a napi 20 kr. használaci díj ellen kifogást nem tett, az ingók természetben kiadása esetén felperesnek ezt is megítélni kellett, az ingók ki nem adása esetén a követelt és nem kifogásolt értéket s annak kamatait, mely esetben a kamat a követelt használati díjat pótolja, szintén feltétlenül megítélni kellett. A perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetendők voltak, mert igazolva van, hogy a csődleltározás alkalmával alperes tiltakozását s igényének bejelentését nem vették figyelembe s mert H. Lajos és Sz. József tanú vallomásaival bizonyítva van, hogy alperesnek a kérdéses ingókra alapos igénye van s igy alperes a jelen perben teljes jóhiszeműséggel védekezett. A budapesti kir. itélő tábla (1891. október 27. 26,433): az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja, a perköltségre vonatkozó részét azonban megváltoztatja s kötelezi alperest, hogy felperesnek 75 frt perköltséget megfizessen. Indokok: Helybenhagyta a kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét felhozott indokai alapján és azért is, mert az alperes az 1881. évi XVH. t.-c. 89. §. 7. pontja értelmében igényét a csődtömeg ellen nem érvényesítvén, megtartási, illetve tulajdoni jogára a felperes, mint harmadik személy és jóhiszemű tulajdonos ellenében sikerrel nem hivatkozhat. Az elsőbirósági ítéletnek a perköltségre vonatkozó részét azonban megváltoztatni és alperest a perköltség megfizetésében marasztalni kellett; mert az 1868. évi LIX. t.-c. 251. §. értelmében a vesztes fél rendszerint perköltségben marasztalandó, a per folyamán pedig olyan körülmények, melyek a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolnák, fel nem merültek. A m. kir. Curia (1892. ápr. 13- 9,562. sz.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik, a perköltség pedig kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A per során kihallgatott Sz. József vallomásából kétségtelenül kitűnik és felperes nem is vette tagadásba, hogy mikor vagyonbukott H. Lajos a kérdéses bolthelyiséget az alperestől bérbevette, akkor eme helyiség az alperes tulajdonát tevő boltkapuzattal volt ellátva. Tekintve pedig, hogy a boltkapuzat és kirakat, mint a bérlemény külfalaira üzleti szempontból és külcsín miatt alkalmazott állandó jellegű átalakítás — kétség esetében — a fővárosi lakbérszabályzat 30. és 32. §. értelmében, a bolthelyiség oly tartozékának vélelmezendő, mely a háztulajdonost illeti, avagy a melynek eltávolítása után a régi állapot mindenesetre helyreállítandó ; tekintve továbbá, hogy a mennyiben H. Lajos vagyonának összeírásakor a kérdéses boltkapuzat a nevezett vagyonbukott tulajdona gyanánt leltároztatott is, de a csődtömeg képviselete részéről az, mint ingó dolog, esetleg az előző' állapot visszaállításával tényleg birtokba nem vétetett és illetve a bolthelyiségtől el nem választatott, a csődtömeg magában véve a leltározással arra csak követelési jogot szerzett és pedig a jelen esetben annál is inkább, mert a tömeggondnok vallomása szerint alperes eme boltkapuzat összeírása ellen tiltakozott, ily körülmények között tehát az 1881 : XVII. t.-c.-nek az ingó dolgok visszakövetelésére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók; tekintve végre, hogy felperes nem bizonyította, hogy a vagyonbukottnak a kérdéses boltkapuzat oly korlátlan tulajdona volt, melyet a háztulajdonos kárpótlása s illetve az előző állapot helyreállítása nélkül a bolthelyiségtől elválaszthatott volna ; mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani, a perköltséget mégis, miután felperes, mint vevő, nem teljesen alaptalanul perlekedett, kölcsönösen megszüntetni kellett. A peres felek birtokait fenyegető árviz meggátlásához és a veszély elhárításához szükséglendő költség fedezésére a közös megbízottak rendelkezésére bocsátott összeg nem tekinthető egyébnek, mint költségelőlegnek. Midőn tehát ezen véderömnnkálatok már a per indítása előtt megtörténtek és ezek költségei állítólag felperesek által kifizettettek, ily körülmények között az előleg behajtására szükség nincsen és alperes nem az előlegül kötelezett, hanem azon összegnek a megtérítésére volna kötelezhető, mely a tényleges kiadásokból részesedése arányában reá esett és helyette felperesek által kifizettetett. A debreceni kir. tszék (1890. juu. 17. 6,034. sz. a.): Dr. Visontai Soma ügyvéd által képviselt S. és J. cég s társai cégek felpereseknek, Szőllősi János ügyvéd által képviselt R. Salamon alperes ellen 700 frt iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles a keresetbe vett 700 frtot felperesek részére és pedig S. Gyula vagy L. József, vagy igazolt megbízottaik kezéhez megfizetni ; nem fizetés esetén felperesek feljogosittatnak a kereseti 700 frt tőke és jár. erejéig alperes ellen végrehajtást vezetni azon korlátozással, hogy a végrehajtási eljárás utján vagy folyamán, illetve árverésen befolyandó összegből a költségek levonása után fenmaradó rész 700 frt erejéig S. Gyula vagy L. Józsefnek, vagy igazolt meghatalmazottjuknak lesz átadandó, illetve általuk felvehető. Ellenben alperes viszonkeresetével elutasittatik, stb. Indokok: A keresethez A. alatt másolatban csatolt, valódiság tekintetében alperes által nem kifogásolt nyilatkozattal feltétlenül kötelezte magát alperes arra, hogy az őt és felpereseket közösen érintő árvízveszélyek elhárítása végett általuk közösen és teljhatalmúlag megbízott S. Gyula és L. József kezéhez első felszólításra 3 nap alatt 700 frtot kifizet, alperes beismerte, hogy a nevezett megbízottak által a 700 frtnak kifizetésére felszólittatott, azt pedig, hogy ezen kötelezettségének bármi részben is eleget tett volna, maga sem állítja, azon előadása és védekezése már, hogy azért nem teljesítette kötelezettségét, mivel arra szükség sem volt, miután az árviz, melynek meggátlására az 1888. év tavaszán felperesekkel az A. alatti szerint társult, be nem következett s igy a társulás céltalanná lett, birói figyelembe vehető annál kevésbé volt, mert alperes a per során maga is beismeri, hogy az általuk közösen megbízottak némi védekezési munkálatot mégis teljesítettek s e részben fizetéseket eszközöltek s hogy az 1888. évben a felperesek és alperes által haszonbérelt birtokok az árviz és a belvizek által veszélyeztetve voltak, ez a