A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 22. szám - Osztrák törvény az igazolatlanul történt elitéltetés fejében adandó kártalanításról - A tanukihallgatás kérdéséhez

190 A JOG. előadójának Körösi Sándort s a büntetőtörvény s a kihágási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat előadójának C h o r i n Ferencet. A székesfehérvári ügyvédi kamara évi jelentéséből az igazságügyminiszterhez következőket közöljük : »Három évtized óta az újjászervezés nagy munkájí n fáradó zik a magyar nemzet. Már szinte kis könyvtárszámba megy az ezen idő alatt alkotott törvények és rendeletek tömege, a melyek közül nem egy az egész művelt világ helyeslő bírálatával találkozott. Senki nem tagadhatja, hogy a nemzet ezen újjászervezési nagy munkájában a magyar jogászok és ezek között a gyakorló ügyvédek buzgóan résztvettek. Eddig is és most is sok ügyvéd szolgálja — és mindenik kész szolgálni a közügyek terén tudásának és buzgóságáuak teljes odaadásával a nemzetet — és pedig nem díjért és haszonért, hanem ügyszeretetből ! Ugy hiszszük: a közügyek érdekének követelménye, hogy az ügyvédi karnak azokban való önzetlen közreműködése mindenkorra biztosíttassák és fentartassék. Ezen célra pedig szükséges, hogy az ügyvédi kar anyagi érdekei azon méltányos védelemben részesittessenek, mely az ügyvédség céljául kitűzött feladatoknak, az ahhoz kötött képesítési feltételeknek, megszorításoknak és terheknek némi ellenértékét szolgáltathatja. Ily érdekvédelem nyomait a könyvtárnyi törvénygyűjteményben alig találjuk és azon egyetlen, a zugirászatról megemlékező törvényi rendelkezést is, a melyben az ügyvédség jogos érdekeinek pajzsát vélte bírhatni, a felsőbíróság önkényes magyarázata írott malaszt közmondásos értékére szállította le. A jogélet, melyben az ügyvédi kar hivatva van szakértő munka teljesítésére, bizonyára nem szorítkozik azon aránylag csekély számú perre, melyben az ügyvédi képviseltetés kötelezően meg van állapítva. A mai helyzet azonban azon képet mutatja, hogy a jogéletnek többi munkáját, jogszerzési okiratok, hatóságokhoz és bíróságokhoz intézett beadványok készítését mellékkeresetre sóvár köz- és magánhivatalnokok, pályatévesztett és pályájukról leszorult kétes értékű egyének és vármegyei intézkedések által szakképzettség és hivatottság látszatának örvendő községi jegyzők végzik, a nagy közönség mindazon tagjai részére, kik nem birnak a szellemi szakképzettséget méltató magasabb műveltséggel. Az ily kontárokkal, az ő munkaszerzési üzelmeikkel való versenyezést kizárja az ügyvédi tisztesség! Az ügyvédi kar tagjai önzés nélkül közreműködtek oly törvények hozatalára, oly intézményi szervezetekre, melyek sokszor anyagi hátrányokkal jártak. Az önérdekek mai nap mindenfelé tapasztalható túlbuzgó versenyében az ügyvédség azon talán egyetlen testület, mely sem köz-, sem magánérdek rovására semmi előnyt sem nem kivánt, sem nem kapott, sőt hátrányokat szenvedett. Nem érhet tehát minket a haszonlesés gyanúsítása, midőn az ügyvédség mai helyzete miatt és a végett emeljük javas'atra célzó szavunkat, hogy ezen helyzet a köz- és magánérdekeknek megfelelően rendeztessék. Nem kívánunk, sőt elkerülni óhajtunk minden ügyvédi kényszert. A ki érez magában annyi képességet, hogy önmaga végezheti bármiféle jogügyét: az végezhesse önmaga ! De másnak ügyleti vagy jogszerzési ügyében csak az készítsen okmányt vagy beadványt, a ki ügyvédi vagy közjegyzői kamarának tagja. Sőt a viszonyokra való tekintettel ezen intézkedésnek az okmányok készítésére vonatkozó részét oly helyekre vélnők egyelőre szoritandónak, a melyen a köz- és magánérdekből kívánatos jogtudó segédkezés a felek részére mindenkor könnyen hozzáférhető. Ennélfogva nézetünk szerint annak jogügyében, ki nem önmaga végzi az abban szükséges munkát: a jogtudó segédkezés kötelezően igénybe veendő s illetőleg a hivatás nélküli segédkezés kizárandó lenne beadványok készítésénél feltétlenül, okmányok készítésénél pedig mindazon helyeken, a hol egy közjegyző vagy legalább két ügyvéd lakik. Nézetünk szerint ilyen rendet szervező törvényi intézkedés, kapcsolatosan a közjegyzői díjszabás tételeinek megfelelő munkatarifával sok salaktól tisztítaná meg jogéletünket és egyszersmind az ügyvédek anyagi létének nem ugyan fényes, de biztos alapot nyújtana. Ausztria és külföld. Osztrák törvény az igazolatlanul történt elitéltctés fejében adandó kártalanításról, 1. §. A ki egy, a büntető eljárás értelmében üldözendő büntetendő cselekmény miatt jogerősen elitéltetett, az igazolatlan (ungerechtfertigte) elitéltetése folytán szenvedett vagyonjogi hátrányokért az államtól megfelelő (angemessene) kártalanítást követelhet, ha a büntető eljárásnak újrafelvétele alapján az eljárás beszüatettetett, vagy a vád végképen elejtetett, valamint mindazon esetekben, a melyekben utólag felmentés bekövetkezett. Az igény nem érvényesíthető, ha az elitélt az igazolatlan elitéltetést szándékosan idézte elő vagy makacssági itélet esetében az ellen jogorvoslattal nem élt. 2. §. Az 1. §-ban megállapított feltevések mellett az elitélt halála után az igény csak annak házastársa, gyermekei es szfiteí részéről jelenthető be, avagy a már bejelentett igény általuk érvényesíthető, de csak a mennyiben ezen hozzátartozók az igazolatlan elitéltetés által az elitélttől követelhető tartástól lettek megfosztva. 3. §. Az igény azon időponttól számítandó 3 ho alatt évül el, melyben ezen törvény 1. és 2. § ai alapján érvényesíthető lett volna. 4. §. Az igényt Írásbeli beadvány vagy jegyzőkönyvbe való bemondás által azon bíróságnál kell bejelenteni és lehető határozottsággal megjelölni, mely az alapperbeli ítéletet első fokban hozta. 5. §. A bíróság hivatalból jár el, foganatosítja a kellő nyomozásokat (Erhebuugen) és veszi fel az igény megerősitésére szolgáló ténykörülményeknek megállapítása céljából szükséges bizonyítékokat. E végett az igény mellett és ellenében szóló minden körülmények egyenlő gonddal nyomozandók. Tanuk és szakértők vallomásra szoríthatók és szükség esetében megeskethetők. 6. §. A nyomozat befejezése után az igénylőnek tudtára adandó, hogy jogában áll igénye (1. és 2. §-ok) megokolására Írásbeli nyilatkozatot beadni avagy jegyzőkönyvbe bemondani, mely célra részérc 14 napig terjedhető és meg nem hosszabbítható határidőt kell engedni. Az igénylőnek az iratok megtekintése meg van engedve. 7. §. Az iratok a bíróság véleményes jelentése kíséretében az igazságügyminiszterhez felterjesztendők, ki a nyomozat kiegészítését elrendelheti, Az igazságügyminiszter határoz a bejelentett igény tárgyában és megállapítja a kártalanítási összeget. 8. §. Az igénylő az igazságügyminiszteri határozat kézhez vételétől számított 60 napi határidő alatt igényének a birodalmi bíróság (Reichsgericht) előtt leendő érvényesítése céljából az 1876. évi december 21 iki alaptörvény 3. §-ának a 3. pontja alapján e bírósághoz fordulhat. A határidő meg nem hosszabbítható és elmulasztása miatt újra felvételnek nincs helye. A kérvénynek nem kell ügyvéd által ellenjegyeztetnie. Közjegyzőség reformja. Németországban is szükségét érzik a közjegyzői intézmény reformjának. A birodalmi kormány azonban nem szándékozik egységes, az egész német birodalomra kiterjedő közjegyzői reform-törvényalkotást előállítani Azért az egyes államok fognak ezen munkához. így különösen Szászország, hol az igazságügyi miniszter az 50-es években alkotott közjegyzői törvényt revisio alá vétette és egy új tervezetet dolgoztatott ki, melyet az országgyűlés elébe terjesztett. Ennek főbb reformkiindulási pontjai: A közjegyzői iratok felvétele egyszerüsittetik, de a szükséges formaságok fentartásával s az okiratolás biztosságának veszélyezése nélkül. Uj fegyelmi rend hozatik be. Ezen hatáskör elvétetik az ügyvédi egyletektől s a fegyelmi hatóságban a közjegyzőknek kell többséggel birni. A közjegyzők hatásköre tetemesen kiterjesztetik. Nevezetesen nemcsak a szóbeli, hanem az Írásban átadott és közös végrendeletek, ugy az örökszerződések felvételére is. Jegyzőkönyveik teljes joghatálylyal felvehetők a nők nagy ajándékozásairól s intercessióról férjeik részére. Továbbá a közjegyzők tanukat és szakértőket kihallgathatnak; bizonyos esetben az esküt kivehetik, a tanukat és szakértőket megeskethetik. Egyszersmind állandóan meghatároztatnak azon hiányok, melyek folytán a közjegyzői okmány elveszti közokirati minőségét. Nyilt kérdések és feleletek. A tanúkihallgatás kérdéséhez. (Felekiek.) I. A »J o g« f. évi 18. számában a fönuebbi cím alatt megjelent kérdésre feleletem a következő : A bíróság által a peres eljárásban valamely jogcselekmény foganatosítása vévett kitűzött határnap elmulasztása, a mennyiben az igazolás törvény szerint ki van zárva, vagy igénybe nem vétetik, a mulasztó félre nézve joghátrányokat von maga után, abból az okból, hogy ez magát szenvedőlegesen viselte, jogainak védelme érdekében nem ténykedett. Az ok mindig ugyanaz, de a joghátrányok súlyosabbak vagy enyhébbek lehetnek. Az utóbbiak közé tartoznak azok, a melyek bizonyitás felvételénél bármelyik felet, eskü-kivétehíél az eskütevő ellenfelét, ki nem idéztetik, hanem csupán értesíttetik, érik azon esetben, ha a határnapon meg nem jelenik : kifogásait és észrevételeit meg nem teheti, ha csak hivatalból kitűzendő póttárgyalás szüksége fönn nem forog, a melyen azoknak helye lesz, személyes jelenléte által befolyását nem gyakorolhatja, az elkésett megjelenéssel felmerült.költségeket fel nem számithatja. Az 1868 :L1V. t.-c. 111. §-a az első tárgyalási határnnp körén belül, a melynek elmulasztása súlyosabb joghátránynyal jár, a biróság által kiszabott órától számítandó két órát enged a feleknek, kik legfölebb ezen idő lejártáig megjelenni tartoznak. Figyelembe vévén már most azt, hogy az ok, miként említve volt, mindig ugyauaz, s hogy nagyon különös volna, ha a feleknek a reájuk nézve enyhébb joghátránynyal elmulasztható határnap körén belül legalább annyi idő ne engedtetnék, a