A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 22. szám - Osztrák törvény az igazolatlanul történt elitéltetés fejében adandó kártalanításról - A tanukihallgatás kérdéséhez

A JOG. 191 mennyi a súlyosabbal elmulaszlhatónál engedve van: a legtermészetesebbnek látszik, hogy ez az intézkedés az előbbieknél is alkalmaztassék, a felek számára ott is ugyanazon időbeli korlátozás legyen megvonva. Ugyanezen eredményre jut, habárrészben más indokolással, a budapesti kir. itélő tábla 37,888/1889. sz. Ítélete is (Dt. XX11I. 335). A fennebbiekböl kifolyólag a kérdéses konkrét esetben két fél képviselőjének, ki a tanúkihallgatásra kitíizött határnapon délelőtt 10 óra előtt megjelent, jogában állott észrevételeit és költség-felszámítását megtenni; a" biró ugy cselekszik vala helyesen, ha a két tanúkihallgatási jegyzőkönyvet 10 óráig nem zárja be, s az addig megjelent félnek észrevételeit és költségeit abba felveszi, vagy ha már azt, bár helytelenül, bezárta, a fél észrevételeinek és költség - felszámításának utólagosan helyet ad. Az előadottak a kérdésnek mindhárom, egymással szorosan összefüggő ágára feleletet foglalnak magukban. Csipkés Árpád, m.-vásArhelyi kir. albiró. II. Ezen rovat alatt a 18-ik számban felvetett kérdésekre bátorkodom a következő véleményemet kifejezni. 1. Sommás perben a per birósága, de egyáltalában a biróság által a pusztán bizonyító fél jelenlétében, de egyáltalában ennek távollétében is foganatositott. tanúkihallgatásról felvett jegyzőkönyv lezárása után, de a tűzött órától két órán belül megjelenő ellenfélnek észrevételeit és költségfelszámitását megtenni nem á'l jogában ; mert a biróság a felvett jegyzőkönyvet nyitva nem hagyhatván, a tanúvallomások kivétele után a jegyzőkönyv berekesztésével és a jelenvoltak általi aláírásával a tanuhallgatási cselekményt, a bizonyítási eljárást ama részében végleg befejezte, mi pedig befejezését nyerte, az nem folytatható; de különben is a tanúvallomások kivétele után a kifogás és észrevétel megtételének nincs értelme a sommás eljárásban, különösen a per bíróságánál, mert a tanuhallgatást, a meghiteltetést, ha az megtörtént már, nem lehet meg nem történtté tenni, ha pedig a tanú meg nem hiteltetett valamely felmerült oknál fogva s igy állítása rendszerint bizonyítékul nem szolgálhat, akkor az észrevétel is elesik, egyéb tekintetbeni kifogás vagy észrevétel figyelembe nem jöhet, miután a vallomás számbavehetősége tekintetében az eljáró, az azt foganatosító perbíróság határoz a vallomás befolyása alatt a per körülményeihez viszonvitólag, igy ennek tulajdonítandó a pprts. 1:20. §-ában foglalt azon intézkedés, hogy a kifogások és az észrevételek megelőzőleg előadandók a sommás eljárásban, a kö'.tségfelszámitás helyt nem foghat, mert a fél jelen nem volt. 2. A tanuvallomási jegyzőkönyv a tanuhallgatásra kitűzött órán túl számítandó két órai idő eltelte előtt lezárható; mert az 1868. évi LIV. t.-c. 111. §-ában foglalt intézkedésnek nyilvánvaló célja az, hogy ne szenvedjen kárt a peres felek valamelyike az által, ha valamely az elindulástól közbeeső akadályok következtében a határnapra tűzött »órára« meg nem jelenhetnék s ilyen káros jogkövetkezményekkel biró határnap a tárgyalási, illetve a perfelvételt határnap, a melyen való megjelenés mindkét peres fél »kötelességében« áll, ha jogait, illetve védelmét érvényesíteni óhajtja s igy perrendünk helyesen és kifejezetten a tűzött órán túli két óra alatti megjelenést egyedül a ,>>tárgyalási« határnapra szorítja; ellenben a tanúkihallgatási határnapnak elmulasztása a meg nem jelenő peres félre semmi káros befolyással nincs, az azon való megjelenés nem bír »kötelező« jelleggel a 196. §. értelmében, hanem csak »jogot« tartalmaz a peres felekre s mindössze csak azt vonja maga után, hogy a meg nem jelenő fél a felhívott tanukhoz a tárgyalás folyamán meg nem jelölt ténykörülményekre nézve még egyes kérdések, illetve ellenkérdések intéztethetésétöl elzáratik, vagy pedig a kihallgatást és a meghiteltetést gátló kifogásait elő nem terjesztheti, de ezek előadása nem lényeges, miután a biró, ki ha egyszersmind itélő biró, a tényállást tisztázza még a tanúkihallgatáskor is, intéz a tanukhoz annyi kérdést, a mennyit épen szükségesnek lát és nyomoz a tekintetben is, vájjon a tanú vallomása valóban figyelembe vehetö-e, lehetőleg közvetlen tapasztalatán alapszik-e és a kihallgatást gátló érdekeltségi eseteket ugyancsak hivatalból nyomozza s ha olyan előfordul, hivatalból intézkedik. Nem tartatott fontosnak a peres feleknek a tanuhallgatási határnapon való megjelenése a régi eljárásunkban sem, sőt ellenkezőleg, mert annak folyama alatt sem a peres felek, sem pedig azoknak hozzátartozói, sem pedig azok képviselői jelen nem lehettek. Mindezek figyelembevételével visszás állapot lenne, ha a megjelent másik peres fél és a tanuk minden igyekezetüket a tűzött órárai megjelenésre irányozva, kénytelenittetnének várakozni az ellenfél tetszéséhez képest, de meg illusoriussá válnék a bíróságnak azon intézkedése, hogy egy tisztán a peres felek ténykedésétől csaknem egészen független bírói functióból álló cselekmény foganatosítására egyáltalában »órát« tűz és liová jutnánk, ha a tanúkihallgatásokat is jogérvényesen csak a tűzött órától számítva, két óra után lehetne foganatosítani, a szokásos 8 óra előtti időt kitűzni pedig, tekintve a közlekedési és az életviszonyokat, egyáltalában nem lehet, ha tehát a peres fejek valamelyike jelen óhajt lenni a tanúi vallomások kivételénél, ám intézze ugy a dolgait, hogy a kitűzött órában jelen lehessen, Az egy órai várakozási idő elég lenne a 111. §. esetében is, minek felvétele tekintetében az új sommás eljárásba felszólalás történt is. 3. A tanuhallgatási bizonyítási eljárás befejezése után a per birósága sommás eljárásban nem tartozik az ítélet meghozatala előtt a peres feleket feltétlenül meghallgatni, hanem csak feltételesen, mert az 1881. évi I.IX. t.-c. 17. §-a szerint az elsőfolyamodású biróság csak »jogositva« van, de nem »kötelezve« a tárgyalás kiegészítését, vagy a további bizonyítási eljárást is elrendelni, hanem csak akkor, ha valamely ténykörülményt tisztába hozandónak talál, mielőtt az ítéletet meghozná; de máskép helyesen az nem is lehet. Ruttkay Aladár, alsó-kubini kir, jbirósági albiró. Vegyesek. Bírósági kinevezések. Kineveztettek : Aschinger Ferenc újvidéki tszéki biró a lugosi ügyészséghez ügyészszé; Bary József nagyváradi ítélőtáblai tanácsjegyző albiró' a nagyváradi tszékhez biróvá ; N a g y Miklós balassagyarmati járásbirósági albiró a füleld, ifj. Sándor Géza galgóci járásbirósági albiró a galgóci járásbírósághoz járásbirákká ; dr. G 1 á s e r József losonci járásbirósági aljegyző a rétsági, Mályusz Egyed besztercebányai tszéki aljegyző a muraszombati, F i n k e y Pál sátoraljaújhelyi tszéki aljegyző a kisvárdai, dr. Makucz Arthur budapestitszéki aljegyző a debreceni járásbírósághoz albirákká ; dr. B a u rúgja r t e n Károly budapesti gyakorló ügyvéd a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez biróvá; bírósági székhelyhez nem kötött birák és albirák létszámába K a I ó Imre telekkönyvi betétszerkesztési albiró biróvá, P a t a k y István szolnoki, Halász Gyula mármarosszigeti tszéki jegyző, valamint dr. Kozma Endre egri gyakorló ügyvéd albirákká. Előléptetések. Nóvák Kamill gyulai, Gáli Ferenc kecskeméti és P á s z t Vilmos fehértemplomi tszéki elnökök curiai birói címet és jelleget; Cziffra Imre gyulai, Horváth Béla pestvidéki és Zsolnay György pécsi ügyészek főügyészi helyettesi címet és jelleget nyertek. Kevés a joggyakornok. A pozsonyi kir. tábla területén jelenleg több díjas joggyakornoki állás vau üresedésben. Ezen állásokra alig van most pályázó. Nem csodáljuk, mert a rendes fizetés — 360 frt — oly csekély, hogy bizony alig lehet belőle megélni, miért is leginkább csak oly jogvégzettek mehetnek a birói pályára, a kiknek magánvagyonuk van; ilyen pedig nincs igen sok. — Mint a »Pozs. Szem!e« irja, a tábla elnöksége felterjesztést intézett az igazságügyi kormányhoz, hogy ezen állások a megengedett nagyobb — 500 frt — javadalomban részesüljenek! — Ugyaniépanasz van a debreceni kir. táblánál. Itt is pályázatot hirdet a tábla elnöke több joggyakornoki állásra. Ügyvédi dijak, miután kihágási eljárásnál az ügyvédi képviselet nem kötelező, a kihágási ítélettel meg nem állapi .hatók. (A belügyminiszternek f. évi 299. sz. a. kelt rendelete.) Azon körülinény, hogy az ítéletet nem a tárgyaló hatósági személy hozza meg, hanem más, habár annak helyettese is. semmiségi okot képez. (A belügyminiszter f. évi 080. sz. a. kelt rendelete. Elj. ut. 388.) Az ipari képesítés igazolásit. E tárgyban a kereskedelem ügyi minister 70,335. sz. a. következő körrendeletet bocsátott ki: Ismételten panaszok fordultak elő a tekintetben, hogy az iparhatóságok az 1884. évi XVII. t.-c. 4. és 6. §-ai által követelt képesítés igazolására szolgáló okmányok elfogadása körül nem játnak el a kellő gondossággal és nevezetesen a szakba vágó munkával eltöltött foglalkozást illetőleg gyakran megelégesznek oly magánjellegű bizonyítványok bemutatásával s azok alapján a kért iparigazolványt kiszolgáltatják, melyek a hitelesség jellegét nélkülözik. Jóllehet az iparhatóság az ipartörvény rendelkezései értelmében a képesítés igazolásának formái tekintetében nincs feltétlenül és kizárólag a bizonyításnak egyetlen egy módjához kötve s e tekintetben jogosítva vannak a folyamodók által felmutatott bizonyítékokat szabadon mérlegelni, mind a mellett szükségesnek látom ujolag kiemelni azt, hogy az ipartörvény 4. és 6. §-aiban említett esetekben a szakbavágó munkában eltöltött 2, illetőleg 3 évi gyakorlati foglalkozás igazolására első sorban és rendszerint a bejelentő munkakönyvének kell szolgálnia, a mi a jelen viszonyok közt annál inkább szem előtt tartandó, minthogy az 1884. évi XVII. t.-c. életbeléptetésétől számítva már hét év telvén el, ezen idő óta minden iparossegédnek és gyári munkásnak az idézett törvény 99. §-a értelmében munkakönyvvel kellett ellátva lenuie s ennélfogva természetszerűleg mindazoktól, a kik jelenleg valamely iparágat önállóan űzni szándékoznak, a megállapított képesitéi igazolása céljából rendszerint a munkakönyv előmutatása követelhető s az ipartör/ény 4, illetőleg 6. §-aiban foglalt kellék beigazolására a munkakönyv most már nemcsak a legalkalmasabb, hanem egyszersmind a szabályszerű bizonyítási eszköznek tekintendő. A midőn az iparhatóságot ezekre, a hatósága alatt levő elsőfokú iparhatóságok megfelelő utasítása és ahhoztartás céljából ujolag figyelmeztetem, egyúttal megjegyzem,