A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 22. szám - A táblai és a törvényszéki elnökök közötti viszony az administratio szempontjából

Tizenegyedik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1892. május 29. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart S. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉKEIM lÉPVISELEIÍBE i ÍACH ÍGWDI, BÉ, MU\ ÉS KÖZJEGYZŐ1 KAR IÓZIÓIÍE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Melyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » .*{ . — » egrész » 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A táblai és a törvényszéki elnökök közötti viszony az administratio szempontjából. Irta: (d. r.) — A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat. Ina: dr. Hexner Gyula, ügyvéd I.iptó-Szt.-Miklóson. — Észrevételek az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra. Irta: dr. Kovaliczky Elek, kir. közjegyző Ilomonnáu. — Törvényjavaslat az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről. — Belföld. (A képviselőház igazságügyi bizottsága. — A székesfehérvári ügyvédi kamara jelenlése.) — Ausztria és külföld. (Osztrák törvény az igazolatlanul történt elitéltetés lejében adand 5 kártalanításról. — Kőzjegyzöség reformja Németországban.)— Nyilt kérdések és feleletek. (A tanúkihallgatás kérdéséhez. Feleletek. I. Irta: Csipkés Árpád, m.-vásái helyi kir. albiró. II. Irta: Ruttkay Aladár, alsó-kubini kir. jrbsági albiró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — I'ályázatok.) A táblai és a törvényszéki elnökök közötti viszony az administratio szempontjából.* (d. ;-.) A szaklapokban már többször tőrtént felszólalás az iránt, hogy a törvényszéki elnökök az administrationális teendőkkel annyira el vannak foglalva, miszerint magasztos birói teendőiket alig képesek teljesíteni; ezen felszólalások azonban eddig nemcsak hogy mi eredményre nem vezettek, hanem az elnökök teendői még inkább szaporittattak. Távol legyen tőlem, hogy a törvényhozás és magas kormány azon bölcs intézkedését, mely szerint a kir. táblai elnökök felügyeleti jogát az elsőfokú bíróságok és igy az elnökökre is kiterjesztette, gáncsolni vagy kifogásolni akarnám, mert én ezen intézkedést ugy az igazságszolgáltatás, valamint a bíróságok vezetése, ügykezelése és ügymenetére csak üdvösnek és felette előnyösnek tartom, felszólalásom célja csak az, hogy rámutassak azon visszásságokra, a melyek eddig már felmerültek s a melyek a 47,000/891 I. M. számú ministeri rendeletnek téves magyarázatából erednek. A 47,000/891.1. M. számú rendelettel ugyanis véleményem szerint csakis azon jogok ruháztattak a tábla elnökére, melyeket a ministerium az irodai átalányokra vonatkozólag eddig gyakorolt s egyáltalán nem korlátozta a törvényszéki elnökök azon jogait, a melyeket azok 2 J ,279/872. és 34,301/880. I. M. számú min. rendeletek alapján eddig gyakoroltak ; ennek dacára azonban a tábla elnökei a 47,000/891. számúig, ministeri rende'etet akként magyarázzák, hogy ezen rendelettel a törvényszéki elnökök hatásköre is a táblák elnökeire ruháztatott, minek az lett a következménye, hogy a mit a törvényszéki elnökök eddig egy szó irás nélkül elintéztek, arról most a jelentések egész halmazát kell megtenni s az eredmény még is csak az, a mit a törvényszéki elnökök eddig jelentések nélkül — csakhogy gyorsabban elintéztek. íme csak néhány példa, a mi állitásom valódiságát igazolja : A bir. ügyv. szab. 22. § a rendelkezése szerint a díjnokok fel fogadása és elbocsátása: a törvényszék elnökét illeti. Az ügyv. szab. ezen intézkedése szerint tehát minden kételyt kizárólag a díjnokok felfogadása és elbocsátása a tőrvényszéki elnök kizárólagos jogköréhez tartozik. Igaz ugyan, hogy a bir. ügyv. szab. életbe lépte után az alig pár nap múlva megjelent 47,000/891 I. M. számú * Eren közlemény irója egy kiváló tehetségű és nagy tekintélyű vidék kir. törvényszéki elnök. A szerkeszlöség. Lapunk mai száma rendelet I. fejezetében az foglaltatik, »hogy a díjnokok felfogadásához az engedély megadása, úgyszintén, ha azok alkalmaztatásának szüksége megszűnik, az elbocsátás iránti rendelet kiadása a kir. táblai elnökök hatásköréhez fog tartoznia Az idézett min. rendelet ezen intézkedése azonban egybevetve a b. ü. sz. fentidézett intézkedésével, nézetünk szerint csakis az esetben alkalmazandó, a midőn valamely törvényszék vagy a területén lévő járásbíróságoknál a felhalmazódott munka feldolgozására az eddig alkalmazott díjnoki létszám nem elegendő és igy a megállapított létszám szaporításának szüksége áll elő. Az egyes táblai elnökök által azonban tudtunkkal az a gyakorlat követtetik, hogy ha valamely törvényszék területén egy díjnoki állás üresedésbe jön, ugy erről, valamint a megüresedett állás betölthetéséről jelentés teendő, valamint jelentés teendő az üresedésbe jött díjnoki állás betöltésének megtörténtéről is, e szerint a törvényszéki elnök köteles minden megüresedett díjnoki állásról két jelentést és igy egy nagyobb törvényszéknél, — hozzá nem véve a járásbiráknak e tárgyban a törvényszéki elnökökhöz tett jelentéseit — évenkint 100—150 jelentést kell tenni. Hasonló visszás állapot jött létre az igazságügyministerium által töröltetni rendelt tárgyak ugy a csekélyebb értékű tárgyak beszerzésére nézve. Az 1880. évi 34,301. I. M. számú rendelet 9. pont intézkedése szerint ugyanis ha a törvényszéknél és járásbíróságoknál az első osztályba felsorolt és hasznavehetlenné vált szerelvények pótlásának szüksége fenforog, azokat a leltár keretén belül, valamint a harmadik osztályba sorolt munkálatokat a törvényszék elnöke előleges engedélykérés nélkül beszerezheti, illetőleg eszközöltetheti; ugyanazon rendelet 11. pont intézkedése szerint a törvényszéki elnök 50 frtig szintén előleges engedélykérés nélkül a szükséges beszerzéseket megteheti. Dacára azonban, hogy az idézett 47,000/891. I. M. számú igazságügyministeri rendelet az elnökök ezen jogkörét nem korlátozta : a kir. táblák elnökei a kir. tőrvényszéki elnökök ezen jogkörét is magukhoz vonták, minek ismét a következménye az lett, hogy most már ha például egy kefeseprő beszerzése szükségessé válik, arról a j á rásbiróa törvényszéki elnöknek, a törvényszéki elnök pedig a tábla elnökének köteles jelentést tenni és igy a jelentések egész özönnel tétetnek a táblák elnökeihez. A kir. táblai elnökök által követett ezen eljárás nemcsak sok időt igénylő haszontalan munkaszaporitást idéz elő, de a táblai elnököknek a kir. tőrvényszéki elnökökkel szemben gyakorolt ezen gyámkodása a tőrvény széki elnökökre lealázó is, a mennyiben nagyon különös színben tűnik fel az, hogy 20 évig a törvényszéki elnökök a szükséghez képest — a megállapított létszám keretén belül — a díjnokokat felfogadták és azokat elbocsátották, 50 frcig pedig előleges engedélykérés nélkül a ministeri rendeletekben emiitett beszerzéseket teljesíthették és a szükséges munkálatok teljesítését eszközölhették s most ezen jogok gyakorlatára gyámkodás nélkül egyszerre mintegy alkalmatlanoknak nyilváníttatnak. A közszolgálat, de a tőrvényszéki elnökök érdekében is szükségesnek látom, hogy a magas kormány ezen visszás állapot megszüntetése és az 1872. 20,279/1. M., ugy az 1880. évi 34,301/1. M. számú rendelet alapján kifejlett eddigi helyes gyakorlat helyreállítása iránt sürgősen intézkedjék. \%£ oldalra terjed.