A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 22. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat. 1.[r.]

186 A JOÖ. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat. Irta : dr. HEXNER GYULA, ügyvéd Liptó-Szent-Miklóson. I. »Részletesen szabályozni a felebbviteli biróság előtti eljárást s az első birót csak utalni, hogy ugy járjon el, mint a felebbviteli, már a történelmi egymásután szempontjából is — mondjuk — már megfordított dolog, mely a gyakorlatban végzetes következményekkel járand. De különben nem vagyok képes azon valódi okra akadni, — ezek szavaim, mikor mint első e lapok 1890. évi január hó 19-én megjelent számában a PIósz-féle javaslatot bíráltam — miért nem szabályozta t o 11 határozottan és világosan az első fejezetben az egyes bíró előtti eljárás ?« Nagy öumegelégedéssel emlékezem vissza e szavaimra, de ennél még nagyobbal veszem a címbe foglalt javaslatot, mely az eddig e tárgyban megjelenteknek nemcsak legújabb, de kétségtelenül legjavitottabb kiadása is. Bármily készséggel azonban azt elismerem, éji oly nyíltsággal legyen szabad kimondanom, hogy ezen javaslatot sem tartom még »érett«-nek a törvényhozás számár a. Egyet mindig elfelejtenek nálunk s ez az, hogy a német birodalmi perrend creálta törvénykezési állapot nem volt annyira rohamos fordulat, a mint az náluuk leend, ott — hogy csakis egyet említsek — már az 1866-iki javaslat a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló hannoveri perrendre támaszkodott, ott egy szóval a jogászok zöme már jóval előbb az elvekkel tisztában volt, az azokon alapuló egyik-másik jogintézmény — a mint a lustiz-Commi^sion üléseiről szóló jegyzökönyvekben olvashatjuk — hol az egyik, hol a másik országban már életbeléptetve lévén, annak eredményeiről közvetlen tapasztalatokkal birtak, kiki a bizottság tagjai közül tapasztalatból mondhatta, mi bizonyult jónak és mi nem. Mindez nálunk hiányzik. Ennek okából én részemről — dacára, hogy nem divatszeríí — sem haboztam volna az eljárás némely, bár elméleti alapelvét — például a szóbeli tárgyalás egysége, csak a szóval felhozottuak figyelembe vételét — felebbezés — a per vitáinak magasabb biró előtti ismétlése, stb. stb. — a törvénybe iktatni, melyek az általános polgári perrendből majdan — mikor reájuk szükség többé nem leend — kiesendenének, mivel azok az egyes rendelkezések alkalmazásánál a helyes irányt jelezhetnék. Mert akár mit mond valaki az igazságügyi palotában, még sem hiszem, hogy az igen tisztelt sommás bíráink tudnának, hogy mit akar a javaslat például az összehalmozott peranyag rendezése tárgyában a 37. §-ban olvasható azon szavakkal mondani : »a biróság a tárgyalást első sorban a megosztható követelés egy részére, vagy a követelés előkérdésére szoríthat j a.« Mi a követelés előkérdése és hogy tárgyaltatik az ? az e szakasz mintául szolgáló német perrendből sem tudható ki. Vájjon tudja-e a javaslat szerzője? én részemről kénytelen vagyok bevallani, hogy nem tudom. Vagy a 67. §. szerint, a bizonyítás felvétele és annak eredménye felett a felek észrevételeiket, az ügy erdemének folytatólagos tárgyalásával együtt tehetik meg. Hogy lehet észrevételeket az ügy érdemének folytatólagos tárgyalásával »együtt« megtenni:1 A ki ezt tudni akarja, olvassa el a német prdts. 258. §-át. »Ueber das Ergebniss der Beweisauínahme habén die Partéién unter Darlegung des Streitverháltnisses zu verhandeln a mi annyit tesz, hogy a felele a bizonyítandó volt körülmény megjelölése mellett a bizonyítás eredményéről szóval tárgyalnak — semmivel sem többet vagy kevesebbet. Mert a Beweisaufnahme elég híven vau ugyan magyarosítva bizonyítás felvételnek, ámde nézetem szerint annyira elég az új eszméket kifejező új szó e javaslatban, hogy a jó régiek számára ugyancsak a régi szavaknak további megtartása, csakis a javaslat előnyére válnék, különösen a »Beweisaufnahme«-vel, mi a német perrendben a bizonyítás elrendelését és foganatositását is jelenti. Hogy a bizonyítás eredménye feletti tárgyaláskor, az ügy érdeme is tárgyalható, új ténykörülmények, új bizonyíték felhozhatók, az áll, ámde erre nem szükséges a javaslat 67. §-ában foglalt »az ügy érdemének folytatólagos tárgyalásával együtt való rendelkezés«, nemcsak azért, mivel ex radice téves fogalmakat költ, melyek annyira nehezen aztán kiirthatok. Nem tartom érettnek a javaslatot, többi közt még azért sem, mert — last not least — a szóbeliség lényegét eltéveszt é, nevezetesen: Az eljárás fényoldala az, hogy az élőszóval előadottaknak engedtetik hatás a biró elméjére, a hol annak alapján a judicium keletkezendő, ennek folyumányakép a tárgyalás anyagának irás segélyével való fixirozása, mint elvbeli ellentét, minél inkább mellőztetik, már csak azért is, hogy a tárgyalás közvetlen behatása alatt nem állott volt, akár elsőfokú, akár felebbviteli biró, az iratokból ne is szerezhessen magának információt. Ezen elvből kifolyólag a német Amtsgericht előtt a perrend 470. §. értelmében csak akkép rendelkezik, hogy : Antráge und Erklárungen eincr Partei sind durch das Sitzungsprotokoll insoweit festzustellen, als das Gericht bei dem Schlussederjenigen mündlichen Verhandlung, auf welche das U r t h e i 1 o d e r e i n B e w e i s beschluss e r g e h t, die Eeststellung für augemessen erachtet. Gestándnisse, sowie die Erklarung über Annahme oder Zurückschiebung zugeschobener Eide sind auf Antrag durch das Protokoll festzustellen. Ezzel szemben mi mindent kell a tárgyalási jegyzőkönyvnek a javaslat 43. §-a szerint magában foglalni csak e szakasz 3-ik pontja szerint: »a feleknek az ügy eldöntésére vagy az eljárás menetére nézve lényeges tényállításai és az ellenfélnek azok valóságára vagy valótlanságára nézve tett nyilatkozatai a felajái\Iott bizonyítékokra való hivatkozással a biró által tekintet nélkül a felek szóváltásainak sorrendére, jegyzőkönyvbe mondandó lehető rövid szövegezéssel.« Már az e pontnak megfelelő tárgyalási jegyzőkönyv 1 e fogja rontani a szóbeliség hasznát úgy az első, mint a felső biró előtt. Nagyon csodálom, hogy a javaslat szerzője az e tárgyban a Justiz-Commission 21-ik ülésében (Prot. S. 208—213.) tartott felette tanulságos és meggyőző vitából annyira keveset merített volt, de bizton számitjuk, hogy e szakasz azon kitűnő kezekből, melyekre az jelenleg az összes magyar jogászság teljes megnyugtatására bizva van, a felfogásunknak megfelelő alakban fog kikerülni. Auch in Sachsen — mondta E i s o 1 d t képviselő — habe man mit einem Verfahren, wie es sich nach dem Antrage Struckmann (mely a javaslat 43. § ában contempláltnál még sokkal rövidebb), — gestalten würde — die schlechtesten Erfahrungen gemacht. Essei schlimmer als der schriftliche Prozess, weil es masslose Zeit und Arbeitsvcrschwendung v e r a n 1 a s s e. Das Prinzip der Mündlichkeit der Verhandlung werde durch Annahme des Struckmann'schen Antrages, für das amtsgerichtliche Verfahren einfach bes e i t i g t. Ismerjük az ezzel szemben nálunk fölhozni szokott ellanérveket, de hiába, ez oly lényeges pont, hogy a körül engedni nem lehet, minek folyán nem marad egyéb hátra, mint hogy az a ki nem tud arabusul, az ne is beszéljen arabusul. II. Már a PIósz-féle javaslatról szóló bírálatunkban (*J o g« 18!)0. 3-ik szám) íőhibának jeleztük, hogy a szerint a tárgyalási anyag az első biró előtt Írásban •— notandum bene — a felek által aláirt tárgyalási jegyzőkönyvben annyira bőven fixirozandó lett volna, hogy a másodfokú biró belőle kellő információt szerezhetne. Az elnök és a tanács még a tárgyalás előtt (már saját érdekéből, hogy a tárgyalás reájuk nézve könnyebb legyen) lesz, vagy fog iparkodni informálva lenni a tényállásról és a járásbiró előtt felhozottak, az Ítélet és indokolásának áttanulmányozása alapján még a tárgyalás előtt azon hitben lesz, hogy már mindent tud és kész judiciummal kezdődik majd a tárgyalás. A felek előadásai csak a szokott nervozilással fognak meghallgattatni. A per nem fog »újbol« (német prd. §. 487.), hanem csak »ismét« tárgyaltatni, nem lesz »főtárgyalás«, de csak »végtárgyalás«, nem fog »új itélet« (nóvum judicium), hanem csak revideált Ítélet hozatni. Ez mindenki előtt, ki a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló perrendeket ismeri, még minden kétségen felür áll. Hogy az első biró contemplált tárgyalási jegyzőkönyvének se értelme, se célja nincsen, bizonyíthatom magából a javaslatból is és pedig annak 116. §-ából, mely szerint (6-ik pont) a biróság — s igen helyesen — az ítélet indokolásában a felek szóbeli előadásából és a bizonyítás felvételéből kiderült oly ténykörülményekre is hivatkozhatik, melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe »föl nem« vétettek. Ha ez meg van engedve — és kell, hogy meg legyen — mivel indokolható a javaslat 43. §-ának megfelelő hosszadalmas tárgyalási jegyzőkönyv ? De van ennek még egy más, de nem kevésbé hátrányos oldala, nevezetesen, hogy a felső biró »k é t« gyakran eltérő tényálladékkal fog szemben állani, az egyik aláírva a két fél által a tárgyalási jegyzőkönyvben, a másik aláírva egyedül a biró által, az Ítélet indokaiban. Ez utóbbinak fontossága sincsen különben a javaslatban kellőleg kiemelve, holott a tényálladéknak az indokokbani előadása teljes bizonyító erővel bir arra nézve, hogy az a tárgyalás alkalmával épen igy s nem másképen adatott elő. Ezen bizonyíték egyedül a tárgyalási jegyzőkönyv által lévén megerőtlenithetö. (Német prrd. 285. §.) Nem kívánván hosszadalmas lenni, az előadottakat összefoglalva eredményként coustatálom, hogy a javaslat szeriut fölveendő tárgyalási jegyzőkönyv, a szóbeliség alapelvével össze nem fér, az első birót hosszadalmas, semmiféle practicus céllal sem járó tehát haszontalan - munkával terheli.