A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 2. szám - A vizsgáztató főügyészség

Tizenegyedik évfolyam. 2. szám. Budapest, 1892. január LO. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart S. sz. Kiadóhivatal: V., Bndolf-rakparl 3. SE. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HtTIlAP M IGAZSÁGÜGY ERDEKEIK KÉPVISELETÉRE A mm MII, BIFI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » fi » - » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TÁRTAI UM : A vizsgáztató főügyészség. Irta: Farkas Lajos, komáromi kir. törvényszéki biró. — Az ügyvédi vizsgáló-bizottság és a kamara. Irta : dr. C s e t é n y i Adolf, budapesti ügyvéd. — Az árverési vevő birtokbahelyezése. Itta : dr. Sándor Ferenc, vág-sellyei iigyvíd. — A kereskedő mérlegkésziiési kötelessége kereskedelmi é-; büntetőjog értelemben. Irta: V a g á c s-R á c z Flóris, budapesti fenyitötörvényszéki könyvszakértő, budapesti ügyvéd. — Iielfüld. (Ártatlan vádlottak ká"pótlása. Vidéki kamarai élet. A birák és a választások. A házalási törvény. Teljes ülés a Curián. A budapesti kir. tábla összes ülése.) — Nyilt kérdések es feleletek. (Az ügyvédi helyettesítés kérdéséhez. [Felelet.] Irta : Fekete István, bártfai ügyvéd.) — Sérelem. (Panasz i győri kir. tábla ellen. Irta : dr. Kiss Károly, budapesti ügyvéd.) — Irodalom. (A Duna folyóra vonatkozó nemzetközi jogállapot. Dr. L e r s Vilmostól. Német igazságügyi statisztika.) — A bírósági végrehajtók díjazása. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MVWÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbíróság! határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlönyt-bői. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás! 1892. január hó 1-től új előfizetést nyitottunk. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük mult hó végével lejárt, tisztelettel kérjük az előfizetések mielőbbi megújítására. Az újonnan belépni szándékozó t. előfizetőinket szintén fölkérjük, szíveskedjenek mielőbb beküldeni az előfizetést, hogy az év elejével összetorlódó előfizetések mellett idejekorán intézkedhessünk a lap pontos megküldése iránt. T. előfizetőink ezután is, mint eddig, pontos értesítést kapnak lapunkban díjtalanul a felsőbíróságoknál levő ügyekről és az egyszer tudakolt ügyeket evidentiában tartjuk mindaddig, mig azok elintéztetnek, a mikor az elintézés módját azonnal tudatjuk t. előfizetőinkkel. Végül értesítjük tisztelt előfizetőinket, hogy a jövő évre is kikerült a ,,J<>g Törvénytára" megjelenését biztosítani. Az előfizetési feltételek az eddigiek, t. i. 2 frt egy évre egyszerre beküldve. Ezen árban kapják előfizetőink az összes, a jövő 1892. évben megjelenő törvényeket és igazságügyininisteri rendeleteket még mielőtt azok a könyvkereskedésben kaphatók volnának, a híres ,,Ráth."-féle legdíszesebb kiállításban és elismert szerzők magyarázó jegyzeteivel ellátva. Lapunk előfizetési ára: Negyed évre 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt kr. Egész évre 6 frt — kr. A -Jog. kiadóhivatala. Budapest, V. ker., Rudolf-rakpart 3. A vizsgáztató főügyészség. Irta FARKAS LAJOS, komáromi kir. törvényszéki biró. Híreket olvasunk, melyek a kassai kir. főügyészi kerületben az alügyészi állások betöltésénél divó rendszert kommentálják. Ezek egy része helyteleníti, más része hihetetlennek tartja,* hogy az alügyészi állásra pályázók a megjelelt kerületben újabb censeálásra bocsáttatnak. Hogy az illetóknek képessége, mielőtt kineveztetnék, oly újabb próbáknak vettessék alá, minek következtében azok erkölcsileg egy újabb vizsgálati torturának átszenvedésére lennének kényszerítve. A kérdés ezen alakban juttatva nyilvánosságra, az újság ingerénél fogva is megérdemli, hogy azzal kimerítőbben foglalkozzunk. Szerintünk a ténynek szembeötlő sajátossága ott kezdődik, hogy a szervezeti törvényben előirt képességi feltételeknek okmányilagigazolt kimutatása egymagában nem tekintetik elégségesnek, miként a kiszemelt állás elnyerésére képesítsen. Az iménti konklusiónak messze kiható jelentősége el nem vitatható. Az itt felállított következtetés, főleg az első pillanatban, szintoly szokatlan, valamint nagyon is szembeötlő. Főleg hazánkban, hol az ósdi kutyabőr, tehát a diploma az annak megszerzésével járó áldozatok után kincses muzeumunknak a legféltettebb drágaköve. Hol abban első sorban is azon varázsigét, vagy mondjuk: azon nagybecsű talizmánt szoktuk tekinteni, mely minket eddigelé az illető pályakörbe eső minden állásra feltétlenül képesített. Mondják és pedig sokan, hogy a kassai rendszer egy valóságos szörnyszülöttnek eszmei túlhajtása. Hogy a mai diplomás kornak szándékos lábbal taposása, sőt félreismerhetlen hadüzenet a közfelfogás ellen. Egykor még azon példaszó igazsága által vezettettünk, hogy »kinek az Isten hivatalt adott, annak hozzá észt is adott«. S ime most az itt hirdetett nézetnek decompositiója következik be. Ellentétbe helyezkedve a köztudat uralmával, sőt magával a törvénynyel, feltétlenül még az oly keservesen kiérdemelt kutyabőr se tekintetik elégségesnek, hogy í annak alapján valaki a kinevezésre érdemesnek találtassék. Difficile est satyram non seribere, ezt mondják mindazok, kik az első impulsus nyomán s a kérdés gyakorlati szempontjainak vizsgálata nélkül hoznak ítéletet. A minek pendantját mi azon hozzáadással egészítjük ki. hogy félre az enyelgő hangulattal. Abban, hogy az alügyészi állásra okmányilag képesítő feltételekben a kassai kir. főügyész ur nem lát elegendő garantiát, e helyütt már eleve nyíltan kimondjuk, részünkről valami megütközni valót nem találunk. A közvádlói állás, melynek ebbeli tiszte általánosságban i a kir. ügyészség alügyészi tagjai által láttatik el, ma nap annyira exponált és lényeges igazságügyi faktor gyanánt lesz szerepeltetve, hogy annak, mint az állam őrszemének, megfelelő betöltésében kétszeresen a legnagyobb gondosságra köteleztetünk. Még ma sem tekinthető elavultnak, a mit a közvádlói jogkör jellemzése szempontjából a következő szavakban találunk kifejezve : »Der öffentiiche Ankláger, der Staatsamvalt sei das Organ, der Hochwáchter, der Vertheidiger der Strafgesetze. mithin der Verfolger der Schuldigen, und der Beschützer der Nichtschuldigen, . . . er sei ohne Furcht und ohne Hass, er sei wachsam und entschlossen, er sei ernst und milde, er sei beharrlich im Rechte, aber nicht eigensinnig im Unrechte, er sei stolz auf sein Amt, aber nicht eitel auf seine Macht, und sei stets eingedenk der goldenen Regei: dass das grösste Recht, das grösste Unrecht ist.« * Az alügyészi állásra képesítő feltételeknek ma nap anynyira széthúzó, egymástól elhatárolt alkalmi kelléke kínálkozik, hogy az összehasonlítás gyakorlati szempontból annak suppositumai után csaknem kívánatosnak jelezhető. A mint a gyakorlati birói vizsgázottak között több * L. a jj'ig' m, é. 49. számát. * L. Ludwig Frey: Die Staatsanwaltschaft. 218. I. Lapunk mai száma l£ oldalra terjed.